mongγol bičig & manju bithe

Nurhacsi, a mandzsu birodalom alapítója tudta, hogy az állam ereje a családokon alapszik. Ha van család, akkor lesz gyerek is, amiből katonákat lehet nevelni. A manapság divatos egyszemélyes, szingli életet nem tartotta jónak, ezért 1611-ben egy házasodási kampányba kezdett, erről így számol be a daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe:

sahūn ulgiyan aniya niyengniyeri juwe biyade . namun i menggun be tucibufi irgese de aisilame sargan gaisu seme buhe . gurun i dorgi sargan akū niyalma be . gemu baicafi minggan funcere niyalma de sargan buhe . tere yadara joboro sargan gaime muterakūngge de . hese wasimbufi namun i menggun be tucibufi meimeni sargan gaisu seme buhe . ede goroki hancikingge gemu han i kesi isibuhangge . jilangga ama eme ci hono dabanaha seme urgunjeduhe .

Fehér nősténydisznó (koca) évében [1611], a tavasz második hónapjában a férfiakat pénzzel segítette a kincstár, hogy feleséget vegyenek magukhoz.
  A birodalomban lévő összes nőtlent megkeresték, és több mint ezernek adtak feleséget. Akik szegények voltak és nem tudtak házasodni, azoknak császári parancsra a kincstár pénzt utalt ki, hogy családot alapítsanak. Így, az uralkodói családhoz közeliek és távoliak is mind örvendeztek, hogy a császár még a saját szüleiknél is kegyesebb irántuk.

Sajnos elég szűkszavú a tudósítás, de úgy tűnik, hogy akinek nem volt felesége, azoknak egyszerűen adtak egy nőt, aki lehetett mondjuk egy hadifogoly, vagy más zsákmány. Hogy lehetett-e választani, hogy vagy csak adtak egyet, az nem világos, annyi gyanítható, hogy olyan nőket adtak így férjhez, akikről feltételezhető volt, hogy egészséges gyermekeknek tud majd életet adni. Ennek a megállapítására adatot nem találtam, de pl. a mongoloknál van arra példa, hogy a nő pisijéből következtették ezt ki (az eljárás egyszerű: földre kell pisiltetni és ha olyan erősen pisil, hogy egy kis lyukat vág a földben akkor valószínűleg erős a nemi szerve és így erős gyermeket tud szülni). A nőtlen férfiak valószínűleg örültek a feleségnek, amit saját erőből nem biztos, hogy tudtak volna szerezni. A feleségben a kor embere valószínűleg nem lelki társat keresett, hanem egy olyan lényt, aki rendbe tartja a háztartást míg a férj hadjáraton van, közben meg világra hoz és nevel pár harcost. Így végül mindenki jól járt. A megváltozott körülmények miatt manapság ez a módszer valószínűleg már ellenállásba ütközne.
Az egyik államilag felajánlott feleség. A mandzsu uralkodóház ősanyja egy piros gyümölcstől esett teherbe, valószínűleg ezért van a kezében egy piros alma, ezzel jelzi, hogy készen áll a családalapításra. 

Zöld Tára kultusza széles körben elterjedt a mongol területeken. Rengeteg hozzá szóló imát lehet találni a különböző kéziratgyűjteményekben.
  1431-ben nyomtatásban jelent meg egy tárás szöveg (erdeni dara-yin qorin nigen maγtaγal), de ebben Zöld Táráról szinte semmi sincs. A nyomat valószínűleg egy régebbi kiadás újranyomása, így feltételezhető, hogy már a Juan dinasztia alatt (azaz 1368 előtt) is volt egyfajta Tára kultusz. Ennek a szövegnek egyik változata megtalálható az Ardzsaj barlangszentélyekben (arjai-yin aγula), valószínűleg a XVII. században festették fel ezeket. A hely a XVII. század első felében elpusztult, a buddhista, de más irányzatot követő mongol Ligdan kán égette fel. Ez a szövegváltozat a mongol Kandzsúrban is helyet kapott (ilaju tegüs nögcigsen eke dar-a eke-yi üneger toγoluγsan burqad ber maγtan nomlaγsan anu). Ebből nézzünk is meg egy szakaszt, Tára haragvó alakjáról lesz szó:

mörgümü düri yeke ayul-tai
simnus-un baγatud-i maγar-iyar daruju
usun-aca törögsen ciraiban aγuriγulju
bükü dayisun-i qocorli ügei alaγci-da

Félelmetesen haragvó alakúhoz,
Démonok bajnokait biztosan legyőzőhöz,
Vízből született orcáját [szemöldökét haragjában] összeráncoló,
Minden ellenséget maradéktalanul elpusztítóhoz hódolok.

Az előbb tárgyalt tárás szövegen kívül rengeteg mást is találunk. Ezekkel kapcsolatban az a probléma, hogy a kéziratok nagy többségének nincsen kolofonja, nem lehet tudni, hogy ki írta, miért és mikor. A kéziratok döntő hányada valamilyen nyomtatásban megjelent műre vezethető vissza, célszerű a keresést Mergen Gegen (1717-1766) összegyűjtött munkáival kezdeni, ami 1783-ban jelent meg vajra-dhara mergen diyanci blam-a-yin gegen-ü 'bum jarliγ címmel. Ebben Zöld Tárával kapcsolatban két szöveget is találunk: getülgegci dhar-a eke-yin ile onol és getülgegci dhar-a eke-dür baling ergüged qamuγ ayul-aca aburiqu-yin tula jalbariqu silüg. Az utóbbi szöveg az érdekesebb, ez 23 négysoros versszakból áll, és majdnem minden sor kilenc szótagú, de a mongol versek jellemzőjét, a rímelő sorkezdéseket nem találjuk. Néhány versszak a példa kedvéért:

botalan-u erkim oron-a
dham-un üsüg-ece qubilcu .
da ra eke nere ögtegsen
getülgegci eke iredkün ..

köl-ün baraγun-i sungγaγad
jegün quriyaqui yosubar
badm-a kiged saran deger
sayitur saγuγsan-a mörgümü ..

gegen üjesküleng beyetü
toda sonosqulang jarliγtu
masi eneregci sedkil-tü
erdem[-]üd-ün sang-tu mörgömü ..

getülgegci okin tngri
bi ba qamuγ amitan-a cu
degedü ba yerü[-]yin sidi-yi
amur kilbar öggün soyurq-a ..

A Potalaka fenséges hegyén
Dham betűből keletkeztél.
A Tára anya nevet adták neked
Te, megváltó anya, gyere ide!

Jobb lábadat kinyújtod,
Bal lábadat behajlítod,
Lótuszon és holdon
Szilárdan ülőnek, neked hódolok!

Fényes, csodálatos a tested,
Tiszta, világos a beszéded,
Nagyon könyörületes a szíved
Erényekben gazdagnak, neked hódolok!

Megszabadító istennő,
Nekem és minden élőlénynek
Rendkívüli és mindennapi varázslatos erőt
Könnyen és gyorsan adj kegyesen!

A mű igazán a végén válik érdekessé, itt kivételesen van kolofon, ami egyáltalán nem jellemző az ebben a kiadásban helyett kapott szövegekre.

getülgegci da-ra eke-dür baling ergüged qamuγ ayul-aca aburaqu-yin tula jalbariqu silüg ene metü nigen-i kereglemüi kemen . dorona jüg-ün šasin-u ejen boγda blam-a-yin gegen-ü öglige-yin ejen dörbed qosiγun-u tuslaγci tayiji ubasi-yin duriduγsan-u niγur-a [=yosuγar?] . mön kü boγda-yin aci-dur sitüjü amiduruγci sibγarun adaγ jamsa neretü-yin bicigsen . sayin buyan arbidqal ..

A keleti irány vallási vezetőjének, a fenséges láma fényességét megkérte a donátora, a Dörvöt megye al-tajdzsija, Ubasi, hogy írjon egy verses imát a megváltó Tára anyának tésztaáldozat felajánlásához és minden veszélytől való megoltalmazáshoz. A kérésnek megfelelően az említett fenséges lámában bízó Sibgarun Adag Dzsamsza lejegyezte. Növekedjék az erény!

A kolofonnal kapcsolatban két kérdés merül fel, ki volt a láma és ki volt a donátor? A láma nincs nevesítve, csak annyi van róla, hogy ős a keleti irány vallási vezetője, a fenséges láma fényessége. Mergen Gegen biztosan nem lehetett, mivel az ő donátora „személyesen” a mandzsu császár volt, akitől évjáradékot kapott a kolostora, más megoldás után kell nézni. A keleti irány lesz a kulcs a megfejtéshez, mert a cím többi részét szinte bármelyik előkelő láma használhatta. A keleti irány itt nyilván a mongolokra utal és ezt csak egy helyről lehet így értelmezni: Tibetből. Egyből beugrik Nejicsi tojin (1558-1653, toyin = szerzetes), aki mongol (pontosabban ojrát) volt, aki kora egyik legnagyobb egyházi személye volt, a buddhizmus mongol földön való terjesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Fenséges lámának (boγda blam-a) is szólították őt. Tibetben tanult a 4. Pancsen lámától, kettejük egyik eszmecseréjét így írja le Nejicsi életrajza:

getülgegci blam-a ber öber-e nigen γajar-a bisilγar-a odsuγai kemen sedkijü boγda-yin gegen-e ayiladqaγsan-dur . boγda-yin gegen jarliγ soyurqaγsan anu cinu erten-ü irüger barildulγ-a dorona jüg-tür odbasu šasin amitan-u aγui yeke tusa bütümüi j-a

A megszabadító láma [Nejicsi tojin] egy másik helyre akart menni meditálni, mikor ezt a Magasztos fényesség [IV. Pancsen láma] tudomására hozta, akkor ő így szólt hozzá: - A rád mondott régi áldással összefüggésben ha keleti irányba mész, akkor a vallásnak és az élőlényeknek sokat fogsz segíteni.

Nejicsi életében a keleti irányban való térítés motívuma többször is felbukkan majd még. Egyszer

ene blam-a-yin unuγsan eljige daγun γaruγsan anu dung büriyen-ü daγun-luγ-a adali-yin tula dorona jüg-ün šasin-i delgerekü blam-a bayinam kemen ..

[Ajusi Güsi] azt gondolta, hogy mivel Nejicsi tojin hátas szamarának olyan a hangja, mint a kagylókürté, ezért ő egy, a keleti irányban vallást terjesztő láma.

Később Höhhot mellett telepedett le hosszabb időre, azonban egyszer csak egy különös esemény történt:

nigen caγ-tur ciγulγan-u kürdü üiledügsen-e tegün-dür beledügsen taraγ-un saba jegün eteged kelbe[ge]i-yin unaju . taraγ anu tere jüg-tür asaγaraγsan-i üjeged . dorona jüg-tü odqui caγ boljuγui ..

Egyszer, mikor [Nejicsi tojin] szertartást tartott észrevette, hogy az előkészített aludttejes csupor kelet felé eldőlt, és kiömlött a keleti irányba az aludttej. Eljött az ideje, hogy keletre induljon

Nejicsi olyannyira kelet fele tartott, hogy a mongolok lakta részeket is elhagyta, a mandzsu császári udvarban, Mukdenben (mai Shenyangban) kötött ki, ez 1625 után történt, mert csak ettől az évtől kezdve van itt a mandzsu udvar. A láma nagy rangját mutatja, hogy a császár megkéri, hogy legyen a mestere, de ő ezt elutasítja, és hamarosan elhagyja az udvart. 1636-ban újra Mukdenben találjuk, a neve szerepel azon a listán, amin az 1636-os esztendő újévi ünnepségén részt vevőket sorolja fel, ekkor fogadták el a dél mongol területeken élők a mandzsuk fennhatóságát. Ezek alapján egyelőre bizonyítani még nem lehet, hogy a láma Nejicsi lett volna, de már erős a gyanú.
  Ki volt a donátor? Dörvötökből kettőt is találunk, egyik társaság az ojrátok részét képezi, a másik pedig egy piciny megye, ami nagyon közel fekszik a mandzsu területekhez, a vezetőjük Aducsi 1624-ben már behódolt a mandzsuknak, a fia, Szereng pedig ott volt azon a bizonyos 1636-os újévi ünnepségen. A donátor nevével, Ubasival eddig még nem találkoztam sehol, de még felbukkanhat. A probléma, hogy gyakorlatilag alig van bármiféle információ a dörvöt elit összetételéről.
  A kérdés, hogy Nejicsi találkozott-e dörvötökkel, volt-e kapcsolata a dörvöt elittel. Életrajza ebből a szempontból kitűnő forrás, ezt találjuk benne:

tende-ece ögede bolju busu orud-i bitüjü jalaraγsaγar non-i γool getülcü tere γajar-tur aγci nigen yeke erketei qatun-u qadan-a kürcü . tere qatun blam-a-dür yeke süsüg törügüljü qadana-ban örgüge ergüjü saγulγabai .. darui miqan cab ergübesü . nadur miq-a ülü jokidaγ kemeged joγaγlal ügei saγuqu ajuγu .. qatun basa singgen budaγ-a cinaju ergübesü bi mongγol kümün bükü-yin tula . mini gedesün-dür budaγ-a cü jokidaγ ügei kemegsen-e qatun arγa-banbaraju . ger-tegen qadaγalaγsan jimis buγursuγ γarγaju baribasu bi ögeled kümün büküi-yintula kitad-un idesi nadur jokidaγ ügei kemen γurban dörben qonuγ-tur cai-aca busu-yi ülü joγuγlan abai .. qatun γayiqamsiγ-tu bolju eneinu ötele busu . nigen yeke sidi-tü mön ajuγu kemen jirüken-ecegen ünen cing bisiral törögüljü . blam-a-yin dergede odoγad . olan-ta mörgüjü . blam-a-aca ner-e γuyuγsan-dur . blam-a ber qatun-u ner-e-yi getülgegci dhar-a eke kemen nereyidbei .. tendece getülgegci dhar-a eke sereng beyise-ten blam-a-dur masi γayiqamsiγ-tu süsüg törügsen-ü tula . qamuγ noyad tüsimed sayid bügüdeger ulam ulam blam-a-yin γayiqamsiγ-tu aldar-i sonosuγad bügüde quran irejü mörgükü ergikü cab cai bariqu terigüten masi olan bolbai ..

Nejicsi tojinék továbbindultak, más tájakra kívántak menni. Átkeltek a Non folyón és egy nagy hatalmú kánné udvarához értek. A kánnéban nagy bizalom támadt a láma iránt, egy hadaggal fogadta őt majd hellyel kínálta és húst hozatott étkezésre.
- Nem élek hússal. - utasította el a szerzetes, és érintetlenül hagyta a felszolgált ételt. A kánné rizst főzetett és azt kínálta.
- Mongol vagyok, nem illik a hasamba a rizs. - rá se nézett Nejicsi a gőzölgő rizsestálra. A kánné már nem tudott mit kitalálni ezért a szállásán őrzött gyümölcsből és süteményből nyújtott Nejicsinek.
- Ojrát vagyok, emiatt nem eszem kínai dolgokat. - mondta ridegen. A következő három-négy napban a teán kívül semmit sem vett magához. A kánné nagyon elcsodálkozott ezen és így gondolkodott magában: - „Ez nem egy közönséges öregember, nagy varázsereje van neki.” A szívében igazi, őszinte hit és bizalom támadt a szerzetes iránt. Odament elé, sokszor meghajolt előtte, majd egy nevet kért tőle magának. Nejicsi a Megszabadító Tárá anya nevet adományozta neki. A kánnéban és a férjében, Szereng Bejszében erős hit támadt Nejicsi iránt. Minden előkelő, nemes és tanácsos fülébe eljutott a fenséges szerzetes csodálatos híre, mindnyájan elé járulva a tiszteletüket tették és adományokat ajánlottak fel neki.

Látszik, hogy Nejicsi jó kapcsolatban volt a dörvöt vezetővel és az elittel, a feleségnek meg éppen Zöld Tára egyik címét (Megszabadító Tára / getülgegci dhara) adományozta.
  Ezek után meg van az esély arra, hogy a kolofonban szereplő szereplő keleti irány vallási vezetője, a fenséges láma fényessége Nejicsi legyen, akinek elvileg lehetett egy dörvöt donátora és amint látszik, Zöld Tára sem állhatott messze tőle.
  A következő kérdés, hogy Mergen Gegen összegyűjtött munkái közé bekerülhetett-e valahogy Nejicsi valamely műve. A válasz igen, mert Mergen Gegen valójában Nejicsi második újjászületése volt! Nejicsi rengeteg mindent lefordított és írt mongolul, ő hozta létre a mongol nyelvű buddhista szertartásrendet, amit utóda, Mergen Gegen dolgozott át. Az nem világos, hogy Mergen Gegen milyen mértékben támaszkodott Nejicsi munkásságára (azaz végeredményben saját magára, mert elvileg ők ugyanazok a személyek, csak más porhüvelyben), azonban feltételezhető, hogy nagy mértékben, már csak amiatt is, mert valószínűleg Nejicsi könyvtára és hagyatéka az Mergen Gegen kezébe került.
  Összefoglalva a fentieket, Mergen Gegen művei között van egy Zöld Tárához szóló ima, aminek a szerzője – bár teljesen egyértelműen nem lehet bizonyítani, de minden jel arra mutat, hogy – Nejicsi tojin, az ő korábbi újjászületése volt. Ennek a jelentősége pedig abban áll, hogy ez a szöveg az első, amiről nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy Nejicsi munkája, akinek eddig egyetlen műve sem került elő.

• Daiqing Tana - 11 Ногоон Дарь эх (11 Green Tara) -- Tsetsee Yugi44

Egy birodalom alapítója hétköznapi emberként születik, de vajon a századik születésnapján is úgy fognak rá emlékezni mint egy teljesen átlagos, mezei emberre?
  Nurhacsi születéséről először az 1635-ben, halála után röpke tíz évvel összeállított életrajzában (genggiyen nenehe han i sain yabuha kooli) olvashatunk. A 17 kötetes életrajzból mára csupán az első ismert, a többi vagy lappang valahol, vagy már rég elhasználták gyújtósnak. Nurhacsi születése ebben az első kötetben kap helyet, így ír róla a forrás: taksi duicin de banjiha ahūngga jui dergi abkai fulinggai banjibuha, azaz Taksi Duicsinnek a legidősebb fia [Nurhacsi] a fenséges Ég elrendeléséből született. Semmiféle csodás vagy szokatlan esemény sem kíséri a terhességet, sem a születést. Nurhacsi jellemzése is teljesen hiányzik, csak annyi szerepel, hogy az Ég elrendeléséből született.
  A XVIII. század második felében a mandzsu birodalmat össze sem lehet hasonlítani a másfélszáz évvel korábbival, mintha egy struccot próbálnánk összemérni egy naposcsibével. Természetesen Nurhacsi születésében is kell valami rendkívülinek lennie és hogy véletlenül se lehessen rosszul elképzelni őt, a jellemzése is szépen ki van dolgozva. Nézzük is meg, hogy a Mandzsuk igaz története (manju i yargiyan kooli) mit ír róla:

taizu sure han ojoro fulingga bifi eme amba fujin emeci beye de ofi juwan ilaci biya de nikan i daiming gurun i giyan jing han i gūsin jakūci sohon honin aniya banjiha . tere fonde sara niyalma gisureme . manju gurun de fulingga niyalma tucifi babai facuhūn be toktobume gurun be dahabufi han tembi sehe . tere gisun be niyalma ulame donjifi bi bi han ombidere seme mujakū niyalma erenume gūniha . taizu sure beile mutuha manggi . beye den amban . giranggi muwa . derei fiyan genggiyen gu i adali . fucihi šan . funghūwang ni yasa . gisurere jilgan tomorhon bime yargiyan getuken emgeri donjiha be onggorakū dartai saha be takambi . tere ilire de ujen jingji . arbun giru geren ci temgetu muduri tuwara . tasha yabure adali horon mangga mujilen tondo . kengse lasha sain be saha de tukiyere be kenehujerakū . ehe be saha de bederebure be jibgešereakū . coohai erdemu . gabtara niyamniyara baturu hūsun jalan ci lakcahabi . arga bodogon šumin cooha baitalarangge enduri gese . tuttu ofi genggiyen han sehe .

Nurhacsi születése az Ég által volt elrendelve. Teherbe esett az anyacsászárné Emecsi és a tizenharmadik hónapban a kínai ming Zhū Zǎihòu császár harmincnyolcadik, a sárga juh évében [1559] szülte meg őt. Abban az időben egy látó ember jóslatot tett: - A Mandzsu birodalomban születik egy ember, akinek a sorsát az Ég rendelte el, ő meg fogja szüntetni a mindenhol jelenlévő zűrzavart, majd hatalma alá fogja vonni a birodalmat, és császár lesz. Ezt a jóslatot az emberek szájról-szájra adták és sokan magukról gondolták azt, hogy ők lesznek az uralkodók. Miután Nurhacsi felnőtt, a teste magas lett, erős csontú. Az arca úgy ragyogott, mint a jádekő, a fülei olyanok voltak, mint egy buddhának, szeme pedig mint a főnixé. Beszéde tiszta, világos és igaz volt. Amit egyszer hallott, azt nem felejtette el. Gyorsan fel tudta mérni a helyzetet. Sziklaszilárdan állt, termetével kitűnt a sokaságból. A nézése olyan volt, mint egy tigrisé. Mikor valami igazságos dologkról hallott, akkor azt eltökélten támogatta, de mikor valami hamisság jutott a tudomására, akkor azt késedelem nélkül elutasította. Hadi tudományokban, nyilazásban – lóhátról is – ügyes és erős volt, kitűnt a kortársai közül. Agyafúrt észjárású volt, és a katonáit istenségként vezette. Tulajdonságai miatt Fényességes kánnak (genggiyen han) nevezték.

                                          Nurhacsi lovon - XVIII. századi illusztráció

Nurhacsi születését itt sem kísérik kozmikus jelek, nem száguld el egy üstökös sem a gyermekágy felett, viszont nem kilenc hónapig, hanem jóval tovább tartott a terhesség. Az Ég elrendelését itt is megtaláljuk, sőt egy jós megjövendöli a nagy uralkodó eljövetelét, aki alatt beköszönt a kánaán. A jós kicsit eltévedt az időben, mivel Nurhacsi születésekor, 1559-ben mandzsu birodalom még sehol sincs, a mandzsu népnevet is csak jóval Nurhacsi halála után veszik fel. Ilyen apróságokkal nem foglalkoztak a XVIII. századi történet írók, azaz inkább történelem alkotók, ők igyekeztek úgy megírni a birodalom történetét, hogy már a kezdetek kezdetétől érződjön, hogy ez nem egy közönséges államalakulat, aminek persze nem egy kutyaközönséges ember az alapítója. Mivel Nurhacsi kinézetéről és jelleméről gyakorlatilag semmilyen értékelhető információt nem hordoz a kortársnak tekinthető életrajza, ezért a hiányzó részeket az ideák világából kellett feltölteni, ezért (is) lett Nurhacsi tökéletes. Természetesen tényleg voltak kiemelkedő tulajdonságai, kiváló íjász volt, bátor katona és nagyszerű szervező, de ha hitelesebb képet akarunk kapni a személyéről, akkor nem ezt a sematikus leírást kell forrásnak használni, hanem a történeti művekben lejegyzett cselekedeteiből kell meríteni.
                                        gyerek lufikkal - egy későbbi birodalomalapító?

A mongol írásbeliség egyik gyöngyszeme a Zöld Tára története (noγuγan dar-a eke-yin tuγuji). Ez egy könnyen érthető történet az egyszerű világi hívőknek, nincsenek benne elvont filozófia fejtegetések. A történet szerint Zöld Tára  67 éven keresztül meditált, majd mikor eljut a tökéletességre egy fiút kér maga mellé, hogy ne legyen egyedül idős korában. A megszülető gyerek három nap után eltűnik, Zöld Tára égen-földön keresi, az útján segítők is akadnak (egy kánya és egy remete, akit Tára a melléből lefejt tejjel kínált (süü-ben altan tebsin-dür degürtel-e tosuju abuγad mergen caγan baγsi-dur ergün baribai)). Végül megtalálja a fiát, aki buddhák földjén ad tanítást a bodhiszatváknak. Tárát sokkolja a viszontlátás, felül kerekedik benne az anyai énje és

köbegün mini namayiki orkiqu ni ene bolbau kemen saγun aman-iyar siroi ömküjü unabai .. šigemuni burqan irejü aman siroi-yi kelen-iyer arciγad degegsi tataju bos(u)γaγad γurban-tai γurban üy-e surγali ayiladubai .
   amuraγ-un ecüs qaγacadaγ bisiü .
   qaγacaγsan-u qoyin-a nigen aγuljadaγ bui .
   törögsen-ü ecüs üküdeg bisiü .
   ükügsen-ü ecüs törödeg bui .
   tariγsan-u ecüs qadudaγ bisiü .
   qadausan-u ecüs urγudaγ bui
kemekü surγali jarliγ boluγad bucabai ..

[Zöld Tára] felsikoltott: - Fiam! Hát elhagysz engem?! - majd földet tömött a szájába és összeesett. Odament hozzá Sákjamnui Buddha és a nyelvével tisztította meg Zöld Tára száját a földtől, majd támogatva felállította. Háromszor mondta el a Három idő tanítását, majd mielőtt visszatért volna, a következő tanverset szavalta:
   Nem az elválás van-e a szerelem végén?
   Elválás után jön az új találkozás.
   Nem a halál van-e az élet végén?
   Halál után jön az új születés.
   Nem az aratás van-e a vetés végén?
   Aratás után jönnek az új hajtások.

A történet vége happy end, de ne szaladjunk előre. Az idézetben szereplő buddhista tanversből erősen érződik, hogy a hétköznapi embereknek íródott. Van egy ennél is érdekesebb részlet, mit jelentsen az, hogy Buddha saját nyelvével tisztította meg Zöld Tára száját? A kérdés olyannyira jó, hogy nem is tudok rá válaszolni.
  A mongol írásbeli hagyományban egyébként nem sok csók csattan el, Csojdzsid tündér történetében (coyijid dakini-yin tuγuji) szerepel egy halotti szertartás leírása és némely kéziratos változatban azt olvashatjuk, hogy néhányan a holtest szájához érintették a szájukat (ükeger-ün aman-dur ama-ban kürgen). Ennek a hátterében talán az az elképzelés állhat, hogy a halál pillanatában a lélek a szájon át hagyja el a testet, mondhatnánk, hogy kileheli a lelkét a haldokló. A távozó lelket meg lehet fogni egy lélekcsapdával, pl. Dzsingisz kán kultuszhelyén (Ordoszban, Belső-Mongólia) a legnagyobb becsben őrzött és tisztelt tárgy egy kis ezüstdoboz volt, amiben csupán egy gyapjúpamacsot tartottak, feltehetően ebben Dzsingisz kán lelke volt beleivódva, tehát halott szájára adott csókkal talán a lélek egy darabját lehet beszippantani(?). Természetesen ez nem válasz a fenti kérdésre, hogy Zöld Tára szájából miért a nyelvével veszi ki a fájdalomban bevett földet Buddha.

A korai mandzsu történelem teli van talányokkal, apró történetekkel, amiknek a magyarázatával adósok maradtak az írástudók. 397 évvel ezelőtt, egy feltehetően hideg, téli napon különös látomás jelent meg az égen. A Mandzsuk igaz történetében (manju i yargiyan kooli) találjuk ezt az alábbi kis epizódot:

juwan biyai [...] ice sunja i inenggi gūlmahūn erin de abka de šun i juwe dalbaci fulgiyan niowanggiyan siren šun i teisu šanggiyan lamun siren ilan jurgan i gocifi duka arafi han be hanci dahalame bihe manggi . han geren be gaifi tere siren de hengkilehe manggi . tereci dahalara siren nakaha

A tizedik hónap [...] ötödik napján, nyúl időben [reggel 5 és 7 óra között] az égen a nap két oldalán vöröses-zöldes [függőleges]-, a nap magasságában pedig [vízszintesen] fehéres-világoskékes fénypászma jelent meg és együtt egy kaput rajzoltak ki. A kán [Nurhacsi] közelebb ment a tüneményhez majd kíséretének minden tagjával együtt meghajoltak előtte. A fénykapu hamarosan felszívódott a égbe.

Vajon mi lehetett ez? Mit jelenthetett ez a fénykapu? Sehol másutt nem találkoztam ilyennel, csak itt, így egyelőre nincs értékelhető párhuzam, ami segíthetné az értelmezést. A mandzsu írástudók nem létező kommentárjai miatt sem könnyű a kérdést megválaszolni. Feltételezhetjük, hogy a kapu (duka) egyfajta átmenetet jelentett a régiből az újba, a kapun túl egy másik világ kezdődik. Pár hónappal később Nurhacsi teljesen átszervezi az uralmát, az alattvalók új címet - Fényes kán (gengiyen han) - adnak neki, innentől kezdve évnevet is használ, amit az Ég által elrendelt sors-nak (abkai fulingga) lehetne fordítani (égi kapu – égi sors?). Talán ezeket a változásokat jelképezhette, mutathatta a kapu, hogy egy új rendszert, új világot fog Nurhacsi létrehozni. Neki már már korábban égi jelek jelezték a jövőt, például 1588-ban mikor a Wanggiya törzset megtámadta, akkor egy fényes hullócsillag jelent meg az égen, a lovak mind megijedtek, de Nurhacsi tudta, hogy ez a győzelmét mutatja. Másnap sikerre is vitte hadi vállalkozását. Természetesen lehet, hogy teljesen mást mutatott ez az égi kapu, ki tudja?

                                              az égi kapu egyik oszlopa

1593-ban fekete fellegek gyülekeznek az akkor még lokális hatalomnak is alig számító Nurhacsi felett, kilenc hatalom/törzs (yehe, hada, ula, hoifa, horcin, sibe, hūwalca, jušeri és neyen) egyesített serege támadja őt a Yehék vezetésével.

Mit lehet tenni ekkora túlerő ellen? Imádkozni. Az imát a daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe az alábbi formában tálalja:

abka na . eiten enduri weceku de alaki . bi daci yehe de umai weile akū . jecen be tuwakiyame ekisaka banjiha . tese dain deribume geren ba i cooha acafi . weile akūngge be gidasame nencinjihe . ubabe abka bulekušehebi dere seme jalbariha . geli niyakūrame jalbarime . batai uju be fusihūn obu . mini coohai uju be wesihun obu . mini coohai niyalma jafaha šusiha be ume tuhebure . yaluha morin be ume bulduribure . mini cooha be eršeme wehiyeme yabuburao seme jalbarime

Az Éghez, a Földhöz és minden szellemhez szólok! A Yehékkel szemben soha semmi bűnt el nem követtem, a határokra felügyelve békésen éltem, de ők háborút robbantottak ki, mindenhonnan sereget gyűjtöttek és megindultak, hogy eltapossanak engem, az ártatlant! Tanúja ennek az Ég. - majd [Nurhacsi] újra meghajolt és folytatta fohászát: - Az ellenség fejét tapossátok porba, a mi tekintetünket pedig emeljétek fel az Égre! A katonáim kezéből ne essen ki az ostor, hátasaink ne botoljanak meg, kísérjetek és támogassatok minket!

1593-ban egészen biztos, hogy nem állt gyorsíró Nurhacsi mellett, nem jegyezte fel senki az imáját, így a szöveg valóságtartalma erősen kérdéses, főleg ha figyelembe vesszük, hogy eléggé programízű, érződik rajta az utólagos szerkesztés, átüt a sorok között az, hogy a mandzsuk hogyan akarják bemutatni a saját történetüket. Mikor az ártatlant megtámadja a gonosz szomszéd, akkor kihez húz a szívünk? Nyilván nem az agresszornak fogunk szorítani. A később összeállított mandzsu történeti művekben a mandzsuk soha sem tűnnek fel támadóként, mindig a szomszédok támadnak először és ők csak védekeznek, az persze más kérdés, hogy a védekezés eredményeképpen mindent meghódítanak és végül a világ egyik legnagyobb birodalmát hozzák létre. Mondhatnánk, hogy ők nem akartak semmit, de hát a gaz szomszédok egyszerűen rákényszerítették a mandzsukat arra, hogy (védekezésből) meghódítsanak mindenkit. Ez a deffenzív imperializmus (Theodor Mommsen után szabadon). Térjünk vissza Nurhacsira, aki az ima után így parancsolt a katonáinak:

suweni galaktun monggon hūsikū be sufi gemu wari . gala monggon goifi buceci bucekini . ere inu damu abkai hesebun dabala . musei beye kušun oci . bata be adarame bahafi etembi . musei beye sula oci . dain be etembi dere sehe

Az alkar- és nyakvédőket mind tegyétek le. Ha megsebesül a karunk vagy nyakunk és eljön a halálunk órája, akkor haljunk meg! Ez csak az Ég akaratától függ! Ha nehezen tudtok mozogni, akkor hogyan tudnátok legyőzni az ellenséget? Ha szabad a testünk, akkor biztos, hogy nyerni fogunk a csatában!

Úgy érzem eléggé egyértelmű a háború kimenetele, mivel egy vesztes sosem írná le a fenti sorokat. Az ima megtette a hatását, hogy a szinte pucéran harcoló katonáknak ebben mennyi szerepük volt az más lapra tartozik.                                                                                            madártávlatból látta a csatát

Közismert dolog, hogy a mongol minta alapján 1599-ben alkották meg a mandzsu írást, majd 1632-ben egy írásreformot hajtottak végre. Egyértelműnek tűnik, hogy 1599 után mandzsu nyelven folyt a levelezés és adminisztráció a mandzsu udvarban, de a XVII. század első feléből több tucatnyi mongolul írt levél is fennmaradt, amit vagy a mandzsu udvarban írtak, vagy oda címeztek. A kérdés, hogy hogyan leveleztek 1599 előtt? Egyáltalán van-e valami bizonyíték arra, hogy voltak-e írástudók a mandzsu uralkodó, jelen esetben Nurhacsi körül, esetleg az uralkodó is tudott volna írni? A daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe című műben sahahūn meihe aniya, azaz a fekete nősténykígyó évéhez, 1593-hoz többek között az alábbi esemény kapcsolódik:

tere gisun be bithe arafi . baksi alinca de afabufi unggire de . hese wasimbuhangge . si ere bithe be yehe de gamafi . juwe beile i jakade hūla . olhome hūlarakū oci . uthai tubade tekini ume minde acanjime jidere sehe

[Nurhacsi] az üzenetet írásba foglalta majd odaadta Alincsa mesternek. Mikor elküldte, így parancsolt rá: - Ezt az írást vidd a Yehékhez, a két vezetőjük előtt olvasd fel! Ha félelmedben nem mernéd, akkor inkább maradj is ott, ne merészelj visszatérni!

Az idézet tanúsága szerint maga Nurhacsi írta meg a levelet, itt felmerül a gyanú, hogy valójában csak lediktálta és csak utólag tulajdonították neki az írástudást, ezt az is alátámasztja, hogy ha ő írta volna, akkor nem küldött volna valakit csak azért, hogy felolvassa, elég lett volna egy mezei futárral elküldeni a levelet. (A levelet írni és a levelet íratni között a mandzsuban is csak egy szótagnyi (-bu-) a különbség). Az idézetből inkább az derül ki, hogy az írástudás meglehetősen ritka volt, mert külön embert küldött Nurhacsi a felolvasásra, a kérdés, hogy milyen nyelven lehetett a levél? A mandzsut a fentebb tárgyalt okok miatt itt ki lehet zárni, két lehetőség marad: kínai vagy mongol. Mindkettőre vannak érvek, pl. a kínai udvarral (azaz inkább csak a határ menti részekkel) egész biztosan kínaiul folyt a kommunikáció, viszont a mongol írást is kellett ismerniük, hogy aztán abból 6 évvel később ki tudják fejleszteni a mandzsu írást. Természetesen mivel semmiféle konkrét bizonyítékom nincs egyikre se, így ennyi erővel akár azt is állíthatnám, hogy székely rovásírással, magyar nyelven leveleztek a XVI. század végén a mandzsuk. A kérdést egyelőre nem lehet eldönteni, ez a jövőre vár.

                                                          szomjas a követ hátasa

Ha elveszik valami, elkóborol el állat, akkor azt meg kell keresni. Merre induljunk el? Ebben segít nekünk az alábbi szövegecske, ami az jabqaraγsan-u mergen üjelgen sudur névre hallgat, azaz kb. Az elveszett dolgok biztos útmutatójának szútrája. A kézirat Kizilben található, a Tuvai Nemzeti Múzeumban őrzik. Az első lapon van egy ábra, ami megadja a kiindulási pontot a kereséshez, itt összesen nyolcféle dolog lehetséges, majd ezeknek a magyarázata következik. Íme az ábra:
Az ábra egy buddhista tankerék formára van rajzolva, a küllők között különböző elnevezésű mezők vannak. (Felhívom mindenki figyelmét arra, hogy a kép jobb alsó sarkán lévő csendélet (macskák almával) nem része az eredeti kéziratnak!) A helyes mező kiválasztásában csak ez a két mondat segít nekünk:

sar-a yeke bügesü tngri-ece nara jöb toγolcu mede ..
sar-a baγ-a bügesü γajar-aca nara buruγu toγolcu medemüi ..

Ha kövér a hold, akkor az „ég”-től kezdve számold a nap járásával megegyező irányban.
Ha sovány a hold, akkor a „föld”-től kezdve számold a nap járásával ellenkező irányban.

A probléma, hogy nincsen bővebb felvilágosítás arról, hogy pontosan hogyan is kellene ezt kiszámoló. Egyik ismerősöm látott ilyet, állítása szerint egy cérnán logó tűt pörgetnek az ábra felett, és ahova leesik, az a helyes mező. Itt viszont valószínűleg valami másról van szó, mert számolni kell. Az ilyen jóslási kézikönyvek mellé gyakran direkt nem is írtak bővebb magyarázatot, nehogy egy avatatlan szakember is használni tudja őket. A „felhasználási útmutató” szóban hagyományozódott, nyilván ha megszakad ez a szóbeli hagyományozódás, akkor teljesen használhatatlanná vállnak ezek a kézikönyvek, újakat kell írni. Ennyi bevezető után lássuk is a különböző mezők magyarázatait:

tngri-tür mal jabqarabasu baraγun qoyiši cige qoyiši eri .. ese olbasu qoyitu edür-tür caγan debeltei kümün-ece suruγ sonosdaqu . γurban qonoγ-dur ese oldobasu ülü oldaqu .. ed tawar γutul debel jabqarabasu arban nasutai okin kümün qulaγuju usun-tu talbiγsan metü ülü oldaqu ..
  gegen-tür mal jabqarabasu jegün qoyiši cige qoyiši eri .. qara debeltei kümün tusa bolju suruγ kememüi .. caγan metü neretü kümün-ece oldaqu . ed tawar jabqarabasu γuciγad nasutai bujigir carai-tai kümün qulaγuju abuγad busu ger-tür talbujuγui .. darui oldamui ..
  caγan-tur mal jabqarabasu jegün qoyiši ocijuγui .. büri kümün abciraju öggümüi .. üker bolbasu qarabtur debeltei bariγad beyen-tegen temdegtei kümün-ece suruγ sonosqu olcu aciramui .. ed tawar jabqarabasu ger daki kümün abuγad . beyen-tegen temdegtei kümün-tür ögcijügüi .. darui erebesü oldamui ..
  söni-tur mal jabqarabasu jegün oroγši ocijuγui .. γurbaγad qonoγ-aca qoyiši eljige buyu mal daγuγsan kümün-ece suruγ sonosmui .. qola bolbacu öber-iyen ulam oyirataju irimüi .. ed tawar jabqarabasu uruγ-un kümün qulaγuju abjuγui .. sem-iyer öggümüi ..
  sar-a-dur mal jabqarabasu cige jegün-te bui .. olqu anu berke .. noyan kümün-ü sürüg-tür ocijuγui .. ulaγan debeltei kümün tusalaju suruγ kelemüi darui eri .. udaγaširabasu dem aldaγdamui .. ülü oldaqu boluγujai .. ed tawar jabqarabasu beyen-degen temdegtei kümün qulaγuju abcuγui .. ülü oldamui ..
  kei-dür mal jabqarabasu bariγun oroγši cige oroγši ocijuγui .. kümün suruγ kelemüi . ed tawar jabqarabasu qorin naiman nasutai köbegün naimaγad nasutai okin qoyaγula qulaγad abcu ebdecitei kümün-tür ögcügüi .. erebesü ülü oldamui ..
  kümün-tür mal jabqarabasu cige degegši ociba ögsejü eri .. ese olbasu qasiy-a bayising-tai γajar-a eretü=gei .. caγabdar debeltei kümün tusalaju suruγ kelemüi .. qoyar qonoγ-un dotor-a ese olbasu ülü oldamui .. ed tawar jabq-arabasu γuciγad nasutai em-e kümün qulaγad abciju bariγun qoyitu jüg-tü širege buyu .. debisgeger-ün door-a talbijuγui darui eribesü oldamui ..
  γajar-tur mal jabqarabasu bariγun qoyiši eri .. mal daγucu yabuqu kümün tusalan sonosdaγulqu tere ülü kelebesü γurban qonoγ-un cinaγsi caγabdar debeltei kümün γuu qabcil γajar-aca abciraju öggümüi .. ed tawar jabqarabasu döciged nasutai ere kümün qulaγad abcu bariγad qoyiši cige qoyiši odcu bosud-luγ-a qubiyan abjuγui ülü oldoqu .. ..

  Ha az „ég”-ben veszett el valami, akkor észak-nyugati irányban, észak fele keresd! Ha nem találod, akkor a következő napon egy fehér ruhás embertől fogsz útmutatást kapni. Ha három napon belül nem találod meg, akkor elveszett. Ha valami tárgynak, cipőnek vagy ruhának nyoma veszett, akkor azt egy tíz éves lányka lopta el, és vízbe veszett tárgyakhoz hasonlóan soha nem lesz meg.
  Ha a „fényesség”-ben veszett el egy állat, akkor észak-keleti irányban, észak fele keresd! Fekete ruhás ember fog segíteni, tanácsot fog adni. Valamilyen fehér nevű embernél fogod megtalálni. Ha valami tárgy veszett el, akkor azt egy harminc éves, bodros hajú ember lopta el, más jurtájába tette, nyomban meg fogod lelni.
  Ha a „fehér”-ben veszett el egy állat, akkor észak-kelet fele kóborolt el. Valaki majd visszahozza, de ha marháról van szó, akkor egy feketés ruhás férfi vitte el, és egy, testén jelet viselő ember tanácsával fogod megtalálni. Ha valami tárgy veszett el, akkor valaki az otthoniak közül emelte el és egy, testén jelet viselő embernek adta, ha nyomban elkezded keresni, akkor megleled.
  Ha az „éjszaká”-ban veszett el egy állat, akkor az dél-kelet fele ment el. Három nap eltelte után szamárral, vagy más jószággal tartó embertől fogsz útmutatást kapni. Ha messzire ment az állat, akkor magától fog közel jönni. Ha valami tárgynak veszett nyoma, akkor azt egy rokon lopta el, titokban vissza fogja adni.
  Ha a „hold”-ban veszett el egy állat, akkor az a keleti irányban van, megtalálni nehéz, nemesember jószágai közé ment. Amint egy vörös ruhás ember útmutatást ad, nyomban kezd el keresni! Ha késlekedsz, akkor egész biztos, hogy elveszted és soha nem fogod megtalálni. Ha valami tárgy veszett el, akkor egy, testén jelet viselő ember lopta el, nem fogsz a nyomára bukkanni.
  Ha a „levegő”-ben veszett el egy állat, akkor az dél-keleti irányban, dél fele kóborolt el. Valaki útmutatást fog majd adni. Ha egy tárgy veszett el, akkor azt egy huszonnyolc éves férfi és egy nyolc éves lány lopta el, egy beteg embernek adták. Hiába keresed, nem fogod megtalálni.
  Ha az „ember”-ben veszett el egy állat, akkor az hegynek fel kóborolt el. Felfele keresd! Ha nem találod, akkor olyan helyen keresd, ahol vannak épületek. Egy fehér ruhás ember fog segíteni és tanácsod adni, de ha két napon belül nem találod, akkor az elveszett. Ha egy tárgy veszett el, akkor azt egy harmincas éveiben járó nő lopta el. Észak-kelet fele van egy oltár, ott rejtette el, hogy nyomban elkezded keresni, akkor meg fogod találni.
  Ha a „föld”-ben veszett el egy állat, akkor észak-keletre keresd! Állatot hajtó pásztor fog segíteni és tanácsot adni, de ha nem mondana semmit, akkor három nap múlva egy fehéres ruhát viselő ember fogja visszaadni az állatodat, amit egy vízmosásban, szurdokban talált meg. Ha valami tárgy veszett el, akkor egy, negyvenes éveiben járó férfi lopta el, észak fele vitte és másokkal megosztozott rajta, soha sem fogod megtalálni.

Hogy a gyakorlatban mennyire működött ez a kézikönyv az jó kérdés. Figyelmet érdemel az, hogy a lopásokat több esetben is egy hozzátartozó, ismerős követi el. Az is érdekes, hogy az elveszett jószághoz való pontos útmutatást nem ez a mű adja, hanem valaki más (pl. egy fehér ruhát viselő ember fogja megmondani, hogy hol van), azaz a munka nagy része másra van tukmálva és annak a lehetősége is fennáll, hogy a tárgy/jószág örökre elveszett.
                        ez a zerge már sehova sem kóborol el, de nehéz megtalálni
Kérek mindenkit, hogy vigyázzanak a jószágokra és a vagyonra, mert nincs biztos módszer az elveszett dolgok megtalálására!

Ismét egy áldozati szöveg a múltból, sajnos a használati módja és célja mára már elhomályosult. Egy tuvai könyvtárban fekszik a kézirat, nem lehet tudni, hogy honnan került oda, azt se, hogy ki olvasta fel utoljára. Az sem egészen világos, hogy kik azok ezek a védőszellemek, csak annyi bizonyos, hogy kilenc volt belőlük. Ha egy ismeretlen istenséghez szóló áldozattal találkozunk, akkor meg kell nézni, hogy pontosan mit is kér az áldozati szöveg az istenségtől, ebből lehet következtetni a hatáskörére. A nagy általánosságokon kívül itt csak annyi szerepel, hogy legyenek az áldozat bemutató védelmezői. Ez édeskevés.
  Elérhető leírást róluk hirtelenjében csak a „Tíz haragvó magasztalása” című (arban doγsid-un maγtaγal) művecskében találtam, de ott sem sokat:

yisün šaraγul mori-yi-iyan kölgelejü
emün-e jüg-tü qara noqai kölgeci
üjesküleng-tü qara sibaγu nisgegci.
yisün sülde tngri-dür mörgümü ..

Kilenc, fakó paripán lovagolnak,
Előttük fekete kutya mutatja az utat.
Csodálatos, éjszín madarat röptetnek,
Hódolok a Kilenc Védőszellemnek.

Nem egészen világos, hogy mit keres egy fekete kutya előttük és az éjszín madár funkciója is ismeretlen, nyilván van valami történet, amiben ezek szerepelnek.
Hozzájuk hasonló a tibeti Dre Du istenség, aminek szintén védelmező funkciója van és fekete kutyával, fekete madárral ábrázolják. A fekete szín nyilván utal arra, hogy nem egy barátságos lényről van szó, a kutya a tuvaiak szemében pedig nem egy aranyos öleb, hanem a jószágot védelmező, farkast széttépő fenevad. Tehát ez a Kilenc Védőszellem erős, haragvó lény lehet, akiket nyilván nem idéznek meg minden csipp-csupp ügyben, talán ezzel is magyarázható, hogy alig maradt fenn hozzájuk szóló áldozati szöveg.
  Ennyi bevezető után térjünk is rá a lényegre. A művecske versbe van szedve, de a soreleji rímek csak néhol jelentkeznek. A sorok hosszúak, ez arra utalhat, hogy nem szóban, hanem írásban született a mű, és szertartáskor felolvashatták, nem fejből mondták.

yisün sülde tngri-yin sang sudur

blam-a γurban erdeni . nom-un sakiγulsun-nuγud ba .
oron šitügen-ü ejed ber jalaraju iren soyurq-a ..
ilangγui-a aq-a degüü yisün sülde tngri-nügüd selte yisügülen ba .
busu basa nadur nökücin ibegegcin-nügüd iregtün ..

badarangγui γal-un dotor-a zandan γabur jadi? ak'aru?
arca caγan gügül ekilen eldeb sang-un ed-yi tüligsen .
ünür oγtarγui-yi dulγaγad jali jabsar-iyar badaran
ünür qamuγ jüg-üd-dür tüligsen egün-iyer ariγulumui ..

blam-a yidam-nuγud-yi ariγulan takimui ..
burqan bodisung sakiγulsun bügüde-yi ariγulan takimui ..
naiman ayimaγ bügüdeger-yi ariγulan takimui ..
oron daki šitügen-ü ejed ba nögcigcid bügüde-yi ariγulan takimui ..

takil kiged . öglige-yin joγoγcid bügüde sang-un
takil egüber sedkil-iyen qangγaγad .
sanaγsan-u utq-a-yi sedkilcilen bütüge ..
salal ügei sakiγun sülde bolun soyurq-a ..

arban jüg-ün buyan kešig-nügüd-yi
ene edür edüge kešig bolγan irigül ..
alimad γurban sakiγulsun
tngri-yin öljei qutuγ orosituγai ..

manggalam

Füstáldozat a Kilenc Védőszellemnek

[Hódolat a] lámának, a Három Drágaságnak. Tanvédőket,
Helyi bálványok gazdaszellemeit hívom, kegyeskedjetek idejönni!
Különösen a Kilenc Védőszellem fivér, ti, mind a kilencen
És más, engem kísérő védőszellemek is, jöjjetek!

Fellobbanó tűzben szantált, kámfort [és még két valamit]
Borókát, fehér balzsamfát és sok mást égetek.
Az illat az eget támasztja, betölti az levegőt,
Ezzel a füstáldozattal minden irányt megtisztítok.

A lámáknak és oltalmazóknak tiszta áldozatot mutatok be,
A buddháknak, bodhiszatváknak, védelmezőknek tiszta áldozatot mutatok be,
A védőszellemek nyolc csoportjának, mindnyájuknak tiszta áldozatot mutatok be,
A helyi bálványok gazdaszellemeinek és az elhunytaknak tiszta áldozatot mutatok be.

Az áldozatot és az adományt elfogyasztók, ti mindnyájan
Ezzel a füstáldozattal legyetek megelégedve!
A vágyott dolgokat a kívánságom szerint teljesítsétek,
Soha el nem válva tőlem legyetek védelmezőszellemeim!

A tíz irány erényei és áldásai,
A mai napon, most áldást hozva ide jöjjön!
Mind a három védelmezőnek,
Istenségeknek boldogsága, áldása itt legyen!

Békesség minden lénynek!

                                                           talán itt lakhatnak
Érződik a sámánista hatás (bálványok gazdaszellemei, elhunytak lelkei), ez a tuvai szövegek sajátossága, így valószínűsíthető, hogy ez a szöveg is itt keletkezett, emellett elképzelhető, hogy felhasználtak máshol keletkezett műveket is.
  Sajnos ez a szöveg sok kérdésre nem ad választ, pl. mikor, miért és hogyan mutatták be ezt az áldozatot. Nyilván ezek a dolgok szóban terjedtek. Miután megszakadt ez a szóbeli hagyományozódás nagyon nehéz a kérdéses részek tisztázása, mivel gyakorlatilag már senki sincs, aki válaszolni tudna. Mindenesetre nem javaslom, hogy valaki lefekvés előtt megidézze ezeket a védőszellemeket, mert lehet, hogy kissé nyugtalan álma lesz.
                               valószínűleg nem ilyen madarat röptetnek

A rengeteg mongol nyelvű buddhista szöveg között külön kategóriát képeznek a különböző szútrák összefoglalói (quriyangγui). Alapvetően két változatuk van: az egyikben az eredeti szútra lényege van összesűrítve egy-két mondatban, a másik csupán annyi van, hogy ha ezt elolvasod, akkor az olyan, mintha az eredetit olvastad volna el és a szútra áldásos hatásairól is van pár szó.
  Az első változatú szöveget általában valamilyen magasabb rangú láma írta, aki képes volt ráérezni a tanítás esszenciájára. A második változat szerzősége akárki lehetett, mert a megírásához még az eredeti szöveget sem kellett feltétlen elolvasni, esetleg ismerni kellett az adott szöveg áldásos hatásait (aci tusa), aminek szintén külön műfaja van.
                                    Aranyfény ragyog egy kizili panelház ablakán
A most terítékre kerülő szöveg az Aranyfény szútra összefoglalása (altan gerel-ün quriyangγui sudur), ez a második típushoz tartozik, így semmit sem tudunk meg arról, hogy mi van az eredetiben, egy kis használati utasítás után az áldásos hatások vannak összefoglalva. Ennyi bevezető után lássuk a főszöveget:

ene nom-i dörben-te ungšibasu tüg tümen altan gerel-i ungšiγsan-tu adali boloyu .. qamuγ jedker el-e bügüde γarγaba .. arban naiman tamu qoγosun bolba .. tngri γajar naran saran modo dalai dotorki luus-un urtu nasun-u eden bügüde-i amurliba .. ene nom-i ungšibasu arban tümen naiman mingγan burqan sonosumui jaγun tümen bodisatu sonosomui .. yisün tümen doloγan mingγan blam-a irejü ungsilcamui ..  ungšiγsan metü burqan-tu adali boloyu .. bodistu tegüsbe .. burqan ene nom-yi nomlaγsan caγtu γajar jirγuγan jüil-iyer tengselecü ködülegsen-dür gegen gerel inu tngri γajar bügüde-tü kürcü üjegür kijaγar ügei yeke tangsuγ geyigülbei .. om ma ni bad me hum ..

Ha ezt a szútrát négyszer elolvasod, akkor az olyan mintha az Aranyfény szútrát olvastad volna el sok tízezerszer. Ez elűzi az összes ártó szellemet, mind a tizennyolc pokol üressé válik. Az égen, földön, napban, holdban, fában, tengerben lakó összes, hosszú életű szellemsárkányt lecsillapítja. Ha ezt a szútrát olvasod, akkor száznyolc ezer buddha hallja, egymillió boddhiszatva hallja, kilencvenhétezer láma fog érkezni és együtt fogják recitálni. Aki elolvassa, az olyan lesz mint Buddha, bodhiszatvává válik. Mikor Buddha ezt a szútrát tanította, akkor hatféleképpen remegett meg a föld és fényes fény határtalanul, gyönyörűen ragyogta be az eget és a földet. Om ma ni pad me hum.

A főszövegben nincs sok meglepetés, azonban a szöveg eleje, a hódolatadási szakasz meglepő fordulatokat rejt magában. Ilyen rész majdnem minden buddhista szútrában található, néha rövidebb (pl. csak annyi, hogy hódolat Buddhának), néha egészen hosszú, oldalakon keresztül csak különböző buddhák nevei vannak felsorolva és melléjük oda van biggyesztve, hogy hódolat. Viszont az Aranyfény összefoglalóban olyan dolgok vannak felsorolva, amik erősen feszegetik a buddhizmus meglehetősen tágra szabott határait. Lássuk is miről van szó:

jaγun qoyar tümen mingγa toγ-a ügei burqan[-du] mörgömüi
tabun tüg tümen . morin beyetü gegen gerel-tü burqan-du mörgömüi
bi naiman jaγun šecen sedkil sanaγatu burqan-du mörögümüi  
mini amabar ungšiγsan burqan-du mörgömü
bi tngri odon-u nigen burqan-tu mörgömüi
bi köbcin γajar-a degereki burqan-du mörgömüi
bi doloγan qonoγ arayil qur-a-i orocu tosqu büri burqan-du mörgömüi
bi köbiyen qamuγ mörön usun-u qoyar jaq-a-yin orosiγsan qomki-yin yeke burqan-du mörgömüi
bi tngri γajar qamuγ modon-u nabci büri burqan-du mörgömüi
bi ebesü usun-u degereki burqan-du mörgömüi
bi qamuγ diyaγan-du saγuγsan aγula-yin nayan qaγan burqan-du mörgömüi
bi doloγan üy-e önggeregsen ebüge ecige eke-yin burqan-du mörögmüi
bi qamuγ burqan-du mörgömüi 

Hódolok az egymilliárd húszmillió, megszámlálhatatlanul sok buddhának,
Hódolok a sok tízezernyi lótestű, ragyogó fényű buddhának,
Hódolok a nyolcszáz bölcs buddhának,
Hódolok azoknak a buddháknak, akiknek olvastam valaha a nevét,
Hódolok az ég és csillagok egyetlen buddhájához,
Hódolok földön lakozó buddhákhoz, bárhol is éljenek,
Hódolok minden folyó, víz két partja fövenyének nagy buddhájához,
Hódolok az összes égi és földi fa minden levelében lakozó buddhákhoz,
Hódolok a füvön és vízen lakozó buddhákhoz,
Hódolok a barlangokban meditáló, hegyek nyolcan kánbuddhájához, mindegyikhez,
Hódolok az elhunyt őseim buddháihoz hetedíziglen,
Hódolok minden buddhához.

   van itt folyó, fa, levél, kő és minden, ahol csak szellemek lakozhatnak (a Jenyiszej partjánál)
Érződik, hogy több helyen a buddha szó az erősen sántít, pl. a falevelekben lakozó buddhák nyilván  nem buddhák, hanem valami más, vadabb(?) lények (persze most fel lehetne hozni azt a Congkápához kapcsolható fát, melynek minden levelén egy-egy buddha jelent meg, de itt valószínűleg nem erről van szó, főleg, hogy a fenti szövegrészlet szerint a parti fövenyben is lakoznak buddhák és nincs (vagy legalábbis kevésbé közismert) ezzel kapcsolatos buddhista történet.) A legérdekesebb az elhunyt ősök buddháinak, azaz szelleminek a megemlítése. Ezt elég nehezen lehetne a buddhista vallás keretei közé beerőszakolni, itt egészen nyíltan átüt a buddhizmus előtti sámánista hit. Ez ennyire nyíltan nem jellemző a mongóliai szövegekre, viszont itt Tuvában rengeteg párhuzamot lehet erre találni. Itt felvetődhet a szerzőség kérdése is, a hódolati rész szinte egészen biztosan Tuvában íródott, viszont a főszövegről elképzelhető, hogy mongol területen született. Itt mindenképpen meg kell említeni, hogy a XX. század első harmadáig a tuvaiaknak mongol írással és nyelven volt az írásbeliségük, szoros kapcsolatban voltak a mongol területekkel, mivel ők a is a mandzsu birodalom részét alkották.
                                  az 1993-ban alapított kolostor, Kizil mellett
Ha a régi tuvai buddhista mongol szövegekben volt erőteljese sámánista hatás, akkor mi a helyzet jelenleg? Tuvában a húszas évektől a nyolcvanas évek végéig tiltott volt a buddhizmus, hivatalosan nem voltak lámák és a kolostori képzés is megszűnt, megszakadt a tradíció. Kizil mellett 1993-ban épült fel az első kis buddhista szentély azok után, hogy a húszas, harmincas években az összeset lerombolták, kb 20-30 nagyobb és több kisebb is volt. Jelenleg nincsen kolostori képzés, így Ulánudéban, Ulánbátorban vagy Dharamszalában tanulnak a lámának, ennek következtében minden itteni kolostorban tibeti nyelven tartják a szertartásokat. A lámákhoz hasonló problémákkal fordulnak mint Ulánbátorban (mikor legyen az esküvő, elhunyt valaki és a lelkét vezeti kell stb. stb.), egyetlen kivétel, hogy itt jóval többen kérnek átokelhárítást, amit orosz boszorkányok ragasztgatnak az emberekre. Tuvára jellemző még a fáknak, forrásoknak bemutatott áldozatok, de ezekhez a szertartásokhoz is tibeti nyelvű szöveget használnak, amiket külföldi iskolákban tanultak, azaz a buddhizmus felélesztésekor nem a régi tuvai hagyományt követték. Ez részben sajnálatos, mert így gyakorlatilag senki sem forgatja a régi mongol nyelvű könyveket, amelyek majd kicsattannak a sámánok erejétől. Csak remélni lehet, hogy a fent tárgyalt Aranyfény összefoglalót előbb-utóbb újra lemásolja magának valaki és újra felhangzik majd a Hódolok az elhunyt őseim buddháihoz hetedíziglen!
  így képzelik Tuvát 2020-ban a kortárs kizili művészek, vajon fognak akkor mongolul olvasni?