A mandzsuk őseinek vallása egyfajta samanizmus lehetett, azonban ahogy elfoglalták Kínát és megváltoztak a körülmények, szép lassan kezdték elfelejteni az addigi hitüket. A problémát felismerte Abkai Wehiyehe császár (Csien-long néven közismertebb, 1735-1796 között uralkodott) és 1746-ben parancsba adta, hogy foglalják írásba a mandzsuk ősi hitvilágát. Ebből a parancsból született a hesei toktobuha manjusai wecere metere kooli bithe [≈ A parancsra íródott mű, ami a mandzsuk áldozati szertartásainak szabályait tartalmazza]. A kötet teli van érdekesebbnél érdekesebb részekkel, most ebből nézzünk egy rövid szövegecskét ízelítőnek. A szöveggel kapcsolatban rengeteg kérdés merül fel, van egy olyan sanda gyanúm, hogy már a XVIII. században sem nagyon értették ezeket az olvasók.
 Az áldozati szöveg címéből csak annyi derül ki, hogy az valami meg nem nevezett áldozati szertartás második napján kerül erre sor (wecere jai inenggi metere de hūlara gisun). A Gioro nemzettség a mandzsu császári családot jelenti (Aisin Gioro = Arany Nemzettség). A nemzettség közösen mutathatott be áldozatot valószínűleg az idősek életereje végett. Az áldozati állat egy disznó és ezért cserébe kérnek hosszú életet és boldogságot az idős embernek. Érdekes, hogy az áldozatot nem a személyéért, hanem az állatjegyéért mutatják be (ha jól értelmezem a szöveget és itt van a legnagyobb kérdőjel, egy néprajzi párhuzam segítene, hogy ez tényleg lehetett-e így.)
  A bevezető után lássuk is a szöveget:

anja . amba abka donji . hala gioro . tere aniyangga osokon beye i <wei jalin meteci . wei banjiha da aniya be hūlambi> jalin de . ulin i udefi . basa i baifi . baitangga ulgiyan be bahafi . amba abka de alibuci . emu gala alime gaiki . juwe gala tomsome gaifi . tere aniyangga osokon beyebe aniya ambula . se labdu . jalaga golmin . fulehe šumin . elhe taifin i eršeki . urgun sain i wehiyeki

Andzsa! Nagy Ég, hallgasságtok szavaimat! A Gioro nemzettség, mi ennek az idős, gyenge ember [itt azt az állatjegyét kell mondani, pl. tigris, majom stb.]-ért ajánljuk fel a Nagy Égnek ezt az áldozati disznót, amiért kereskedtünk, dolgoztunk. Fogadd el egy kézzel, vedd magadhoz két kézzel és legyen ennek az idős, gyenge embernek hosszú élete, magas kora, tartós boldogsága, sok utóda. A nyugalom kisérje, az öröm támogassa!
     neki használt az áldozat, még csak ráncok sincsenek rajta, pedig már lassan kétezer éves!

Frissítés: 安徳拉希 felvetésére azt kell mondanom, hogy igen! Tényleg az, el is feledkeztem róla. Tehát a műről írt már Bálint Gábor az 1876-ban megjelent A mandsuk szertartási könyve c. munkában. ( http://www.scribd.com/full/45622762?access_key=key-nv7nlgpojyyvymhku46 ) Köszönet az értékes hozzászólásért!