mongγol bičig & manju bithe

Dzsingisz kán a Bordzsigin nemzetségből származott. A név etimológiájára a mai napig nincsen elfogadott magyarázat. Az egyik mongol történeti műben (cinggis boγda-yin teüke tobci) a szerző megkísérli megfejteni a nemzetségnév eredetét az alábbi módon:

börjigen obuγ [...] kemegsen ucir bolbasu . bör inu qaracu eke . ji inu tngri ecige . gen inu tere qoyar-un köbegün kemejügüi

A Bordzsigin nemzetség elnevezésének az eredete a következő: a bor a közrendű anyát, a dzsi az égi apát, a gin a kettejük gyermekét jelenti.

Az etimológia nem túl meggyőző mai tudományos szemmel. Azonban, ha a mű egészét nézzük, akkor érthető, hogy miért így bontotta szét a bordzsigin szót a szerző. A szerző szerint ez a nemzetség Dzsingisz kántól ered, akinek az apja Kormuszda isten volt, aki leszállt az égből és egy közönséges halandóval (Höelünnel) hált. Az persze nem világos, hogy mi alapján kapcsolta a szerző a bor szótagot az anyához, a dzsi-t Kormuszdához, a gin-t pedig Dszingiszhez. Bordzsigin szó más magyarázatával eddig még nem találkoztam mongol művekben, ez is csak egyetlen egy alkotásban bukkan fel, aminek ráadásul csak egy ismert példánya van, így nem lehet azt állítani, hogy ez az etimológia széles körben elterjedt volna.
                                              a jövő értelmisége
  A mongol művekben a XVII. századtól mutatható ki az egyes szavak eredetének keresése, pl. a dzsingisz szó eredetére az a magyarázat született, hogy egy madárhangra vezethető vissza. A tudomány alatt minden korban mást értettek, mai szemmel lehet, hogy nevetségesnek tűnnek ezek a magyarázatok, holott nem azok. A korabeli emberek szemében ezek olyanok voltak mint ma egy akadémiai székfoglaló. Ezekben az etimológiákban is van valami logikai szál, ami mentén le lehet vezetni őket és ez alapján lehet megérteni a korabeli emberek gondolkodását, ami nyilván teljesen más volt, mint a mai, pont ezért (is) érdekes.
                              nem csak havasi gyopár terem itt, hanem tudomány is

Elhe Taifin 39.-ik évében (1700) egy levelet iktattak a Mandzsu Udvari Minisztériumban (dorgi yamun). A kalmük (torgut) Ayuki kán (1669-1724) írt kortársának, a mandzsu császárnak, Elhe Taifinnak (1662-1721).

turgūd i ayuki i wesimbure bithe
+ amuhūlang han de wesimburengge .
+ han julgeci ebsi zungk'aba i šajin . dalai lamai tacihiyan be yendebume yabumbihe . te sehe seme zungk'aba i šajin . dalai lamai tacihiyan de wakangge be wakašame .urungge be urušeme . doro šajin i juwe de adarame sain ojoro be bulekušereo . bogda i genggiyen be solimbi seme donjiha . bogda i generakū seme henduhengge yargiyan oci . šajin ergengge de adarame tusa obure be bulekušembidere ..

A torgut Ayuki tiszteletteljes levele Elhe Taifinnak

A császár régtől fogva Congkápa vallását és a Dalai láma tanítását támogatja és terjeszti. Most elmondanád nekem, hogy Congkápa vallásában és Dalai láma tanításában hogyan kell a rosszat helyteleníteni és a jót támogatni, és ezeket hogyan lehet a hatalom és a vallás számára előnyössé tenni! Hallottam, hogy a Fenséges Fényességet [=Pancsen láma] meghívtad. Ha igaz az, hogy a Fenség nemet mondott a meghívásra, akkor mond, hogy hogyan is lehetne a vallás és az élőlények hasznára tenni!

A levél mellett semmiféle magyarázat sincs, de fel lehet deríteni a hátteret. A XVII. század első felében az ojrát területekről két nagyobb csoport is elvándorolt. Az egyik csoport az V. Dalai láma és a IV. Pancsen láma hívásár, Güsi kán vezetésével a Kék-tó vidékére költözött az 1630-as évek végén. A másik csoportot a torgutok alkották, ők a Volga partjához vonultak. Az elvándorolt torgutokhoz - akiket kalmüköknek kezdtek nevezni - idővel újabb és újabb csoportok csatlakoztak, a kapcsolat az ősi területtel sohasem szakadt meg. Az időközben egyre nagyobb hatalomra szert tevő mandzsukkal 1646-ban vették fel a kapcsolatot, majd az 1650-es évektől fogva folyamatossá vált a követjárás. A követek az ojrát területeken létrejövő Dzsungár hatalom területén keresztül közlekedtek. 1696-ban a mandzsu császár az ojrát Galdan legyőzésére indult, ekkor a dzsungáriai uralkodó, Cevangrabdan (1689-1727) és Ayuki segédcsapatokat küldött, igaz ezek nem kerültek csatatérre. 1697-ben Galdan halálával a hármas (mandzsu – dzsungár – torgut/kalmük) szövetség felbomlott, nem volt már közös ellenség, ami egybetartotta volna őket. Annak ellenére, hogy Ayuki a lányát adta feleségül Cevangrabdannak a kapcsolatuk elhidegült, olyannyira, hogy mikor 1698-ben torgut követek mentek a mandzsu császári udvarba, akkor az egy évvel későbbi visszaúton Cevangrabdan elfogta Ayuki embereit. Inenntől kezdve a torgut-mandzsu kapcsolattartás jelentősen megnehezült. A követek csak az orosz fennhatóság alatt álló szibériai területeken keresztül tudtak háborítatlanul közlekedni.
  A fentebb tárgyalt levél valószínűleg az 1698-as követjáráshoz kapcsolódik. Csak pár mondatból áll, így felmerülhet, hogy a követek a fontosabb üzeneteket szóban adták át. A levélben kiemelt helyet kap a buddhizmus, ami jelentős szerepet játszott a torgutoknál (kalmüköknél) is. A neves ojrát láma, Zaya Pandita (1599-1662) háromszor is járt náluk a Volga partjánál, 1645- ben, 1657-ben és 1660-ban. Ayuki nagyapja Sökür Tayicing Tibetbe utazott, hogy hódolatát fejezze ki az 5. Dalai lámának, akivel egyébként mindvégig jó kapcsolatot tartottak a torgut (kalmük) vezetők. Ennek egyik jelentős állomása volt, hogy Ayuki az V. Dalai lámától 1690-ben káni címet kapott, azaz csak a pszeudo Dalai lámától, mert az „igazi” időközben, 1682-ben meghalt, de ez jóval később derült ki.
  A levélben a Pancsen láma meghívásáról van szó. Ennek előzménye, hogy a mandzsu udvarban járt az 5. Dalai láma 1652-ben. A Dalai lámával jó viszonyban volt a mandzsu császár, azonban a XVII. század végén a kapcsolat a vallási vezető személye miatt bizonytalanná vált. Az V. Dalai lámáról kiderült, hogy már régóta halott, már van is egy lassan felnőttkorú utóda, azonban mandzsu császár nem akarta elismerni őt Dalai lámának. Ezért találnak egy másikat, akit kineveznek hatodik Dalai lámának, de az őt támogató előkelő (Lazang kán) hamarosan kegyvesztett lesz és így megkérdőjeleződik ez a Dalai láma is. Végül találnak egy harmadik „hatodik” Dalai lámát, akit később a hetedik Dalai lámának ismernek el utólag. A mandzsuk császárnak, Elhe Taifinnak pedig szüksége volt legalább az egyik tibeti vallási vezetőre, hogy egyrészt valamilyen szinten beleszólása legyen a tibeti ügyekbe, másrészt a mandzsu birodalom alattvalóinak egy jelentős része buddhista volt, így szüksége volt arra, hogy a vallási vezető lojális legyen felé. Ekkor még nem állomásoztak mandzsu katonák Tibetben, így katonai erővel nem lehetett a „jó viszonyt” megőrizni. A Dalai lámák körüli botrányok miatt a császár a másik vallási vezetővel, a 5. Pancsen lámával (Blo-bzang Ye-shes, 1663-1737) kívánta elmélyíteni a kapcsolatot, ezért meg is hívta őt Pekingbe a sárkány évre (1700), ezt először elfogadta a Pancsen láma, de később mégsem indult útnak.
  Ayukinak a fülébe jutott, hogy a Pancsen láma visszautasította a meghívást, ami jelentős presztízsvesztesége volt császárnak és ezt veti a szemére, szemernyi gúny árad a sorok közül.
  Érdekes beleolvasni egy régi levélbe és csámcsogni rajta. Pár száz év múlva a mai emilekről fognak majd blogot írni.
                  Torgut (kalmük) szállás valahol a Volga partján, innen indult a levél

A mongol történeti művek megegyeznek Dzsingisz anyjának a személyét illetőleg, Höelün volt az. Az apa kérdése már nehezebb, mert genetikai vizsgálatok nélkül nehéz ezt eldönteni. A legrégibb és legáltalánosabban elfogadott nézett szerint Jiszügej bátor volt Dzsingisz apja. A történethez hozzátartozik, hogy Jiszügej és Höelün nem egy hosszan tartó gyermekkori szerelem után keltek egybe, hanem már házas volt Höelün, mikor szépsége (más megközelítésben erős nemi szerve miatt) elrabolta őt Jiszügej. Házas nő elrablása esetén fennáll annak az esélye, hogy az asszony méhében már hordoz valakit, erről a kérdésről a krónikák többsége hallgat, azonban az egyik XVIII. század végi történeti műben (dörben jüil-ün teüke) az alábbiakat olvashatjuk:

ciledü mergen-ü gergei ögelüng ekener-i buliyan abuγad qatun bolγabai .. γurban sar-a-tai daγaburi küü arban sar-a güicejü [...] γal morin jil törögsen temüjin

[Jiszügej bátor] Csiledü mergen feleségét, Höelünt elrabolta és feleségül vette. A két hónapos magzat kilenc hónapra múlva, tűz ló évben született meg, ő volt Temüdzsin.
                           Höelün piros ruhában (kép innen: www.biirbeh.mn/index.php
Ez az eset nem egyedülálló a mongol történeti hagyományban, többen is neveltek kakukkfiókát. Dzsingisz egyik távoli felmenője, Bodoncsár is egy terhes nőt rabolt magának. Dzsingisz legidősebb fia, Dzsocsi is a rossz nyelvek szerint más porontya volt. A legenda szerint Togon Temür, az utolsó mongol uralkodó, aki kínai területek felett is uralkodott hátrahagyta terhes asszonyát, akit a kínai Ming dinasztia első császára vett feleségül. A két hónapos terhesen hátrahagyott feleség nem hét, hanem kilenc hónapra szült, így a kínai császár azt gondolta, hogy a saját gyermeke látott napvilágot.
  Egy halandó emberi apánál jobb egy isteni ős, erre is találunk példát a mongol történeti művekben. Egy XX. század eleji műben (cinggis boγda-yin teüke tobci) az alábbiakat találjuk:

qormusda tngri ber nigen balγasun-iyen baγuγsan-i sinjilebesü . urid burqan-u gegegen-ber iregedüi caγtu door-a jüg-tür arban qoyar kücütü arad töröjü . qad-un ner-e-ber ulus-i jobaγaqu bolqu . tere caγtu nigen köbegün-iyen ilegejü jasaγultuγai kemegsen bosuγ-i umartaγsan-iyan medejü . ridi-ber baγuju . ögelen qatun-a amuγulang egüskeküi-dür qatun-ber serigsen-ü qoyin-a üneken biliü jegüden biliü kemen γadaγši qayiju . casun-u deger-e giškigsen mör-i üjejü itegemjilegsen-ece üneger belge tegülder nigen köbegün šiγai-yin cinege qara nöjin onoju sayitur boluγsan mendeljügüi .. qoyin-a tatar-un temüjin-i oljalaju ireküi-dür tokiyaldun mendülügsen-iyer . eng terigün ner-e inu temüjin kemen nereyidcü . wcirbani-yin qubilγan-dur aldarašijuγui

Kormuszda isten látogatása az egyik városában az alábbi módon történt: korábban Buddha fényessége egy jövendölést adott, miszerint az eljövendő időben az alsó szférában (a földön) tizenkettő erős ember fog születni és káni címet felvéve a népet fogják sanyargatni, ekkor egy gyermeket fog Buddha küldeni, hogy rendet és békét teremtsen. Amikor eszébe jutott Kormuszda istennek ez a jövendölés, akkor leereszkedett a varázserejével. Mikor Höelün nagyasszonnyal elérték a boldogság csúcsát, akkor az asszony felébredt és nem tudta eldönteni, hogy valóság volt-e, vagy csak álom. Ezért kikémlelt a jurtából. Meglátta a hóba taposott lábnyomokat és ebből bizonyságot szerzett. Majd egy makulátlanul tökéletes jegyekkel felruházott gyermeket hozott a világra egy bokacsont nagyságú fekete alvadt vérdarabbal együtt. Akkor szült, mikor a foglyul ejtett tatár Temüdzsint odavezették, ezért a gyermeket először a Temüdzsin nevet kapta, majd Vadzsrapáni boddhiszata újjászületéseként híresült el.

A motívum ismerős lehet Dzsingisz egyik ősének, Alan-goának kapcsán. Ez így szerepel a Juan birodalom történetében (dai yuwan gurun i suduri), de sok más műben is megtalálható.

alūn gūwa anggasi ofi emu dobori tolgin de šanggiyan elden monggo boo de dosifi . aisin boconggo enduri ubaliyafi deduhe besergen i baru jidere de alūn gūwa gelehei getefi . tereci beye de ofi bodoncar be banjiha

Miután Alan-goa özvegy lett, egy éjjel álmában fehér fény jött be a jurtájába és egy aranyszín pompás istenséggé változott. Mikor a nő ágyához ment, Alan-goa félelmében felriad. Terhes lett és később életet adott Bodoncsárnak.

A fentebb leírt történet végén a szerző odabiggyeszti, hogy Temüdzsin Vadzsrapáni boddhiszatva újjászületéseként lett híres. Ez az elképzelés már a XIII. században megjelenik. A feltehetőn Kubiláj uralkodása alatt írt Tiszta törvény (caγan teüke) című műben ugyanezt a gondolatot megtaláljuk. Ebben semmit sem írnak se Dzsingisz apjáról, se az őseiről, feleslegesnek tartották, mert a hangsúly azon volt, hogy ő egy boddhiszatva újjászületése, e mellett lényegtelennek tűnik az a kérdés, hogy ki volt a vér szerinti apa.
                                       Vadzsrapáni békés (www.himalayanart.org/)
                                      Vadzsrapáni haragos (www.himalayanart.org/)
 A legtöbb történeti mű egyetért abban, hogy Dzsingisz apja Jiszügej bátor volt, de vannak ettől eltérő nézetek is. A kérdés ennyi év távolságából nem lehet eldönteni, egy genetikai vizsgálat segítene, de erre jelenleg nincs lehetőség. Mindig résen kell lenni.

Esküt tenni lehet levágott kutyára, leszakadó partoldalra és gyakorlatilag mindenre, ami kellő elrettentésül szolgál. 1624-ben a csaharok ellen szövetséget kötöttek a horcsinok és a mandzsuk (akiket még nem is neveztek mandzsuknak, mert ezt a nevet csak 1636-ban vették fel). Ezt 1626-ban is megismételték, de egyelőre maradjunk csak az 1624-es esetnél. Ennek érdekessége, hogy ekkor személyesen nem találkozott a mandzsu és a horcsin elit, hanem egymás követei előtt hajtották végre az eskü szertartását. A politikai helyzet röviden: a utolsó Dzsingiszida uralkodó (Ligdan kán 1604-1634) hatalma szinte csak a csahar-mongol területekre terjedt ki, de ennél többet szeretett volna, ez természetesen nem tetszett másnak. A csaharok ellen a horcsin-mongolok az ekkor az egyre erősödő mandzsukkal kötöttek szövetséget, akikkel törököt fogtak. Az egyenrangú szövetség nem volt tartós, a mandzsuk a horcsinok fejére nőttek, olyannyira, hogy 1636-ban a horcsinok behódoltak a mandzsu uralkodónak. Ennyi bevezető után következzen az eskü leírása:

qaγan . mongγol ulus-un qorcin-u noyan-luγ-a qoyar ulus törö elsejü . kürcen . kiwa qoyar baγsi-yi jaruju qorcin-u odba tayiji . aduci darqan tayiji . tayicing . mongγol tayiji-lüge neyilejü . caγan mori . qar-a üker alaju . nigen ayaγan-dur qubaqai yasun . nigen ayaγan-dur cisun . nigen ayaγan-dur siroi . nigen ayaγan-dur miq-a . nigen ayaγan-dur ariki kilgejü . küji sitaγaju . odba tayiji-tan aman aldar-un . manju . qorcin man-u qoyar ulus-i caqar doromjilaqui-dur qoroscu . man-u qoyar ulus nigen ey-e-ber yabusuγai kemen . itegel-tü üge-ben ögüleldüjü tngri γajar-tur aman aldaju . egünce qoyinaγsi caqar-un uran araγ-a ba ed tawar-tur oroju qorcin-dur ey-e ügei manju urid caqar-luγ-a elsebesü . tngri γajar buruγsiyaju maγu nigül kürcü . yasun inu qubiraju . cisun inu γaruγad siroi-dur daruγdaju ükütügei . qorcin manju-dur ey-e ügei . caqar-un uran arγ-a ögkü ed tawar-tur oroju . caqar-luγ-a urid elsebesü . tngri γajar qorcin-i buruγusiyaju maγu nigül kürcü . yasun inu qubiraju . cisun inu γaruγad siroi-dur daruγdaju ükütügei . tngri γajar-tur batula aman aldaγsan üge-dür-iyan kürcü yabubasu . tngri γajar örösiyejü amin nasun urtu boluγad . aci ür-e tümen on-dur kürtel-e . engke amuγulang-iyar jirγan atuγai kemen aman aldaγad . qürcen . kiwa . qorcin-u elcid-i abcu iregsen-ü qoyin-a . caγan mori qar-a üker alaju qorcin-u elci-yin emün-e . yeke noyan . ded noyan . γurbaduγar noyan . dörbedüger noyan . abatai tayiji . tegelei tayiji . jayisangqu tayiji . jirγalang tayiji . ajige tayiji . tüdü tayiji . joto tayiji . sudu tayiji . sahaliyan tayiji . tere aman aldaγsan yosuγar bicig bicijü sitaγaju aman aldabai .

A [mandzsu] császár, hogy a horcsin-mongolok vezetőrétegével szövetséget kössön elküldte Kürcsent és Kiwa tanácsosokat. Ők találkoztak Odba tajdzsival, Aducsi Darhan tajdzsival, Tajcsinggal, és Mongol tajdzsival. Fehér lovat és fekete marhát öltek le, egy edénybe a csupasz csontokat, egy másodikba vért, egy harmadikba földet, egy negyedikbe húst, egy ötödikbe pálinkát tettek. Füstölőt gyújtottak és Odba tajdzsi vezetésével így szóltak a horcsin előkelők: - Amikor a mandzsukat, horcsinokat a csaharok becsmérlik, akkor fájdalom borít el minket, ezért lépjünk mi szövetségre! Majd az Égre és Földre megesküdve esküt tettek: - Innentől kezdve ha a mandzsuk a csaharok álnok, hamis szavait elhinnék, vagy kincseiket elfogadnák és a horcsinokkal ellenségbe, csaharokkal szövetségbe lépnének, akkor az Ég és a Föld fogja megbüntetni őket! A gonosz bűnük miatt törjön a csontjuk, folyjon a vérük, a földbe legyenek beletaposva és pusztuljanak el! Ha a horcsinok a mandzsukkal békétlensége kerülnének és a csaharok álnok, hamis szavait elhinnék, vagy kincseiket elfogadnák és a csaharokkal szövetségre lépnének, akkor az Ég és a Föld büntesse meg a horcsinokat, a gonosz bűnük miatt törjön a csontjuk, folyjon a vérük, a földbe legyenek beletaposva és pusztuljanak! Ha az Égnek és a Földnek szilárdan megfogadott fogadalmat betartják (a mandzsuk és a horcsinok), és e szerint élnek, akkor az Ég és a Föld kegyes lesz, hosszú életük lesz, utódaik tízezer éven át békében és boldogságban fognak élni!
                                                     "a földbe legyenek beletaposva"
Kürcsen és Kiwa a horcsin küldöttekkel visszatértek a mandzsu udvarba, ott fehér lovat és fekete marhát öltek le, majd a horcsin küldöttek előtt a mandzsu elsőd-, másod-, harmadrangú előkelők, Abatai tajdzsi, Tegeldzsi tajdzsi, Dzsajszangtu tajdzsi, Dzsiragalang tajdzsi, Adzsige tajdzsi, Tüdü tajdzsi, Dzsoto tajdzsi, Szudu tajdzsi Szahalijan tajdzsi a fenti esküszöveget leírták, majd elégették és megfogadták.
  A szertartás nagy vonalakban egyértelmű, de ha jobban belegondol az ember, akkor azért maradnak kérdések. Pl. az világos, hogy az edénybe rakott csontok azzal vannak összefüggésben, hogy törjenek a csontok az eskü megszegésekor, de mit jelképez a hús és a pálinka? Fehér ló feláldozásáról több helyen is lehet olvasni a mandzsu forrásokban, ezt mindig az Égnek áldozzák. A fekete marhát pedig a földnek, de ez ritkább. A két állat leölése az Égnek és Földnek történt, hogy figyelemmel kísérjék az eskü betartását, tehát nem azért, hogy elrettentetésül szolgáljon (tehát nem azt jelenti, hogy úgy fognak az esküszegők meghalni, mint ahogyan leölik a lovat/marhát). A leölt állatok komponenseit felhasználták, jelképezte többek között az eskütevők csontját és vérét.
  Az eskü után a maradékot valószínűleg megették. A mandzsu forrásokban viszonylag sok esküvel és áldozati szertartással lehet találkozni, ezeket nagyrészt feldolgozatlanok, pedig a téma érdekes és a főtt lómáj kifejezetten finom.

Elolvasni több száz oldalas művet? Vagy csak a fél oldalas összefoglalóját? Lemásolni egy több száz oldalas művet? Vagy csak a fél oldalas zanzásított változatát? Ha az ember lusta, kényelmes vagy egyszerűen nincs ideje, esetleg nem is érdekli a téma, akkor biztos, hogy az egyszerűbb megoldást fogja választani. A buddhista szövegek között vannak elég testes darabok, több száz oldal művek, mint például a Bölcsesség túlsó partjára juttató nyolcezer verses szútra (bilig-ün cinadu kijaγar kürügsen naiman mingγan silügtü). Ez egy kánonikus mű, szerepel a Kandzsúrban is, a mongol változatban a 46. kötetet tölti meg. Ezt elolvasni kissé időigényes, lemásolni meg főleg, mit lehet ilyenkor tenni? Szerezni egy tömör összefoglalót! És ha nincs ilyen? Valakivel meg kell íratni! Nyilván valami előkelő, magas rangú lámával. 1779-ben a VI. Pancsen láma meghívást kapott a mandzsu uralkodótól, amit elfogadott. Útja mongol területeken vezetett keresztül és többször kérték meg, hogy írjon egy-egy szöveget. Eddig összesen három művével találkoztam, amit a láma ezen az útján írt, ebből kettő áldozati szöveg egy-egy hegyszellemhez, a harmadik pedig egy összefoglaló A nyolcezer verseshez. A Pancsen láma nem mindennapi teljesítmény hajtott végre ugyanis sikerült nyolcezer verset egy, azaz egyetlenegy mondatban összefoglalnia! Hogy hangzik ez a mondat? Egy kis körítéssel így:

             naiman mingγan silügtü-yin quriyangγui kemegdekü sudur orošibai

ilaγuγsan kiged ilaγuγsad-un köbegün bükün-ü eke güng [=gün?] .. bilig baramid-i sayitur bütügejü . eke boluγsan jirγuγan jüil amitan bükün-i jobolang bükün-ece getülgekü boltuγai .. yeke eke bilig-ün cinadu kijaγar kürügsen naiman mingγan silügtü-yin jüil γucin qoyar bülüg-i [1/2] sayitur quriyaγsan ene ber oγtarγui-luγ-a sacaγu amitan ni orcilang-aca getülgeged ilaγuγsan eke bilig baramid-un qutuγ-i türgen-e olqu boltuγai ..
          mangg'alam
  kemekü egüni naiman mingγan silügtü-yin masi quriyangγui egüni bangcin lubsangbaldengyeši begejing-du jalaraqu-yin üyes-dür jokiyaγsan ni bükün-e daγur[i]sγabai ..

                                     A nyolcezer verses összefoglalója

  A Győzedelmes [=Buddha] és a győzedelmesek [=buddhák] gyermekei mindennek az alapját képező bölcsességet és a helyes hozzáállást kiválóan sajátítsák el; a hatféle létformához tartozó összes élőlény, akik [egy korábbi életben] az anyáink voltak, minden szenvedéstől teljesen szabaduljanak meg! A hatalmas alapműnek a Bölcsesség túlpartjára juttató nyolcezer verses harminckét fejezetének tömör összefoglalója volt ez. Ennek segítségével a világon lévő összes élőlény szabaduljon ki a körforgásból és a Győzedelmes [=Buddha] bölcsességének és a módszerének áldásos hasznát gyorsan találja meg!
        Békesség minden lénynek!
  Ezt a mindenki által dicsőített Nyolcezer verssoros tömör összefoglalóját a [VI.] Pancsen láma, Lubsanpalden Jesi a Pekingbe tartó útja során írta.

A szöveg értelmezése néhol kissé problémás, mivel ezt eredetileg tibetiül írta, majd később egy ismeretlen fordító mongolosította, néhol kissé zavarosan. Ennek ellenére a lényeg megragadható. Természetesen, ha valakit tényleg érdekel A nyolcezer verses, akkor ne ezt változatát olvassa, hanem az eredetit!
A képen a VI. Pancsen láma látható, éppen az angol George Bogle-t (1746-81) fogadja 1774-ben, vendége ott áll az ablaknál. A legenda szerint George Bogle feleségül vette/ágyasává fogadta a Pancsen láma egyik rokonát majd két lánya is született. A festményt Tilly Kettle (1735–1786) festette, aki nem volt ott a találkozáskor, soha nem is járt Tibetben.

Többszörös gyilkosság történt a Jargu törzs szállásterületén. H. nevű törzsfő egy baltával levágta öccse fejét, majd végzett annak feleségével és csecsszopó lányával is. A dulakodás hangjára érkező bátyjának betörte a koponyáját, átment a bátyja házába és lemészárolta a család többi tagját, majd a tetemeket módszeresen miszlikbe aprította. A szomszédok csak másnap találták meg a vérbe fagyott holtesteket. A tettes a gyilkosságok után a szolgáival és családjával együtt elmenekült, majd N. védelmébe helyezte magát. Tette indítéka egyelőre nem ismert. - Olvashatnák a Mandzsúriai hírek egyik XVI. század végi évfolyamában. Az újságot hiába keresnénk, de szerencsére a hírt a Mandzsuk igaz történetében (manju i yargiyan kooli) is megtaláljuk, igaz kicsit szárazabb leírással:

yargū i gašan i hūlahū gebungge amban ini ahūn deo i uksun i niyalma be wafi . jušen irgen be gaifi dahame jihe manggi taizu sure beile terei jui hūrgan be ini gioro hala de dosimbufi . jui seme ujifi . uju jergi amban obuha

A Jargu törzs szállásterületének Hulahu nevű előkelője megölte a testvérei családját, majd az alattvalóval együtt behódolt Nurhacsinak, aki Hulahu fiát, Hurgant a saját, Gioro nemzettségébe fogadta, fiaként nevelte majd első rangú előkelővé emelte.

A történet hátterét nem ismerjük, könnyen lehet, hogy Hulahu és Nurhacsi között volt szó már valamiféle megállapodás a behódolásról, de Hulahu testvérei valószínűleg hallani sem akartak arról, hogy alávessék magukat a feltörekvő mandzsu vezérnek, talán ezért törti ki a családi dráma. Nem tudjuk.
  Hulahu a törzs vezetőrétegéhez tartozhatott, itt a hatalom nem egy ember kezében, hanem egy tágabb családéban összpontosult. Az biztos, hogy a testvérek és családjaik lemészárlása radikális lépés volt, mert ezzel elvágta magát Hulahu a saját nemzettségétől. Egy nemzettségtelen, családtalan ember pedig önmagában nagyon gyenge volt, elég csak arra gondolnunk, hogy a bosszút a nemzetség/család állta, ha pedig valakinek nincs nemzettsége, akkor gyakorlatilag minden következmény nélkül meg lehetett ölni. Pont ezért veszi veszi be a Hulahu fiát, Nurgant a családjába Nurhacsi.
  Érdekes még megfigyelni, hogy itt Nurhacsi nemzetsége a Gioro nevet viseli, holott minden más esetben Aisin Gioronak van említve, az aisin szó aranyat jelent, ami az uralkodócsalád jelzője volt. Ezt valószínűleg csak 1616-ban vette fel a mandzsu uralkodócsalád, de a történeti művekben visszavetítik a legkorábbi időkig. Itt valami miatt a cenzor elfejette beszúrni ezt az aisin/arany jelzőt. A nemzetsége való befogadásról itt nem találunk semmit, feltehetően volt egy szertartás, ennek a menete kérdéses. Egy másik helyen a Mandzsuk igaz története úgy tudósít, hogy a nemzetségbe való belépéskor hét marhát áldoztak az Égnek, bár ez lehet, hogy nem a beavatási rítus volt, hanem csak annyi, hogy részt vehettek egy (feltehetően az ősöknek szóló) nemzetségi áldozati ünnepen és így a nemzetség tagjaivá váltak.
  A gyilkosságok hátterét és az indítékot egyelőre nem sikerült megnyugtatóan feltárni, a források korlátai miatt valószínűleg örök homály borítja ezt az eseményt.
A festményrészletek Giuseppe Castiglione (1688-1766, alias Lang Shining) munkájából valóak, az eredeti itt található: www.chinaonlinemuseum.com/painting-lang-shining-machang.php

A tigris az állatok fejedelme, ki lehet méltó arra, hogy levadássza? Természetesen az emberek uralkodója. Az alábbi történet Hong Tajdzsi mandzsu császárral esett meg, a forrás a daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe.

eye gebungge bade abalara de . han i beye emu tasha be gabtame goiha manggi hiya baturu galju loho jafafi tasha be bošome gamame genehe de . tasha galju i yaluha morin i bethe be saiha . galju tasha be sacime wafi bederehe manggi . targabume hese wasimbuhangge . galju si baturu oci tusangga . dain de baturulacina . tashan de baturu ai baita sehe

Az Eje nevű helyen vadásztak, mikor a császár megsebesített egy tigrist. Az egyik őre Galdzsu-bátor előrántotta a kardját és üldözőbe vette a fenevadat, ami Galdzsu paripájának csüdjébe harapott. Galdzsu miszlikbe vágta a tigrist, majd amint visszatért Hong Tajdzsi így korholta őt: - Galdzsu, hasznos a bátorságod, de a inkább harcban legyél vitéz, egy tigris ellen felesleges hősködnöd.

Első olvasatra egyértelmű a történet, Hong Tajdzsi megfedi egyik testőrét, aki életét kockáztatta egy sebzett tigris miatt, de a kán szidalmában van egy másik, ki nem mondott réteg, ami így hangzana: csak én vagyok méltó arra, hogy megöljem a tigrist, hogy jössz te ehhez?
                   fenevad csemete az uralkodó karjában (érdemes megfigyelni a karórát!)

A mandzsuk őseinek vallása egyfajta samanizmus lehetett, azonban ahogy elfoglalták Kínát és megváltoztak a körülmények, szép lassan kezdték elfelejteni az addigi hitüket. A problémát felismerte Abkai Wehiyehe császár (Csien-long néven közismertebb, 1735-1796 között uralkodott) és 1746-ben parancsba adta, hogy foglalják írásba a mandzsuk ősi hitvilágát. Ebből a parancsból született a hesei toktobuha manjusai wecere metere kooli bithe [≈ A parancsra íródott mű, ami a mandzsuk áldozati szertartásainak szabályait tartalmazza]. A kötet teli van érdekesebbnél érdekesebb részekkel, most ebből nézzünk egy rövid szövegecskét ízelítőnek. A szöveggel kapcsolatban rengeteg kérdés merül fel, van egy olyan sanda gyanúm, hogy már a XVIII. században sem nagyon értették ezeket az olvasók.
 Az áldozati szöveg címéből csak annyi derül ki, hogy az valami meg nem nevezett áldozati szertartás második napján kerül erre sor (wecere jai inenggi metere de hūlara gisun). A Gioro nemzettség a mandzsu császári családot jelenti (Aisin Gioro = Arany Nemzettség). A nemzettség közösen mutathatott be áldozatot valószínűleg az idősek életereje végett. Az áldozati állat egy disznó és ezért cserébe kérnek hosszú életet és boldogságot az idős embernek. Érdekes, hogy az áldozatot nem a személyéért, hanem az állatjegyéért mutatják be (ha jól értelmezem a szöveget és itt van a legnagyobb kérdőjel, egy néprajzi párhuzam segítene, hogy ez tényleg lehetett-e így.)
  A bevezető után lássuk is a szöveget:

anja . amba abka donji . hala gioro . tere aniyangga osokon beye i <wei jalin meteci . wei banjiha da aniya be hūlambi> jalin de . ulin i udefi . basa i baifi . baitangga ulgiyan be bahafi . amba abka de alibuci . emu gala alime gaiki . juwe gala tomsome gaifi . tere aniyangga osokon beyebe aniya ambula . se labdu . jalaga golmin . fulehe šumin . elhe taifin i eršeki . urgun sain i wehiyeki

Andzsa! Nagy Ég, hallgasságtok szavaimat! A Gioro nemzettség, mi ennek az idős, gyenge ember [itt azt az állatjegyét kell mondani, pl. tigris, majom stb.]-ért ajánljuk fel a Nagy Égnek ezt az áldozati disznót, amiért kereskedtünk, dolgoztunk. Fogadd el egy kézzel, vedd magadhoz két kézzel és legyen ennek az idős, gyenge embernek hosszú élete, magas kora, tartós boldogsága, sok utóda. A nyugalom kisérje, az öröm támogassa!
     neki használt az áldozat, még csak ráncok sincsenek rajta, pedig már lassan kétezer éves!

Frissítés: 安徳拉希 felvetésére azt kell mondanom, hogy igen! Tényleg az, el is feledkeztem róla. Tehát a műről írt már Bálint Gábor az 1876-ban megjelent A mandsuk szertartási könyve c. munkában. ( http://www.scribd.com/full/45622762?access_key=key-nv7nlgpojyyvymhku46 ) Köszönet az értékes hozzászólásért!

A mongolok és a mandzsuk kapcsolatát sokan 1636-tól kezdik tárgyalni, mikor is a déli mongol területeken élők kánjuknak választották az akkori mandzsu uralkodót, Hung Tajdzsit. Természetesen nem ez volt az első lépés a mongolok és mandzsuk kapcsolatában.
  Majdnem harminc évet kell visszamenni az időben ahhoz, hogy megtaláljuk a legelső nagyobb lépcsőfokot a mongolok és mandzsuk kapcsolatában. Forrás most a daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe című, XVIII. század második felében összeállított és kinyomtatott mandzsu mű szolgálja. Ennek az az érdekessége, hogy ez volt az egyik „hivatalos” történeti mű a mandzsu birodalomban, ez a kezdetektől 1644-ig vezeti a történelem szálát. A történelem monopolizálva volt, emiatt van az, hogy a mongol történeti művek csak kéziratban terjedhettek, mivel ezek máshogy látták a világot. Ebben a műben mandzsu szemüvegen keresztül látszódik a történelem folyása, valószínűleg elfogult, de ezt a másik, azaz a mongol oldalról nagyon nehéz ellenőrizni a források gyér volta miatt. Ennyi bevezető után lássuk is a kérdéses részt, az első jelentősebb lépcsőfokot mandzsu szemszögből.

ineku aniya monggo kalkai bayud aiman i beile darhan baturu i jui enggeder orin morin alibume henggileme jihe manggi . taizu hūwangdi hese wasimbuhangge . tere dain i gurun be duleme jihengge ainci mini kesi be bahaki sembi dere sefi . ambula šangname bufi unggihe . ishun aniya tuweri jorgon biyade . enggeder geli kalkai sunja aiman i beile i elcin be gaifi . temen morin banjime hengkileme jifi . han be tukiyeme kundelen han sehe . tereci aniyadari albabun jafame henggileme yabumbihebi .

Ugyanabban az évben [1605] a mongolok halha Bajud törzs vezetőjének, Darhan bátornak a fia, Engeder hódolni jött és húsz lovat adott ajándékba. Nurhacsi így parancsolt: - Ő bizony ellenséges területen jött keresztül azért, hogy a kegyeimet keresse! Gazdagon megjutalmazta és visszaküldte. A következő év telének utolsó hónapjában [1607 január!] Engeder a halhák öt megyéjének vezéreinek követeit vezetve érkezett. Tevékkel és lovakkal hódoltak, és Nurhacsinak a Kündelen kán [≈Magasztos kán] kitüntető címet adták. Innentől kezdve minden évben ajándékokkal jöttek hódolni.

                                          ezen az erdőn is át kellett vágniuk a követeknek
A szöveg egyszerű, van egy mongol törzsi vezető, aki követet küld Nurhacsihoz, majd utána többen is követik a példáját, és egy címmel is megörvendeztetik a mandzsu vezért. A szövegrészletből kiderül, hogy ezek a mongol törzsek elég messze lehettek és nem érintkeztek egymással közvetlenül a mongol és mandzsu területek. Valószínűleg arról lehetett szó, hogy a mongolok az ellenségem ellensége a barátom gondolattól vezérelve vették fel a kapcsolatot Nurhacsival. Magukat egyenrangúnak (vagy Nurhacsi felett állónak) gondolhatták, mert címet adtak neki. Azt hogy hódolni jöttek azt nem szabad mereven értelmezni, könnyen lehet, hogy csak egyszerű követjárás volt azonos rangú uralkodók között. Arról nem ír a forrás, hogy Nurhacsi is küldött volna évi ajándékokat a mongol vezetőknek, de ez még nem jelent semmit, mivel a forrás nem elfogulatlan. Legjobb lenne összevetni mongol feljegyzésekkel is, hogy ők hogy vélekedtek erről. Bárhogy is legyen, az biztos, hogy valakinek címet adni (bármilyen indíttatásból) az már komoly politikai lépés. A mongolok nem sejthették, hogy a mandzsukkal törököt fogtak.
                                              az egyik ajándékba adott paripa képmása

Erényes cselekedet lemásolni Buddha egy tanítását vagy egy imát. Azonban mi történik akkor, ha a másoló a legnagyobb jószándéka ellenére is hibát vét? Ez könnyen megeshet, mert tévedni emberi dolog. Bölcs dolog előre bocsánatot kérni az esetleges hibákért. Az alábbi kis szövegrészlet egy kézirat végén volt, a szerző nem volt biztos a saját pontosságában, ezért így szól a későbbi olvasóihoz:

om ma ni pad me hum . ilegüü kiged dutaγu ba . jarliγ-un gesigün-i baγuraγsan bi-ber martaγsan yaγun bui tedeger-i külicen soyurq-a . tegüsbe

Om ma ni pad me hum. Ha több vagy kevesebb lenne, vagy ha a Tan egyes részeit elfelejtette volna lemásolni hitvány személyem, akkor kérem ezt bocsássátok meg! Vége.

Máshol is előfordul hasonló gondolat, pl. ez egyik történeti mű végén a szerző csak ennyit állít magáról: minu metü bidaγu oyungtu buu üjegtün – ne hallgassatok egy olyan ostoba bolondra, mint amilyen én vagyok. Bár ez egy kicsit más, mert az előbbi esetben egy másolóról volt szó, itt meg egy szerzőről. Ennek ellenére mondhatjuk, hogy a szerénység nem volt ismeretlen fogalom az újkori mongol pusztán. Felmerül a kérdés, hogy ez meglepő-e? Ha meghallgatunk/elolvasunk egy mongol hőséneket akkor ott a hős legtöbb esetben egyedül győzi le a gonoszt, bár vannak segítői (pl. a lova, az öreg pásztor stb.) de a hangsúly mégis a hős tettein van. A korai történeti művekben is úgy vannak feltüntetve az események, mintha azokat csak egy ember hajtotta volna végre (pl. Dzsingisz kán leigázta X és Y népet.) Nyilván nem egyedül, hanem pl. tízezer katonával sikerül a hódítás, de a sereg csak egy szürke, alaktalan masszaként jelenik meg, vagy még úgy sem. Dzsingisz süldő korában miért kesergett egyszer? Attól félt, hogy névtelenül hal meg.
  Tehát ez az írói szerénység nem a mongol kultúrából fakad, hanem valószínű, hogy a buddhizmussal jelenik meg (esetleg kínai hatás?), de ez még természetesen további vizsgálatot igényel.