mongγol bičig & manju bithe

 A mongol hagyományban a bagoly egy gyűlöletes állat, egy kis versrészlet:

sala modon-tu salbar sibaγun ömdegelebe kele :
mön sala modon-tur itegeǰü bayiγsaγar :
sir-a sibaγun-tur egür-iyen ebdegdeǰü
ömdege ǰulǰaγa-ban idegdebe kele :

Mondják, hogy szálafán vércse rakott fészket,
bízott az ágakban és a lombban.
Mondják, hogy egy bagoly szétrombolta a fészkét,
megette a tojásait és fiókáit.

A szála fa latin neve shorea robusta, ilyen fa nincsen Mongóliában, azonban a buddhista hagyomány szerint Buddha egy szálafa ligetben jött világra, az anyukája egy ilyen fába kapaszkodott a szüléskor.
  A mongolok annyira nem szerették a baglyokat, hogy irtották őket, ahogy csak érték, az alábbi eseményt több történeti mű is megőrizte:

tegün-ü qoyin-a modon deger-e saγuqu maγu keletü uγuli-yi üǰeged : qasar-i qarbu geǰü ǰarliγ bolba :

Később, [Dzsingisz kán] meglátott egy baglyot az egyik faágon. Megparancsolta Kaszarnak, hogy lője le.
         A madarak szeretnek elrejtőzni a lombkoronában, ki találja meg a képen a griffet?

Szóval nem volt egy pozitív állat a bagoly a mongol hagyományban. Azonban néha a leggyűlöltebb ellenség is tud életet menteni, az alábbi részlet a már sokat emlegetett dai yuwan guruni suduri-ban szerepel:

sahan emu inenggi jugūn be yabume šadafi orhoi dele amhaha bici . hūšahū ini dalbade jifi guwembi : sahan tere be ibiyame gūlha jafafi wahara jakade . gūlhai dorgici emu meihe tuhenjihe . sahan boo de bederefi terebe taizu temujin de donjibuha manggi : taizu temujin hendume : hūšahū be niyalma gemu ibiyambi : sinde ohode urgun i enduri kai : si amaga juse omoši de saikan tacibu . terei hūncihin be ume wara sehe :

Egy nap Sahant útközben elnyomta az álom, lefeküdt a fűbe aludni. Egy bagoly repült a mellé és huhogni kezdett. Sahannak nem tetszett ez és a csizmáját hozzávágva megölte. Ahogy dobta a lábbelit egy kígyó esett ki abból. Miután hazament, Temüdzsinnek elmondta ezt az esetet, aki így szólt hozzá: az emberek gyűlölik a baglyokat, azonban neked ez a védőszellemed. Az utódaidnak jól tanítsd majd meg ezt, ne öljék meg a saját ősüket, védőszellemüket!

A fenti kis történet azért is érdekes, mert egy család hagyomány kezdetét és keletkezését mutatja. A bagoly lesz Temüdzsin parancsára az ős és a védőszellem. Kicsit nehezen indul a kapcsolat, mivel Sahan egyből elpusztítja saját totemállatát!
  Minden kezdet nehéz.

Az erődített helyek, városok elfoglalása mindig is komoly problémát okozott a nomád népeknek. Amint alkalmuk adódott, megtanulták az ostromgépek használatát.

Azonban mit lehetett tenni, ha nem volt kéznél ostromfelszerelés? Lehetett próbálkozni különféle cselekkel, az alábbiakban egy ilyenről lesz szó. Dzsingisz hadai fecskékkel és macskákkal döntöttek romlásba egy várost, legalábbis ezt állítja a Dzsingisz kán arany története c. mű, és ennek nyomán több későbbi történeti munka is.

  Az egyik cica, szerencsére ő túlélte, most már nálam lakik. Nagyon fél a tűztől!

qota-yi anu quriyaǰu bayiǰu tümen qariyačai mingγan miγui alba ača geǰü abuba : tümen qariyačai-dür köbeng oriyaǰu uyabai : mingγan miγui-dur köböng uyaǰu γal sitaγabai : qariyačai egür-tegen orobai : miγuri bayising deger-e γarbai : qariyačai miγuri qoyar-un γal-iyar tüimeridǰü qota-yi abubai ::

 Körbevették a várost, majd tízezer fecskét és ezer macskát kértek adóba, amit meg is kaptak. A tízezer fecskére és az ezer macskára gyapjút kötöttek és meggyújtották őket. A madarak visszaszálltak a fészkükbe, a macskák a háztetőkre szaladtak fel, hatalmas tűzvész támadt és elfoglalták a várost.

 Tűzzel bevett város találunk a Képes Krónikában is, Attila Aquileia városát úgy foglalja el, hogy nyergekből máglyát rak a városfalnál, a tűztől pedig leomlik az.

 Kérek mindenkit, hogy vigyázzon a cicájára, nehogy rossz kezekbe kerüljön!

Az alábbiakban egy pár lapos kézirat kerül terítékre. Mongolok között széles körben el voltak terjedve az ilyen pár lapos vallási szövegek. Nyomtatásban is megjelentek ezek, de legtöbbször egymásról másolgatták őket. Egy háztartásból sem hiányozhattak ezek, minden bajra és eseményre külön szövegek voltak. Az alábbi elvileg a rágalmak ellen volt hatásos, de ahogy kiderül rengeteg más bajt is meg lehet ezzel előzni.

A kézirat 5 számozott lapból áll, mérete 17.7*7.7cm. vízjeles orosz papír, valószínűleg a XIX-XX. század fordulója táján írhatták. Az íráskép kifejezetten szép, azonban a diakritikus pontokat következetlenűl használja, a szóeleji ǰ-t gyakran y-nek írja a szóbelsejit pedig mindig č-nek. A szöveg teli van szövegromlással, felesleges betűk betoldásával, illetve elírással.

A szöveg egy buddhista szútra, a teljes neve: Rágalmakat megszüntető szentséges mahájána szútra. Feltehetően egy XVII. századi fanyomatos könyvre megy vissza, amit Ayusi Güsi fordított, és qar-a kelen neretü sudur címmel adták ki. Ez a nyomat két részből áll: 1. qutuγ-tu qar-a kelen ama yala amurliγulun üiledügči neretü yeke kölgen sudur ( – ez pont megegyezik ennek a szútrának a címével) 2. yekede kilinglegsen včir-a qar-a kelen aman-i qariγuluγči tarni. Sajnos nem láttam ezt a nyomatot, így nem lehet pontosan megmondani a kettő közötti kapcsolatot.

Ennek a kéziratnak az érdekességét a fedőlapon lévő cím adja, Mandzsusiri szútrája. Bár Mandzsusiri feltűnik a szöveg végén, nem róla szól elsősorban. Mandzsusiriről gyakran jelenik meg úgy, mint aki segít az élőlényeken, erről tanúskodik egy jóslat is, ami – állítólag - Buddha szájából hangzott el:

bi nirvan boluγsan-u qoyin-a ene tib-un umar-a dorona-yin ǰabsar-un γaǰar-un qubi-dur yeke kitad-un oron-a tabun üǰüγür-tü kemegdekü oron-dur qutuγ-tu manzušrii batu(-)da orosiγad čaγlasi ügei nomoqadqaγdaγun-i nom-iyar qangγan ǰokiyaqu ba eldeb ǰüil arγ-a-bar amitan-nuγud-i tonilγan üiledkü boluyu

Az én [Buddha] Nirvanába távozásom után ennek a földrésznek az észak-keleti részén, a nagy kínai földön fekvő Öt-ormúnak nevezett helyen [=Wu Tai Shan], a szentséges Mandzsusiri fog megtelepedni, majd időtlen időkig a Tanra vágyóknak tanítást fog adni és mindenféle módon az élőlények megváltásáért fog cselekedni.

Némely szövegben Mandzsusirit a buddháknál is többre értékelik, erre egy példa:

manzušrii bodisatu-a-yin ner-e-yi sonosuγsan tedeger bügüde deger-e ügei üneker toγuluγsan bodi qutuγ-u ilete toγulču burqan boloyu : ken ele manzusrii bodisung-yin ner-e-yi bariγad uribasu ǰaγun mingγan neng olan tüg tümen költi burqan-u ner-e-yin nasuda ögülegsen-eče egün-ü buyan anu : ilangγuy-a ülemǰi-yi olqu bolmui : yaγun-u tula kemebesü : tedeger tegünčilen iregsen kedüi bükü čaγ-tur amitan-u tusa-yi üiledügsen üiles anu : manzusrii bodi satu-a-yin nigen g'san-u tedüi üiledügsen qobi-dur ber ülü oyiraduyu :

Mindenki, aki Mandzsusiri bodhiszatva nevét meghallja, a legbiztosabb biztonsággal fogja elérni a megvilágosodást, kétségtelenül buddhává fog válni. Aki Mandzsusiri bodhiszatva nevében bízik és szólítja őt, az evvel sokkal nagyobb erényt ér el, mint százezernyi, töménytelen tízezernyi, százmillió buddha nevének örökké mondogatásával. Ennek az oka, hogy az Akkép Érkezett egész életében az élőlények segítésére cselekedett cselekedetei közelébe sem érnek annak, amit Mandzsusiri bodhiszatva egy pillanat alatt megtesz.

Ennek a nézetnek az eredete nem tisztázott, valószínűsíthető, hogy a mandzsu korban keletkezett. A mandzsu császárok magukat Mandzsusiri reinkarnációjának tartották (ezért is nevezték el a népüket mandzsunak 1636-ban). Természetesen a császári trónon ülő uralkodónak a hatalma mindenek felett állt, így ahogyan a földön a császár, úgy égiek között Mandzsusiri volt a leghatalmasabb. Erről tanúskodik egy sztéléfelirat is (lásd bővebben a Tigrisvadászat posztot):

edüge ǰol metü eǰen ende kürčü ireged egüni alaγsan anu čuqum tngri irgen-ü ǰobalang-i arilγaγsan bolai kemen ögüleged

Azt beszélték, hogy az Úr [=mandzsu császár] – akit a boldogság kísér – ide érkezése és a tigris megölése az valójában az istenek és emberek szenvedésektől való megszabadítása volt.

Ezt a témát érdekes lenne tovább boncolni. Valószínűleg a Mandzsusiri kultusz miatt lett a kézirat címe Mandzsusiri szútrája. Térjünk is vissza ide.

A kézirat szövege:

manzusiri-yin sudur orosibai ::

o) namuva boddhay-a :: o) namuwa dhara(a)y-a :: o) naumwa sangkha(a)y-a ::
hindekeg-ün [=enedkeg-ün] kele(n)-ber : aray-a kdüm tarma dha pey-y nauwa maha yan-a sudur : tübed-ün kele(n)-ber paγba kamču naγbo sabar zadba sizibi dekebe ǰongbudo : mongγol-un kele(n)-ber qutuγ=tu qara kele ama(n) yal-a-yi amurliγulun üiledügči neretü yeke kölgen sudur : burqan bodasung-nar-un qutuγ-dur mörgömü : eyin kemen minu sonosuγsan nigen čaγ-tur ilaǰu tegüs nögčig=sen burqan küselen neretü γaǰar-un olon [=olan] nöküd-tür nom üǰegülümüi : tere čaγ- [1/2] -tu ger-ün ečin [=eǰen] tegülder üǰeskülüng(-)tü neretü tere [=tegün-ü] nöküd-ün dumda aǰu[γu] : saγuγsan saγurin-ečegen [=-ačaγan] bosču : ilaǰu tegüs nögčigsen burqan-iyan kemen öčiǰü γayiqamsiγ baγsi ilaǰu tegüs nögčigsen bidan ene γaǰar-tür aγsan bügüde-dür qaγan-u ǰasaγan-u ayul kiged busu γaǰar-un temečeldü=küi ba . maγu arad doromǰilan bas[u]qui ba . bügüde(n) dayisun olon [=olan] ǰaraγ(u) temečeldüküi el-e bolbasu : ilaǰu tegüs nögčigsen burqan ayul-ača sakin soyurq-a : kemen öčig=sen-dür : ilaǰu tegüs nögčigsen ger-ün eǰen kele(n) ama yal-a ene ayul-ača ülü üiled(e)küi : nadur [2a/b] qara kele(n) ama-y[n] yal-a-yi amurliγulqu neretü sudur bui bülüge : bi čimadur tegsi üǰegülün üiledsügei : γurban erdeni-dür mörgömü : tabun iǰaγur-tu tngri-ner-e mörgömü :: om namo bak'wadi araqati samniγ sem bonday-a dday-a d-a om moni moni mha moni kahi sarwa büniy-e büsdem gürü sarwa d-a d-a g'da adastun-a adas tati mam-a sarwa rakiy-a rakiy-a süwe ha :: om k'dom rakiy-a <om k'adum rakiy : > om k'amcu sudur om kele(n) ama tar-a rakiy-a om iberen sana-a rakiy-a hra [2/3] hri rakiy-a rakiy-a süwa ha : :: ger-ün ečin [=eǰen] tegülder üǰesgülüng=tü či : ene tarni-yi barituγai . urituγai . üǰegültügei : qaγan-u ǰasaγ kiged temečeldüküi ba : kergür ba : doromǰilan daγariqui terigüten : qamuγ maγui könögegdegsen bügüde(n) qariγulqu boloyu : ene neriyes[?] tarni-yi egülebei [=ögülebei [=ögülerün?]] : daday-a da om bazar bawai mam-a rakiy-a rakiy-a om om qariaγu[lun] boltuγai : kele(n) ama merey-e bad samay-a-du rakii huum huum pad pad suwa ha : bi[ ]ber bürin nökür selte-dür baraγun eteged-eče sumus [=simnus] bučala[γul]qui kiged naγačadur-un[?] [3a/b] kiri [=kkir] burtaγ ba . dayisun ba amaraγ-un qargis qaldaγsan ba . ǰal-un [=ǰil-ün] maγui todqar ba . ölǰei qutuγ ülü oros[i]qui ba . arad-un temečeküi ba . qaγan-u ǰasaγ ba . ama kele(n) ser[e]küi ba . maγui sedkil=ten ba . maγui sedkilten-ü nökür ba . qamuγ maγui ǰegüden-(y)i qariγiluyu : qamuγ maγui kele(n)ten-(y)i nomoqadqan soyurq-a : kele(n) ama ba . bilig ǰasqal[?] ba . qarsi ǰaraγ(u) ba kising [=kiǰig] ebedčin kiged qamuγ maγui yaru-a [=iru-a] sengte gürü-e süwa ha [=sengteregülün? soyurq-a?] : iǰiγur-tan-u [=iǰaγurtan-u] köbegüd ene qara kele(n) ama-yi amurliγulqui neretü ene tarni- [3/4] -yi inu tegünčilen iregsen adistad ög(e)gügsen boloyu : bi[ ]ber edüge nomlaqu boloyu : egüni sayitur bariγad ürgülǰide(n) ögsi [=ungsi] kemen qamuγ ayul-ača tonilqu boloyu : qamuγ yaru-a [=iru-a] arilqu boloyu : ebedčin kiged ada ǰidkür ba . ǰal-un [=ǰil-ün] qar(a)si ba . sara[-]yin qamuγ qar(a)si-nuγud amurliqu boloyu : tegden-eče [=tendeče] manǰusiri saγuγsan oron-ečegen [=-ačaγan] bosču ilaǰu tegüs nögčigsen burqan-dur eyin kemen öčir-ün ene nom[-]un ǰüil-ün ner-e yaγun bolmui : ker üiled(i)=čü barimui kemegsen-dür ilaǰu tegüs nögčigsen burqan ǰarliγ bolor-un ene qara [4a/b] kelen ama-yi amurliγuluγči neretü nom erd[e]ni-yi kemen barituγai : tendeče manzusiri üǰeged sayin sayin ilaǰu tegüs nögčigsen burqan ene gün narin sudur-yi bariγad tedeger uriγči kümün-(y)i sakin üiled(leldü)müi : bi tegüni [=tegün-ü] üge ünen boluγad : burqan nomlar-un alimad bosud-dur ǰaraγ(u) temčin [=temčel] od(a)qui čaγ-tur : ene sudur doloγan dakin ungsi(a)ǰu qutuγ-tu manzusiri-yi ünen-dür-iyen [=ünen-degen] bisilγan odbasu el-e činadasun [=činadus] temečegel-yi ečülgen (dar<u>qu) daruqu boloyu : öber-ün üges čing batu ünen boloyu : egülegsen-ü [=ögülegsen-i] bügüdeger itegekü boloyu : ilaǰu tegüs nögčigsen burqan ǰarliγ boluγsan-dur ger-ün ečin [=eǰen] [4/5] tegülder üǰesküleng=tü kiged qamuγ nöküd bügüde(n) daγan bayasulčibai [=bayasulčabai] : ilaǰu tegüs nögčigsen burqan-u ǰarliγ-yi ilete maγ(a)tabai : qutuγtai qara kele ama-yi (anuraqa) amuriγuluγči tarni tegüsbei : ::
om ma ni pad me hum
man-g'a-lam

Értelmezés (ez nem egy végleges változat, több helyen nem egyértelmű a szöveg, nagyon jó lenne az eredetit kézbe venni)

Mandzsusiri szútrája

Hódolat Buddhának, hódolat a Tannak, hódolat a Közösségnek!
Szanszkrit nyelven: araja kdüm tarma dha peje namuwa maha dzsana szútra. Tibeti nyelven: pagpa kamcsu nagbo szabar zebde sizibi dekebe dzsongbudo. Mongol nyelven: rágalmakat megszüntető szentséges mahájána szútra. Hódolat a buddhák és bodhiszatvák szentségéhez!
  Így hallottam: egyszer a Győzedelmesen Elmúlt Buddha a Küselen nevű helyen nagy hallgatóság előtt tanítást adott. A hely ura, a Tökéletes Szépségű nevet viselő előkelő is ott volt a társai között. Felemelkedett és így szólt Buddhához: Győzedelmesen Elmúlt, csodálatos mester! Mi ezen a földön élünk, kérlek ments meg minket a uralkodó hatalmától, más területekkel való háborúskodástól, a hitvány nép ócsárlásától és az ellenségeinkkel való viszálykodástól. Így válaszolt Buddha: Tökéletes Szépségű! A rágalmaktól ne félj, tudok egy szútrát, ami ezeket szünteti meg, ezt megtanítom neked. Hódolat a három drágaságnak, hódolat az őt nemes istennek. om namo bakvadi arakati szamnig szem bondaja ddaja da om moni moni mha moni kahi sarva bünije büsdem gürü sarva da da gda adastuna adas tati mama sarva rakija rakija süwe ha, om kdom rakija om kadum rakija, om kamcu sudur om rágalom tar-a rakija om iberen sana rakija hra hri rakija rakija szuvaha. Tökéletes Szépségű! Ezt a szútrát tanuld meg, mondogasd és tanítsd! A kán parancsait, a háborúskodást, a becsmérléseteket és minden mást, az összes rosszat, minden szenvedést elhárító ráolvasás pedig a következő: dadaja da om bazar bavai mama rakija om om forduljatok vissza! A rágalom maraya bad samaya adu rakii huum huum pad pad szuvaha. [Tökéletes Szépségű újra Buddhához szólt:] Kérlek, a nyugati irányból érkező, minket sújtó démonokat űzd vissza! A szennyet és mocskot, az ellenséget, a szeretőt megfertőző gonoszságot, a rossz bajokat, a boldogtalanságot, a nép háborúskodását, a kán hatalmát, a gyanúsítgatásokat, a rossz szándékúakat, a rossz szándékú barátokat és az összes rossz álmot kérlek, hárítsd el! A beszéd és elme démonait, a ragályokat, betegségeket és az összes rossz előjelet kérlek szüntesd meg! Buddha így válaszolt: ezen a rágalmakat megszüntető szútrán az áldásom lesz. Most pedig halljátok tanításom! Ha jól elsajátítjátok és folyamatosan mondogatjátok ezt, akkor minden veszélytől meg fogtok szabadulni. Minden előjel pozitív lesz, a betegségek, a gonosz szellemek és az évente, illetve havonta előjövő szerencsétlenségek mind megszűnnek.
  Később Mandzsusiri felemelkedve a trónszékéről a Győzedelmesen Elmúlthoz így szólt: mi ennek a tanításnak a neve? Hogy kell elsajátítani? Buddha eképpen felelt neki: ez a rágalmakat megszüntető nevű tanítás, tanulásánál úgy tekints rá, mint egy drágakőre! Mandzsusiri a Győzedelmesen Elmúlt Buddhának ezt az erős szútráját megtanulta és ennek a mondásával védelmezi az embereket.
  Én Buddha szavait követem, aki azt tanította, hogy bárkire szerencsétlenség, viszály szakad, akkor ezt a szútrát kell hétszer elmondani és a szentséges Mandzsusiriban igaz hittel kell bízni, így az összes ellenségeskedése és viszálya meg fog szűnni. Ezek a szavak igazak, mindenki hisz ebben. Győzedelmesen Elmúlt Buddha a tanítása befelyezésé után a Tökéletes Szépségű az összes társával együtt örvendeztek és követték őt és nyiltan magasztalták. A rágalmakat megszüntető szentséges szútra befejeződött.
  Om ma ni pad me hum – békesség minden lénynek!

A szöveg felépítése a szokásos sémát mutatja, az elején három nyelven is fel van tüntetve a cím, majd folytatódik a szokásos így hallottam fordulattal. A Buddhához kötött szövegek így szoktak kezdődni, hogy a hitelességet emeljék. Általában Buddhától kérdeznek valamit és ő erre válaszol, itt is ez történik. A szöveg lévén Mandzsusiri megjelenése kissé szokatlan.

A szútrán érződik, hogy nem mongol földön keletkezett, mivel semmiféle kívánság nincsen a jószágokkal kapcsolatban, ami egy igazi mongol fohászból nem hiányozhat, így ebből nem lehet következtetni a mongolokat sújtó hétköznapi problémákra.

A szútrában szereplő problémamegoldása és megelőzési eljárása nagyon egyszerű, ha valami gond van, akkor csak el kell mondani egy szöveget (persze nem mongolul, hanem a szent nyelven, szanszkritul, így hatásosabb) és máris minden rendben lesz. Nem vagyok meggyőződve a módszer hatásosságáról, de lehet próbálkozni!

A XVII. század elején íródott Quriyangγui Altan Tobči-ban szerepel először az a törénet, amiben a mongol Elbeg (1394-1399) kán egy ojrát tanácsadója tanácsára rokongyilkosság által szerez új feleséget, persze a bosszú nem marad el.

tegün-ü qoyin-a mön noqai ǰil-dür elbeg qaγan yeke oru saγuba :: elbeg qaγan abalaǰu alaγsan taulai-yin čisun časun-dur dusuγsan-i üǰeǰü : času metü čaγan önggetü čisun metü metü ulaγan qačartu γou-a ekener bui bolba uu geǰü elbeg qaγan ǰarluγ bolba : oyirad-un quuqai tayu ögülerün : ene metü önggetü em-e bui ǰ-a kemebe : tere ken bui geǰü asaγba : üǰeǰü ülü bolqu : üǰey-e geküle keley-e : činu köbegün qarγučuγ dügüreng temür qung tayiǰi-yin ölǰeyitü γou-a qung bigiǰi beri činu ene metü üǰeskülengtü bui gebe : elbeg nigültü qaγan beri-yin-iyen öngge-dür quričaǰu oyirad-un quuqai tayu-du ǰarliγ bolba : üǰegedüi-yi üǰegülügči : qola-yi neyigülügči : küsegen-i qangγaγči tayu minu eči gebe : qaγan-u ǰarliγ-iyar ečiǰü bigiǰü-dü üge keler-ün : činu öngge gerel-i üǰey-e geǰü namayi ilegebe : bigiǰi aγurlaǰu ögülerün : tngri γaǰar neyilegči buyu : degedü qad beri-yügen üǰegči buyu : köbegün činu dügüreng temür qun tayiǰi nöküčemü geǰü kelebe : tere ügen-dür qaγan ese bolǰu köbegün-iyen qoruγuγad beri-yügen abuba : tegün-ü qoyin-a quuqai tayu darq-a γuyur-a irebe : qaγan ügei geǰü ger-ün emün-e saγutal-a qung bigiǰi elči ilegeǰü qorumqan qaγan-i küliče : bey-e-ben gerte ire gekü-dü tayu ireǰü oroγsan qoyin-a bigiǰi ayaγ-a bariǰu üge kelebe : maγu bey-e-yi minu sayin bolγaba : baγ-a bey-e-yi minu yeke bolγaba : bigiǰi ner-e-yi minu tayiqu bolγaba či geǰü : nigen amasartai qoyar kebelitei köküür-tü nigen-dü inu araǰa kiǰü : nigen-dü inu usu kiǰü : öber-iyen usun uuγuǰu : tayu-du araǰa ögčü soγtuγaǰu unaγaba : tayiǰi-yin-iyan ös öslen der-e-tü kösigen tataǰu olbuγ debisger deger-e-ben tayu-yi kebtegülǰü : niγur-iyan maγaǰiǰu üsü-ben tasulǰu : qaγan-du elči ilegebe : qaγan sonosuγad iretel-e tayu dutaγaba : qaγan kögegeǰü alaldun atala : qaγan-u sigeǰei quruγun inu tasu qarbuγdabai : qaγan tayu-yi alaǰu ǰo-yin arasun-i kesigten-ü ǰangkin tayibu neretü kümün-iyer surlan abču ireǰü bigiǰi-dü ögbe : qaγan-u čisun tayu-yin tosun-i neyilegülǰü doluγaγad : köbegün-iyen alaγči qaγan-u čisun : ögligetü bolǰu eǰen-iyen amin-dur qoor kürgegči tayu-yin tosun üdterlen em-e kümün-ü abqu ösiy-e ene buyu : keǰiy-e ükübesü yaγun čaba gebe : bigiǰi-yin qaγuruγsan-i qaγan meden atala : buruγu-ban medeǰü bigiǰi-yi ese gemleged tayu-yin köbegün balamu čingsang ügeči qasq-a qoyar-tu dörben tümen-i medegülbei : qan oru saγuǰu ǰirγuγan on boluγsan-u qoyin-a moγai ǰil-dü elbeg qaγan-i oyirad-un balamu čingsang ügeči qasq-a qoyar qoruγuǰu tngri bolγaba : balamu čingsang ügeči qoyar ekilen dörben tümen oyirad-i abun qari dayisun bolba :: mongγol-un nigen törö oyirad-du abtaba gekü ::

                                                   Itt vadásztak

Értelmezés

Ezek után, még ugyanabban a kutya évben [1394] Elbeg kán a nagy trónszékre ült. Egy vadászaton meglátta, ahogyan egy elejtett nyúl vére a hóra csöpög, így kérdezett ekkor: van-e olyan gyönyörű leány, akinek az arca ily fehér, mint ez a hó, orcája, oly vörös, mint ez a vér? Az ojrát Hoohai Tajo válaszolt: igen, van ilyen leány. A kán kérdésére, hogy ki az, azt felelte, hogy nem szabad arra nézni. Az uralkodó erősködésére így folytatta: a fiadnak, Hargucsag Dügüreng Temür Hung Tajidzsinak az Öldzsijetü Goa Hung Bigidzsi felesége ilyen gyönyörű. Elbeg Nigültü kánt hatalmába kerítette a menye iránti gerjedelem, és az ojrát Hoohai Tajonak így parancsolt: mutasd, amit látni kell, egyesítsd a távoliakat, elégítsd ki a vágyamat! Tajom, menj!
  A parancsot követve Hoohai elment, és így szólt Bigirdzsihez: látni akar téged a kán, ezért küldött engem. A nő felháborodva vágott vissza: az eget és földet egyesítenéd? A fenséges kánt a menyét akarja látni? A fia, Dügüreng Temür meghalt volna? Az uralkodót nem elégítették ki ezek a szavak. Megölte a fiát, és elvette a menyét.
  Később Hoohai Tajo a darhat címért ment a kánhoz. Az uralkodó nem volt otthon, így a jurta előtt telepedett le, és várta őt. Bigidzsi odaküldött hozzá egy embert, hogy várjon még egy picit, de addig is jöjjön be a jurtájába. Tajo így is tett. Bigidzsi csészét tett elé, és így szólt: nyomorult testemet nemessé tetted, engem, a jelentéktelent, naggyá tettél, bigidzsi nevemet tajikura [kánné] cserélted. Majd egy egyszájú, de két fenekű tömlő egyik részébe tejpálinkát, a másikba pedig vizet töltött. Saját magának vizet öntött, de Tajonak pálinkát adott, és a sárga földig lerészegítette. Majd az iránta érzett gyűlölettől vezérelve levette róla a ruhát, és az ágyára fektette. A saját arcát összekarmolta, a haját szétzilálta, és egyik emberét magához hívva a kánhoz küldte. Mikor az uralkodó meghallotta, hogy mi történt, nyomban odament, azonban addigra Tajo elmenekült. A kán utána iramodott, de még mielőtt meghalt volna, a kán kisujját ellőtte. Elbeg végül megölte, és Dzsangki Tajbu nevű testőrével lenyúzatta Tajbo hátbőrét, és ezt odaadta a feleségének.
  Bigidzsi a kán vérét Tajo zsírjával összekeverte, és megízlelte, majd így szólt: a fiát megölő kán vére áldozattá vált, az ura életét megmételyező Tajo zsírja pedig asszonyi bosszút miatt folyt ki. A halottakat hiába bánják már!
  Bigidzsi álnokságát a kán megtudta, rájött a hibájára, de nem rosszalt a nőre. Tajo fiait, Balamu Csingsangot és Ügecsi Kaskát az ojrátok élére állította.
  Hat évet uralkodott Elbeg, majd kígyó évben Balamu Csingsang és Ügecsi Kaska megölte. Kettejüktől kezdve az ojrátok a mongolok ellenségévé váltak. A mongolok feletti uralom az ojrátokhoz került.
                                       Bigidzsi (archív felvétel)

A történetet később több mongol történetíró is átvette. Lényegi eltérés csak egy van, néhány műben a kán nem a fiát, hanem az öccsét öli meg az új feleség miatt. Az epizódban szereplő emberek mind valós történeti személyek. A történet első felének valami alapja lehetett, de nem valószínű, hogy pont így zajlott volna le – bár ki tudja?

A történeti háttere ennek az epizódnak az, hogy 1368-ban az utolsó mongol császárnak menekülnie kellett Dajduból (ma Peking), a korábbi birodalom perifériájára szorultak vissza a mongolok. A központi hatalom erőtlensége miatt hamarosan darabokra esett ez a megmaradt terület. A XIV. század végén a nyugatabbra lévő ojrátok megerősödtek, és a XV. század első felében hosszas harcok árán kiterjesztették a befolyásukat a mongol terültekre. A konfliktus nem valószínű, hogy egy nő miatt tört volna ki - bár mindnyájan tudjuk, hogy mi körül forog a világ – egyéb, elsősorban gazdasági okai voltak ennek.

Kérek mindenkit, hogy óvakodjon a rossz tanácsoktól és tartózkodjon rokongyilkosságoktól!

Még 2005-ben került hozzám egy mongol kézirat, aminek a kolofonjában volt egy mandzsu mondat, akkor nem tudtam vele mit kezdeni. 2007-ben írtam róla pár szót (http://www.flickr.com/photos/erdeni-yin_sang/415366792/) de képtelen voltam értelmezni a szöveget. Az eltelt évek alatt több embert is megkerestem a problémával, de megnyugtató választ nem kaptam. Azóta rengeteg kézirat megfordult a kezemben, de nem találtam semmi párhuzamot, sőt, még olyan kolofonnal sem találkoztam amiben lett volna mandzsu, ezért érdekes ez a kézirat.
Ma este újra a szemem elé került és minden nehézség nélkül el tudtam olvasni. A mondat csak 10 szóból áll, de ebből 5 szó hibásan van írva, ez volt az akadály.
A szöveg helyesen:

ere ging oci dergi getuken ging sehebi : emu hacin kai ::

Értelmezése:

Ezt a szöveget pedig magasztosnak és tisztának  tartották. Egy fejezet.

Egyáltalán mi ez a kézirat? Sajnos az első lap elveszett, azonban a kolofonból megtudhatjuk, hogy a Sukhavati, azaz a nyugati mennyország  (Amithába paradicsoma) dicsőítéséről van szó. Aki nem tudja ezt elképzelni, nézzen az alábbi képre:

Tehát egy vallási szöveg, de akkor mit keres itt egy mandzsu mondat, ráadásul pocsék helyesírással írva? A pocsék helyesírást lehetne magyarázni azzal, hogy ez nem egy autográf kézirat, hanem csak egy másolat (vagy annak is a másolata) és a mandzsu írást nem ismerő másolók keze alatt romlott ennyire a szöveg. Ez még nem magyarázat a mandzsu nyelvre. A mandzsu nem volt vallási nyelv, csak a hivatalos életben használták. A válaszra lehet, hogy újabb két évet kell várni.

Az alábbi nyúlfarknyi idézet egy kolostor sztéléjén állt. Most nem lényeges se a kolostor neve, sem a helye.

nigen bars-luγ-a učiraγsan . bi nigen sumun-iyar darui qarbun alabai : egündür ayil bayising-un kümün bügüde masi yeke bayasču . ene bars irgen-i qoorlaǰu ǰil udabai : edüge ǰol metü eǰen ende kürčü ireged egüni alaγsan anu čuqum tngri irgen-u ǰobalang-i arilγaγsan bolai kemen ögüleged . tende-eče ene γaǰar-i še qo čowan kemen nereyidüged basa γayiqamsiγtu kereg bolγaǰu temdeglen bügüdeger neyileged süm-e bayiγulbai : 

Egy tigrissel találkoztam. Egyetlen nyílvesszővel nyomban halálosan meglőttem. Ennek a falu összes lakója nagyon megörült. Azt beszélték, hogy az Úr [=mandzsu császár] – akit a boldogság kísér – ide érkezése és a tigris megölése az valójában az istenek és emberek szenvedésektől való megszabadítása volt. Később ezt a helyet Se Ko Csuwannak neveztek el és csodálatos dolgot téve, mindent megörökítve kolostort emeltek.
A császár a testőrök gyűrűjében, vajon ki lőhetett a tigrisre?

A történet egyszerű, a császár, Elhe Taifin (1661–1722) - más néven Kangxi, illetve Engge Amuγulang - találkozik egy tigrissel és megöli. Valószínűleg nem pont így történhetett az esemény, mivel a császár valószínűleg mindig népes kísérettel, testőrökkel utazhatott. Azonban nem is ez az érdekes, hanem az, ahogyan ezt az eseményt tálalják. Azt beszélték, hogy a tigris megölése az valójában az istenek és emberek szenvedésektől való megszabadítása volt. A tigris leölése világraszóló esemény lett, még az isteneknek is segített ezzel. Olyan dolgot hajtott végre, amire senki más nem lett volna képes, mivel még az istenek sem tudták megölni ezt a tigrist! Megváltozik ettől a környék is, új nevet kap, egy kolostor is épül ennek emlékére. Így egy valójában nem túl lényeges mozzanat olyan köntöst kap, mintha egy világraszóló esemény lenne, mindez persze csak arra van, hogy a császár dicsőségét növelje.
  A tigrisvadászat egyébként uralkodói divat volt, ismeretes egy barlang melletti felirat, ami arról szól, hogy a császár kilőtte a barlangban lakó fenevad tigrist, persze ez a felirat négy nyelven íródott, hogy mindenki el tudja olvasni ezt a nagy tettet. Amihez hasonlót természetesen már millió számra hajtottak végre, de ha a császár teszi, akkor az mindjárt más.
Erről a fenevadról lepattanak a nyílvesszők

A mandzsu propaganda nagyon érdekes, nem légből kapott dolgok segítségével érik el a célt, hanem valós események szép színes köntösbe öltöztetésével. Erre volt ez egy remek példa.

tere fonde taicud aiman kemuni etuhun ofi . taizu temujin . wang han i emgi sali bira de acafi . taicud aiman i ejen kang kū i baru wa nan birai dalin de afafi kang hū i cooha be gidafi ambula wafi toloci wajirakū baha : hada jin aiman : sa ji u aiman : do lu ban aiman : tatar aiman : hūng ji li aiman . ere sunja aiman i niyalma : naiman . taicud juwe aiman i cooha gidabuha be donjifi taizu temujin i horon de gemu olhome elhe akū ofi sunja aiman i niyalma . alai gebungge šeri de acafi . šanggiyan morin wame gashūfi taizu temujin . wang han ere juwe nofi be dailaki seme jiderede : hung ji la aiman i niyalma weile muterakū . ojorakū seme . mujilen jobome hūlahame niyalma takurafi taizu temujin de alanjiha manggi . taizu temujin . wang han i emgi hū tu omo ci jurafi . sunja aiman i cooha be okdome . bei ei liyei muke de acafi . afame ambula gidaha

[A korábbi bekezdésben najamanokat kegyetlenül elverte Dzsingisz kán, azaz még csak Temüdzsin] Abban az időben a taicsut törzs is erős volt még. Taizu Temüdzsin és Wang kán a Sali folyónál találkoztak, majd az Onon folyónál együtt támadtak a tajcsiut törzs uralkodójára, Kangkura. Hatalmas győzelmet arattak, rengeteg katonák megöltek, megszámlálhatatlanul sokat pedig foglyul ejtettek. A katagin, szalcsiud, dörben, tatár és a hongirat törzs a najmanok és a tajcsiutok legyőzését meghallva Taizu Temüdzsin hatalmától rettegni kezdtek, nyugtalanná váltak. Megbeszélték, hogy találkoznak az Alai forrásnál és egy fehér lovat feláldozva megfogadják, hogy Taizu Temüdzsinre és Wang kánra támadnak. Útközben a hongirat törzsbeliek azon tanakodtak, hogy nem lehet ezt a támadást sikerrel véghezvinni. Titokban követet küldtek Taizu Temüdzsinnek, aki  erre Wang kánnal együtt a Hutu tóhoz vonult. Az öt törzs seregét bevárták és Bejej pataknál rájuk támadtak, nagy győzelmet arattak.
 

A forrás XIII. század eleji eseményről tudósít. A fehér lovat itt egy eskü miatt áldozzák fel, sajnos eléggé szűkszavúan van leírva az esemény, így nem lehet rekonstruálni a szertartás. Kérdés, hogy mi szerepe volt a lónak, egy áldozat volt az isteneknek? Esetleg intő jel volt mindenki számára, hogy az eskü megszegésekor így fognak járni mint ez a paci, ahogyan az a kettévágott kutya fölött tett fogadalmaknál volt? Egyenlőre erre a kérdése nincs válasz, reménykedünk újabb források előkerülésében.
  A fenti pár sor a fehér ló mellett más miatt is érdekes. A korabeli viszonyokat remekül jellemzi. Temüdzsinből még nem lett Dzsingisz, nem indult el a világhódító hadjáratára, egyenlőre csak a szomszédos törzsek legyőzésével foglalkozik. Szövetségese volt ekkor még Wang kán, de már nem sokáig. Mindenesetre ló feláldozása mellett kötött szövetség fabatkát sem ért Temüdzsinék ellen.

A középkori európai források a keletről érkező nomád népek kapcsán többször is említik a vérivás szokását. Sevillai Izidor (560-636) így ír erről:

Adeo autem haec gens horrida est, ut cum famem in bello fuerit passa, venam tangat equi, et sic excludat hausto sanguine famem.

Ez a nép [hun] olyan iszonytató, hogy mikor háborúban éhség gyötri őket, akkor felvágják a ló erét és így, a vér ivásával csillapítotják éhségüket.

  A vérivás szokását általában kitalációnak tartják, főleg amiatt mert gyakran olyan cselekedetek társaságában említik, amik nyilvánvalóan kitalációk, mint pl. csecsemők vacsorára való elfogyasztása.
  Nemrégen azonban találtam egy érdekes adatot a dai yuwan gurun i suduri-ban (erről a letehetetlen műről volt már szó korábban). Egy mongolról írja ezt, mindenféle felháborodás és utálkozás nélkül:

jugŭn de jedere jeku lakcafi hunin niman i huhun be sirifi omime temen be tokome senggi be gaifi jeme enteheme oitobufi bisirede

Az úton elfogyott az élelme, ezért juhok tőgyéből fejt tejet és megvágott tevék kibuggyanó vérét itta, hosszú ideig szűkölködött.

Ezt a részt a dai yuwan gurun i suduri szerzője valószínűleg a Mongolok Titkos Története 151. részéből merítette. Sajnos egyenlőre nem tudok több keleti forrást idézni, ami a vérivásról szólna. Azonban, ennek az egynek hatására is már úgy érzem, hogy Izidor leírásnak lehetett alapja.

Egyébként vért inni nem rossz, nekem a kedvencem a Bikavér, az egri :)

A mongol epigráfiának van egy elég kevés figyelmet kapott területe. Ezek pedig az üstfeliratok. Minden nagyobb kolostorban volt 1-2 hatalmas üst (az átmérőjük gyakran egy méternél is több). Ezekben főzték az étel és a teát a szerzetesek számára. Ezek egyedi darabok, gyakran írtak rájuk rövid szövegeket, amik általában tartalmazzák a kovács nevét és a készítés időpontját. Több esetben az adományozó neve is szerepel, esetleg egy om ma ni pad me hum is segíti az ételek jó ízét. Díszítésnek általában a nyolc szerencsés jelet szokták használni. Ezek az alábbiak: kettős hal, lótusz, kagylókürt, napernyő, Tankerék, boldogságfonat, kancsó és zászló.
  A legismertebb üstöntő hely Höhhotban volt, az itt készült üstökkel találkozhatunk a mai Mongólia területén épült kolostorokban is, amik nem egy esetben 1000km-nél is messzebb voltak. Bronzból és vasból készítették az üstöket. Sajnos a legtöbbet utolérte a végzet és beolvasztották őket.

  Az itt látható üst sincsen már az eredeti helyén, hanem a Höhhoti tudományegyetem múzeumában pihen, manapság a tejes tea helyett csak a por kavarog benne.
∆ sayišiyaltu irügeltü-yin arban dörbedüger on ĵun-u dumdadu sarayin šineyin γurban-a . baγarin qošiγun-u soyul-i delgeregülügči süm-e-yin šabi . süsüg-luγ-a tegülder gelong sayinbilig-ber ene ba qoyitu-yin tusa-yi sanaĵu mangĵan-u yeke toγo[γ-a]-yi . tabin lang möng[g]ün-iyer bütügeĵü ergübe : köke qota-yin oran biligtü darqan . čoyisürüng keb seyilen bütügebe :

 A Dicső és Áldásos korszak 14. év nyarának középső hónapjának a harmadik napján. A Baarin járásban lévő Szojlig Delgerüülegcs [≈ Tant Elterjesztő] kolostor egyik növendéke a hittel teljes Sajnbilig [≈ Jóbölcsesség] szerzetes - a maiak és a későbbiek segítésére gondolva - a mangdzsa nagy üstjét 50 lang ezüstért elkészítette és felajánlotta. Az öntőmintát a höhhoti Csojszürüng kovácsmester készítette el.

A Sayišiyaltu Irügeltü (mandzsu: saicungga fengšen) korszak 1796-1820-ig tartott, a 14. év 1809. (Nulladik év nincsen, ezért nem 1810). A Baarin járás Belső-Mongólia délkeleti részén van. A mangdzsa tibeti eredetű szó (mang-ja) és szertartáson a szerzeteseknek felszolgált teát jelenti. Ez a szó így nem szokott benne lenni a mongol szótárakban, szóval jegyezze meg mindenki, a szó további érdekessége, hogy "n" tövesítették. A lang kínai mértékegység, egy lang kb. 37.5 gramm, szóval összesen 1.865kg ezüstöt használtak fel.
  Aki fel szeretne vágni egy ilyesmi üsttel a haverjai előtt, az szóljon nyugodtan, mert az egyik ismerősömnek pont van kettő eladó!

A mongolokról rengeteg a kínai forrás született, ezek közül az egyik legismertebb a Nagy Juan birodalom története (továbbiakban NJBT) c. mű, amit közvetlenül a Juan birodalom bukása után, 1368-ban kezdtek írni. A mű fontosságát az adja, hogy rengeteg mára már elveszett forrást használt fel. Sajnos a mű kínai nyelve elszokta riasztani a mongolistákat, főleg, hogy a mai napig nincsen egyetlen európai nyelvre se lefordítva. A szerencse azonban rámosolyog az emberre, mivel az 1640-es években lefordították mandzsura, majd kiadták 1646-ban. Ennek az első részét, a Dzsingisz kán életét felölelő részt 1828-ban Klaproth megjelentette Párizsban.

Most csak Dzsingisz őseinek történetével fogunk megismerkedni. Erről a Mongolok titkos története (továbbiakban csak MTT) is beszámol, (ezt itt olvashatjuk: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/titkos.html) a két leírás nagyon sok mindenben egyezik. Két fő különbség van, az egyik az eredet kérdése, a másik Mo-Na-Lung (Nomolun) története.
  A MTT a származást egészen egy kékesszürke farkasig és egy rőtes szarvasünőig vezeti vissza. Az ő későbbi leszármazottjuk lesz Alun Gova (Alan-goa), aki álmában egy fényalaktól esik majd teherbe és szüli meg Bodoncsart. A NJBT az eredetet csak Bodoncsarig vezeti vissza. Valószínűsíthető, hogy Dzsingisz családi hagyománya is csak Bodoncsarig ment, azonban, ahogy nőt a hatalma, úgy kellett egyre méltóbb ősöket keresni. A farkasős mítosza a sztyeppén ismert volt, korábban a türkök vezették vissza az eredetüket rá, tőlük vehette az ötletet Dzsingisz. Onnan is sejthető, hogy későbbi hozzáköltés a farkasős mítosza, hogy egyszer egy vadászaton Dzsingisznek külön fel kellett az emberi figyelmét hívnia, hogy kékesszürke farkasra és egy rőtes szarvasünőre tilos vadászni.
  Mo-Na-Lung története nem szerepel a MTT-ben, hogy miért az jó kérdés. A történet mindenesetre tanulságos, jól érzékelhető, hogy abban a világban igen bizonytalan volt az élet, könnyen támadt háborúság, és a legfőbb érték az állatállomány volt. Mellesleg az emberek úgy hullottak, mint a legyek. A bosszú volt a történelem egyik formálója, ennek csak Dzsingisz hatalomra kerülése és uralmának megszilárdítása vetett véget. Azonban 1368 után, a mongol uralom szétesésével újra felbukkan a bosszú, de most ne törődjünk ezzel, olvassuk inkább a szöveget. A tulajdonnevek elég furán hatnak, mivel a kínai mandzsura való fordításakor nem nagyon foglalkoztak ezeknek az értelmezésével, egyszerűen fonetikusan átírták mandzsura a kínai jeleket.
  Ennyi bevezető után lássuk először a mandzsu betűkről latin betűre leültetett szöveget:

dai yuwan gurun i suduri :

dergi debtelin ci .

dai yuwan gurun i da gebu monggo : monggo gurun i unggu mafa bodancar hala ci u wen : bodoncar i eme i gebu alŭn gŭwa : alŭn gŭwa dobun mergen be gaifi banjihangge juwe haha jui : amba jui i gebu bugŭ hataki : jacin jui i gebu buhŭci salci : dobun mergen akŭ oho manggi alun gŭwa anggasi ofi emu dobori tolgin de šanggiyan elden monggo boo da dosifi . aisin boconggo enduri ubaliyafi deduhe besergen i baru jidere de . alŭn gŭwa gelehei getefi . tereci beyen de ofi bodoncar be banjiha : bodoncar arbun giru niyalma ci encu : nomohon ujen : gisun komso : booi urse beliyen sere jakade : alŭn gŭwa hendume : ere jui beliyen waka . amaga jalan i juse omosi urunakŭ amba wesihun ombi sehe : alŭn gŭwa akŭ oho manggi geren ahŭta booi aika jaka be dendere de isirakŭ ofi . bodoncar hendume : wesihun fusihŭn . bayan yadahŭn gemu hesebuhengge kai : ulin be ai seme gisurembi sefi . damu emu sirga morin yalufi geneme : bali tun alan gebungge bade isinafi tere bade uthai tehe : bodoncar omire jeterengge bahara ba akŭ ofi yabure de . emu sakda giyahŭn bigan i gurgu be jafafi jetere be : bodoncar ohojon tulefi baha : giyahŭn be uthai urebufi gŭlmahŭn gasha de maktame tere be jeme banjimbi : aikabade jeterengge lakcaci abkai aisilara adali geli bahambi : bodoncar tere bade tefi ududu biya oho manggi : tung ji li hŭ lu gebungge bihan ci emu udu juwan boigon i niyalma . muke orho be dahame gurime jidere jakade : bodoncar orho i tatan arafi tere irgen i niyalmai emgi tefi tucire . dosire de . ishun de aisilame . tereci banjirengge majige yongkiyaha : emu inenggi bodoncar i ahŭn buhŭci salci gaitai gŭnifi hendume . mini deo bodoncar emhun genehe : akdafi banjire ba akŭ . te urundere beyerakŭ doro biu seme uthai baime jifi . deo be bahafi emgi gamara de : bodoncar jugŭnde ahŭn i baru hendume . tung ji li hŭ lu ba i irgen de ejen akŭ : muse cooha genehede oronakŭ dahambi kai : ahŭn tere gisun be inu arafi boode isinjiha manggi . sain cooha be sonjofi bodoncar be ejen arafi unggihe : bodoncar cooha gaifi genere jakade . tere bai irgen gemu dahaha : bodoncar akŭ oho manggi jui kabici gulug baturu siraha : kabici gulug baturu de banjihangge maha tudan : maha tudan i sargan mo na lŭn da banjihangge nadan jui : mu na lŭn mujilen hatan hahi : naha tuden akŭ oho manggi : mo na lŭn anggasi ofi bisirede yala i el aiman i geren buya juse usin de banjiha orho i da be feteme jetere de : mu na lŭn sejen de tefi . tucifi yabume tere be sabufi jilidame hendume : ere ba oci mini jusei morin feksire ba kai : geren juse ainu efulembi sefi : sejen be bošome birere jakade geren juse koro bahahangge inu bi : bucehengge inu bi : yala i el aiman i niyalma korsofi mo na lŭn ni adun i morin be gemu dalime gamara de . mu na lŭn i geren juse donjifi uksin etume jabduhakŭ fargame genehe : mo na lŭn mujilen jobome hendume . mini juse gemu uksin etuhekŭ genehebi : aikabade bata be eterakŭ ayo seme . uksin be sejen de tebufi urusa be jafabufi amcabume unggihe : amcame genehe urusa isiname jabdunggala geren juse . bata de gidabufi ninggun jui gemu wabuhabi : yala i el aiman etehe hŭsun i jifi mo na lŭn be wafi booi gubci be sundubuhe : mo na lŭn i amba omolo haidu ajigan ofi huhun i eme moo i noran i dolo somifi tucibuhe : nadaci jui nacin baduru balahŭ gebungge ba i irgen de hojihon ofi geli guwehe : nacin ini booi niyalmasa jobolon oho be donjifi boo de jifi tuwaci nimegungge hehesi juwan funceme haidu i emgi bi : tereci nacin eitereme gŭnici arga akŭ bisirede : yala i el aiman i niyalma nacin i ahŭn i konggoro morin be ilan jergi urgalafi bahakŭ werihengge be : nacin bahafi yaluha : nacin ini beye be morin tuwakiyara niyalma seme holtome yala i el aiman be tuwaname generede : jugŭn de emu ama jui giyahŭn alifi . jui juleri . ama amala jimbi : nacin ini ahŭn i giyahŭn be takafi julesi ibefi holtome tere jui baru hendume . emu jerde morin . geren morin be gaifi wesihun genehe be . si sahao : tere jui jabume sahakŭ : tere jui geli nacin de fonjime . sini duleme jihe bade bihan i niyehe niyongniyaha bio : nacin hendume . bi : tere jui hendume : si minde jorime yabu sehe manggi nacin uthai emgi genefi emu birai mudan be šurdefi nacin amasi tuwaci amargi moringga niyalma aldangga ohobi : tereci nacin uthai tere jui be tokome wafi giyahŭn morin be gaifi amargi moringga niyalma be okdome genefi nenehe adali holtoro jakade : tere niyalma fonjime juleri niyehe niongniyaha be gabtame yabuhangge mini jui kai : aini bade dedufi ilirakŭ : nacin jabume . oforo senggi tucikebi : tere niyalma jilidara de nacin šolo be bahafi tere niyalma be geli tokome waha : tereci nacin julesi geneme emu alin i fejile isinafi tuwaci emu udu tanggŭ morin bi : tuwakiyara emu udu juse hacuha hancame eficembi : nacin takame tuwaci gemu ini ahŭda i morin : nacin tere buya juse be holtofi alin i ninggunde tafafi . duin ici hargašame tuwaci jidere niyalma akŭ : alin ci wasifi . tere buya juse be gemu wafi giyahŭn be acifi morin de dalime amasi boode jifi . haidu . nimekungge hehesi be gemu gamame balahŭ gebungge bade gurifi tehe : haidu mutuha manggi : eshen nacin baturu balahŭ . ciyei gu gebungge juwe ba i geren irgen be gaifi jui haidu be ejen obuha : haidu ejen oho manggi cooha gaifi yala i el aiman be dailara jakade . yala i el aiman i niyalma amban i ton de dosifi . haidu i horo . hŭsun etuhun oho : haidu uthai balahŭ bira i dalin de ing arafi bira be lasha kiyoo cafi amasi julesi yabume : tereci duin ergi i aiman i mukŭn ambula dahaha : haidu akŭ oho manggi jui bei šongkor siraha : bei šongkor akŭ oho manggi : jui dumbihai siraha : dumbihai akŭ oho manggi . jui kabul han siraha : kabul han akŭ oho manggi . jui bardam siraha : bardam akŭ oho manggi jui yesugei siraha : yesugei geren aiman be dailame dahabufi : hŭsun ele etenggi amban oho : yesugei tatar aiman be dailame genefi aiman i ejen temujin be baha : tere fonde yesugei sargan ŭlen ŭjin . jui bancire de tere jui i gala de senggi dalga be seferehei banjiha : tere senggi fulgiyen wehei adali . yesugei ferguweme : temujin be baha mudan de banjiha seme jui gebu be temujin seme araha :

És az értelemzést:

A Nagy Juan birodalom történe

részlet az első könyvből

A Nagy Juan birodalomnak mongol volt az eredeti neve. A dinasztia ősapja Bodoncsar, nemzettsége Csi-U-Wen volt. Bodoncsar anyját Alun Govának hívták. Alun Govának Dobu Mergentől két gyereke született. A nagyobbikat Bugu Hatakinak, a kisebbet Buhicsi Szaldzsinak hívták. Miután Dobu Mergen meghalt, Alan Guva özvegyen élt. Egyik éjjel az álmában fehér fény hatolt be a jurtájába és aranyszínű szellemmé változott. Amikor a szellem az ágya fele közelített, felriadt. Terhes lett és megszülte később Bodoncsart. Ez a gyerek másmilyen lett, mint a többi ember, szelíd, csöndes természete miatt a háziak csak együgyünek nevezték. Alan Guva egyszer így szólt: Ez a fiú nem ostoba. Utódai között lesznek nagyon előkelőek és mélyen tiszteltek. Miután Alun Guva meghalt, a bátyak nem testvériesen osztották fel az örökséget. Ekkor Bodoncsar így szólt: Az embereknek a rangja és a gazdagságba mind az Ég elrendelésétől függ. Kit érdekel a vagyon? Majd egy pej lóval elügetett.
  Bodoncsar egy Bali Tun Ala nevű helyhez ért és ott letelepedett. Egyszer, mikor se étele, se itala nem volt, meglátott egy öreg sólymot a hegyen, amint az éppen egy fácánt kapott el és eszi azt. Bodoncsar hurkot vetett a ragadozóra és megfogta. Kitanította, majd nyúlra és madárra vadászott vele, így táplálta magát. Amikor szűkében volt az ennivalónak, akkor az Ég megsegítette és zsákmányra lelt. Bodoncsar ezen a vidéken már néhány hónapot eltötött, mikor meglátott néhány tucatnyi családot, akik a Tung-Dzsi-Li-Hu-Lu puszta felől jöttek. Vízet és legelőt követve érkeztek oda. Bodoncsar egy fűkalyibát épített és ezekkel az emberekkel együtt élt. Mindenféle dologban kölcsönösen segítették egymást, így ettől kezdve az élete kissé jobb lett.
 Egy napon Bodoncsar bátyja, Buhucsi Szalcsi egyszer csak így szólt: az öcsém, Bodoncsar egyedül ment el, azt gondolom, hogy nincs hol laknia. Vajon éhezik-e, fázik-e? Majd elindult és megtalálta a testvérét. Együtt tértek vissza. Az úton Bodoncsar a bátyához fordulva így szólt: Tung-Dzsi-Li-Hu-Lu felől érkezett embereknek nincsen ura. Ha rájuk támadnánk, biztos, hogy le tudnánk őket győzni. A bátyja helyeselte ezt a beszédet és miután hazaértek kiváló vitézeket válogatott össze és a vezérükké az öccsét tette meg, majd elküldte őket. Bodoncsar a katonákat vezetve, a népet teljesen legyőzte.
 Bodoncsar halála után a fia, Habicsi Gulug Bátor lépett az örökébe. Habicsi Gulug Bátortól született Maha Tudan. Az ő felesége volt Mo-Na-Lung, akitől hét gyerek született. Mo-Na-Lung heves vérmérsékletű, hirtelen természetű asszony volt. Miután meghalt Maha Tudan, Mo-Na-Lung özvegyen élt tovább.
 Egyszer mikor a kocsiján utazva meglátta, hogy egy csapat Jala-A-Il törzsbeli kis kölök az ő földjén növő növények gyökereit kiássák és azokat eszik. Mérgesen szólt rájuk: "Ezen a földön szoktak a fiaim lovagolni. Miért teszitek ezt tönkre? Majd a lovaskocsijával rájuktámadt. A gyerekek megsebesültek, voltak olyanok is, akik meghaltak. A Jala-A-Il törzs tagjai mérhetetlenűl dühösek lettek, Mo-Na-Lung összes nyáját elragadták. Mikor ezt Mo-Na-Lung fiai meghalloták, sisak és páncél öltése nélkül rögtön üldözni kezdték a nyájaik elrablóit. Mo-Na-Lung aggodott, ez járt a fejében: A fiaim se páncélt se sisakot nem vettek fel. Félek, hogy megverik őket. A páncélokat a kocsira rakta és egy szolgával a fiai után küldte. Azonban mire odaért a kocsi, addigra a hat fia már halott volt. A győzelemük után a Jala-A-Il törzs támadásba lendült, Mo-Na-Lungot megölték, az összes szállást szétrombolták. Mo-Na-Lung első unokáját Haidunak hívták, ő még kicsi volt, így a dajkája egy fa odvába rejtette el a támadáskor. A hetedik fiú, Nacsin Baduru egy, a Balahu nevű vidéken született nőt vett feleségűl, emiatt nem volt a szülői háznál. Mikor mehallotta, hogy mi történt a családjával, hazatért. Egy tucatnyi sebesült nőt és Haidut találta ott.
 Nacsin felpattant bátyja fakó lovára, amit hiába próbáltak a támadók háromszor is botospányvával megfogni, nem sikerült nekik. Nacsin csikósnak álcázta magát és a Jala-A-Il törzs területére indult. Az úton találkozott egy apával és fiával, akik egy sólymot vittek. A gyerek volt elől, az apja mögötte ment. A madárban a bátyja sólymára ismert Nacsin, aki odament a fiúhoz és így kérdezett tőle: láttál-e egy vörös paripá által vezett ménest? A fiú nemelges választ adott, majd megkérdezte, hogy látott-e az idefelé vezető úton kacsát vagy vadlibát. Igen, válaszolt Nacsin. Erre a fiú megkérte, hogy mutassa meg neki, hogy merre. Nacsin a fiúval együtt elindult. A folyóparton hátranézett és látta, hogy a gyerek apja messze lemaradt. Nyomban leszúrta a gyereket, majd a sólymot és a lovat magához vette és az érkező elé indult. Aki később ezt kérdezte tőle: libára, kacsára vadászó fiam, miért fekszik ott a földön? Miért nem kell fel? Nacsin így válaszolt: eleredt az orra vére. A feleletétől az apát elfogta az indulat, ezt az alkalmat használta ki Nacsin, ledöfte.
 Nacsin tovább ment és egy hegy lábához ért, meglátott pár száz lovat ott. Néhány fiatal őrizte a ménest, de éppen belemerültek a kockajátékba. Nacsin felismerte a bátyjai lovait. Nacsin rejtőzködve felmászott a hegytetőre. Körbenézett és látta, hogy nincs ember a közelben. Lejött a hegyről és megölte mindnyájukat.

A sólymát magával vive maga előtt terelte a ménest, így tért haza. Haiduval és a sebesültekkel a Balahu nevű vidékre költöztek. Miután Haidu felnőtt, a nagybácsikája Nacsin, a Balahu és a Csiyei-Gu nevű vidék minden lakóját a hatalma alá hajtotta, majd Haidut tette meg az uruknak. Haidu, miután hatalomra került sereget gyűjtött és Jala-A-Il megyét elfoglalta, nagyszámú alattvalója lett, hatalmassá és erőssé vált. Haindu a Balahu folyó partján vert tábort, hídat épített a folyón, többször átkelve rajta több irányba vezetette a seregét. Így mind a négy világtájban lévő összes uralkodót legyőzte. Haidu halála után, fia Bei Songgor lett az utóda. Bei Songgor halála után fia, Dumbihai lett az utóda. Dumbihai halála után, fia Kabul kán lett az utóda. Kabul kán halála után fia, Bardam lett az utóda. Bardam halála után fia, Jiszügej lett az utóda. Jiszügej minden megyét leigázott, ereje nagyra nőtt. Jiszügej a tatár tartomány elleni hadjáratra indult és a tatárok urát, Temüdzsint elfogták. Abban az időben Jiszügej felesége Ülen Üdzsin gyereket szült, aki világrajöttekor egy vérrögöt szorongatott. A vérrög olyan volt, mint egy vörös kő. Jiszügej csodálkozott ezen, mivel pont akkor kapta Temüdzsin elfogásának a hírét, a gyerek a Temüdzsin nevet kapta.
 

Akinek van még 5 perce, az olvassa el a MTT első pár bekezdését és hasonlítsa össze a kettőt. Érdemes figyelni a mondanivaló mellett a stílusra, pl. a MTT-et verses betétek tagolják, aminek itt nyoma sincs. ( http://www.terebess.hu/keletkultinfo/titkos.html)

Mandzsu tanulmányaimat a Magyar Fejlesztési Bank Habilitas ösztöndíja támogatta, köszönet érte!