mongγol bičig & manju bithe

A Mandzsu birodalom megalapításának stratégiája (daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe) című műben 1592 előttre utal a legrégebbi adat a mongolokkal kapcsolatban. 1607-ben Nurhacsi elpusztítja a hoifák hatalmát, aminek a kapcsán röviden össze van foglalva a történetük. Az utolsó uralkodó, Baindari nagyapjáról, Wangginuról, aki a hatalom alapjait lerakta, így szól:

wangginu . hanciki ba i geren aiman be elbime dahabufi . hoifa birai dalin i hūrki hada de hoton arafi tefi hoifa gurun sehe . tere fonde monggo cahar gurun i jasaktu tumen han beye cooha gaifi hoifa i hoton be kafi afaci . bahakū . cooha bederehe ..

Wangginu, a közeli területeken lévő hatalmakat alávetette és behódoltatta. A Hoifa folyó partján lévő Hurki sziklán erődöt emelt és oda helyezte a székhelyét, majd uralmát Hoifának nevezte el. Abban az időben a mongol csahar hatalom Jasaktu Tümen kánja személyesen vezetett haddal zárta ostromgyűrűbe és támadta az erődjét, de nem tudta elfoglalni, majd visszavonult.

A szövegben felbukkanó mongol Tümen Jasaktu kán húszonöt évnyi uralkodás után, 1592-ben hunyt el. A mongol történeti művekben csak pár szót lehet találni róla. Az Erdeni-yin tobci-ban ez a sor szerepel a mandzsúriai hatalmáról: jürcid . neligüd . dagiγur γurban keleten-ece tatalγ-a abun. Dzsürcsen, evenki(?) és dahúr nyelvűektől adót szedett. Az Erdeni-yin tobci mandzsu fordításában (monggo han sai da sekiyen) így találjuk ezt a részt: jurcit eligut dakigor ilan aiman ci šulehen gaime. Dzsürcsen, evenki és a dahúr törzsektől adót szedett. A két forrásból kiderül, hogy a Hoifák területe eredetileg a mongoloknak adózott, majd Wangginu vezetésével függetlenedett tőlük, ami egy sikertelen katonai megtorló akciót eredményezett. Igazából ez nem sok, viszont ennek a kis adatocskának is örülni kell, mivel a XVI. századdal kapcsolatban a mongolok és a különböző mandzsúriai törzsek kapcsolatáról alig van forrás.
      városnéző mongol egy hoifával az oldalán Párizsban, ahol minden hoifának fellobban a szíve
Az elmúlt két hónapot Párizsban töltöttem gyakornokként a Campus Hungary ösztöndíja jóvoltából. Ez nagyon sokat segített jelentett többek között abban, hogy minél jobban el tudjak merülni A Mandzsu birodalom megalapításának stratégiája műben, aminek egy teljes sorozatára bukkantam az egyik könyvtár raktárában. Száz éve nem olvasta senki. Ha valaki kézbe vette volna, akkor ez a bejegyzés valószínűleg már cikk formájában megjelent volna.