mongγol bičig & manju bithe

A buddhizmus indiai szülőhazája nagy mértékben különbözött a mongol pusztáktól. Egy egyszerű pásztor, aki a fél életét a lován töltötte nem biztos, hogy különösebb érdeklődést mutatott a vallás filozófiai kérdései iránt. A fogalmakat egyszerűen kellett tálalni, úgy, hogy mindenki megértse. Például egy hasonlattal. És a fél életét lovon töltő pásztor milyen hasonlatot tud a legjobban megérteni? Természetesen olyat, amiben egy paripa szerepel. Például ezt:

qamuγ burqan bodisatu-a-yin adistad bürin qoyar ciγulγan-u erkim-ün coγ nom-un cinar ünen-iyer bütügel buyan-u morin-tur maši kölgelejü irügel-ün γaγcaγar-un jiluγa-bar jiluγadaγad kiciyenggüi-yin tasiγur-iyar türgen-e tašiγuradaγulju nirwan-u tib-tür jorinciqui boltuγai

Minden buddha és bodhiszatva áldásával és a legkiválóbb erény és bölcsesség magasztos, ragyogó tanának az igazságával megalkotott paripát üljem meg, az áldás egyetlen kantárjával irányítsam, a fáradhatatlanság ostorával ösztönözzem, így vágtassak a Nirvána földjére!

A hasonlat egyszerű és könnyen elképzelhető. Így változott meg a buddhizmus formája a mongol pusztákon. Ahogyan a faló bejutott Trójába, úgy vágtatott be a buddhizmus az emberek lelkébe.

A szennyes ruhát be kell dobni a mosógépbe, a mocskos testet a zuhany alá, de mi legyen a bűntől bemocskolódott lélekkel? Hogy lehetne megtisztítani? Vannak ennek egyszerűbb és nehezebb módjai is. Elmenni zarándoklatra? Adományokat adni? Meggyújtani száz mécsest és ezer füstölőt? Elolvasni százszor a Kandzsúrt? Ugyan már, elég csak egy nevet kimondani és megtisztul az ember!
  Az alábbi mongol kézirat pont erről szól, le van írva, hogy melyik buddha neve milyen bűntől tisztítja meg az ember lelkét. Ez a nagymértékű egyszerűsítés máshol is tetten érhető a mongol buddhizmusban. Példának okáért említhetjük, hogy van egy kb. 5 mondatos összefoglalása a 108 kötetes Kandzsúrnak. Ha valaki egyszer megfogadja, hogy százszor elolvassa a Kandzsúrt, akkor az eredeti változatra valószínűleg rá fog menni az egész élete, míg a rövidített verziót egy óra alatt letudja. Az el/felolvasás erejéhez annyit lehetne még hozzáfűzni, hogy van egy olyan szövegtípus, ami arról szól, hogy egy bizonyos szöveg elolvasásának vagy csak hallásának micsoda ereje van, a vak visszanyeri a látását, a béna a mozgását, a pokolba esett megmenekül onnan stb. stb.
  A mongol buddhista szöveghagyományában vannak kánonikus szövegek (Kandzsúrból, Tandzsúrból kimásoltak), vannak olyanok, amikben a buddhizmus és buddhizmus előtti hiedelemvilág keveredik, és van egy olyan kategória, amiben csak buddhizmus van, de nagyon leegyszerűsítve, a hétköznapi hívek számára megírva (népi buddhizmus).
  Jelen kézirat szépen van írva, kellemes a szemnek az olvasása. Sajnos hiányzik a harmadik lap, de valószínűleg ott sem érte volna nagy meglepetés az olvasót. A mű címe arban burqan-u tangγariγ, azaz A tíz buddha fogadalma. A fogadalom itt azt jelentheti, hogy valószínűleg van egy-egy történet arról, hogy Sákjamuni Buddha előtt ez a tíz buddha megfogadott valamit, hogy pl. aki az ő nevét mondja, annak így és így fog segíteni. A szövegben előforduló buddhák beazonosítása egyelőre problémás. Ennyi bevezető után lássuk is a kéziratot.
                              arban burqan-u tangγariγ neretü sudur orošibai

mayidari om
mayidari hum bada
mangjaširi om
arawazandi oran-aca boluγsan- [1/2] -du qaγan γal-un gerel sayitur geyigülügci burqan-a mörgömüi .. egüni ner-e-yi nigente ungsibasu nigen nasunda quwaraγ-ud-un ed tawar-dur qomoγlajaγsan kelince nigül arilγaqu boltuγai ..
ilaju tegüs nögcigsen . tegüncilen iregsen dayini daruγsan üneger toγoluγsan küji secig-üd-dür erkesigsen kücütü qaγan burqan-a mörgömüi .. egüni ner-e-yi nigente ungšibasu nigen nasun-du [2a/b] saγšabad-yi ebdegsen-ü kilince nigül arilγaqu boloyu ..
ilaju tegüs nögcigsen tegüncilen iregsen dayini daruγsan üneger toγoluγsan jaγun költi toγatan gangga mören-ü qomiki-yin toγosun-luγ-a secen maγad-iyar teyin bügüde ilaγuγsan burqan-a mörgömüi egüni ner-e-yi nigente ungsibasu nigen nasunda amitan-u ami nituluγsan-u kilince nigül [2/3] burqan-a mörgömüi . nigen nasunda-dur tabun jabsar ögei üiledügsen kilince nigül arilγaqu boloyu ..
ilaju tegüs nögcigsen tegüncilen iregsen dayani daruγsan üneger toγoluγsan erdeni-yin üsniretü burqan-a mörgömü .. egüni ner-e-yi nigente ungsibasu alimad sonosuγsan tere amitan maγui jayaγan-dur ülü töröged tngri kiged kümün [3a/b] qotul [=qotala] tegüsügsen degedü bey-e-yi olqu minu boltuγai ..
bum burqan-u neres-ün quriyangγui tegüsbei .. egüni bicibesü baribasu ungsibasu buyan anu γayiqamsiγtu bolomui .. mangalam . om ma ni pad me hum

                                             Tíz buddha fogadalma

Majitréja om,
Majitréja hum bada
Mandzsusiri om
Aravadzani mennyországból származó tűzisten fényétől fényesen tündöklő Buddha előtt meghajolok. Ha az ő nevét egyszer is elolvasom, akkor egy életre tisztuljak meg a bűntől, ami a szerzetesek vagyonának megkívánásából tapadt rám.
  Győzedelmesen Elmúlt, Akkép Érkezett, Ellenséget Legyőző, Teljesen Túljutott, füstölőktől és virágoktól erőt nyert uralkodó Buddha előtt meghajolok. Ha az ő nevét egyszer is elolvasom, akkor egy életre tisztuljak meg a bűntől, ami fogadalom megtöréséből tapadt rám.
 Győzedelmesen Elmúlt, Akkép Érkezett, Ellenséget Legyőző, Teljesen Túljutott, Gangesz folyó százszor tízmilliónyi homokszemcséjének nagy számához fogható bölcsességű, az összes ellenségét biztos kézzel legyőző Buddha előtt meghajolok.. Ha az ő nevét egyszer is elolvasom, akkor egy életre [tisztuljak meg] a bűntől, ami élőlények lemészárlásából tapadt rám. […] Buddhához meghajolok. Egy életre tisztuljak meg az öt halálos bűntől rám tapadt szennytől!
 Győzedelmesen Elmúlt, Akkép Érkezett, Ellenséget Legyőző, Teljesen Túljutott, drágakő koponyadíszű Buddha előtt meghajolok. Ha az ő nevét egyszer elolvasom, vagy bárki meghallja, akkor az az élőlény nem fog rossz életformába újjászületni, hanem isteni vagy emberi minden szempontból tökéletes, kiváló testben.
  Befejeződött a százezer buddha neveinek az összefoglalója. Ha ezt valaki leírja, kézbe veszi vagy elolvassa, akkor az egy csodálatosan erényes cselekedetet hajtott végre.
  Mangalam! Om ma ni pad me hum.
  Szennyes ruhának mosógép, mocskos testnek kád, bűnös léleknek buddhanevek – ez a tisztaság három parancsolata.

Több legenda is szól Dzsingisz kán Tangutok elleni hadjáratáról. Néhányukban szó van egy boszorkányról, aki mindenféle átkot szór a támadó mongolokra. A most ismertetésre kerülő változat szerint a boszorkány egy hóvihart támasztott. Ez a legenda egy mongol értelmiségi, Küberi tolmácsolásában maradt fent. Küberi 1831-1890 között élt, tudott mongol, mandzsu, tibeti és kínai nyelven (a négynyelvűség nem volt szokatlan ebben a korban). Állami szolgálatban állt, legnagyobb érdeme, hogy egyszer hadvezérként lecsapott a Mandzsúriában illegálisan ténykedő orosz aranyásókra, ezért rangos kitüntetést is kapott. Jelentős a munkássága, aminek sajnos nagy része megsemmisült a viharos XX. században. Egyik jelentős történeti műve a Mongol genealógiák címet viseli (olan mongγolcud-un uγ eke-yi temdeglegsen bicig orosiba), ezt 1878-ban fejezte be. Ennyi bevezető után lássuk is az említett legendát:

mon-a aγula-yin kökeberi kemekü γajar-tur yeke casu siγurγan-dur tokiyalduγad . cerig mori yekede qokirajuγui .. casu arilqu ügei ucir-i nutuγ-un kümüs-ece asaγuju . mon-a aγula-dur nigen belbesün ekener-ün ger-tür qorγoju bayiqu ubadistu tangγud-un maγu ubadis-i medeged tere tangγud-i bariju . mön kü ekener-ün qamtu-bar alaγad . jirüke-yi erijü aγula-yi takiγsan qoyin-a casu ariljuγui ..

A Mona hegy Kékes nevű részén hatalmas hóvihar támadt, a [mongol] katonák és paripák nagy veszteségeket szenvedtek. Megkérdezték a helyieket, hogy miért nem csillapodik az ítéletidő. Megtudták, hogy a Mona hegyen egy özvegyasszony házában rejtőzik egy tangut boszorkány és az ő varázslata okozza ezt. Elfogták a tangut boszorkányt és az özveggyel együtt megölték. Kimetszették a szívét és miután ezt feláldozták a hegynek, elült a hóförgeteg.
                                                  kezd tisztulni az ég
Honnan jöhet ez a hóvihar? Más változatokban nem találjuk meg. A magyarázat valószínűleg az, hogy ez egy helyi motívum, ami beleivódott a legendába. Küberi születési- és hivatali helye is közvetlenül Mandzsúriától nyugatra volt, itt a telek kegyetlen hidegek tudnak lenni, nagy hóval. A kedvező időjárásért még a XXI. században is mutatnak be áldozatot a helyszellemeknek. Feltételezhető, hogy ez a háttér adta ezt a változatot
                                                             a hó virággá változik

Korábban szó volt arról, hogy mi a büntetése annak, hogy ha valaki megöli az apját vagy a gyermekét. Most nézzük meg, hogy ugyanez az 1640-es ojrát-mongol törvénykönyv hogyan rendelkezik a szolgák illetve a szolgálók kapcsán. (Apró megjegyzés: a szolgáló az nőnemű szolga, a mai nyelvből már gyakorlatilag kihalt ez a megkülönböztetés és a szolgát és szolgáló ugyanannak veszik.) A törvénycikk:

kümün boγol-iyan alaqul-a tabun yisü ab .. em-e boγol-iyan alaqul-a γurban yisü abqu bolba ..

Szolga megölésekor ötször vegyenek el négy nagy- és öt kistestű jószágot. Szolgáló megölésekor háromszor vegyenek el négy nagy- és öt kistestű jószágot.
                                                           nagytestű jószág kis testben
Az apa és gyermekgyilkosság esetén teljes vagyonelkobzás volt a büntetés, ehhez képest egy szolga /szolgáló megölése gyakorlatilag aprópénz. Varro szavaival élve a „beszélő szerszám” kategóriába tartozhattak a szolgák a klasszikus mongol társadalomban. Valószínűleg pont ezért volt drágább a hímnemű, mert nehezebb dolgokat is rá lehetett bízni. Ennek a törvénynek csak akkor van értelme, ha más szolgájának a megöléséről van szó és a büntetés az valójában kártérítés. Mert ha valaki a saját szolgáját öli le, akkor az olyan, mintha a saját tulajdonában tenne kárt, azaz nincs senkivel szemben sem kártérítési kötelezettsége. Ha a büntetés nem a beszélő szerszám megsemmisülésére, hanem gyilkosságra vonatkozna, akkor nem lenne különbség a hím- és nőnemű egyed elpusztításakor. Ha viszont ez tényleg kártérítés, akkor ennek az összegéből következtetni lehet egy szolga/szolgáló piaci értékére. A nagytestű jószág az egy ló vagy marha, a kistestű az egy birkecske (a birkecske az modern nyelvújítási szó egy kecskét vagy egy birkát jelöl. A két állatot legtöbbször együtt tartják és legeltetik). Egy nagytestű jószág az öt kistestűvel egyenértékű, azaz egy szolgának 25 ló/marha vagy 125 birkecske volt az ára. Egy szolgáló ezzel szemben csak 15 lovat/marhát vagy 75 birkecskét ért.
  Természetesen a fenti törvénnyel kapcsolatot kérdések még nincsenek lezárva, sőt, egyre újabbak és újabbak keletkeznek. Az azonban biztos, hogy egy szolga/szolgáló élete nem lehetett túl kellemes a mongol pusztákon.
                     Hol vannak a szolgák és a szolgálók? (kép innen: www.biirbeh.mn/index.php )

Nemrég egy mongol nyelvű buddhista szövegben találkoztam az őt halálos bűnnel. Kérdéses rész így hangzott: araqad buyu ecige eke-yi alaqu . jokilduγsan quwaraγ-ud-yi salγaqu . tegüncilen iregsed cabciqu tabun jabsar ügei-ece tonilγ-a .. Arhatot, apát, anyát megölni, összetartó szerzetesek között viszályt szítani, akkép érkezettet [=szanszkrit Tathāgata tükörfordítása] bántani, ezektől, az öt halálos bűntől ments meg! Az öt halálos bűn fogalma kétséget kizárólag Indiából ered, tibeti közvetítéssel került bele a mongol hagyományba. A kérdés, hogy egy ilyen, más kultúrából importált bűnök ellen szóló ima mennyire talált talajt mongol földön? Mert pl. arhatok és akkép érkezettek elég ritkán mászkáltak a végtelen mongol pusztákon, tehát egy hétköznapi hívőnek vajmi kevés esélye volt elkövetni ezt a bűnt. Mennyire lehetett hasznos az imának ez a sora? Ha csak olyan bűntől véd, aminek az elkövetésére nincs esély, akkor felesleges elmondani.
  Mi a helyzet az apa- és anyagyilkossággal? Nejicsi (1556-1653), az ojrát fejedelmi családból származó szerzetes egyszer így indokolja szülőföldjéről való eltávozását: ecige-ben alaju eke-ben abuγsan, azaz megöltem apámat, elvettem anyámat. Azért mondja ezt, hogy megdöbbentsen egy akadékoskodó lámát.
  Ezen kívül van egy ojrát szitok is, ami így hangzik: ecige-ben ala, eke-ben oqo, azaz: öld meg apádat és b@szd meg anyádat!
  Ezek után már nem lepődünk meg egy 1640-es ojrát-mongol törvénycikken:

köbegün [inu] ecige eke-ben alaqul-a ken üjegsen kümün bariju noyan-du anu kürge .. berke terigütei yisü ide .. bey-e-ece busu-yi inu tarqaqu bolba .. ecige inu köbegün-iyen alaqul-a qalaγun amin-aca busu-yi inu abqu bolba ..

Ha egy gyerek megöli az apját, anyját, akkor, aki erről tudomás szerez, az vigye egy előkelő elé. Kilenc lovat, tevét, birkát, kecskét vegyenek el tőle és saját testén kívül mindenétől fosszák meg. Ha egy apa megöli a gyerekét, akkor az életén kívül mindent vegyenek el tőle.

A törvénycikkben egyelőre sok a kérdés, pl. ki az előkelő, ha mindenét elveszik, akkor miért kell kikötni, hogy kilenc állatot is vegyenek el tőle stb. Az olyan kérdésekről nem is beszélve, hogy volt-e egyáltalán személyes tulajdon, mert pl. egy családi birkanyáj kapcsán eléggé problémás megmondani, hogy melyik jószág kié, vagy mi van ha nincs kilenc lova, akkor a rokonság dobja össze a büntetést? Az azonban világos, hogy az apa, anya, azaz a szülők megölőjét pusztán anyagilag sújtják és az is egyértelmű, hogy ha az apa öli meg a fiát, akkor enyhébb a büntetés, mert nincsenek megemlítve az állatok büntetési tételként. Olyan variáció pedig nincs, hogy az anya ölné meg a gyermekét (csecsemőgyilkosság nem vont volna maga után büntetést?). Bárhogy is van, egyértelmű, hogy viszonylag elterjedt lehetett ez a bűncselekmény, mert bekerült a törvénykönyvbe.
  A fenti példákból látszik, hogy a buddhizmus által öt halálos bűnnek tartott vétek közül kettő (apa és anyagyilkosság) a mongol kultúrában is kimutathatóan megvolt. Tehát az ima valóban hasznos lehetett, mert olyan bűntől is védelmet nyújtott, aminek az elkövetésére ténylegesen megvolt az esély.
  Apa fiával - reméljük egyik sem lesz a másik gyilkosa! (kép innen: www.biirbeh.mn/index.php )

A nők helyzete mindig más volt, időről időre és társadalomról társadalomra változott. Gyakran források hiányában nehéz megrajzolni, hogy egy adott korban és társadalomban milyen szerepet töltöttek be. A XVIII. században élt mongol történetíró, Rasipuncag a Bolor erike (~Kristályolvasó, Kristályfüzér) című történeti művében találunk egy részletet, amiben kifejti a nőkről alkotott véleményét, adjuk is át neki a szót:

yerü em-e kümün kemegci ulus törö-yin erke-yi baribasu tere kü ulus-un dotor-a maγu ebderel bolqu ba nigen ger-ün erke ejelebesü mön tere kü ger-ün dotor-a samaγun kimuraltai üile bolqu anu maγad büküi-yin tulada em-e kümün-i angqan-aca barimcilan kimγalaju erke ülü olγaqu keregtei

Általában, ha egy ország feletti hatalom egy nőnek nevezett ember kezébe kerül, akkor biztos, hogy arra az országra végzetes romlás vár. Ha egy család felett szerzi meg a hatalmat, akkor ott zűrzavar és fejetlenség támad. Ezek miatt a nőket kezdettől fogva rövid pórázon kell tartani és tilos hatalmat adni a kezükbe.

Amint látjuk nincs túl jó véleményen a gyengébb nemről. Ha megnézzük a mongol történelmet, akkor több olyan nőt is találunk, akik keményen kezükben tartották a hatalmat és több esetben is sikeres politikát folytattak. Mivel Rasipuncag járatos volt a történelemben, ezért kétségtelenül ismerte kiváló tetteket végrehajtó nőket is, azaz a véleményét nem a történelmi tudására alapozhatta.
                     Rasipuncag korabeli mongol nők (kép innen: www.biirbeh.mn/index.php )
  Itt felmerül a kérdés, hogy akkor mire? A válasz valószínűleg Rasipuncag életében keresendő, sajnos erről nem lehet sokat tudni. Dzsingisz kán kései leszármazottja volt, aki a mandzsu uralom támogatója lett, sok évet töltött Pekingben a császári udvarban. Feleségeiről, esetleges szeretőiről nem találtam adatokat. Elképzelhető, hogy papucsférj volt és a művében akarta ellensúlyozni a kisebbrendűségi érzését, de az is lehet, hogy tényleg csak a konyhába és a hálószobába tudta elképzelni a nőket, esetleg meleg volt és tényleg gyűlölte őket. Mivel semmiféle forrással nem tudom egyik verziót sem alátámasztani, további találgatásnak nincs értelme.
  Bárhogy is volt, ebből az egy idézetből nem szabad megítélni a XVIII. századi mongol férfiak nőkről való gondolkodását.
                                          mongol kislányok, vajon hol lesz a helyük 20 év múlva?

Egy birodalmat megalapítani nem egyszerű. Szükséges, hogy az alapító több tulajdonságával is kitűnjön a tömegből. Azt, hogy valaki kiváló szervező, remek taktikus, azt nehéz szemléletesen ábrázolni, ellenben valakinek az ügyességét, bátorságát, erejét könnyű megmutatni. Nurhacsit a későbbi mandzsu történetírás nagyon ügyes, bátor embernek, kiváló katonának ábrázolja. Több történetben is kiemelik egy-egy átlagon felüli képességét. Az alábbiakban arról lesz szó, hogy milyen kiváló íjjász volt. A szöveget most is a Mandzsuk igaz történetéből (manju i yargiyan kooli) idézem.

taizu sure beile [...] bigan de tefi aliyame bisire de emu niyalma jebele ashafi morin yalufi sure beilei julergi be duleme genere be taizu sure beile safi ashan i ambasai baru fonjime ere ainaha niyalma . ashan i ambasa alame . julergi donggoi goloi aiman de ereci gabtara mangga niyalma akū . gabtara mangga niowenggiyen serengge ere inu seme alaha manggi . taizu sure beile . niowenggiyen be hūlabufi gabta sehe manggi . niowenggiyen morin ci ebufi ini beri sirdan be jafafi gajime jihe . taizu ini juleri bisire fodoho moo be niowenggiyen be gabtabure jakade gabtaha sunja sirdan de dergi fejergi be ilan de goibuha . juwe de ufaraha . taizu sure beile ini beye sunja sirdan gaifi gabtara jakade gemu emu ba be goibuha geren gemu genefi tuwaci . sunja sirdan emu to i šurdeme hadahabi . tere sunja sirdan be emu tairan i sacime gaiha . gabtaha baci tere fodoho moo tanggū okson funceme bi
Nurhacsi […] letelepedett a mezőn és várt. Ellovagolt előtte egy tegzes vitéz, Nurhacsi a kíséretéhez fordult.
- Ez meg miféle alak?
- A délen lévő Donggo tartományban nincs nála jobb íjjász. Ő a jól lövő Niovenggijen.
- Hívjátok ide és nézzük meg, hogy tud célba lőni. - ahogy kiadta Nurhacsi a parancsot, nyomban odahívták. Niovenggijen leszállt a lováról és íját, nyílvesszőit a kezében tartva odament. Nurhacsi a déli irányban lévő fűzfát céloztatta meg vele. Öt nyílvesszőt lőtt ki, három vessző találta el a fent és lent a fatörzset, kettő célt tévesztett. Nurhacsi is megragadott öt nyílvesszőt, majd kilőtte azokat, mindegyik egy helyre csapódott be. Mindannyian odamentek, látták, hogy Nurhacsi nyilai egy arasznyi átmérőjű területet találtak el, egy tenyérnyi darabot kinyesve a fából. Több mint száz lépésről lőtték ki a nyilaikat a fűzfára.

Az eseményt a mű az 1588-as évre teszi. Az, hogy valóban megtörtént-e az kérdéses. Az epizód célja annak bemutatása, hogy Nurhacsinál egyszerűen nem volt jobb íjjász. Más képességével is kitűnt a kortársai közül, így nem véletlen, hogy sikerült a mandzsuk későbbi birodalmának az alapját leraknia és ebben nem a szerencse és nem is a sors segítette, hanem saját képességei – a mandzsu történetírás koncepciója szerint. E messzi földet messzire elkerülte Tükhé, de nem is volt rá szüksége Nurhacsinak.
Érdemes megfigyelni Nurhacsi környezetét, tigrisbőrős széke van, ami külön kis sátorban helyezkedik el, és a feje főlé egy ernyőt tartanak. A tigrisbőr hatalmi szimbólum volt, a tigrisvadászat pedig kiváltság. Az ernyő tibeti eredetű hatalmi szimbólum, ennek a megjelenése egy XVI. század végi eseményen anakronisztikus, de az illusztráció készítésének idejében (XVIII. század vége) mindenki értette.

A mandzsu birodalomalapítás során történtek furcsa, megmagyarázhatatlannak tűnő események is. Az egyik ilyen egy 1585-ben lezajlott csetepaté mellékszála. Nézzük meg, hogy mit is ír erről A mandzsuk igaz története (manju i yargiyan kooli)!

amcara coohai ejen nesin . bamuni yafaha cooha ci juleri colgorofi tucike be taizu sure beile sabufi morin be debkime amasi emhun dosifi nesin be saciki sere de nesin neneme jabdufi taizu sure beile be sacire de taizu sure beilei jafaha šusiha lasha genehe manggi . taizu sure beile nesin i meiren be lasha sacime morin ci tuhebufi . forgošome uthai bamuni be gabtame morin ci tuhebuhe […] taizu sure beile ini beye nesin bamuni tuheke bade genefi iliha manggi . nesin bamuni fejergi coohai niyalma hūlame hendume si te genecine waha niyalmai yali be jembio be giran be gaiki dere sehe manggi taizu sure beile hendume . mimbe akabuha nesin be araka seme bahafi waha . erei yali be jeci inu ombikai sefi . tereci amasi bederefi

Az üldöző sereg vezetői Nesin és Bamuni a jóval a gyalogosok előtt haladva törtettek előre. Amint meglátta őket Nurhacsi megsarkantyúzta a paripáját és rájuk rontott egyedül. Mikor Nesinre le akart sújtani, akkor ellenfele megelőzte, Nurhacsira mért vágása kettészelte a támadója kezében tartott ostort. Ekkor Nurhacsi szétvágva Nesin vállát ledöntötte a lóról. Majd gyorsan a elfordult és lenyilazta Bamunit, aki földre hullott. […] Nurhacsi visszatért Nesin és Bamuni legyőzésének helyszínére, majd ott megállt. Hamarosan az elesett vezérek katonái megszólították Nurhacsit: - Ha most majd elmész, akkor megehetjük a hullákat? Add nekünk a tetemeket! Nurhacsi ezt válaszolta nekik: - Nehéz helyzetbe hozott engem Nesin, csak csellel tudtam felül kerekedni rajta, az ő hulláját meg lehet enni! - majd ellovagolt.
                    Nurhacsi éppen nyilat röpít Bamuniba, mellette a földön Nesin hullája pihen
Nos igen, mi ez „halotti tor”? Jó kérdés, azonban az látszik, hogy nem a húsa miatt akarták megenni őket, mert csak a bátran harcolt vezért, Nesin tetemét engedte elfogyasztani Nurhacsi. Az emberevésnek most hirtelen nem sok párhuzamát tudnám felsorolni; egy mongol legenda szerint az egyik mongol hadvezér onnan nyerte az erejét, hogy az anyjuk hasából kivágott (császármetszett) magzatokat reggelizett, de itt másról van szó. A meghalt hős erejét a húsának elfogyasztásával meg lehetne szerezni? Talán ez állhatott a háttérben, mindenesetre ezt a kérdést jobban körbe kell még járni (ahogyan a macska kerülgeti a forró hullát).

Mit tart fontosnak egy vezető? Az árulást, hamisságot vagy a hűséget, becsületet, kötelességtudást? Természetesen, hogy az utóbbiakat. Nurhacsit, a mandzsu birodalom csírájának keltetőjét egyik ostrom során kis híján megölték, a fején és a vállán megsérült, vér borította be az egész testét, vissza is kellett vonulnia. Azonban amint erőre kapott újra támadott és sikerrel járt. A színe elé hozták azt a két harcost, aki korábban megsebezte őt. Vajon mit fog csinálni velük? Bosszúra szomjazva vérüket veszi és ivókupát csinál a koponyájukból? A választ a Mandzsuk igaz történetében találjuk (manju i yargiyan kooli), íme:
                                     Nurhacsi színe előtt Orgoni és Loko
taizu sure beile feye johiha manggi cooha genefi onggolo i hoton be afame gaiha . geren ambasa taizu sure beilei uju be gabtaha orgoni . meifen be gabtaha loko be bahafi waki sere de taizu sure beile onco mujilen i hendume dain ofi afara de bata be eteki seme ini ejen i jalin de mimbe gabtahabidere te minde oci mini jalin de gūwa be geli gabtarakū bio enteke sain mangga haha dain afara de loho gida niru sirdan i dube de bucere be hono hairambi kai . mimbe gabtaha turgunde ainu wambi seme hendufi orgoni . loko be wesimbufi ilata tanggū haha be kadalara nirui ejen hafan obuha ..

Miután Nurhacsi sebei begyógyultak serege élére állt, majd az Onggolo törzs központját megtámadta és elfoglalta. Kíséretének minden tagja azon a véleményen volt, hogy vezérük fejsebét okozó Orgonit és vállsérülését okozó Lokot el kell fogni és meg kell ölni. Mikor ezt Nurhacsinak jelentették, ő bölcsen ezt a parancsot hozta: - A háborúban az ellenséget le kell győzni. Az uruk védelmében sebzett meg engem ez a két vitéz. Most pedig értem miért ne tennék meg ugyanezt? Ilyen kiváló, erős vitézek harcban, kard éle, lándzsa vagy nyíl hegye által kívánják a halált. Azért mert engem megsebeztek, miért is kellene kivégezni őket?
  Orgonit és Lokot kitüntette, három-háromszáz harcost irányító járásvezetővé tette őket.
                                                                Orgoni és Loko
Amint látjuk megjutalmazza őket. Ez nem volt példa nélkül, ha olvastuk a Mongolok titkos történetét, akkor abban is találhatunk pár hasonló részt, még egy olyat is, mikor Dzsingisz undorodva leöleti azokat a hozzá pártolt embereket, akik a saját kánjukra emeltek kezet. A mögöttes gondolat egyszerű, ha valaki a korábbi urához hűséges volt, akkor hozzám is hűséges lesz, ha viszont valaki árulást követett el, akkor az engem is el fog árulni.

A mongol helyszellemek tudnak tibetiül? A kérdés több mint száz éve felmerült, mongol földön a helyszellemeknek szóló áldozati szertartások nagy részét tibetiül végezték, azonban a XIX-XX. század fordulóján a burját származású Agvangdordzs (aγwangdorji) (1854-1937) írt egy füstáldozati szöveget a mongol helyszellemeknek (mongγol-un oron-u delekei-yin ejed-tür takil erkükü sang-un sudur), ennek a végén röviden összefoglalja, hogy miért mongolul és nem tibetiül írta, íme:

                                             szövegrészlet két különböző kéziratból
yerü degedüs-ün jokiyaγsan delekei-yin ejed-ün takilγan-u sudur neng olan adis yeke-tei . erte-ece öljei boluγsaγar iregsen gebecü cöm töbed-ün kele böged γajar-un ejed jarim-ud anu ülü uqaqu boljosi ügei . mön eng-ün mongγolcud medekü ügei . mongγolcilabasu uγ töbed-ün ögülekü bayidal-i daγaldaγulju ucir-iyar mongγol kelen-dür yabsital-a neyilelcekü ügei böged sanaγan-i üniker sayitur bürin-iyer medeküi-e berke singgi sanabasu mongγol-un delekei-yin ejed-tü mongγol idege beledkejü mongγol-un üge-ber jorγulju ucir-yin joriγ-iyan daγudaju ögülebesü qarin mongγol-un oron-daγan öljei bolbau gekü-yin γadan-a eng-ün mongγolcud ucir-i medejü süjügleltei sanaγ-a olomuu kemekü sanaγ-a sitüjü boγda-nar-un jokiyaγsan sudur-ud-aca bayiri sanaγ-a abcu eyin ögülebei ..

Általában a korábbi mesterek által a helyszellemekhez írt áldozati szertartások hatalmas áldással jártak, régtől fogva boldogsággal járt a bemutatásuk. Azonban mivel mindegyik tibeti nyelven íródott, ezért valószínű, hogy sem a helyszellemek egy része, sem az átlag mongolok nem értik őket. Mikor mongol nyelvre lefordították őket, akkor szó szerint követték a tibeti eredetit, így mongolul való olvasásuk nélkülözte a ritmust és harmóniát, emellett az értelmüket is nagyon nehéz volt megragadni. Ezért arra gondoltam, hogy a mongol helyszellemeket mongol étellel kell kínálni és mongol nyelven is kell meghívni őket. Mikor nekiláttam, hogy megvalósítsam a szándékomat, akkor felmerült bennem, hogy valóban boldogság lesz ettől a mongol földön? A hétköznapi mongol emberek meg fogják-e ezt érteni? Fog-e bennük hit támadni? Bízok benne, hogy igen, ezért a korábbi mesterek alkotásait felhasználva megírtam ezt az áldozati szöveget.

A helyszellemeknek szánt füstáldozati szövegeket általában magas rangú lámákkal íratták, általában tibeti nyelven. Pl. a 6. Pancsen láma is írt áldozati szöveget az egyik mongol hegy szellemének, természetesen tibeti nyelven. Kezdetben nem volt ezzel probléma, főleg, hogy általában lámák mutatták be az áldozatokat. Valószínűleg a nemzeti érzés megerősödése vezetett ahhoz, hogy a mongol helyszellemeket mongolul kell megszólítani. A szemelvényben szó van még a fordítási nehézségről is. Ezek az áldozati szövegek legtöbb esetben verses formában voltak, a tibeti és mongol verselésnek azonban teljesen más szabályai vannak, így nagyon nehéz volt átültetni egyik nyelvről a másikra őket. Ráadásul mivel fennhangon mondták, különösen fontos volt a ritmus és olyan apróságok is, hogy pl. ne legyenek hosszú szavak.
  Ahogy felismerték a problémát, hogy nem feltétlen tudnak idegen nyelvet a helyi istenek két dolgot lehetett tenni, vagy nyelvtanfolyamot szerveznek nekik, vagy lefordítják a hozzájuk szóló szövegeket. Az utóbbit választották, valószínűleg ez volt az egyszerűbb megoldás.
         mongol grafitin mongol táj, mongol madarak, mongol felhők és mongol helyszellemek