A mongolok és a mandzsuk kapcsolatát sokan 1636-tól kezdik tárgyalni, mikor is a déli mongol területeken élők kánjuknak választották az akkori mandzsu uralkodót, Hung Tajdzsit. Természetesen nem ez volt az első lépés a mongolok és mandzsuk kapcsolatában.
  Majdnem harminc évet kell visszamenni az időben ahhoz, hogy megtaláljuk a legelső nagyobb lépcsőfokot a mongolok és mandzsuk kapcsolatában. Forrás most a daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe című, XVIII. század második felében összeállított és kinyomtatott mandzsu mű szolgálja. Ennek az az érdekessége, hogy ez volt az egyik „hivatalos” történeti mű a mandzsu birodalomban, ez a kezdetektől 1644-ig vezeti a történelem szálát. A történelem monopolizálva volt, emiatt van az, hogy a mongol történeti művek csak kéziratban terjedhettek, mivel ezek máshogy látták a világot. Ebben a műben mandzsu szemüvegen keresztül látszódik a történelem folyása, valószínűleg elfogult, de ezt a másik, azaz a mongol oldalról nagyon nehéz ellenőrizni a források gyér volta miatt. Ennyi bevezető után lássuk is a kérdéses részt, az első jelentősebb lépcsőfokot mandzsu szemszögből.

ineku aniya monggo kalkai bayud aiman i beile darhan baturu i jui enggeder orin morin alibume henggileme jihe manggi . taizu hūwangdi hese wasimbuhangge . tere dain i gurun be duleme jihengge ainci mini kesi be bahaki sembi dere sefi . ambula šangname bufi unggihe . ishun aniya tuweri jorgon biyade . enggeder geli kalkai sunja aiman i beile i elcin be gaifi . temen morin banjime hengkileme jifi . han be tukiyeme kundelen han sehe . tereci aniyadari albabun jafame henggileme yabumbihebi .

Ugyanabban az évben [1605] a mongolok halha Bajud törzs vezetőjének, Darhan bátornak a fia, Engeder hódolni jött és húsz lovat adott ajándékba. Nurhacsi így parancsolt: - Ő bizony ellenséges területen jött keresztül azért, hogy a kegyeimet keresse! Gazdagon megjutalmazta és visszaküldte. A következő év telének utolsó hónapjában [1607 január!] Engeder a halhák öt megyéjének vezéreinek követeit vezetve érkezett. Tevékkel és lovakkal hódoltak, és Nurhacsinak a Kündelen kán [≈Magasztos kán] kitüntető címet adták. Innentől kezdve minden évben ajándékokkal jöttek hódolni.

                                          ezen az erdőn is át kellett vágniuk a követeknek
A szöveg egyszerű, van egy mongol törzsi vezető, aki követet küld Nurhacsihoz, majd utána többen is követik a példáját, és egy címmel is megörvendeztetik a mandzsu vezért. A szövegrészletből kiderül, hogy ezek a mongol törzsek elég messze lehettek és nem érintkeztek egymással közvetlenül a mongol és mandzsu területek. Valószínűleg arról lehetett szó, hogy a mongolok az ellenségem ellensége a barátom gondolattól vezérelve vették fel a kapcsolatot Nurhacsival. Magukat egyenrangúnak (vagy Nurhacsi felett állónak) gondolhatták, mert címet adtak neki. Azt hogy hódolni jöttek azt nem szabad mereven értelmezni, könnyen lehet, hogy csak egyszerű követjárás volt azonos rangú uralkodók között. Arról nem ír a forrás, hogy Nurhacsi is küldött volna évi ajándékokat a mongol vezetőknek, de ez még nem jelent semmit, mivel a forrás nem elfogulatlan. Legjobb lenne összevetni mongol feljegyzésekkel is, hogy ők hogy vélekedtek erről. Bárhogy is legyen, az biztos, hogy valakinek címet adni (bármilyen indíttatásból) az már komoly politikai lépés. A mongolok nem sejthették, hogy a mandzsukkal törököt fogtak.
                                              az egyik ajándékba adott paripa képmása