A mongol írásbeliség egyik gyöngyszeme a Zöld Tára története (noγuγan dar-a eke-yin tuγuji). Ez egy könnyen érthető történet az egyszerű világi hívőknek, nincsenek benne elvont filozófia fejtegetések. A történet szerint Zöld Tára 67 éven keresztül meditált, majd mikor eljut a tökéletességre egy fiút kér maga mellé, hogy ne legyen egyedül idős korában. A megszülető gyerek három nap után eltűnik, Zöld Tára égen-földön keresi, az útján segítők is akadnak (egy kánya és egy remete, akit Tára a melléből lefejt tejjel kínált (süü-ben altan tebsin-dür degürtel-e tosuju abuγad mergen caγan baγsi-dur ergün baribai)). Végül megtalálja a fiát, aki buddhák földjén ad tanítást a bodhiszatváknak. Tárát sokkolja a viszontlátás, felül kerekedik benne az anyai énje és
köbegün mini namayiki orkiqu ni ene bolbau kemen saγun aman-iyar siroi ömküjü unabai .. šigemuni burqan irejü aman siroi-yi kelen-iyer arciγad degegsi tataju bos(u)γaγad γurban-tai γurban üy-e surγali ayiladubai .
amuraγ-un ecüs qaγacadaγ bisiü .
qaγacaγsan-u qoyin-a nigen aγuljadaγ bui .
törögsen-ü ecüs üküdeg bisiü .
ükügsen-ü ecüs törödeg bui .
tariγsan-u ecüs qadudaγ bisiü .
qadausan-u ecüs urγudaγ bui
kemekü surγali jarliγ boluγad bucabai ..
[Zöld Tára] felsikoltott: - Fiam! Hát elhagysz engem?! - majd földet tömött a szájába és összeesett. Odament hozzá Sákjamnui Buddha és a nyelvével tisztította meg Zöld Tára száját a földtől, majd támogatva felállította. Háromszor mondta el a Három idő tanítását, majd mielőtt visszatért volna, a következő tanverset szavalta:
Nem az elválás van-e a szerelem végén?
Elválás után jön az új találkozás.
Nem a halál van-e az élet végén?
Halál után jön az új születés.
Nem az aratás van-e a vetés végén?
Aratás után jönnek az új hajtások.
A történet vége happy end, de ne szaladjunk előre. Az idézetben szereplő buddhista tanversből erősen érződik, hogy a hétköznapi embereknek íródott. Van egy ennél is érdekesebb részlet, mit jelentsen az, hogy Buddha saját nyelvével tisztította meg Zöld Tára száját? A kérdés olyannyira jó, hogy nem is tudok rá válaszolni.
A mongol írásbeli hagyományban egyébként nem sok csók csattan el, Csojdzsid tündér történetében (coyijid dakini-yin tuγuji) szerepel egy halotti szertartás leírása és némely kéziratos változatban azt olvashatjuk, hogy néhányan a holtest szájához érintették a szájukat (ükeger-ün aman-dur ama-ban kürgen). Ennek a hátterében talán az az elképzelés állhat, hogy a halál pillanatában a lélek a szájon át hagyja el a testet, mondhatnánk, hogy kileheli a lelkét a haldokló. A távozó lelket meg lehet fogni egy lélekcsapdával, pl. Dzsingisz kán kultuszhelyén (Ordoszban, Belső-Mongólia) a legnagyobb becsben őrzött és tisztelt tárgy egy kis ezüstdoboz volt, amiben csupán egy gyapjúpamacsot tartottak, feltehetően ebben Dzsingisz kán lelke volt beleivódva, tehát halott szájára adott csókkal talán a lélek egy darabját lehet beszippantani(?). Természetesen ez nem válasz a fenti kérdésre, hogy Zöld Tára szájából miért a nyelvével veszi ki a fájdalomban bevett földet Buddha.
