mongγol bičig & manju bithe

Az amatőr nyelvészkedésnek idehaza sok követője akad, egyik korai vezércsillaguk Horvát István (1784-1846) volt. 1825-ben megjelentetett Rajzolatok a Magyar Nemzet legrégibb történeteiből c. kötetével múlhatatlan érdemeket szerzett, nyelvészeti adatokkal kívánta demonstrálni, hogy valójában mindenhol magyarok voltak. Horvát István mongol kortársa egy bizonyos Na Ta álnéven alkotó tudós fő volt, aki 1817-ben fejezte be az Altan erike (Arany-olvasófüzér) című történeti munkáját. Ebben egy igen meghökkentő részt olvashatunk a híres tang-kori szerzetes, Hszüancang (Xuanzang 玄奘, 602-664) kapcsán.

Jan nak' coi jüng [=rgya nag chos' byung] kemekü nanggiyad yosun-u sudur mak'ada-yin oron-u baγsi rabak'ar-a matar-a kiged od cüng kemekü ba tang sang lama kemen aldarsiγsan quwan cang baγsi-tan mongγol oron-dur ögede bolun mongγol-un ye keo qo nan qaγan-u takil-un oron bolbai kemegsen-u ye keo kemegsen inu yeke . ko nan kemegsen inu qaγan kemegsen mongγol üge . kitad bicig-tür ayas ebderejü teyimü ner-e boluγsan [...] tere caγ-tur tende mongγol olan ayimaγ nutuγ yeke ulus maγad bui büged kelekü üge cü edüge man-u endeki mongγol ügen-dür adali metü.

Dzsan Nak Csoj Dzsüng című, kínaiakról szóló műben az áll, hogy két magadai mester, Rabakara Matara és Od Csüng, Hszüancang szerzetessel, aki Tang Szang láma néven vált ismertté, mongol földre jött. A mongol Je Keo Ko Nan kán tanítói lettek. Ebben a részben a Je Keo az a Jeke [=yeke, nagy/hatalmas], a Ko Nan pedig a kagán [=qaγan, kán/uralkodó] mongol szó. A kínai szövegben eltorzul a kiejtés, ezért lettek ilyenek a szavak. […] Egyértelmű, hogy abban az időben a mongolok sok törzse, területe egy nagy birodalom volt, és a beszélt nyelvük is a mostani mongol nyelvünkhöz volt hasonló.
                                                             Mongol? Netén egy türk?
Az idézetben egy számomra ismeretlen tibeti munkáról van szó (rgya nag chos' byung), de a lényeg inkább az utolsó három mondat, Na Ta kommentárja. Az egyértelmű, hogy a VII. században nem mongolokról, hanem türkökről lehet csak beszélni, azonban a türkök teljesen hiányoznak a mongol történeti gondolkodásból és művekből is, így teljesen kézenfekvő volt a szerző számára, hogy mongolokkal találkozott a híres kínai szerzetes. Na Ta valószínűleg nem a mongol őstörténetet akarta fényezni (ez csak akkor lett volna lehetséges, hogy ha a türkök benne lettek volna a köztudatban), hanem csak azt kívánta bemutatni, hogy már Hszüancang idejében is érdeklődtek a mongolok a buddhizmus iránt. Bárhogy is van, szerintem Horvát István és Na Ta eleinte kellemesen eltársalogtak volna egy kancsó bor társaságában, majd összevesztek volna, hogy a hunok mégis kinek az ősei voltak, végül egymás nyakába borulva, könnyes szemekkel, elcsukló hangon suttogták volna egymásnak, hogy testvérem...