A nők helyzete mindig más volt, időről időre és társadalomról társadalomra változott. Gyakran források hiányában nehéz megrajzolni, hogy egy adott korban és társadalomban milyen szerepet töltöttek be. A XVIII. században élt mongol történetíró, Rasipuncag a Bolor erike (~Kristályolvasó, Kristályfüzér) című történeti művében találunk egy részletet, amiben kifejti a nőkről alkotott véleményét, adjuk is át neki a szót:

yerü em-e kümün kemegci ulus törö-yin erke-yi baribasu tere kü ulus-un dotor-a maγu ebderel bolqu ba nigen ger-ün erke ejelebesü mön tere kü ger-ün dotor-a samaγun kimuraltai üile bolqu anu maγad büküi-yin tulada em-e kümün-i angqan-aca barimcilan kimγalaju erke ülü olγaqu keregtei

Általában, ha egy ország feletti hatalom egy nőnek nevezett ember kezébe kerül, akkor biztos, hogy arra az országra végzetes romlás vár. Ha egy család felett szerzi meg a hatalmat, akkor ott zűrzavar és fejetlenség támad. Ezek miatt a nőket kezdettől fogva rövid pórázon kell tartani és tilos hatalmat adni a kezükbe.

Amint látjuk nincs túl jó véleményen a gyengébb nemről. Ha megnézzük a mongol történelmet, akkor több olyan nőt is találunk, akik keményen kezükben tartották a hatalmat és több esetben is sikeres politikát folytattak. Mivel Rasipuncag járatos volt a történelemben, ezért kétségtelenül ismerte kiváló tetteket végrehajtó nőket is, azaz a véleményét nem a történelmi tudására alapozhatta.
                     Rasipuncag korabeli mongol nők (kép innen: www.biirbeh.mn/index.php )
  Itt felmerül a kérdés, hogy akkor mire? A válasz valószínűleg Rasipuncag életében keresendő, sajnos erről nem lehet sokat tudni. Dzsingisz kán kései leszármazottja volt, aki a mandzsu uralom támogatója lett, sok évet töltött Pekingben a császári udvarban. Feleségeiről, esetleges szeretőiről nem találtam adatokat. Elképzelhető, hogy papucsférj volt és a művében akarta ellensúlyozni a kisebbrendűségi érzését, de az is lehet, hogy tényleg csak a konyhába és a hálószobába tudta elképzelni a nőket, esetleg meleg volt és tényleg gyűlölte őket. Mivel semmiféle forrással nem tudom egyik verziót sem alátámasztani, további találgatásnak nincs értelme.
  Bárhogy is volt, ebből az egy idézetből nem szabad megítélni a XVIII. századi mongol férfiak nőkről való gondolkodását.
                                          mongol kislányok, vajon hol lesz a helyük 20 év múlva?