mongγol bičig & manju bithe

Mit kell csinálni egy friss halottal? A válasz egyszerű, segíteni kell neki, hogy ne tévedjen el a túlvilágon. A buddhizmus szerint a lélek a halál után a következő újjászületésig a köztes létben van. Rengeteg „útmutatót” írtak a köztes létben (mongolul: ĵaγuradu) lévő lelkek számára, az alábbi is egy ilyen. Ezt a halott fülébe kell súgni. Sok ilyen szöveg van, de ritkák az ennyire rövidek, mint ez a két lapos kézirat. Az íráskép és a papír alapján a XIX. század végén, vagy a XX. század első felében írhatták, az írás szép, gyakorlott kézre vall, néhol feleslegesen is kitett diakritikus pöttyöket. Sajnos nem sikerült minden szót maradéktalanul megfejteni, de ami késik az nem múlik!

Átírás:

Sonosuγad-un[?] irügel-ün sudur orosibai : [1a/b]

ay-a bayasqulang-tu nöküd-eče qaγačaĵu γaγčaγar tögürin [=tögerin] öber-ün sedkil qoγosun körüg bolqu-yin čaγ-tur qamuγ burqan-nuγud-un nigülesküi-yin küčün-iyer qoĵiqui ĵüdeküi ĵaγuradu-yin ayul ülü bolqu boltuγai : maγu ĵayaγan-u erkeber ĵobalang-i üieküi[?] bügesü idam burqan ĵobalang-i minu/činu arilγaqu boltuγai : nom-un činar[-]un öberün [1/2] daγun mingγan luu-yin daγun daγurisaqui čaγ-tur qamuγ-iyar mani-yin ĵirγuγan üsüg-ün daγun bolqu boltuγai : abural ügei ĵayaγan-u qoyin-ača daγaqui-yin čaγ-tur yeke nigülesküi namayi/čimayi abural soyurq-a : maγu abiyas-un üiles-iyer ĵobalang-i üieküi[?]-yin čaγ-tur gegegen gerel-ün amuγulang dayan töröküi boltuγai : o ma ni pad me huu[m] : [2a/b] kemen γurban-da ögülegdeküi . nögčigsen-ü(n) qoyin-ača darui ungsibasu erkim keregtei boltuγai : o ma ni pad me huu[m]

 Értelmezés:

Fülbe súgott áldás

Ó, kedves barátoktól elválsz és mikor a lelked üres képmássá válik egyedül tévelyeg, akkor az összes buddha irgalmának erejével ne legyen félelmetes számodra a köztes lét! Ha a rossz sors miatt szenvedsz, akkor a védelmező buddhák engem/téged a szenvedésektől tisztítsanak meg! Mikor a Tan igéje ezer sárkány bömbölését elnyomja, akkor minden, a hat szent szótagtól (om ma ni pad me hum) visszhangozzék! A megváltás nélküli élet után Avalokitésvara bódhiszattva könyörüljön meg rajtam/rajtad. A rossz hajlam miatti cselekedetek miatti szenvedésből a fényességes fény nyugodt világába történjen a következő újjászületés. Om ma ni pad me hum. Háromszor mond ezt. Nagyon fontos, hogy rögtön a halál után olvassák fel ezt! Om ma ni pad me hum.

 A szöveg igen egyszerű, buddhák támogatását, szenvedések megszüntetését és jobb újjászületést kér. Valószínűleg ez a szöveg csak afféle gyorssegély volt az elhunytnak, amíg meg nem érkezett egy láma, akinek bonyolultabb, hatásosabb szövegek voltak a birtokában. A szöveg érdekessége, hogy két helyen is én és te személyes névmásokat egymással párhuzamosan írja, mintha felcserélhetőek lennének, más kéziratban ilyennel nem találkoztam még. Ahogy fent említettem rengeteg ilyen szöveg van, alig vannak még feldolgozva, szóval ajánlom a témát mindenkinek!

        Animula, vagula, blandula
        Hospes comesque corporis
        Quae nunc abibis in loca
        Pallidula, rigida, nudula,
        Nec, ut soles, dabis iocos.

 A poszt megírását a Magyar Fejlesztési Bank Habilitas ösztöndíja támogatta, köszönet érte.

Az egyik sztélé pavilonja
 
Az életben vannak egyszerű dolgok és vannak komolyabb kihívások. Az alábbi sztélé megfejtése az utóbbiak közé tartozott. Mikor 2007 őszén készítettem egy sor felvételt a höhhoti Siregetü kolostor udvarán álló sztélékről nem gondoltam volna, hogy kisebb nagyobb megszakításokkal majdnem egy évig fogok rágódni rajtuk. A probléma csak az volt, hogy ezek a feliratok több mint 300 évesek és az idő vasfoga elég sok részt kicsócsált belőlük. Az olvashatatlanságot csak tetézi, hogy pár évtizede felújították a sztélét, ami abból állt, hogy egy pancser fehér festékkel megpróbálta kifesteni a szöveget, mivel nem sok köze lehetett a mandzsu és a mongol nyelvhez így az ecsetjével csak összerondította a feliratot. Szerencsére az eső más több helyről is lemosta ezt a fehér festéket, ami csak árt a szöveg olvasásánál.

A felirat egy részlete, jól látszik, hogy nem látszik

Térjünk a lényegre, a kolostor udvarában két kis pavilon védelme alatt áll két sztélé. Mindegyiknek csak az első oldalára véstek szöveget. Az egyikre mongol és tibeti a másikra mandzsu és kínai nyelven. Én csak a mongollal és mandzsuval foglalkoztam. Sajnos a korábban említett okok miatt sok szót nem tudtam kiemelni az olvashatatlanság homályából. Mivel a szöveg minden nyelven azonos tartalommal bír, így az általam vizsgált két különböző nyelvű változat alapján úgy érzem sikerült megragadni a szöveg mondanivalóját, azonban egy pontos fordítás elkészítése nem volt lehetséges.
 

Galdan

Miről is van itt szó? A Mandzsu birodalom a XVII. századi megalapítása után területét és befolyási övezetét dinamikusan növelte. A XVII. század végére a növekedés lelassult, szembetalálkozott más hatalmakkal, akikkel vagy szerződést kötött (pl. Oroszország) vagy a fegyvereket hívta segítségül. Az egyik ellenfele a nyugati mongol állam (Ĵegün Γar, Dzungar, Zungar stb.) volt, itt ojrát mongolok laktak. Ez az állam pont a XVII. század második felében kezdett felemelkedni, a kán 1670 és 1697 között Galdan volt. Róla azt érdemes tudni, hogy az uralkodó családból származott és lámának adták, mert egy szerzetes felismerte benne az egyik híres tibeti szerzetes újjászületését. 13 évesen Tibetbe került, a Pancsen lámától majd az 5. Dalai lámától tanult. 1670-ben zavargások robbantak ki a nyugati mongol kánságban, hívták őt, hogy foglalja el a trónt, amit elfogadott, engedélyt, sőt támogatást is kapott ehhez a Dalai lámától. Hazaérkezése után vaskézzel tett rendet, felvirágoztatta az kánságot és Közép-Ázsia irányában nagymértékben kiterjesztette a befolyási övezetét. 1678-ban az 5. Dalai lámától kapta a megtisztelő bosiγtu címet. Az 1680-as években a mandzsu császár úgy nyilatkozik róla, mint akinek 1200 város van a hatalmában. Várható volt, hogy előbb utóbb a mandzsukkal összetűzésbe fog keveredni. Erre kitűnő alkalmat adott a mai Mongólia területén lévő bizonytalan állapotok, Galdan ki is vetette a hálóját a zavarosba. Ezek a területek azonban már mandzsu befolyású övezetnek számítottak a 30-as évek végétől. Galdan megjelenésével teljesen összekuszálódtak a szálak. Egy példa: az 5. Dalai láma a mandzsu császár hatalma alatt állt, és feljebbvalója volt Galdannak. A mongolok vallási vezetője a Dzsebcundamba kutugtu is az 5. Dalai láma alá tartozott (tőle kapta a címét is), azonban az ő korábbi tanítója pont Galdan korábbi újjászületése volt, így elvileg neki is engedelmeskednie kellett volna. Ekkor még nem is beszéltünk a kisebb, helyi hatalmasságot eltérő érdekeiről és kapcsolatrendszeréről. Galdan, láma mivoltából kivetkőzve sereggel indult keletre, 1688-ban felégette Dzsebcundamba kutugtu kolostorát az Erdeni Dzút. A mongol vallási vezető rengeteg emberrel a mandzsukhoz menekült, segítséget kérve tőle. Galdan sem állt meg, tovább ment keletre, egy csatában rommá verte a mandzsu seregeket, ami elbizakodottá tette. Azonban mikor a Mandzsu birodalom fővárost, Pekinget 350km-re megközelítette, akkor egy Ulán Budung, azaz Vörös Vaddisznó nevű helyen a császár vezette csapatok hatalmas vereséget mértek rá. Vissza is tért (azaz menekült) nyugatra, a saját földjére. Ennek hatására a mandzsu császár, Elhe Taifin (=Engke Amuγulang, Kangszi) a Doloγan Naγurnál [=7 tó] egy gyűlést tartott, ekkor szervezték meg a megyerendszert a mongol terülteken (49 megye keletkezett ekkor) és címeket adományozott a mongol előkelőknek. Sok történelemkönyvben a mongol terültetek függetlenségének elvesztését ehhez a dátumhoz kapcsolják, ez azonban tévedés. A függetlenség korábban elveszett, ekkor csupán a mandzsu birodalomba történő betagozódás történt meg. De térjünk vissza Galdanhoz, aki persze nem maradt nyugton, 1695-ben újra megindult. A császár három sereget is felállított. Galdant meglepte az erős ellenállás, még mielőtt nagyobb összecsapás kibontakozhatott volna elmenekült. Nem volt szerencséje, mert a nyugati mandzsu sereg utolérte és a Ĵaγun Modu [=100 fa, manapság Ulánbátorból könnyű megközelíteni] nevű helyen hatalmas vereséget szenvedett Galdan, aki mindenét hátrahagyva menekült. Galdan emberei sorban átálltak a mandzsukhoz, ő maga meg 1697 tavaszán egy hirtelen támadt betegségben meghalt a szülőföldjén.

  Elhe Taifin, a mandzsu császár

Asztélén Galdan legyőzéséről olvashatunk, persze megfűszerezve egy kis propagandával, ami azt súgja, hogy a császár a nehézségekkel nem törődve legyőzi a gonoszt és béke támad a birodalmában. A sztélék a kolostor udvarán álltak, bárki olvashatta őket, a négy nyelv is azt súgja, hogy mindenkinek szól, a birodalom összes lakosának. A birodalmi propaganda már az ókorban sem volt ismeretlen fogalom. Ma sem az, hiába, az emberi gondolkodás nem változik. Mindig is lesznek birodalmak, államok, akik állításuk szerint gonosz ellen folytatnak harcot és így próbálják a saját legitimációjukat megszerezni.
  Lássuk a szövegeket. A mandzsu:

hesei ilibuha

1. bi gŭnici . huhu hoton serengge julgei fung jeu i ba . alin bira šurdeme torhohobi . daci wesihun ba seme maktahai jihe . lama siretü hoton i julergi ergide bisire fe miyoo be icemleme dasatafi . sy i gebu bureo seme baime wesimbuhede jalafun be enteheme obura sy sere gebu buhe bihe . fulkiyen singgeri aniya tuwar bi ŭled i galdan be dailame generede . ere miyoo de
2. ___ tehe___ ___ tiyan ___ saikan bime fucihi ambalinggô fujurungga ofi . boconggo girdan lakiyafi jai lama siretü de ging bithe erihe šangnafi bolgo jabun be kiceme dasa seme tacibuha . mini beye jasei tule coohalame genehe turgun kalka . ŭled ____ afandure jakade
3. tehere irgen i yaha fulenggi ojoro be tuwame jenderakŭ ofi . dain cooha ba naka seme elcin takŭraha bihe galdan elemangga kalka be fargara kanagan de mini kemun be dusifi . ujumucin i jergi gôsa be durime yabure jakade hošoi elgiyen cin wang ŭlan budung i bade afafi galdan be ambarame gidaha galdan . jai ainaha seme dain dekdeburekŭ
4. seme fejergi ____ gashŭha manggi . ____ geren jugŭn i cooha be ____ . amala galdan geli gashôha be aifufi ___ ___ ___ kerulen de dosinaha manggi fulkiyen singgeri aniya . mini beye amba cooha gaifi jase tucifi dulimbai jugŭn deri dailame dosime kerulun de isinjiha manggi ŭled i geren . coohai baran sabume . dobori tulime burulame
5. _____ jui modu i bade . mini boljoho wargi jugŭn i cooha be ___ . ambarame gidafi waha : damba asiha jergi urse geren be gaifi dahame jihe galdan burulame tucihe . ____ mini beye geli cooha gaifi ŭrdusi bade genefi . ____ dahabura be sasa baitalara jakade galdan i fejergi urse siran siran i gemu dahame
6. jihe . galdan kemuni daharakŭ ofi fulahŭn ihan aniya . mini beye cooha gaifi . lang kioi sioi šan alin i bade genefi hafan cooha be teisu teisu dosimbufi ____ galdan umesi oitobufi bucehe juse hehe fejergi urse gemu dahaha te dorgi tulergi umesi elhe oho . jase jecen i ba i irgen taifin ____ ____ turgunde lama siregetu
7. bei deribufi enteheme ____ tuwabure de baime wesimbure jakade tuttu ere bithe arafi . wehe de folobufi . amaga urse de mini beikuwen halhŭn de jailarakŭ ilan mudan jasei tule tucifi irgen i jalin ehe be bederembume yabuha gŭnin ba sakini seme tuwabuha
8. elhe taifin i dehi juweci aniya sahahŭn honin [aniya] sunja biyai

A mongol:

ĵarliγ-iyar bayiγulbai

1. bi sedkibesü . köke qota kemegči erten-ü fung ĵio-yin γaĵar aγula kiged γool küriyeleĵügüi uridači ___ ____ γaĵar kemen maγtaγsaγar bülüge . siregetü blam-a qotan-u emün-e ĵüg-dür qaγučin süm-e-yi sinedken ĵasaγad : süm-e-yin ner-e soyurqaqu aĵiγu kemen γuyun ayiladgaγsan-dur ölĵei-yi egüriden bolγaγči süm-e kemekü ner-e öggügsen bülüge : ulaγan qulaγan-a ĵil ebül-dür bi
2. ölüd-ün g'aldan-yi darura yabuγsan-dur ene süm-e-dür ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ bütügegesen burqan-u bey-e inu amurlingγui üĵesgüleng-tü-yin tula eldeb önggetü čimeg-üd-i elgügüleged basa siregetü blam-a-dur nom kiged erike šangnaĵu ariγun yabudal-i kičiyeĵü bayiγdun kemen surγalba : bey-e kerem-ün γadan-a ___ ___ ___ ___
3. ___ ___ ___ ___ ___ ___ olan ___ ___ ___ ___ ___ ___ ese ___ ___ ___ ___ ___ . bülüge g'aldan .... minu kiĵaγar oroĵu üĵümüčen-ün ĵerge-yin qosiγu-yi ___ ___ ___ ___ ulaγan büdüng neretü γaĵar-tur bayilduγad g'aldan-i yekede darubai : g'aldan ___ ___ ___ ber dayin edügülkü ügei kemen ___ -u ___
4. ___ ___ ___ ___ tedüi olan ĵam-un čerig-i ___ ___ ___ -u tula yeke čerig-i abuγad kerem γarĵu dumdadu ĵam-iyar ___ oroγad kerülün ___ kürügsen-ü qoyin-a olan ögeled čerig-ün baraγ-a-yi üjen . söni dülejü buruγudan odqui-dur : ĵaγun modu neretü γaĵar-a

5. ___ ___ baraγun ĵam-un čerig ___ yekede daruĵu alabai : ___ ___ -yin oroγolĵu γarγabai : ___ ___ ___ ___ ___ čerig abču ordos-un γaĵar-dur odču töbsidgekü daγaγulqu-yi qamtu ber kereglegsen-dür g'aldan-u dooraduki ulus ĵerge ĵerge-ber čöm oroĵu irebe . g'aldan mön kü ülü oroĵu irekü-yin tula ulaγan üker ĵil
6. minu bey-e čerig abču lang keoi šioiqa neretü aγulan-u γaĵar-dur oroγad tüsimel kiged čerig-i tus tus-iyar mordaγuluγsan ___ g'aldan masi muqurdaĵu . em-e köbegün kiged doorodoki ulus čoγ oroĵu irebe : edüge dotoγatu γadaγatu-daγan masi engke bolbai . ĵaq-a kiĵaγar γaĵar-un irgen amur töbsin ___ ___ tulada siregetü blam-a bii bayiγulĵu öni ___ ___ ___ kemen ___
7. ayiladuγsan-dur . teyin ene bičig bičiĵü čilaγun-dur seyilgeĵü qoyitu ulus-dur minu küiten qalaγun-ača ülü jayilan γurban üy-e kerem-ün γadan-a γarču irgen-u tula maγu-yi tüidken yabuγsan sanaγan-i medetügei kemen tüdegülbei
8. engke amuγulang-un döčin qoyaduγar on qaraγčin qonin [on-u] ĵun-u dumdadu sar-a-yin sayin edür ___ ene süm-e-yin ___ ögede bolun baγuγsan bülüge :

 Értelmezés:

Parancsra állított

Höhhot a régi Fung Dzsebi nevű területen van, hegyek és folyók veszik körbe. Kezdetektől fogva híres helynek mondják és dicsérik. Mikor Siregetü láma a város déli részén lévő régi kolostorát felújította, kérte, hogy kegyeskedjek ennek nevet adni. Ekkor a Jalafunbe Enteheme Obura [≈ Hosszú Életet Örökké Létrehozó. Érdekes, hogy a kolostor mongol neve: Ölĵei Egüride Bolγaγči ≈ Boldogságot Örökké Létrehozó] nevet adtam.
  Mikor a vörös patkány év [1696] telén az ölöt Galdan legyőzésére indultam, akkor itt, ebben a kolostorban szálltam meg. A kolostorban lévő buddha szobrok nagyon szépek, rendezettek voltak, emiatt színes szalagokból készült díszeket ajándékoztam a kolostornak. A vezető lámának pedig könyvet és olvasófüzért adtam és a tiszta életre való törekvésre buzdítottam.
  Hadsereget vezettem a határvidékre, mert féltettem az embereket halha-ölöt háború pusztításától. Küldtem egy követet Galdanhoz azzal a paranccsal, hogy fejezze be a háborúskodást. Azonban erre ő még jobban kezdte dúlni a halhák földjét, amivel az én birodalmamat is pusztította. Az Üdzsümcsint és még más megyéket is végigfosztotta, de az Ulán Budung [=vörös vaddisznó] nevű helyen nagy vereséget szenvedett. Újra követet küldtem hozzá, ekkor megfogadta, hogy nem támaszt több háborúságot. Azonban Galdan megszegte a szavát és a Kerülen folyóhoz tette át a szállását.
  A vörös patkány évben, a nagy sereget vezetve elhagytam a határokat. Éjt nappallá téve meneteltem, mígnem elértem a Kerülen folyó partját és megláttam az ölötök hatalmas seregét. Még az éjjel menekülni kezdtek és a Ĵaγun Modu nevű helyre értek. A seregem nyugati szárnya utolérte őket, nagy tettet végrehajtva legyőzték és megölték az ellenséget. Az öregeket és fiatalokat elfogták, de Galdan elmenekült. Mikor ezt megtudtam újra felkészítettem a seregemet és az Ordoszba mentem. Ezzel egy időben Galdan alattvalói hozzám sereglettek. Galdan továbbra sem engedelmeskedett, így a vörös nőstényökör évében újra sereget ragadtam és a Ling Keoi Sioi hegyhez mentem, hadrendbe állítottam a csapataimat. Galdan nagy veszélybe került, majd hamarosan meghalt.
  Gyerekek, nők és az ősszes alattvaló behódolt nekem, ekkor a határokon belül és kívül beköszöntött a béke. A határvidékek népe elcsendesült. Ezért a Siregetü lámának megparancsoltam, hogy állítson sztélét örökkévalóságnak, erre feliratot vésettem, hogy a későbbi emberek tudják, hogy hőséggel, faggyal nem törődve a határokon háromszor is betörő ellenség miatti szörnyűségeket eloszlattam. A rosszat megsemmisítő szándékom és tetteim soha ne merüljenek feledésbe!
  Elhe Taifin uralkodásának 42. évének - fekete nősténybirka év – [1703] ötödik hónapjának jó napján.

A felirat megfejtését a Magyar Fejlesztési Bank Habilitas ösztöndíjja támogatta, köszönet érte.

A mongolok, ahogy a világ összes népe, előszeretettel átkozták meg ellenségeiket. Sajnos az írott forrásokban nem sok átokszöveg maradt fent. Nézzünk azért egy példát! Mikor Dzsingisz kán a tangutok ellen indított hadjáratot, a legenda szerint egy boszorkány betegséget szórt a seregére, amitől paripák és vitézek hullani kezdtek, mint a legyek. Dzsingisz az öccsét, Kaszart hívta, hogy nyilazza le a boszorkányt. Kaszar térden lőtte őt, aki így nem halt meg azonnal, volt még ereje, hogy átkot szórjon gyilkosára. Állítólag ezt mondta: qasar-un nuγun üre inu sirqan-dur ükükü boltuγai . ökin üre inu ere-degen gegegdetügei azaz, Kaszar! Fiúági leszármazottjaid sebesüléseikbe halljanak bele, leányági utódaidat férjeik vessék el maguktól!
  Manapság a mongolok a durva átkok helyett inkább a finomabb szidalmakat részesítik előnyben. Néhány példa:

ergigüü amitan ~ hülye állat!

ečige-iyen čini ~ apád!

γabal čini ~ koponyád!

ečige-yin-iyan čini tolγoi ~ apád feje!

γaqai-yin baγasu ~ disznószar!

noqai-yin sigesü ~ kutyapisi, bár ez szó szerint tényleg kutyapisi, és jól is rímelne a disznószar szidalomra, de nem erről van szó. A pisi ebben a kifejezésben nem pisi, hanem sperma. Azaz úgy értelmezhetjük ezt, hogy apád egy kutya! Ennek a szidalomnak van egy párhuzama is, maγu sigesü, azaz rossz pisi. Azonban a jelentése ennek kb. annyi, hogy beszari alak. Ez úgy jön össze, hogy hitvány anyagtól fogant, emiatt hiányzik a bátorság és a tűz belőle.
  Térjünk vissza a kutyára, mert ez nagyon érdekes, főleg annak a tudatában, hogy egy legenda szerint Dzsingisz kán őse egy kutya volt! Azaz egy holdfényből támadt vitéz, aki azonban kutya képét öltötte magára távozásakor. Azért én nem mertem volna Dzsingisz szemébe mondani, hogy kutya apád!
  Hát igen, nem csak az éremnek, hanem a kutyáknak is két oldaluk van.

Ahogyan a tibetieknek van vallási vezetője, ugyanígy a mongoloknak is van (azaz inkább volt, mert bár él a 9. Dzsebcundamba (aki egyébként nemrég járt nálunk) de a mostani hatalma és tekintélye csak halovány árnyéka a réginek.

Most nem a Dzsebcundamákkal akarok foglalkozni, hanem az előéleteivel. Örök érvényű igazság, hogy a hatalmi pozíciót betöltő emberek megpróbálnak maguknak dicső múltat kreálni. Hazai példánál maradjunk, a középkori történetírásunk az Árpád-ház eredetét Attilára és Noéra vezette vissza, miután egy "mezei" turul már nem volt kellően előkelő. Vagy a Reneszánsz év kapcsán említhetnénk Mátyás király római Corvinus őseit. Ezek a kísérletek általában ott véreznek el, mikor megpróbálják a dicső ős és jelen dicső embere közötti leszármazást bizonygatni. A köztes időt ki kell tölteni, ezt általában mindenféle légből kapott nevek segítségével teszik, olvassuk csak el a Képes Krónika vonatkozó részeit.

Ezt a problémát, mint egy gordiuszi csomót vágja át a buddhizmus reinkarnációs tana, nincs szükség zavaros genealógiákkal összekapcsolni a két embert, elég csak annyit mondani, hogy kiben született újjá a dicső ős, nem kell a családi kapcsolatokkal foglalkozni, mennyivel egyszerűbb ez!

Térjünk vissza a Dzsebcundambák előéleteihez. Az első Dzsebcundamba az 5. Dalai Láma parancsára vált újjászülető szentté. A dicső ősöket is a Dalai Láma alkotta meg számára. Nemrég kezembe akadt egy kézirat, ami pont erről szól. A címe: dalai blam-a-yin ĵokiyaγsan rĵe bčun-damba-yin rnam-tar azaz a Dalai Láma által írt Dzsebcundama életrajz. A kéziratot tibetiből fordították, ezt már a címen tetten érhetjük, mivel két szó nincs mongolosítva, egyszerűen csak a tibeti átbetűzése, emellett a mongoltól idegen nyelvtani szerkezetek is tibeti eredetre utalnak. A szöveg szépen van írva, azonban a mellékjelekkel igen fukarul bár az író, de ez abban a korban elterjedt gyakorlat volt. Ezt a legjobban úgy lehetne szemlélteni, hogy magyarban ékezet nélkül írunk le egy szót, így több egymástól eltérő szó is ugyanazt az alakot fogja felvenni. Pl. a kerek szót, háromféleképpen is értelmezhetjük: kerek, kerék és kérek. Egy magyarul tudó ember a szövegkörnyezetből egyből tudja, hogy miről van szó, de aki szótárral próbál megfejteni egy ilyen szöveget, annak valószínűleg lesz pár álmatlan éjszakája.

Szóval a kéziratban az első Dzsenbcundamba születése és rövid életrajza és  a korábbi 14 élete van leírva. Az első ős természetesen Buddha idejében élt, később Indiában és néha Tibetben született újjá. Nézzük az ötödik újjászületését:

tegünü qoyin-a töbed-tür öčüken nilq-a büküi čaγ-tur ĵuu atisa enedkeg-eče ögede boluγsan-dur eke inu keüked-iyen teberiĵü mörgül-ün abču odoγsan-du atisa inu ene enedkeg-ün yeke siddi-tü k'a a la čariy-a mön kemen ilete tanin ĵarliγ boluγsan teyimü γayiqamsiγ-tü enedkeg töbed aliba erdem tegüs bolĵu : enedkeg nom-ud-i töbed-tür orčiγuluγsan k'anĵur danĵur dotor-a olan orosiγuluγsan qabčil ölge-yin dharm-a bhadir-a kemen aldar=siγsan aĵuγu ::

Fordítás:

 Később Tibetben született újjá. Mikor még csecsemő volt, akkor kelt útra Indiából Dzu Atisa. Az anyja fogta a csecsemőjét és Atisa elé ment, hogy tiszteletét tegye. Aki miután meglátta a csecsemőt, felismerte és így szólt: ő az indiai nagy varászerejű Kálacsarija!
 Indiai és tibeti tudományokat tökéletesen elsajátította, majd indiai műveket fordított tibetire, ezek közül sok bekerült a Kandzsurba és a Tandzsurba. Kabcsil Ölgin [~Napos Völgyi] Dharma Bhadira néven lett híres.

Ebben a kicsi életrajzban felbukkan egy visszatérő motívum, ez pedig az újjászületés felismerése. Ez történhet úgy is, ahogyan itt, azaz egy szent, messze földön híres láma felismeri. Egyébként az itt említett Kálacsarija a 3. újjászületés volt. Azonban máshogy is lehetett azonosítani az újszülöttett. Erre példa a 15. újjászületés, azaz az első Dzsebcundamba, akiről ezt írja a kéziratunk: urida töröl-deki yambar ba yaγumsi dürbel ügei taniγsan azaz: korábbi születéseinek mindenféle tárgyait azzonnal felismerte. Itt még az is kiderül, hogy jelentős fordító volt, rengeteg szöveget fordítottak le szanszkritból tibetire, majd később mongolra, sok olyan szöveg van, aminek az eredeti szanszkrit változata elveszett az évek folyamán, de a tibeti fordítása megvan.

  Kicsit ugorjunk és nézzük meg mit ír a nyolcadik újjászületésről:

tegünü qoyina mön töbed-tür töbed-ün eki šang kemekü γaĵar-a yambarba yeke siddi-tü boluγsan inu ĵuu-dur mörgün ireĵü mörgügsen γalĵaγu mören ögede nigen süm-e-dür mörgüĵü ergiĵü daγusuγad süm-e dotor-a oroĵu mörgüged qariqui bolqui-dur : tere dotor-a nigen burqan ilede ĵarliγ bolγaĵu : či qariqu kereg ügei činu monoqadqui γobi oroγsi gĵal γaĵar bui : tende od kemen ĵarliγ boluγad : odoγsan-dur nigen ĵiq-a-yin bayising-dur kürüged : tere bayising-dur nigen em-e aγsan inu : blam-a-yi nigen bayising-daγan saγulγaĵu nögüge bayising-dur čai činan saγuqui-dur blam-a nigen modon-u nabči qomqoraγu abču ĵiq-a-ača ĵegü γarγaĵu tere nabčin-i čoγočin büküi-dür tere em-e niγur-un čisun-i sataraγulun oroĵu ireged : blam-a namayi yaγun-dur alaba : nada gem ügei buyu kemebesü : tere blam-a bi čimadur yaγu kibe kemen tere nabčin-i čoγočin bayiqui-tur : tere em-e-yin niγur bütün γaĵar-ača čisun [3a/b] γarqui-tur : blam-a inu tere em-e-tür : či gem ügei bügesü gem-tü ken bui kemegsen-dur : manu yeke eĵelegči inu ende-eče baraγun ta bui : tegün-ü daγaldan bülüge bi : tegün-ü yambar ĵakiy-a-bar yabuqui-ača öber-e nadur gem ügei bülüge kemebe : teyin bügesü či tende ododaγ buyu : tere inaγsi iredeg buyu : kemegsen-dur : tere inaγsi edür büri iredeg bui : manaγar naran bülidkü čaγ-tur irekü kemegsen-dür : blam-a manaγar γadan-a γarču qara yamantaka bütügegsen aγsan tegüs-iyen bisilγan saγutala : baraγun ĵüg-eče nigen kümün ireküi-yi üĵeged : tere mön-i ayiladuγad : ildün-i mutur-i dayilaĵu saγun ülem oyir-a ireküi-dür ildün-i mutur-iyan dokin dokin kigüi-dür : tere em-e bügüs büküs kigseger siqar iregsen-dur yekeken dökin kiküi-dür em-e törögüleben aldala unaγsan-tu arasun-i bitekü ebčiĵü abuγad üliyegsen tulum metü bolγaγsan edüge zakam buvacin neretü keyid-tu bui buyu : (...) : teyimü yeke siddi-tü luu-yin daγutu duvača kemen aldarsiγsan aĵuγu ::

Magyarul:

Ezután újra Tibetben, az Eki Sang nevű helyen, mindenféle varázserővel felvértezve született újjá.
 Egyszer egy nagyobb kolostorba meghajlások közepette lépett be, majd a hódolat adás után egy sebes folyó mentén indult felfele és egy újabb kolostorhoz érkezett. Fölreborulások közepette megkerülte, majd bement a szentélybe. Mikor az imája végeztével kifele indult, az egyik buddha így parancsolt rá: nem kell visszamened, innen továbbmenve van egy Gjak nevű vidék, amit meg kell térítened! Menj oda!
 Az úton egy piachoz ért a láma. Az egyik házban volt egy nő, aki adott neki egy szobát, majd egy elment teát főzni. A láma egy fának a levelét és a kérgét magához vette, majd egy a piacról szerzett tűvel elkezdte szúrkálni őket, ekkor a nő vérző arccal állított be hozzá és így kérdezett:
- Láma! Miért akarsz megölni engem? Nincs nekem semmi vétkem!
- Mit csináltam én neked? Kérdezte, majd tovább szúrkált a tűvel. A nő arcából patakokban ömlött a vér a földre. A láma így szólt hozzá:
- Ha neked nincs vétked, akkor kinek van?
- Az uram innen nyugatra lakik, őt követem én, engedelmeskedek a parancsainak, ezen kívűl nincs más vétkem.
- Te szoktál odamenni, vagy ő szokott idejönni?
- Mindennap idejön, legközelebb holnap hajnalban.
 Másnap korán kiment a házból a láma és meditációja közben a fekete Jamántakát idézte meg. Majd meglátott egy embert, aki nyugatról jött. Ő az! Szólt, erre a megidézett Jamántaka csapásra emelte a kardját. Mikor közel ért az ember, akkor többször lesúlytott rá. Ekkor a nő is odaszaladt és ő is elkezdte verni. Mikor összesett, lenyúzták a bőrét, amit kikészítettek és felfújtak. Most a Zakam Buvacsin nevű kolostosban őrzik ezt. [...] A láma nagy varázserejő, sárkány hangú Duvacsa néven lett híres.

Ebben a részben van pár kérdéses rész, pl. az a falevél és kéreg, hogy az pontosan mi volt, sajnos a szövegből nem derül ki ennél több, valami párhuzamot kell keresni ehhez. Itt egyébként egyáltalán nincs említve, hogy bárki is felismerte volna, vagy ő ismerte volna fel a korábbi életeiben használt tárgyakat. Könnyen lehet, hogy csak egy kitalált személy, egy helyi legenda hőse került bele az ősök csarnokába. A történet más szempontból is érdekes, egy középkori szent juthat róla eszünkbe, aki téríti a pogányokat. Itt a térítés nem példázatokkal és szép szavakkal történt, hanem egyszerűen úgy, hogy leölték a másikat. Ez azért érdekes, mert elvileg tiltja a buddhizmus az élet kioltását, azonban itt még emléket is állítanak neki a lenyúzott, közszemlére állított bőrrel.
  Aki a fenti példákon felbuzdúlva saját korábbi születéséit kivánja összegyűjteni, annak megsúgom, hogy az összes mongol történetírót és fordítót lestoppoltam magamnak! :)

Köszönöm a Magyar Fejlesztési Bank Habilitas ösztöndíjjának, hogy ráakadhattam erre a kéziratra.

Nemrég egy igen érdekes kézirat került a kezembe, Congkápa level a ming császárnak. A kézirat csupán két lapból állt, az írás stílusa alapján a 17. század végén vagy a 18. század elején keletkezhetett. A központozás nem túl jó, a diakritikus pöttyökkel is elég szűkmarkúan bántak. Mindezek ellenére könnyen olvasható az írás. A szöveg eredetije tibeti volt, sajnos a fordítás elég gyatra minőségű lett, néhol pár szót egyszerűen szó szerint átírtak, a nyelvtan is elég döcögősre sikeredett. Van pár mondat, aminek még nem sikerült rájönnöm az értelmére, így ezeket egyenlőre kihagytam. Az ajándékok felsorolásánál is voltak olyan tételek, amiket nem tudtam értelmezni. A Dius helynévvel sem tudtam mit kezdeni, egy tibetista megsúghatná a megfejtést. A fordításban inkább próbáltam a mondanivalót megragadni, remélem sikerült.
  Miről is van szó? Congkápa (1357-1419) a buddhizmus egyik nagy reformátora volt, az ő nevéhez fűződik a sárga sapkások, azaz a Gelugpa rend alapítása. A ming császár Jongle (1403-1424) 1408-ban és 1412-ben is meghívta őt. Mindkétszer visszautasítás volt a felelet. Az alábbi levél az első, azaz az 1408-as meghívásra adott válasz. Conkápa betegségre hivatkozva hárítja el a kérést, de törekszik a kezdődő jó kapcsolat fenntartására.
  A buddhizmus a Kínát uraló dinasztiák életében jelentős szerepet játszott, az aktuális dinasztiák mindig megpróbálták a buddhisták támogatását megnyerni (azért a XX. században változott a helyzet). Ez a Juan-korban (1260-1368) sikerült a legjobban, a kölcsönös bizalom olyan szintre emelkedett, hogy a császárnak és a vallási vezetőnek ugyanolyan magas trón széke volt, ami kettejük egyenlőségét hirdette. A Mandzsu-korban (1644-1911) a császárok a buddhizmus védelmezőjeként léptek fel, cserébe persze elvárták a támogatást. Azonban ekkor a császár és a vallási vezető már nem volt egyenlő, mint korábban. A császár trónszéke sokkal magasabb lett!
  A Ming-korban (1368-1643) bár volt buddhizmus Kínában, nem játszott akkora szerepet mint a korábbi illetve a később dinasztia alatt. Valószínűleg (ebből a levélből is látszik) próbálták a ming császárok a kapcsolatot erősíteni, de ez nem lett olyan gyümölcsöző, mint korábban, a mongolok idejében. Persze azt sem szabad figyelmen kivűl hagyni, hogy a mongol és a mandzsu uralom Tibet felett nem volt kérdéses, a Mingek azonban nem voltak ennyire sikeresek ezen a téren.
  A levélben számomra az egyik legérdekesebb kérdés, hogy miért fordították le mongolra. Az biztos, hogy az eredeti tibetiül íródott, az is biztos, hogy erről készült kínai fordítás. Sajnos nem tudom, hogy ezek mára fennmaradtak-e. Jó lenne összehasonlítani az eredeti tibetivel ezt a mongol változatot.
  Előkelő egyházi személyek levelezését gyakran továbbhagyományozták az utókorra, újra és újra lemásolták őket, azért mert gyakran valami vallási tanítás is helyet kapott bennük. Azonban itt erről szó sincs.
  A levélből több érdekes dolog is van, pl. az ajándéklisták. Már maga az a tény is érdekes, hogy ennyire részletezik az ajándékokat, talán azért, mert ennek hiányában az ajándékok egy része a követek vagyonát gyarapította volna.
 A buddhista vezetők és a Kínát felett uralkodó császárok (szándékosan nem kínai császárokat írtam, mivel a több császári dinasztia idegen eredetű volt, az északi barbárok közül kerültek ki) közötti kapcsolat egyik érdekes dokumentuma ez.

 A második lap eleje

Átírás: (nem javítottam ki az összes elírást)

 om sayin amuγulang boltuγai : yeke čidaburi-tu buyan-u küčün-e sitüĵü yeke delekei dalai-yin kiĵaγar-a kürtel-e yosuγar ibegegči kümün-ü yeke erketü-yin gegen-e : örön-e ĵüg-ün časutan-u dotoraki dius-yin γaĵar-a aγsan sakiy-a gelong sumati kiirti šriy-ber medegülünem : nom-un yeke qaγan buyan sumber metü öndör ulus irgen tngri-ner metü qotala tegüsün ĵarliγ esi olan qad-tur ergügsen-ü üyes-eče : γurban erdeni-yin küčün-i egüsgekü[-]yin tula . esi-ber ene ĵüg-tür ilgegsen sayid-bar : k'uuming bičig : narin sečeg egüle ĵiruγ-tu nige büküli ulaγan turγ-a : nige bügüli noγoγan : sečig ügei nige bügüli ilaγan . köke . noγoγan γurban büküli torγ-a : kkib-ün öngge-tü doloγan bügüli : yeke torγan-u nom-tu dekel : bingčuva : naγur ĵaγam-tu : ringgeg : tangtib : usun sil erike : včir qongγ-a qoyar : qoyar saγačang : qoyar sitügen-ü bürgübel : γurban alčiγur : ebürün bürgügül : mandal-un čimeg γurban : [1/2] büse : dingsang qoyar : γutul üimesütei : kitad-un tabin boγča čai : nigen kesig čandan-u beleg selte ende iregsen-i medebe : yeke qaγan-u taγalal : namayi tere ĵüg-tür nigeden irekü[-]yin esi očir-i sayid ba wang-bar simtaγsan ĵarliγ-i medebe : qaγan ber burqan-u saĵin-i sanaγsan-i ese medeged ĵarliγ-i ese süsülügsen maγusiyaγsan busu bolbaču : olan kümün-lüge keĵiy-e očiraqui čaγ-tur imaγta qataγu ebčin bolqu-yin tula . ĵarliγ čilen bütügel ese čidaγsan-dür : oγtarγui metü gün masi aγuu sedkil-iyer ülü maγuyilaqui-a ayiladqamu : erte čaγ-tur iregsen nom-un qaγan-noγud : ene yirtenčü-yin čaγača-yin yosun . qoyitu yirtinčü-yin nom-un yosun ĵüg bükün-e sayitur delgekü[-]yin ergüke-yi egürügsen esi metü : edüge čaγ-tur yeke qaγan-u taγalal ariluγsan ĵokiyal üiles γayiqamsiγ tngri selte yirtinčü-yi bayasqaγči iraγu üge-yi basa bas sonosuγsan-iyar : ba bürin ene ĵüg-tür aγsan ulangkin toyid yeke qaγan-u bey-e [2a/b] yosun törö ünide batudqu ariluγsan irügel-i basa basa talbiγsaγar aqui-yi ayiladqamu : tere metü mön bügesü tegün-dür : yeke qaγan-i üile-ber kerkin tedküküi-yi mön kü qaγan ayiladqaqu-yin tula : bata metü inede ülü medemü : süsüleküi-ber bičig ergükü-yin beleg li-eče ĵalaγsan nige qomsim bodisung : šakimuni-yin nige altan bey-e . manĵusiri-yin nigen altan bey-e : burqan-u nemekü saril γurban ürgülĵi : basa burqan-u nige saril [=šaril] : enedkeg töbed-tür saĵin-i delgeregsen ačitü ĵuu atiša-yin nige saril-i ergübe : qoloγon-a ĵil-ün ĵirγuduγar sara[-]yin arban yisün-e dius-ača ergügsen bičig . kemekü egün-i kitad-in dayiming qaγan-ber tabun ĵaγun-u oroi-yin čimeg čovangkapa-yi doron-a ĵüg-ün yeke oron-a ĵalar-a iregsen sayid-tur qariqu ilegegsen bičig tegüsbe :

Fordítás:

Békesség legyen! (...) Nagy tankirály! Erényeid nagysága a Szuméru hegyhez mérhető, a néped az istenekhez hasonló. A három drágaság [=Buddha, tan és szerzetesi közösség] felvirágoztatása miatt hozzám küldött leveledet és ajándékaidat megkaptam. Az ajándékok az alábbiak voltak:
- egy vég virág és felhő mintás kiváló vörös selyem
- egy vég zöld selyem
- egy vég vörös selyem virágminta nélkül
- egy vég kék selyem virágminta nélkül
- egy vég zöld selyem virágminta nélkül
- hét végnyi színes szalag
- egy nagy, selyemből készült lámaruha
- hegyikristály olvasó
- vadzsra és csengő
- három kendő
- ötven csomag tea
- szantálfából készült ajándéktárgyak
  Kézhez kaptam a meghívásodat, hogy menjek el hozzád. Korábban nem tudtam, hogy a érdeklődsz a buddhizmus iránt. Bár bízok a szándékodban és egyetértek vele, de sajnos nem tudom elfogadni, mert mindig súlyos betegség dönt le a lábamról, ha sok emberrel találkozok. Az éghez fogható hatalmas nagylelkűségeddel ne rosszallj emiatt!
  Ahogyan a régi tankirályok a buddhista vallást minden irányban terjesztették, úgy most a te tiszta szándékod és cselekedeted, az isteneket és a világot megörvendeztető szép szavaid hallatán az itteni és másutt lévő szerzetesek áldását tolmácsolom, amiben jó egészséget és örökké tartó uralmat kívánnak neked.
  A levelem mellett az alábbi ajándékokat küldöm:
- egy arany Avalokitésvara bodhiszatva szobor
- egy arany Sákjamuni Buddha szobor
- egy arany Mandzsusrí szobor
- Buddha egyik ereklyéje
- Indiában és Tibetben vallást terjesztő Atisa egyik ereklyéje

                                                                     Diua, Patkány év [1408] 6. hó 19.

A Magyar Fejlesztési Bank Habilitas ösztöndíjjának köszönöm, hogy ezt a kéziratot előbányászhattam Belső-Mongólia egyik egyetemi kézirattárának mélyéről. 

 

Ez egy mindössze két lapból álló kicsi mongol kézirat. A kézirat nem tűnik túl réginek, valószínűleg a XX. század második felében másolhatták. Az írás könnyen olvasható, a szavak kipontozása is nagyjából rendben van.
 A szöveg egy rövidke bajelhárító, azaz inkább bajmegelőző ima, ami a fehér ernyős buddhákhoz szól.

čaγan sikürtü-yin burqad-un čiγulγan sudur boloi ::

tegüs ilaγuγsan čaγan sikürtü teyin burqad-un čiγulγan-nuγud dürbel ügei auγ-a küčün sülde-ber-iyen minu jalbariγsan yosuγar kü : burqan-u šajin-i delgeregülküi kiged : qamuγ amitan amuγulang boltuγai ::
siltaγan barilduγsan öglige-yin ejen-nügüd siltas-un jigirgemsiγ yeke γai γarluγ-a-yi [=γarulγ-a-yi] qariγulun soyurq-a ::
maγui jegüde maγui yerü-yi qariγulun soyurq-a ::
nasuda-yin maγu barildulγ-a-yi qariγulun soyurq-a ::
dayisun čidküd-ün maγu sedkil sirildügsen-i qariγulun soyurq-a ::
nayan dörben maγui üjel-i [1/2] qariγulun soyurq-a ::
sedkil-yi buliγči γurban jaγun jiran ada-yi qariγulun soyurq-a ::
dörben jaγun dörben ebe[d]čin-ü jüil-yi qariγulun soyurq-a ::
mingγan nayan toγatan todqar-un ayimaγ-yi qariγulun soyurq-a ::
čaγ busu-yin naiman jüil ögülesi ügei-yi qariγulun soyurq-a ::
degere-eče simnus-yin ködülküi-yi qariγulun soyurq-a ::
doura-ača buγ bosqui-yi qariγulun soyurq-a ::
menggeljelegči čiγululun [=čiγulγan-u?] iregdeküi-yi qariγulun soyurq-a ::
ečige ebüge-yin üküger buγ bosqui-yi qariγulun soyurq-a ::
kümün-dür ebe[d]čin [2/3] talbiqui-yi qariγulun soyurq-a ::
mal-dur γamsiγ ebeč[d]in bolqui-yi qariγulun soyurq-a ::
tngri-yin kejig ebe[d]čin bolqui-yi qariγulun soyurq-a ::
γajar-un qoor(-)tu sumun ködülküi-yi qariγulun soyurq-a ::
maγui külil mengge-yi qariγulun soyurq-a ::
qarsilaγči baγuraγuluγči buγ bosqui-yi qariγulun soyurq-a ::

mangkalam-a ::

om ma ni pad mii huum

Fordítás:

            A fehér ernyős buddhák csoportjának a szútrája

A tökéletes és győzedelmes fehér ernyős buddhák csoportjainak akadályt nem ismerő nagy ereje által, az imámban foglalt módon a buddhista vallás terjedjen és minden élőlénynek békessége legyen!
Az okokkal összefonódott adomány gazdáktól a félelmet, bajt és veszteséget kegyeskedjetek elűzni!
A rossz álmokat és a rossz dolgokat kegyeskedjetek elűzni!
A rosszal mindig összefüggő dolgokat kegyeskedjetek elűzni!
A kártékony gonosz szelemekkel kapcsolatos gondolatokat kegyeskedjetek elűzni!
A 84 rossz nézettől kegyeskedjetek megszabadítani!
A gondolatokat megbénító 360 tisztátlan lényt kegyeskedjetek elűzni!
A 440 féle betegséget kegyeskedjetek elűzni!
Az 1080 féle akadályozó csoporotot kegyeskedjetek elűzni!
Az időtlen nyolcféle kimondhatatlant kegyeskedjetek elűzni!
A fenti gonosz lények alászállását kegyeskedjetek megakadályozni
A lenti ördögök feljövetelét kegyeskedjetek megakadályozni!
A rossz előjelet hozókat kegyeskedjetek elűzni!
Az ősök holtestéből ártó szellem keletkezését kegyeskedjetek megakadályozni!
Az ember megbetegedését kegyeskedjetek megakadályozni
Az állatoknak ártó csapásokat és betegéseket kegyeskedjetek elűzni!
Az égi betegség (pestis?) járványát kegyeskedjetek megakadályozni!
A földrengéset kegyeskedjetek megakadályozni!
A rossz jósjeleket kegyeskedjetek elűzni!
Az ártó, hanyatlásba taszító ártó szellemek eljövetelét kegyeskedjetek megakadályozni!

Mangalam.

Om ma ni pad me hum.

A szövegben van egy homályos pont, ez a menggeljelegči szó, az egyik megfejtése mengge + eĵelegči lenne, de ezt nem tartom túl meggyugtatónak.

Az okokkal összefonódott a 12 tagú oksági láncolatra utal, az adomány gazda kifejzés meg arra a személyre, aki az adományt adja. Pont ebből a részből lehet kövekeztetni arra, hogy mikor mondhatták ezt az imát. Valószínűleg, mikor valaki adományt ajánlott fel a fehér ernyős buddháknak. Ekkor, az adományáért cserébe kérte a bajmegelőzést. Hát igen, semmi sincs ingyen, valamit valamiért. Egy kis pénz kicsengetése után joggal várhatta el az ember, hogy kap is valami "szolgáltatást" érte, jelen esetben a bajmegelőzést.

Ilyen apró kéziratból rengeteg van, ezekkel nem nagyon foglalkoznak, amit bizonyos szempontból meg is értek, mert egy történeti szöveg sokkal izgalmasabb (legalábbis számomra). Ennek ellenére érdemes ezekkel is foglalkozni. Ebből látszik, hogy mitől féltek a mongolok régebben, ha most írnák ezt a szöveget valószínűleg olyanok lennének benne, hogy "az autókarambolokat kegyeskedjetek megakadályozni!" vagy "a tugrik árfolyamának zuhanását kegyeskedjetek megakadályozni!" esetleg "az adóellenőröket kegyeskedjetek elűzni!"

 Változik a világ.

Wu Tai Shan, az Öt Csúcsú hegy, Kína egyik szent helye. Az első buddhista szerzetesek kétezer évvel ezelőtt érkezhettek ide, rengeteg kolostor épült itt és rengeteg el is puszult. Manapság nem sok szerzetes lakik itt, a turisták sáskajárása sem tesz jót a helynek, egy most a kolostorok közé épülő lakóparkról(!) nem is beszélve.
 A hely egyik fénykora a mandzsuk idejében volt, ennek az egyik oka, hogy a hegy védelmezője Mandzsusrí bodhiszatva, akinek a neve elejében teljesen véletlenűl a mandzsu szó szerepel. Több mandzsu császár is járt itt, rengeteg kolostor felújítottak és alapítottak. Sajnos a XX. században a mandzsu emlékek nagyrészének nyoma veszett, a kolostorok mandzsu nyelvű névtáblájáitól kezdve a mandszu nyelvű sztélékkel bezárólag szinte minden eltűnt, alig maradt mutatóba egy-kettő. A mongol emlékekkel is hasonló a helyzet, régen rengeteg mongol szerzetes élt itt, sokan jöttek ide zarándokolni, sok sztélét állíthattak, de ezekből sem sok maradt.

Ebben a wu tai shani kolostorban (sajnos a mongol nevét nem tudom, kínaiul Louhon) egy igen érdekes sztélére lelhetünk. A sztélé mindkét oldalán van faragás, a felső részeken szanszkrit, tibeti és mongol felirat van, de ez nem különösebben jelentős. Az alsó rész az igazán érdekes, itt mongol szöveg van. A nem a szavakat faragták be, hanem a szöveg körülötti részt vésték ki, azaz a szavak kidomborodnak. Ehhez hasonló megoldással még nem találkoztam másutt.

 A sztélé hátulja sokkal jobb álapotban maradt meg, a sztélé mögött van egy kis emelvény, ami valamelyest védte.

Szöveg átírása:

01. ündüsün lam-a-dur mörgömüi ::
02. oroi-yin čimeg bolγan adislan soyurq-a ::
03. eyeber ĵasaγči-yin arban tabduγar on-u
04. ĵun-u dumdadu sara-tur
05. čaqar diyanči lam-a sirgetü qaγalγ-a-bar oroĵu
06. udayisang aγula-tur negeĵü mörgöküi-e
07. süm-e suburγ-a ĵasay-a kemen ĵiraγuγan medegülügsen-dür
08. deger-e ayiladqaγsan-tur ĵöb kemen ĵarliγ bolba
09. tendeče utayisang aγulan-tur odĵu süm-e suburγan
10. kiged ĵam ba kökürge terigüten-i ĵasaγad siroi noqai
11. ĵil-ün ĵun-u dumdadu sara-yin naiman sine-dür bičig-tür
12. bayiγulbai : ene buyan-u küčün-iyer qotala ĵirγuγan ĵüil
13. qamuγ amitan qomsim bodisang-yin törö-dür törökü
14. boltuγai :: küngge erdeni čoyirzamsu

Fordítás:

 Hódolat a gurunak! Fejtetőmre Buddha szépségjegyét, hajkoronát téve kegyeskedj áldást adni!
 Ejeber Dzsaszakcsi tizenötödik évében [1658], a nyár középső havában Csahar Dijancsi a trónterem ajtaján belépett és hatszor szólt így: A Wu Tai Shanra megyek hódolatomat tenni. Kolostort és sztúpát akarok felújítani. Ezt helyeselte a császár, a láma a Wu Tai Shanra ment. Kolostor és sztúpán renoválásán kívűl útat és hídat is javított. A föld kutya év [1718] nyara középső hónapjának nyolcadik napján ezt írásba foglaltam.
  Ennek az erénynek az erejével az össze, mind a hatféle élőlény Homsim bodhiszatva uralama alá szülessen újra! Künge Erdeni Csojrzamszu

Sajnos van néhány problémás dolog a szöveggel kapcsolatban, a 7. sor és a 11. sorban vannak számomra nem egyértelmű részek. A szöveg elején lévő oroi-yin čimeg kifejezés Buddha egyik szépségjegyét, a hajkoronát jelenti, szanszkritul ushnisha, tibetiül meg gtsug-tor, magyarul nincs rá nagyon megfelelő szó (köszönet T. K.-nak ezekért az infókért, kívánom, hogy nőjön neki is egy ilyen a fején:).  A szövegben szereplő két személyről eddig semmi közelebbit találtam. A Csahar Dijancsi valószínűleg egy mongol láma volt, a csahar területről származhatott. Nem véletlenűl ment a mandzsu császárhoz támogatást kérni. A csahar részek elég korán, a 17. század első felében mandzsu fenhatóság alá kerültek. A mandzsuk igen erőteljesen támogatták a buddhizmust, főleg annak a mongol részeken való elterjedését, ezzel is próbáltak nyugalmat teremteni a birodalmuk északi részében.
 A mongolok és mandzsuk közötti kapcsolat - főleg a 17. században - igen érdekes és sokrétű, a sztélé ehhez ad egy kis, csöppnyi adalékot.
 Sajnos mongol epigráfia (a mandzsuval egyetemben) egy igen erősen elhanyagolt terület, mai napig még nincsenek összegyűjtve az emlékek, a publikásról és a feldolgozásról meg inkább ne is beszéljünk.
 A belső-mongóliai tartózokodásomat és tanulmányaimat a Magyar Fejlesztési Bank Habilitas ösztöndíja támogatta, köszönet érte!

Ez egy viszonylag korai, XVII. század második feléből származó mandzsu sztélé. A császár állíttatta egy előkelő emlékére. Ahogyan a többi császári sztélének, ennek is elsősorban propaganda célja volt. Ebből korból nem ritkák az ilyen emlékek.

  Ezeknek a szerkezetük hasonló, az első sorokban megnevezik az illetőt, akinek állították a sztélét, leírják milyen címeket és rangokat kapott. Majd jön egy egészen általános szöveg, amiben a kitüntetések elvi megalapozása van. Ez után következik az illető rövid jellemzése és az életének bemutatása, ez általában hemzseg a pozitív jelzőktől. Később újra a császár veszi át a szót, a fontosabb adományokat megint leírja és a császári adományozásról beszél általánosságban. Végül a dátum szerepel.
  A dátum mindig az a császár uralkodási éveihez van kötve, nincsen nulladik év és a holdnaptár szerint múlnak az esztendők. Néha problémát okoz a császár beazonosítása, ennek oka, hogy volt személyes és uralkodói nevük is, mandzsu, mongol és kínai nyelven. Pl. ezen a sztélén szereplő Elhe Taifin az egy uralkodási név, ez mongolul Engke Amugulang, kínaiul Kangszi. Ezt magyarra kb. Béke és Nyugalom-nak lehetne lefordítani. A császár személyes neve mandzsuul Hiovan Yei, kínaiul Xunye volt. 1662-1722 között uralkodott, ez volt kínai történetében a leghosszabb uralkodási periódus.
  A császári sztéléket onnan lehet megismerni, hogy a sztélé címe általában hesei ilibuha, azaz: parancsra állított. Emelett sok császári sztélé a bi gŭnici fordulattal kezdődik, ami magyarul kb. én azt gondolom, hogy ...., az én gondolataim a következőek: stb. Ezek a sztélék E/1 személyeben íródnak. Császári sztélével leggyakrabban kolostorok bejáratánál találkozhatunk, sajnos az időjárás és a történelem viharai sok kárt tettek ezekben. Sajnálatos, hogy ezeknek a nem elhanyagolható forrásértékű emlékeknek az összegyűjtése, kiadása mind a mai napig nem történt meg.

  Térjünk vissza Karantu sztéléjére! A szöveg mandzsuul és kínaiul is fel van vésve, most csak a mandzsut nézzük:  

hesei ilibuha

[1.] taiz taiboo . dorgi amban dade tulergi golo be dasara jurgan i aliha amban bime . emu jergi unggiha bihe . jai jergi adaha hafan amcame kicehe mangga gebu buhe karantu i bei bithe : [2.] julgeci ebsi . doro be toktobure niyalma be baitalara de . hafan šang be : hairandarakŭ : gungge urse be huwekiyebume . amkan jalan de iletulebufi . enteheme tutabuhengge  . tokto be [3.] huwekiyebuhe ba umesi yongkiyahambi : karantu sini banin yabun dacun sijirahŭn . erdemu bodogon getuken hafu : cooha dain de hŭsun bume . kiceme faššaha be daci iletulehe : [4.] tulergi golo be dasara jurgan de aliha amban sindaha manggi . tušan be akŭmbume mutembihe : se sakdaka seme tušan ci nakabufi beyebe ujime goidame banjikini serede . gaitai [5.] akŭ oho : bi ambula nasame ofi . cohome amcame kicehe mangga gebu bufi . bei wehede folobufi . šari fejergi de endembume . gurun i kooli . amban i jurgan be mohon akô temgetuleme tutabuha : [6.] elhe taifin i juwan duici aniya . duin biyai ice duin de ilibuha :

Fordítás:

Parancsra állított

  Karantunak a sztéléje, aki Taiz és Taiboo rangú udvari nemes, korábban pedig a Külső Tartományt kormányzó előljáró és első fokozatú császári küldött volt. Második fokozatú öröklődő hivatalt és a Kicsehe Mangga tiszteleti nevet adtam neki.
  Régóta hagyomány, hogy a császári hatalmat erősítőeket bőkezően jutalmazzák. Az érdemeket szerzett embereket támogatják és az utókor számára példának állítják. [...]
  Karantu, a te egész életedben éles eszű és lelkiismeretes voltál, képességeiddel sikereket arattál. Háborúban támogattál, odaadó szorgalmad régtől fogva látszott. A Külső Tartomány kormányzójává tettelek, hivatalodat jól el tudtad látni. Sajnáltam mikor azt mondtad, hogy megöregedtél és a hivatalodból vissza akarsz vonulni, hosszú öregkorra vágyva. A Kicsehe Manggi tiszteleti nevet adományoztam neked, majd kősztélét faragtattam.
  [...] Az ország rendjét és a hivatalnokokat határtalanul támogattam.  
  Elhe Taifin 14. évének [1675] 4. hónapjának 4. napján állíttattam.

  A szövegben sajnos van néhány homályos értelmű szó, így két tagmondat értelme nem egészen tiszta, ezeket kihagytam.
  A sztélén lévő Karanturól nem sokat lehet tudni, eddig más forrásban nem találkoztam vele. A Külső Tartomány a mongol területeket egy részét jelenti.
  Sajnos nem lehet tudni, eredetileg hol állították fel ezt, jelenleg sok más társával együtt a pekingi Sotne Carving Art Museum-ban pihen (az állatkert mögött van).
  Aki Pekingbe megy, feltétlenül menjen el oda

  A belső-mongóliai tartózokodásomat és tanulmányaimat a Magyar Fejlesztési Bank Habilitas ösztöndíja támogatta, köszönet érte!

  Az 5. Dalai Láma 1652-53-ban Fulin mandzsu császár (1644-1664) meghívására Pekingbe ment. Ekkor kapta ezt a pecsétet, amire tibeti, mandzsu és kínai nyelven vésték a feliratot.
 

A mandzsu (középen) így hangzik:

1. wargi abkai amba sain jirgara
2. fucihi i abkai fejergi fucihi
3. tacihiyan be aliha eiten be sara
4. wacira dara dalai lamai doron :

 Magyarul kb. így hangzik: 

A nyugaton lévő, hatalmas és örömteli buddha ege alatti buddhistákat felügyelő, vadzsrával uralkodó Dalai Lámának a pecsétje.

  A Dalai Láma a pecsét elfogadásával és használatával lényegében elismerte a mandzsu hatalmát maga felett. A pecsét szövegében figyelmet érdemel a "nyugaton lévő" jelző. A mandzsuk a saját birodalmukat a világ közepére képzelték. A tibetiek is saját ugyanígy éreztek saját országukkal kapcsolatban. Azt gondolták, hogy náluk van a világ közepe. Így ez a "nyugaton lévő" jelző azt jelenti, hogy a Dalai Láma a világ közepén lévő mandzsu birodalom nyugati felén van. A szövegből még az is kiderül, hogy a Dalai Lámára, mint vallási vezetőre tekintettek. Arról szó sem volt, hogy egyenrangú lenne a mandzsu császárokkal.
  Erre van egy nagyon jó példa, Höhhotban az Jeke Dzuu kolostorban van 3 trónszék, a középső jóval magasabb és nagyobb, mint a két szélső, ide csak a mandzsu császárok ülhettek, a lámák (akármekkora legyen is rangjuk) csak a kisebb trónszékre ülhettek. (Egyébként elvileg ezen, a fő trónszéken 1911 óta nem ülhetett senki.)
 Mellesleg a Kínai Népköztársaság szerint a Tibet feletti jogos hatalmának egyik bizonyítéka pont ez a pecsét. A kérdés azonban nem ott van, hogy Tibet a mandzsuk hatalma alá tartozott-e vagy sem, hanem ott, hogy a mandzsu birodalom és a Kínai Népköztársaság között van-e jogfolytonosság.
 

Ez szobor egy Höhhottól nem messze épülő kicsi, vidéki múzeum hátsó udvarán hevert. Senki sem tudta, hogy honnan került oda. Azt feltételezték róla, hogy (ázsiai) hun kori. Egy sírszobor lehetett hajdanán.
 A datálás nekem eléggé bizonytalannak tűnt, mivel itt ha valamire azt mondják, hogy hun kori, akkor az gyakran csak azt jelenti, hogy igazából fogalmam sincs, biztos nagyon régi. Sajnos párhuzamot nem találtam a szobrohoz, így a kora egyenlőre igen kérdéses. Akinek van ötlete, ne tartsa magában!