mongγol bičig & manju bithe

Az alábbiakban egy kis papírlapról lesz szó. Ez egy jelentéktelen kis fecni, de érdemes arra, hogy kézbe vegyük. Az egyik oldalán egy ábra van néhány tibeti írásjellel, amiknek várom megfejtését a hozzászólásokban. A lap hátulján található a felhasználási útmutató, amiből kiderül, hogy ez egy csodaszer. Lehet használni a pletykák ellen és arra is jó, hogy a lejárt szavatosságú tejbort újra emberi fogyasztásra alkalmassá tegye. A felhasználási útmutató első sora szerint ezt a Tandzsúrból másolták, ami valószínűleg nem fedi a valóságot, ezzel a kijelentéssel csupán a szöveg és az ábra erejét kívánták növelni. Amit szent szövegre lehet visszavezetni, az biztos, hogy hatásos.

                                                 Az ábra és a felhasználási útmutató
   A papír felhasználása a gyakorlatban az lehetett, hogy az ábrát lemásolták és kitűzték. Egy esetben fehér kőre kell rajzolni ezt és a földre helyezni. Most nem a kimondott ima szavai, hanem a lerajzolt ábra ereje segít.
  Érdemes megnézni, hogy mi ellen használ ez papír, ezek azok a dolgok, amik a legfontosabb voltak a hagyományos mongol életben. Első helyen az állatok szerepelnek, és a földdel, legelővel kapcsolatos problémák kapják a legnagyobb hangsúlyt. Ez nem véletlen, a nomád gazdaság alapja az állattenyésztés volt.
  Az ilyen papírlapocskák használata a buddhista vallással együtt kerülhetett a mongolokhoz. Sajnos nagyon kevés maradt fent ezekből, pedig jó lenne összegyűjteni őket, és a tibeti társaikkal összehasonlítani, mert önmagukban ezeket nehéz értelmezni.
   A felhasználási útmutató mongolul - a rosszul kirakott diakritikus pöttyöket nem figyelembe véve:

Ha Pekingben leszállunk a kettes metró Fuchengmen állomásán és keletre sétálunk, először képzeletben áthaladunk a „Bőséget nyújtó” kapun, majd bal kézre hamarosan feltűnik a juan-kori fővárosnak, Dajdunak a megmaradt része, benne a híres sztúpával, amit Togon Temür kán is megénekelt a siralmas énekében (erről majd később lesz egy bejegyzés). Ha tovább megyünk és sikerül az össze-vissza menő bicikliseket kikerülni, majd a külföldiekre vércseként lecsapó csinos és kevésbé csinos lányokat is sikerül lerázni magunkról, akkor hamarosan megérkezünk „A korábbi császároknak szentelt templom”-hoz. Amennyiben információhoz szeretnénk jutni, akkor el lehet olvasni a turistáknak kirakott információs táblákat, azonban ha ennél többre vágyunk, akkor ajánlom a sztéléket, amik a főszentély körül vannak. Az egyiken a templom és a hozzá kapcsolódó kultuszról olvashatunk mandzsu és kínai nyelven. A feliratból kiderül, hogy először a VIII. században emeltek szentélyt a korábbi császárok tiszteletére, de ezt a templomot csak 1530-ban építették. A mandzsu-korban, Elhe Taifin [1661-1772] uralkodása alatt újra felelevenítették ezt a szokást, ekkor megnöveltek a tiszteletben és áldozatban részesített személyek számát. Csak a legkiválóbb császároknak és a nekik segédkező, nagy tetteket végrehajtó előkelők részesülhettek abban a megtisztelésben, hogy a nevükkel ellátott kis táblákat az oltárokra helyezzék.
                                                 A sztélé részlete
A kultusz több dolgot szolgált, egyfajta legitimációt adott az uralkodónak azzal, hogy magát a korábbi jó császárok sorába emeli, pl. a sztélé szerint Elhe Taifin mandzsu császár a legkiválóbb uralkodókkal egyenrangú volt, de inkább őket is túlszárnyalta. Másrészt példát állított az előkelőknek és hivatalnokoknak. A mandzsu szöveg:

jalan jalan i han sei miyoo i bei bithe .. jalan jalan i han sebe wesihuleme wecere kooli . tang gurun ci deribufi . tiyan boo i nadaci aniya king hecen de miyoo ilibuha gojime . ilan jalan i onggolongge teile . bihe . ming gurun i hung u i ningguci aniya . neneme gin ling ni bade miyoo ilibuha . kiyan jing ni juwanci aniya teni king hecen i elgiyen i mutehe dukai dolo ilibuha . ming gurun i tuktan kooli toktobure fon i dorolon be gisurehe ambasa . amba doro be hafu same mutehekū ofi . wesihuleme wecebuhengge damu fukjin doro be ilibuha ejete adabufi wecebuhengge damu gurun be neihe ambasa teile bihe . tereci gūwa be dabuha ba akū . mini + han ama šengzu gosin huwangdi . amba tondoi doro be jafafi . tanggū jalan be dulimbai lashalame . ere wecere kooli be dasaci acambi seme šumilame gūnici . elhe taifin i ninju emuci aniya + cohotoi hese wasimbufi . dolo bisire ambasa be akūmbume narhūsame elhe nuhan i kimcime gisurefi wesimbu seme afabuha bihe . bi doro be siraha manggi . ambasa teni gisurefi neneme wesihuleme wecere di wang . orin emu soorin bihe . te emu tanggū dehi ilan soorin nonggiki . neneme adabufi wecere gungge amban gūsin uyun niyalma bihe . te dehi niyalma nonggiki seme wesimbude . bi + enduringge gūnin de gingguleme acabume . dasame soorin i bai arabufi . inenggi be sonjofi miyoo de dosimbufi dorolon be yabubume amala wecehe .. gingguleme gūnici . + šengzu hūwangdi gūnin baitalahangge jiramin . leolen ilibuhengge tob colgoropi haminaci ojorongge waka . te bicibe ilan jalan ci wesihun . . hiya gurun i ki . gingguleme alime mutehe . yan gurun i tai giya . tai u . u ding . jeo gurun i ceng wang . g'ang wang . siowan wang . ši šu bithede saišaha maktaha . suduri dangsede gehun eldekebi . ilan jalan ci ebsi genggiyen mergen ejete . ememungge jalan sirame banjifi . gosin tacihiyan nurhūme selgiyebuhe . ememungge jalan giyalame tucifi . bodogon gung dabkūrilame eldembuhe . gemu mederi dorgi be necin elhe obume . geren irgen be taifin elgiyen de isibume mutefi . sain gisun enteheme suduri de ulaha . ferguwecuke dasan tutafi wesihun kooli banjihabi . tereci yaya doro be sirafi . šanggaha be tuwakiyaha ejete . udu teisulebuhe forgon meni meni encu facuhūn taifin adali akū bicibe . unenggi erdemu be ufaraha ba akū oci . gemu + abkai hesei dosholome gosihangge kai . jai jalan jalan i gebungge amban . inu gemu alin birai ferguwecun isaha . jalan de aisilame wehiyeme . gung . še ji de isinaha . erdemu . gala bethei gese amban ohobi . fukjin doro be neihe ambasa de duibuleci umai eberi ba akū bime . amcame leolere de isinahakū . iletuleme wecere de dosimbuhakūngge . ambula oihorilafi melebuhebi . julgei mergese be wesihuleme tukiyeme nenehe yabun be amcame kimciha de . genggiyen erdemu umesi saišacuka . uthai sabuha gese buyeme gūnimbi .. sulaha kooli i šumebuhe be tuwaha de . yargiyan i umesi goidatala onggome muterakū . aikabade urhu isheliyen i buya gūnin be ashūfi . amcame saišara amba dorolon be badarambure ohode .. mujilen tondo jiramin . funiyagan onco gosingga . genggiyen ulhisu minggan fulehe ci colgoroho . wesihun erdemu tanggū wang be dulekengge waka oci . isibume leoleme muterakū . kooli dorolon i dasabufi getuken ohongge . te i forgon dabala . erebe tuwaha de . + šengzu hūwangdi i dasame kimcifi toktobuhangge . tondo giyangga jakanjame akūnahabi . yargiyan i mingga tumen jalan otolo amcame muterakū gosingga mujilen . minggan tumen jalan otolo halaci ojorakū toktoho leolen . uttu ofi . miyoo i arbun ba icemleme weilebufi . da turgun be tucibume arafi . bei wehe de samsulafi . enteheme goidame iletuleme tuwabuha .. hūwaliyasun tob i juwan emuci aniya juwan biyai

A szöveg értelmezése néhol meglehetősen problémás, valószínűleg a későbbiekben kell majd még itt-ott pontosítani. A mandzsu szövegek néha komoly fejtörést okoznak, sok esetben a szavak külön-külön mást jelentenek, mint együtt. Pl. az gingguleme alime mutehe szavakat úgy lehetne lefordítani, hogy képes volt, hogy tisztelettel átvegye, azonban a konkrét mondatban az először örökölte a trónt-nak lehet értelmezni. Talán pont ez (is) adja a mandzsu nyelv szépségét, nehéz kicsikarni a mondatokból és a szavakból a pontos jelentést. No, a szöveg az értelmezésemben az alábbi:

A sztélé aljára faragott sárkány

A 8. században Tibetben, az uralkodó támogatásával nekiálltak lefordítani az indiai szövegeket. A uralkodó Trisong Detsen (uralk. 755-797) indiai mestereket hívott az országába, egyikük volt Padmaszambhava. A fordításhoz fordítókra van szükség, ha nincsenek, akkor ki kell neveli őket, iskolát kell alapítani. Mi van akkor, ha ostobák a diákok és képtelenek tanulni? Tehetségeseket kell keresni, az alábbi történet pont erről szól. Padmaszambhava hogyan talált egy okos gyereket, akiből később az egyik leghíresebb fordító lett. A részlet az erdeni-yin tobči mongol krónika mandzsu fordításából van, a monggo han sai da sekiyen i bithe-ből. Az újkori mongol történeti hagyomány szerint a mongol kánok (Dzsingiszt is beleértve) indiai származásúak. A hagyomány szerint az első birodalom az indiai volt, majd következett a tibeti és végül a mongol, mindhárom országot ugyanaz a dinasztia uralt, (ahogyan a régi krónikáink vallják, hogy Árpád is Attila családjából származik, azonban manapság már senki sem fogadja el történeti ténynek azt, hogy Dzsingisz családfája Indiában gyökeredzik, viszont nálunk még mindig sokan igaznak tartják a Képes Krónikában leírtakat) emiatt lehet indiai és tibeti történetekkel találkozni a mongol krónikákban.

tereci enetkek gisun be tubet gisun de ubaliyambure jalin tubet juse de tacibucibe . sain i taciha juse emke inu bahakū ofi batma sambawa baksi umesi jobošome . tacici ojoro juse be beyei baihaname yabuhai .. emu booi duka de isinafi tuwaci nadan se i emu haha jui bihebi .. inde fonjici ini ama eme gemu boode akū sembi .. jing udelere erin ofi maikan cafi . udelere de ineku jui be hūlame gajifi . sini ama aibide genehe seme fonjici . ini ama be gisun baime genehe . sini eme aibide genehe seci . ini eme be yasa baime genehe seme jabuhabi .. namašan ini ama arki udafi jihe be tere jui arki be jorime . gisun baime genehe sehengge erebe arki omiha manggi gisun yeye gejinggi ojoro be henduhebi .. geli ini eme i udafi gajiha dengjan dabure nimenggi be jorime yasa sehengge erebe dengjan dabuci farhūn dobori seme yaya be gemu sabumbi sehe manggi baksi umesi urgunjefi . ineku juse be gaifi jihe be han hese wasimbume . ere serengge julgei ananda i hūbilgan . te baragur gendun i jui baragur biruzana sere gebungge jui inu sefi . imbe enetkek gisun tacibure de goidahakū šuwe hafu sain i tacifi tubet i mergen lozawa biruzana seme algikabi ..

Azért, hogy szanszkrit szövegeket tibetire fordítsanak, Padmaszambhava tibeti gyerekeket kezdett tanítani, de egy sem akadt, aki jól tanult volna. Nagyon elkeseredett, saját maga indult, hogy tehetséges diákokat találjon. Egy házhoz érkezett, a kapun benézve meglátott egy hét éves gyereket, aki a kérdésére azt válaszolta, hogy nincsenek otthon a szülei. Mivel eljött az ideje, hogy megpihenjen, Padmaszambhava felverte a sátrát. Magához hívta a fiút és megkérdezte, hogy hová indult az apja. A fiú azt válaszolta, hogy szót keresni ment. Majd azt kérdezte, hogy anyja merre ment, a fiú erre azt mondta, hogy elment szemért. Hamarosan megérkezett az apa egy üveg pálinkával. A fiú az italra mutatott és így szólt: a szó az italt jelenti, ha megissza, akkor bőbeszédűvé válik. Majd a fiú anyja is hazaért, lámpásba való olajat hozott magával. A fiú erre rámutatva így szólt: a szem ezt az olajat jelenti, ha ezt lámpásba tölti és meggyújtja, akkor sötét éjszaka is minden látszódik. Padmaszambhava nagyon megörült ennek a válasznak, fogta a gyereket és visszatért vele. Az uralkodó kijelentette, hogy ez a gyerek Ánanda reinkarnációja, most Baragur Gendun fiaként, Baragur Vajrócsana néven született újjá. Nyomban elkezdték szanszkrit nyelvre tanítani, kiválóan tanult, hamarosan nagy tudásra tett szert. Tibeti bölcs, Lozawa Vajrócsana néven híresült el.
                                                                       Vajrócsana

Fehér Öreg, azaz a čaγan ebügen kultusza nagyon régre vezethető vissza a mongoloknál. Kezdetben egy hegy gazdaszelleme lehetett, majd erős istenséggé fejlődött, képes az embereket megvédeni és kezdetben valószínűleg ártani is tudott nekik. A XVI-XVII. századi buddhista térítés a Fehér Öreget is „megtérítette,” bekerült a buddhista panteonba. Feltehetőleg a XVII. századból származó Noγoγan Dar-a Eke-yin tuγuji-ban, azaz a Zöld Tárá történetében van leírva ez a mozzanat. A történet szerint Tárá az elveszett fiát sehol sem találja, végül egy remete segít neki, akit hálából áldásban részesít Tárá. Így áldja őt:

oγtorγui-yin mergen čaγan arsi-du irügel talbibai .. či ene nasun-dur qara baγsi aγsan bolbaču . qoyitu nasun-daγan jimisgeleng neretü aγula-yi ejelen čaγan ebügen ner-e-tei burqan bolju tuγuluγad qamuγ kümün aduγusun-u γamsiγ damsiγ-i arilγaju baraγun mutur-taγan luu-yin terigün-tü tayaγ-i bariju yabuqu boltuγai gejü irügel talbibai .. ..

[Zöld Tárá] a világ bölcsének, a Fehér Remetének áldást adott: "Bár ebben az életedben rossz erőkkel szövetkező remete voltál, a következő életeben a Gyümölcshozó nevű hegy ura legyél és a neved Fehér Öreg legyen! Az összes embernek és állatnak a szerencsétlenségeit és csapásait szüntesd meg! Jobb kezedben egy sárkányfejes botot tartsál!"

A szövegből világosan kiderül, hogy a hagyomány szerint a Fehér Öreg kezdetben nem egy barátságos teremtés volt, akit azonban Tára jó útra térített és feladatul adta neki, hogy a csapásoktól és szerencsétlenségtől védje az élőlényeket. A lámák átdolgozták a Fehér Öreghez szóló imákat, buddhista motívumokkal lettek megfűszerezve, az alábbi szöveg is egy ilyen, a korábban említett Mergen Gegen volt a szerző, azaz az átdolgozó. Nyomtatásban is megjelent ez, ami később széles körben elterjedt, rengeteg másolata maradt fenn, amikben mindig fel lehet lelni kisebb-nagyobb szövegromlásokat. A szöveg felépítése nagyon egyszerű, az első részben a szokásos bevezető formulák után a Fehér Öreg meghívása következik, majd az áldozat bemutatása, amiért cserébe egyből be is lesz nyújtva a számla. Ezután a Fehér Öreg leírása jön, majd az utolsó rész az áldás kérésének a helye.

čaγan ebügen-ü sang dorma [=tib: gtor-ma] kemegdekü orosibai

A rendet és hagyományt tedd erőssé, adj boldogságot és örömöt, hárítsd el a bajt és a rossz szellemeket, jó sorsot adj! Hosszabbítsd meg az életet, szaporítsd az állatokat, pusztítsd a gonosz lényeket, vess véget a pletykáknak! A káros rablóknak, tolvajoknak és a hazugságnak, rágalmaknak vess véget, ne legyen se szerencsétlenség, se állatvész, boldogságot juttass ide! Az igazi Három Drágaságnak és halhatatlanság varázslatos képesség nyújtotta áldást védelmezd! Örökre, szilárdan így legyen!

Azt hiszem, hogy megtaláltam az egyik legrövidebb mongol imát. Ez egy füstáldozat, amit a Hátan, azaz a Sárga folyóhoz írtak. Rövidsége ellenére benne van minden, ami kell egy ilyen szöveghez, azaz adni kell valamit és cserébe lehet kérni. Nagyon le van egyszerűsítve az egész, az áldozat bemutatásának a részletei és mikéntje is hiányzik.

       Ő nem Mergen Gegen, sokat kell még tanulnia, hogy mergen legyen! (mergen=bölcs)

Az 5. Dalai Láma 1652 végén érkezett Pekingbe, nem sokáig maradt, a következő év elején már haza is szándékozott térni. Arra hivatkozott, hogy ende γajar . usun ülü jokiqu-yin tula bey-e ebdemüi ≈ Itt se a hely, se a víz nem jó nekem, bele is betegedtem. Mit lehetett tenni? A vendég kívánsága parancs! Egy tudós láma, Pandita Tankirály (a Pandita és a Tankirály is egy-egy cím. A tankirály a mandzsu korban csak egy fokozatot jelentett, amit kiváló lámák kaphattak) megtisztította a helyet az ártó szellemektől, hogy minden rendben legyen, de ez sem használt, a Dalai Láma elindult hazafele. Azonban útközben megállt egy helyen (Tajkában) és maradni szeretne még, hogy imát mondjon a császárért. Egy minisztériumi jelentés foglalkozik ezzel a két üggyel. Ezek a jelentések érdekesek, egyrészt mert bepillantást engednek a mandzsu uralom működésébe, másrészt az értelmezésük kihívás, mert sokszor csak utalnak valamire, ami nekik egyértelmű volt, de a mostani olvasónak nem az.

        ezt a fenevadat is valahogy le kellett csillapítani, naponta két szűzlányt falt fel

A dalai lámák és a mandzsu császárok kapcsolata nagyon érdekes. Ezzel kapcsolatban rengeteg olyan forrás van, amiket eddig nem nagyon vettek figyelembe.
  1648-ban a mandzsu Egyetértéssel Kormányzó (ijishūn dasan) korszak császára meghívót küld az 5. Dalai Lámának, aki végül 1652-ben útra kell és decemberben megérkezik Pekingbe. Azonban nem érzi jól magát, haza szeretne menni. A császári udvarban tartanak attól, hogy ha a láma haragosan távozik, akkor az őt nagy becsben tartó mongolok lázadozni kezdenek. Erről a kérdésről fennmaradt egy rövid levélváltás, ami bepillantást enged a díszletek mögé.

Nemrég az egyik bejegyzéshez érkezett egy hozzászólás, amiben Helmut Hoffman: A tibeti műveltség kézikönyve c. műből szerepelt egy idézet:

"Az újonnan megalapított mandzsu (Csing, 1644) birodalommal kialakított tibeti viszony kezdetben barátságos volt. Az első kapcsolatfelvételt egy 1642-ben, Mukdenben felállított tibeti követség jelentette. Később a dalai láma, elfogadva egy meghívást, a pekingi császári udvarba utazott (1651-53), ahol különféle megtiszteltetésben részesült. Egy aranypecséttel és egy új címmel gyarapodva hagyta el Pekinget, ám ekkor a mandzsuk a Tibet feletti uralom megszerzésének legcsekélyebb szándékát sem mutatták."

Néhány dolgot pontosítani szeretnék. A tibeti-mandzsu kapcsolatfelvétel 1621-ben történt. Az 5. Dalai Láma több meghívást is kapott, mire 1652-ben útra kelt. Nem volt tervbe véve, hogy Pekingbe megy, ez csak az útközben alakult így. Végül 1652 december második felében érkezett meg a fővárosba, majd 1653 február 22.-én indult vissza. A pecsétet később küldték utána, csak nyáron kaphatta kézhez. Az alábbi levél arról szól, hogy mikor induljon hozzá a követség.  Az időpontot nem véletlenszerűen határozták meg, hanem egy korábbi, hasonló eseménnyel állították párhuzamba. A levélben szereplő hónapok holdhónapok, tehát az 5. hónap nem május, hanem június vagy július.

dorolon i jurgan aliha amban gioroi langkio sei gingguleme wesimburengge .. fungnere jalin .. dalai lama de ze . doron be beneme fungnere de . genere ambasai jalin wesimbuhe .. + enduringge hese . dorolon i jurgan i aliha amban gioro langkio . tulergi golo be dasara jurgan i ashan i amban sidari se genekini . fungneme genere ambasai jurandara inenggi be dorolon i jurgan . tulergi golo be dasara jurgan i ambasa uhei acafi gisurefi wasimbu sehebi .. + hese be gingguleme dahafi . meni juwe jurgan i gisurehengge .. dalai lama de ze . doron beneme sunja biyai ice duin de . jurafi geneki sembi .. jai baicame tuwaci . ming gurun i yung lo i duici aniya . kang sy halima de doron . g'oming bume fungnefi . hūwa g'i diyan de sarilaha sehebi .. te . dalai lama de ze . doron be gamame genefi . dalai lamai jakade isinafi fungneme ze doron be buki . fungneme wajiha manggi . tere inenggi . fungnehe doroi sarin sarilaki sembi .. meni cisui gamara ba waka ofi gingguleme wesimbuhe .. + hese be baimbi ..

ijishūn dasan i juwaci aniya duin biyai orin uyun ..

A Kultuszminisztérium elöljárója, a császári családból származó Langkio tisztelettel jelenti.
A levél tárgya: [az 5.] Dalai Lámához pecsét és oklevél átadására mikor induljon a küldöttség.
A császári parancs az alábbi volt: a Kultuszminisztérium elöljárója, a császári családból származó Langkio és a Külső Tartományt Igazgató Minisztérium helyettes elöljárója, Sidari menjenek, az elindulás napjáról a két minisztérium tanácskozzon, majd tegyenek jelentést!
A parancsnak megfelelőlen jártam el, a két minisztérium megtanácskozta a dolgot, ami szerint a Dalai Lámának a pecsét és az oklevél átadására 5. hó 4.-én kellene indulni. Ha megvizsgáljuk ezt az időpontot, akkor látjuk, hogy a Ming dinasztia idején, Yongle császárnak a negyedik évében [1407] a kiváló Halima mesternek pecsétet és parancslevelet is ekkor adtak, majd a palotában lakomát rendeztek. Most, a Dalai Lámának szánt pecsétet és oklevelet magunkhoz vennénk és odamennénk hozzá, megérkezésünk után átadnánk a pecsétet és oklevelet, majd azon a napon a kitüntetés alkalmából szokásos lakomát rendeznénk. Alázattal kérdezem, hogy a szándékunk helyes-e vagy sem. Várok a parancsra.

 Az Egyetértéssel Kormányzó korszak tizedik évének [1653] negyedik hónapjának huszadik napján.
                                                           Készülődés a lakomára

Vannak helyek, amik egyszerűen csodálatosak. Aztán vannak olyanok, amik nem annyira szépek, de mégis felkeresik őket, mert valami nevezetes esemény köthető oda. Előfordul, hogy ez a két dolog találkozik, csodálatos helyen csodás dolog történt.
A Munrag forrás pont ilyen. A helyszín fantasztikus, egy kanyon oldalából tör elő a víz. Bővízű a forrás, finom az íze is, tényleg csodálatos hely, ha tehettem volna szívesen maradtam volna itt egy-két napot, vagy akár többet is.
A hely másnak is megtetszett. Ki volt az? A 3. Dalai Láma, Sodnamdzsamco. És miféle, nem hétköznapi esemény történt itt? Erről az Erdeni-yin Tobči történeti mű tudósít: (eredetileg mongolul írták, de most hirtelen csak a mandzsu fordítása  volt kéznél)

sohon coko aniya dehi duin se de . cecen hūng taiji i tehe ike sibar sere bade isinafi. miruk bolos i jecen de ilan biyai samadi tefi. ilan jalan be tooselara enduringge hayanggirwa i doro be mutebufi.

Negyvennégy éves korában, sárga kakas évben Secsen Hung Tajdzsi szállására, az Ih Savar [=nagy sár] nevű helyre ért, majd a Munrag forrás mellett három hónapnyi meditálás után megidézte a három időt uraló Hajagriva istenséget.

A fordításba egy kis hiba csúszott, mert nem sárga, hanem kék kakas év volt. Secsen Hung Tajdzsi pedig Altan kán egyik tanácsadója volt és nagy szerepe volt abban, hogy 1578-ban találkozott a kán és a 3. Dalai Láma, azaz ekkor még nem volt Dalai Láma, mert ezt a címet csak ekkor kapta Altan kántól. Ettől az időtől lehet számítani a buddhizmus erőteljes terjedését a mongol területeken, talán nem véletlen, hogy a Dalai Láma egy haragvó istenséget idézett meg, hogy ezzel is segítse a tan terjedését.
Szerencsére a képen látható megidézett istenség már nem tartózkodott ott, így elkerültem a találkozást vele. Ha valaki el szeretne ide látogatni, akkor az Ordosz déli részén lévő Üüsin járás legdélibb részére menjen.