A rengeteg mongol nyelvű buddhista szöveg között külön kategóriát képeznek a különböző szútrák összefoglalói (quriyangγui). Alapvetően két változatuk van: az egyikben az eredeti szútra lényege van összesűrítve egy-két mondatban, a másik csupán annyi van, hogy ha ezt elolvasod, akkor az olyan, mintha az eredetit olvastad volna el és a szútra áldásos hatásairól is van pár szó.
  Az első változatú szöveget általában valamilyen magasabb rangú láma írta, aki képes volt ráérezni a tanítás esszenciájára. A második változat szerzősége akárki lehetett, mert a megírásához még az eredeti szöveget sem kellett feltétlen elolvasni, esetleg ismerni kellett az adott szöveg áldásos hatásait (aci tusa), aminek szintén külön műfaja van.
                                    Aranyfény ragyog egy kizili panelház ablakán
A most terítékre kerülő szöveg az Aranyfény szútra összefoglalása (altan gerel-ün quriyangγui sudur), ez a második típushoz tartozik, így semmit sem tudunk meg arról, hogy mi van az eredetiben, egy kis használati utasítás után az áldásos hatások vannak összefoglalva. Ennyi bevezető után lássuk a főszöveget:

ene nom-i dörben-te ungšibasu tüg tümen altan gerel-i ungšiγsan-tu adali boloyu .. qamuγ jedker el-e bügüde γarγaba .. arban naiman tamu qoγosun bolba .. tngri γajar naran saran modo dalai dotorki luus-un urtu nasun-u eden bügüde-i amurliba .. ene nom-i ungšibasu arban tümen naiman mingγan burqan sonosumui jaγun tümen bodisatu sonosomui .. yisün tümen doloγan mingγan blam-a irejü ungsilcamui ..  ungšiγsan metü burqan-tu adali boloyu .. bodistu tegüsbe .. burqan ene nom-yi nomlaγsan caγtu γajar jirγuγan jüil-iyer tengselecü ködülegsen-dür gegen gerel inu tngri γajar bügüde-tü kürcü üjegür kijaγar ügei yeke tangsuγ geyigülbei .. om ma ni bad me hum ..

Ha ezt a szútrát négyszer elolvasod, akkor az olyan mintha az Aranyfény szútrát olvastad volna el sok tízezerszer. Ez elűzi az összes ártó szellemet, mind a tizennyolc pokol üressé válik. Az égen, földön, napban, holdban, fában, tengerben lakó összes, hosszú életű szellemsárkányt lecsillapítja. Ha ezt a szútrát olvasod, akkor száznyolc ezer buddha hallja, egymillió boddhiszatva hallja, kilencvenhétezer láma fog érkezni és együtt fogják recitálni. Aki elolvassa, az olyan lesz mint Buddha, bodhiszatvává válik. Mikor Buddha ezt a szútrát tanította, akkor hatféleképpen remegett meg a föld és fényes fény határtalanul, gyönyörűen ragyogta be az eget és a földet. Om ma ni pad me hum.

A főszövegben nincs sok meglepetés, azonban a szöveg eleje, a hódolatadási szakasz meglepő fordulatokat rejt magában. Ilyen rész majdnem minden buddhista szútrában található, néha rövidebb (pl. csak annyi, hogy hódolat Buddhának), néha egészen hosszú, oldalakon keresztül csak különböző buddhák nevei vannak felsorolva és melléjük oda van biggyesztve, hogy hódolat. Viszont az Aranyfény összefoglalóban olyan dolgok vannak felsorolva, amik erősen feszegetik a buddhizmus meglehetősen tágra szabott határait. Lássuk is miről van szó:

jaγun qoyar tümen mingγa toγ-a ügei burqan[-du] mörgömüi
tabun tüg tümen . morin beyetü gegen gerel-tü burqan-du mörgömüi
bi naiman jaγun šecen sedkil sanaγatu burqan-du mörögümüi  
mini amabar ungšiγsan burqan-du mörgömü
bi tngri odon-u nigen burqan-tu mörgömüi
bi köbcin γajar-a degereki burqan-du mörgömüi
bi doloγan qonoγ arayil qur-a-i orocu tosqu büri burqan-du mörgömüi
bi köbiyen qamuγ mörön usun-u qoyar jaq-a-yin orosiγsan qomki-yin yeke burqan-du mörgömüi
bi tngri γajar qamuγ modon-u nabci büri burqan-du mörgömüi
bi ebesü usun-u degereki burqan-du mörgömüi
bi qamuγ diyaγan-du saγuγsan aγula-yin nayan qaγan burqan-du mörgömüi
bi doloγan üy-e önggeregsen ebüge ecige eke-yin burqan-du mörögmüi
bi qamuγ burqan-du mörgömüi 

Hódolok az egymilliárd húszmillió, megszámlálhatatlanul sok buddhának,
Hódolok a sok tízezernyi lótestű, ragyogó fényű buddhának,
Hódolok a nyolcszáz bölcs buddhának,
Hódolok azoknak a buddháknak, akiknek olvastam valaha a nevét,
Hódolok az ég és csillagok egyetlen buddhájához,
Hódolok földön lakozó buddhákhoz, bárhol is éljenek,
Hódolok minden folyó, víz két partja fövenyének nagy buddhájához,
Hódolok az összes égi és földi fa minden levelében lakozó buddhákhoz,
Hódolok a füvön és vízen lakozó buddhákhoz,
Hódolok a barlangokban meditáló, hegyek nyolcan kánbuddhájához, mindegyikhez,
Hódolok az elhunyt őseim buddháihoz hetedíziglen,
Hódolok minden buddhához.

   van itt folyó, fa, levél, kő és minden, ahol csak szellemek lakozhatnak (a Jenyiszej partjánál)
Érződik, hogy több helyen a buddha szó az erősen sántít, pl. a falevelekben lakozó buddhák nyilván  nem buddhák, hanem valami más, vadabb(?) lények (persze most fel lehetne hozni azt a Congkápához kapcsolható fát, melynek minden levelén egy-egy buddha jelent meg, de itt valószínűleg nem erről van szó, főleg, hogy a fenti szövegrészlet szerint a parti fövenyben is lakoznak buddhák és nincs (vagy legalábbis kevésbé közismert) ezzel kapcsolatos buddhista történet.) A legérdekesebb az elhunyt ősök buddháinak, azaz szelleminek a megemlítése. Ezt elég nehezen lehetne a buddhista vallás keretei közé beerőszakolni, itt egészen nyíltan átüt a buddhizmus előtti sámánista hit. Ez ennyire nyíltan nem jellemző a mongóliai szövegekre, viszont itt Tuvában rengeteg párhuzamot lehet erre találni. Itt felvetődhet a szerzőség kérdése is, a hódolati rész szinte egészen biztosan Tuvában íródott, viszont a főszövegről elképzelhető, hogy mongol területen született. Itt mindenképpen meg kell említeni, hogy a XX. század első harmadáig a tuvaiaknak mongol írással és nyelven volt az írásbeliségük, szoros kapcsolatban voltak a mongol területekkel, mivel ők a is a mandzsu birodalom részét alkották.
                                  az 1993-ban alapított kolostor, Kizil mellett
Ha a régi tuvai buddhista mongol szövegekben volt erőteljese sámánista hatás, akkor mi a helyzet jelenleg? Tuvában a húszas évektől a nyolcvanas évek végéig tiltott volt a buddhizmus, hivatalosan nem voltak lámák és a kolostori képzés is megszűnt, megszakadt a tradíció. Kizil mellett 1993-ban épült fel az első kis buddhista szentély azok után, hogy a húszas, harmincas években az összeset lerombolták, kb 20-30 nagyobb és több kisebb is volt. Jelenleg nincsen kolostori képzés, így Ulánudéban, Ulánbátorban vagy Dharamszalában tanulnak a lámának, ennek következtében minden itteni kolostorban tibeti nyelven tartják a szertartásokat. A lámákhoz hasonló problémákkal fordulnak mint Ulánbátorban (mikor legyen az esküvő, elhunyt valaki és a lelkét vezeti kell stb. stb.), egyetlen kivétel, hogy itt jóval többen kérnek átokelhárítást, amit orosz boszorkányok ragasztgatnak az emberekre. Tuvára jellemző még a fáknak, forrásoknak bemutatott áldozatok, de ezekhez a szertartásokhoz is tibeti nyelvű szöveget használnak, amiket külföldi iskolákban tanultak, azaz a buddhizmus felélesztésekor nem a régi tuvai hagyományt követték. Ez részben sajnálatos, mert így gyakorlatilag senki sem forgatja a régi mongol nyelvű könyveket, amelyek majd kicsattannak a sámánok erejétől. Csak remélni lehet, hogy a fent tárgyalt Aranyfény összefoglalót előbb-utóbb újra lemásolja magának valaki és újra felhangzik majd a Hódolok az elhunyt őseim buddháihoz hetedíziglen!
  így képzelik Tuvát 2020-ban a kortárs kizili művészek, vajon fognak akkor mongolul olvasni?