Ahogyan a tibetieknek van vallási vezetője, ugyanígy a mongoloknak is van (azaz inkább volt, mert bár él a 9. Dzsebcundamba (aki egyébként nemrég járt nálunk) de a mostani hatalma és tekintélye csak halovány árnyéka a réginek.
Most nem a Dzsebcundamákkal akarok foglalkozni, hanem az előéleteivel. Örök érvényű igazság, hogy a hatalmi pozíciót betöltő emberek megpróbálnak maguknak dicső múltat kreálni. Hazai példánál maradjunk, a középkori történetírásunk az Árpád-ház eredetét Attilára és Noéra vezette vissza, miután egy "mezei" turul már nem volt kellően előkelő. Vagy a Reneszánsz év kapcsán említhetnénk Mátyás király római Corvinus őseit. Ezek a kísérletek általában ott véreznek el, mikor megpróbálják a dicső ős és jelen dicső embere közötti leszármazást bizonygatni. A köztes időt ki kell tölteni, ezt általában mindenféle légből kapott nevek segítségével teszik, olvassuk csak el a Képes Krónika vonatkozó részeit.
Ezt a problémát, mint egy gordiuszi csomót vágja át a buddhizmus reinkarnációs tana, nincs szükség zavaros genealógiákkal összekapcsolni a két embert, elég csak annyit mondani, hogy kiben született újjá a dicső ős, nem kell a családi kapcsolatokkal foglalkozni, mennyivel egyszerűbb ez!
Térjünk vissza a Dzsebcundambák előéleteihez. Az első Dzsebcundamba az 5. Dalai Láma parancsára vált újjászülető szentté. A dicső ősöket is a Dalai Láma alkotta meg számára. Nemrég kezembe akadt egy kézirat, ami pont erről szól. A címe: dalai blam-a-yin ĵokiyaγsan rĵe bčun-damba-yin rnam-tar azaz a Dalai Láma által írt Dzsebcundama életrajz.
Szóval a kéziratban az első Dzsenbcundamba születése és rövid életrajza és a korábbi 14 élete van leírva. Az első ős természetesen Buddha idejében élt, később Indiában és néha Tibetben született újjá. Nézzük az ötödik újjászületését:
tegünü qoyin-a töbed-tür öčüken nilq-a büküi čaγ-tur ĵuu atisa enedkeg-eče ögede boluγsan-dur eke inu keüked-iyen teberiĵü mörgül-ün abču odoγsan-du atisa inu ene enedkeg-ün yeke siddi-tü k'a a la čariy-a mön kemen ilete tanin ĵarliγ boluγsan teyimü γayiqamsiγ-tü enedkeg töbed aliba erdem tegüs bolĵu : enedkeg nom-ud-i töbed-tür orčiγuluγsan k'anĵur danĵur dotor-a olan orosiγuluγsan qabčil ölge-yin dharm-a bhadir-a kemen aldar=siγsan aĵuγu ::
Fordítás:
Indiai és tibeti tudományokat tökéletesen elsajátította, majd indiai műveket fordított tibetire, ezek közül sok bekerült a Kandzsurba és a Tandzsurba. Kabcsil Ölgin [~Napos Völgyi] Dharma Bhadira néven lett híres.
Ebben a kicsi életrajzban felbukkan egy visszatérő motívum, ez pedig az újjászületés felismerése. Ez történhet úgy is, ahogyan itt, azaz egy szent, messze földön híres láma felismeri. Egyébként az itt említett Kálacsarija a 3. újjászületés volt. Azonban máshogy is lehetett azonosítani az újszülöttett. Erre példa a 15. újjászületés, azaz az első Dzsebcundamba, akiről ezt írja a kéziratunk: urida töröl-deki yambar ba yaγumsi dürbel ügei taniγsan azaz: korábbi születéseinek mindenféle tárgyait azzonnal felismerte. Itt még az is kiderül, hogy jelentős fordító volt, rengeteg szöveget fordítottak le szanszkritból tibetire, majd később mongolra, sok olyan szöveg van, aminek az eredeti szanszkrit változata elveszett az évek folyamán, de a tibeti fordítása megvan.
Kicsit ugorjunk és nézzük meg mit ír a nyolcadik újjászületésről:
tegünü qoyina mön töbed-tür töbed-ün eki šang kemekü γaĵar-a yambarba yeke siddi-tü boluγsan inu ĵuu-dur mörgün ireĵü mörgügsen γalĵaγu mören ögede nigen süm-e-dür mörgüĵü ergiĵü daγusuγad süm-e dotor-a oroĵu mörgüged qariqui bolqui-dur : tere dotor-a nigen burqan ilede ĵarliγ bolγaĵu : či qariqu kereg ügei činu monoqadqui γobi oroγsi gĵal γaĵar bui : tende od kemen ĵarliγ boluγad : odoγsan-dur nigen ĵiq-a-yin bayising-dur kürüged : tere bayising-dur nigen em-e aγsan inu : blam-a-yi nigen bayising-daγan saγulγaĵu nögüge bayising-dur čai činan saγuqui-dur blam-a nigen modon-u nabči qomqoraγu abču ĵiq-a-ača ĵegü γarγaĵu tere nabčin-i čoγočin büküi-dür tere em-e niγur-un čisun-i sataraγulun oroĵu ireged : blam-a namayi yaγun-dur alaba : nada gem ügei buyu kemebesü : tere blam-a bi čimadur yaγu kibe kemen tere nabčin-i čoγočin bayiqui-tur : tere em-e-yin niγur bütün γaĵar-ača čisun [3a/b] γarqui-tur : blam-a inu tere em-e-tür : či gem ügei bügesü gem-tü ken bui kemegsen-dur : manu yeke eĵelegči inu ende-eče baraγun ta bui : tegün-ü daγaldan bülüge bi : tegün-ü yambar ĵakiy-a-bar yabuqui-ača öber-e nadur gem ügei bülüge kemebe : teyin bügesü či tende ododaγ buyu : tere inaγsi iredeg buyu : kemegsen-dur : tere inaγsi edür büri iredeg bui : manaγar naran bülidkü čaγ-tur irekü kemegsen-dür : blam-a manaγar γadan-a γarču qara yamantaka bütügegsen aγsan tegüs-iyen bisilγan saγutala : baraγun ĵüg-eče nigen kümün ireküi-yi üĵeged : tere mön-i ayiladuγad : ildün-i mutur-i dayilaĵu saγun ülem oyir-a ireküi-dür ildün-i mutur-iyan dokin dokin kigüi-dür : tere em-e bügüs büküs kigseger siqar iregsen-dur yekeken dökin kiküi-dür em-e törögüleben aldala unaγsan-tu arasun-i bitekü ebčiĵü abuγad üliyegsen tulum metü bolγaγsan edüge zakam buvacin neretü keyid-tu bui buyu : (...) : teyimü yeke siddi-tü luu-yin daγutu duvača kemen aldarsiγsan aĵuγu ::
Magyarul:
Ezután újra Tibetben, az Eki Sang nevű helyen, mindenféle varázserővel felvértezve született újjá.
Egyszer egy nagyobb kolostorba meghajlások közepette lépett be, majd a hódolat adás után egy sebes folyó mentén indult felfele és egy újabb kolostorhoz érkezett. Fölreborulások közepette megkerülte, majd bement a szentélybe. Mikor az imája végeztével kifele indult, az egyik buddha így parancsolt rá: nem kell visszamened, innen továbbmenve van egy Gjak nevű vidék, amit meg kell térítened! Menj oda!
Az úton egy piachoz ért a láma. Az egyik házban volt egy nő, aki adott neki egy szobát, majd egy elment teát főzni. A láma egy fának a levelét és a kérgét magához vette, majd egy a piacról szerzett tűvel elkezdte szúrkálni őket, ekkor a nő vérző arccal állított be hozzá és így kérdezett:
- Láma! Miért akarsz megölni engem? Nincs nekem semmi vétkem!
- Mit csináltam én neked? Kérdezte, majd tovább szúrkált a tűvel. A nő arcából patakokban ömlött a vér a földre. A láma így szólt hozzá:
- Ha neked nincs vétked, akkor kinek van?
- Az uram innen nyugatra lakik, őt követem én, engedelmeskedek a parancsainak, ezen kívűl nincs más vétkem.
- Te szoktál odamenni, vagy ő szokott idejönni?
- Mindennap idejön, legközelebb holnap hajnalban.
Másnap korán kiment a házból a láma és meditációja közben a fekete Jamántakát idézte meg. Majd meglátott egy embert, aki nyugatról jött. Ő az! Szólt, erre a megidézett Jamántaka csapásra emelte a kardját. Mikor közel ért az ember, akkor többször lesúlytott rá. Ekkor a nő is odaszaladt és ő is elkezdte verni. Mikor összesett, lenyúzták a bőrét, amit kikészítettek és felfújtak. Most a Zakam Buvacsin nevű kolostosban őrzik ezt. [...] A láma nagy varázserejő, sárkány hangú Duvacsa néven lett híres.
Ebben a részben van pár kérdéses rész, pl. az a falevél és kéreg, hogy az pontosan mi volt, sajnos a szövegből nem derül ki ennél több, valami párhuzamot kell keresni ehhez. Itt egyébként egyáltalán nincs említve, hogy bárki is felismerte volna, vagy ő ismerte volna fel a korábbi életeiben használt tárgyakat. Könnyen lehet, hogy csak egy kitalált személy, egy helyi legenda hőse került bele az ősök csarnokába. A történet más szempontból is érdekes, egy középkori szent juthat róla eszünkbe, aki téríti a pogányokat. Itt a térítés nem példázatokkal és szép szavakkal történt, hanem egyszerűen úgy, hogy leölték a másikat. Ez azért érdekes, mert elvileg tiltja a buddhizmus az élet kioltását, azonban itt még emléket is állítanak neki a lenyúzott, közszemlére állított bőrrel.
Aki a fenti példákon felbuzdúlva saját korábbi születéséit kivánja összegyűjteni, annak megsúgom, hogy az összes mongol történetírót és fordítót lestoppoltam magamnak! :)
Köszönöm a Magyar Fejlesztési Bank Habilitas ösztöndíjjának, hogy ráakadhattam erre a kéziratra.
