mongγol bičig & manju bithe

2010 szeptember 18.-án és 19.-én a XIV. Dalai láma tanítást ad Budapesten. A jeles esemény előtt tisztelegve a Dalai láma egyik korábbi reinkarnációjának szavait fogom felidézni. Egy meglehetősen kései történeti műben, az 1911-ben befejezett Altan erikében a 3. Dalai lámáról és Altan kánról pár sort találhatunk. Eredetiség nincs a ebben a részben, korábbi, de nem kortárs munkák összeollózásából született, így történeti forrásértéke a nullához közelít. Érdekesség, hogy nem emeli ki, hogy a Dalai láma „Dalai” címét Altan kán adományozta 1578-ban Szönam Gyaconak, a később harmadiknak elnevezett Dalai lámának, akit itt ebben a műben egyébként buyani dalai-nak, azaz Erénytengernek hívnak. Altan kán és a Dalai láma találkozása nem maradt eredmény nélkül, ettől fogva terjedt el a buddhizmus a mongolok között, amiből levonhatjuk a következtetést, hogy eredményes volt a láma beszéde.
                                             3. Dalai láma, Szönam Gyaco, Erénytenger
ulāqčin ükür-tü ilaγuγsan buyani dalai boqdo-gi altan hān-bēr mongγol oron-du ǰalabai .. ene ilaγuγsan buyani dalai blman-bēr altan hān-du nomi nomloǰi . mongγol dakin-du šaran saǰini dürüm toktōǰi . tungγaq tarahāqsan inu altan hān terigüülen olon albatu-nar nomiyin soudal-du čuuluqsani dumda hāni döü hung tayiǰi söür-ēče boosǰi eyin kemēn . boqdo dalai blman ba altan eǰen tenggeri baqši šabi hoyor-yin ǰarliq sayitur čingnaǰi bügüdēr sonos . yerü mongγol keleten bügüdēr ödögē-ēče hōši boqdo čongk'apayin buyantu oulayin šaǰindu oroqson möni tule ibēl yabuulun surγuuli kičēn sakiǰi . saran büriyin γurban bačaq sakin arban buyani kičēn bütēǰi arban hara nüüli ali čidahui kir-yēr tebčiǰi. šütēn-dü γurban erdeni-yin šütēn burhan baqši boqdo blman nayiman mingγatu-yin sudur šarān huwaraq erkemlen sakuusun-du ǰurγān muturtu belge biligiyin maha kala takiqtun .. öün-ēče busu böi udγan . ongγod bonbōn buruu tarni . ulān takil üiledküi bolbāsu adal mal geri tarhan nohōn bāsun-yēr utuǰi . ongγod inu tülüküi kereqtei kemēn ǰarliq-yēr ǰakiraqsan mün .. öün-ēče šarān šaǰin mongγol-du ekelen oqtorγoi-du iröü sayiqan doun ǰirgen čečegeyin hura buun sonongγo gerel tügēǰi urida ügei γayihamšiq sayin belge boluqsan-du mongγol-du šaǰin sayitur delgereküyin beleq kemēn ǰarliq bolboi kemēqsen bui .. ..

Vörös nősténymarha évben [1577] a Győzedelmes Erénytenger fenségét mongol földre hívta Altan kán. A láma tanítást adott Altan kánnak és lefektette a mongol földön lévő Sárga vallás szabályait, amit így hirdettek ki: Altan kán sok alattvalóját Tan hallgatása összegyűjtötte, majd a kán öccse, Huntajdzsi felemelkedett a trónusáról és így szólt: „A fenséges Dalai láma és Altan kán, égi tanító és tanítvány parancsát mindnyájan figyelmesen hallgassátok! Minden mongol nyelvet beszélő mostantól fogva a Fenséges Congkápa erényes-hegyi vallásához, a Gelugpa irányzathoz tartozik. Emiatt, az oltalmat nyújtó Tant szakadatlanul kövessétek, a minden hónap harmadik napján lévő böjtöt tartsátok meg, a tíz erényt szorgalmasan gyakoroljátok, a tíz fekete bűntől pedig a legjobb képességeitek szerint óvakodjatok, bízzatok a Három drágaságban [Buddha, a Tan és a szerzetesi közösség], Buddhát, Fenséges lámát, a Nyolcezres-szútrát és a Sárga szerzeteseket tiszteljétek, a Tanvédők közül a nyolckarú, yab-yum formában ábrázolt Mahakálának áldozzatok! Továbbá, ha egy sámán bálványra tévtanú ráolvasást mond, vagy véres áldozatot mutat be neki, akkor vegyék el a jószágait és jurtáját, kenjék be kutyaszarral és égessék el a bálványt!”
  Ettől kezdve terjedt el a Sárga vallás mongol földön. Az égből csodálatos zene hallatszott, virágeső hullott, szivárvány keletkezett. Azt beszélték, hogy ezek a korábban nem látott csodálatos jelek azt mutatták, hogy a vallás széles körben fog elterjedni a mongol földön.

Régen az égből zene hallatszott mikor a Dalai láma tanítását elmondták, manapság a zene már nem az égből szól, hanem a rádióból. A régi tanítások a könyvek lapjairól, az újak pedig a Tecsőn köszönnek vissza.

 

Mongólia teli van érdekes és szép helyekkel. Az ország középső részén, a Tamir folyó mellett található a Taikhar chuluu.
Ez egy hatalmas szikla, nincs más ehez fogható a közelében. A kő nem is önmagában érdekes, hanem a rajta lévő feliratok miatt, és a hozzá fűződő legendák sem megvetendőek. A sziklát régen dai gürü-nek nevezték. A dai kínai jövevényszó (大), nagyot jelent. A gürü pedig mongolul sziklát, követ. Ennek a két szónak az összeolvadásából keletkezhetett a Taikhar elnevezés, a d-t, és a g-k változás teljesen normális a mongolban, ahogyan a magánhangzók ilyen formájú változása sem szokatlan. Ennek fényében a Taikhar után felesleges azt mondani, hogy chuluu, ami követ jelent, mert ez így úgy hangzik, hogy Nagy szikla szikla (hasonló a CD lemezhez). A sziklán rengeteg felirat van, sajnos a kortársak is előszeretettel hagynak firkákat rajta, ennek következtében sok régi felirat eltűnőben van. A grafitik között igen régieket is találunk, pl. türk-korból származókat.

A türk felirat nem csupán egy epigráfiai emlék, jelentősége messze túlmutat ezen. Ugyanis bizonyítja, hogy a szikla már a türk korban is tiszteletben részesült, aminek a hagyománya megszakítás nélkül került át a mongolokhoz. Tehát, a sziklán található türk, majd későbbi mongol feliratok, a különböző egymást követő népek közötti kulturális kapcsolatról, folytonosságról árulkodnak.
Rengeteg mongol felirat van a sziklán, sajnos a többségük az olvashatatlanság szintjét súrolja. Nem tudok hosszabb feliratot bemutatni, egész egyszerűen azért, mert nem tudtam nagyobb összefüggő szöveget megfejteni:( azonban két kisebb emlékkel tudok szolgálni. Ezek nem túl izgalmasak, de megérnek egy-egy pillantást.
A felirat eleje: oṃ sayin amuγulang boltuγai, azaz kb. Om, békesség legyen! A szöveg folytatásának megfejtésére nem vállalkoznék.
A felirat: qamuγ amitan burqan-u qutuγ olqu boltuγai, azaz kb. Minden élőlány érje el Buddha szentségét! A fenti két rövid példából látszik, hogy a buddhizmus is átvette a hely tiszteletét, amit a sziklán található nem kevés számú tibeti grafiti is bizonyít.
Természetesen a szikla nem magától került erre a helyre, a legenda szerint régen élt ezen a környéken egy Bökebilig (kb. Erősokos) nevű hős. Egyszer a föld alól egy hatalmas kígyó kezdett kibújni, Bökebilignek nem tetszett ez, és ezzel a hatalmas kővel visszagyömöszölte a hüllőt a föld alá, majd a barlangjának a száját bedugaszolta a sziklával, ami azóta is itt áll. A sziklától nem messze van egy Altan sandali (kb. Aranytrónus) nevű hegyecske, amiről azt tartja a helyi hagyomány, hogy itt pihent meg Bökebilig, és a trónusáról lehajolva a kezét a közeli Tamir folyóban mosta.
Ha már itt, ennél a helynél járunk érdemes megemlíteni a közelben található sírokat:
Ezekhez több Szarvasos követ is felhasználtak. (Ez többek között azért is érdekes, mert mutatja, hogy a Szarvasos kőveket állító, és a későbbi, a sírokat ásó nép között nem volt kulturális folytonosság, mert a korábban tisztelt Szarvasos köveket egyszerűen építőanyagnak használták fel). De térjünk vissza a Szarvasos kövekre, íme egy szép példány:
Amint látható szarvasok vannak a Szarvasos kővőn, azonban az Altan sandali helyen található sírokba egy egészen különleges követ is beépítettek. Ezen nem szarvasok, hanem lovak vannak! Szerencsére kiváló állapotban vészelték át az évszázadokat, íme:
Ilyen „Lovas” kőből alig néhány darab található, míg Szarvasos kövekből több száz. Az továbbra is nyitott kérdés, hogy miért faragták és állították ezeket az emlékeket. Egyszer majd talán ez is kiderül. Mindenesetre, érdemes körbenézni Mongóliában!

1723-ban a frissen trónra került mandzsu császár, Jung-cseng (1723-1735) a hatodik Dalai lámának arany pecsétet és kitüntető oklevelet küld. Az oklevél szövege szerencsére mandzsu nyelven fennmaradt. Íme:

dalai lama de unggire hesei bithe

+ abkai hesei forgon be aliha + hūwangdi hese . šajin be mandubure ergengge be yarhūdara ningguci jalan i dalai lama de unggihe . lama sini beye . fucihi i šajin be wehiyeme . geren ergengge be yarhūdame . ging tacihiyan be kiceme sain . bitu..... + abkai kesi de . mini beye elhe . i tumen gurun be tohorombume toktobure de . dorgi tulergi be emu adali tuwame ofi . kemuni wambure yarhūdara de akdafi . geren ergengge be hūwašabumbi . unenggi bolgo kicen be hing seme tuwakiyame . wang ni doro be gingguleme dahara oci . urunakū temgetuleme gebu bufi . saišara maktara be tuwabumbi . lama si mini + enduringge han ama de gosibufi . simbe suwayan šajin be badarambume . tubed i gurun i irgen be elhe obukini seme šajin be mandubure . ergengge be yarhūdara ningguci jalan i dalai lama seme . aisin i doron ze bume fungnefi . wargi bade benebufi . besergen de tebuheci ebsi . donjici si . ging tacihiyan be kiceme tacimbime . umesi sure getuken . ajigen ci nenehe doro be sirafi . hing seme ergengge de tusa arara jalin targacun šajin be kiceme tuwakiyame . geren aiman de umesi akdabure jakade . bi umesi saišame gūnimbi . uttu ofi . cohome suwayan šajin be ele badarambukini . tubed i irgen be enteheme taifin jirgacun i banjikini seme . simbe wesihuleme nenehe sunjaci jalan i dalai lamai fon i songkoi wargi abkai amba sain jirgara fucihi i abkai fejergi fucihi tacihiyan be aliha . eiten be sara wacira dara dalai lama seme . aisin i doron . ze bume dasame halame fungnehe .. si ereci amasi . suweni tubed iergi yaya ambakan baita be. gemu nenehe sunjaci jalan i dalai lamai fon i songkoi . fejergi baita icihiyara g'elong sebe gaifi . uhei hebešeme saikan icihiyara oci . suweni tubed i gurun i baita de tusa ombime . irgen inu bahafi hūwašambi . si mini wesihuleme tuwaha de acabume fucihi tacihiyan be ele neileme selgiyebume . …..... yarhūdara be ele hūsutule . ginggulere kicere be ume bandara . gingguleme ..
  hūwaliyasun tob i sucungga aniya ninggun biyai

Levél a Dalai lámának

Az Ég akaratából uralkodom. A császár parancsa a vallást felvirágoztató, az élőlényeket vezető hatodik Dalai lámának. Láma, te a buddhista vallást védelmezed, az összes élőlénynek utat mutatsz, a Tanért fáradozol.
  Az Ég kegyelméből harmóniában élek, tízezer országnak adok békességet, miközben nem teszek különbséget a családom és az idegenek között. Hiszek abban, hogy mindig a tökéletesre kell törekedni, gondoskodom az összes élőlényről. Őszinte figyelemmel kísérem azokat, akik tiszta szívvel fáradoznak, és az uralkodó akaratát lelkiismeretesen követőknek előkelő, megtisztelő címet adományozok, dicséretben és kitüntetésben részesítem őket. Láma, a fenséges császár apám kegyben részesített téged, így szólt hozzád: virágoztasd fel a sárga vallást [buddhizmust] és a tibeti ország népének teremts békességet! Majd a „Vallást felvirágoztató, az élőlényeket vezető hatodik Dalai lámának” nevezett téged, arany pecsétet és kitüntető oklevelet adományozott neked. A nyugati földre [Tibetbe] küldött majd trónusodra ültetett. Hallottam, hogy ettől kezdve szorgalmasan tanulmányoztad a Tant, kimagaslóan bölcs és lelkiismeretes vagy. Követed a korábbi hagyományokat. Azért, hogy tiszta szívvel tudj segíteni az élőlényeken, a vallási előírásokat pontosan betartod és a barbár népek mély bizalommal vannak irántad. Ezek miatt dicséretre méltónak tartalak, és így szólok hozzád: „legfontosabb, hogy a sárga vallást még jobban virágoztasd fel és a tibeti népet örök békességbe és boldogságba vezesd!” Tiszteletem jeléül a korábbi, azaz az ötödik Dalai láma idejéből származó hagyománnyal összhangban „A nyugati féltekén lévő kiváló, békességes Buddhának a világon lévő tanát vezető, mindent tudó vadzsratartó Dalai Láma” felirattal ellátott arany pecsétet és kitüntető oklevelet adományozok neked. Mostantól fogva a ti tibeti országotok minden nagyobb ügyet a korábbi, azaz az ötödik Dalai láma idejében kialakult szokás szerint intézzétek, hívjátok össze az alattvalók ügyeit felügyelő lámákat és közösen tanácskozzatok, majd gondosan rendelkezzetek, ha így tesztek, akkor a ti tibeti országotok hasznára lesz ez, és így tudtok gondoskodni a népről. Fogadd meg a tanácsaimat és a buddhista vallást még inkább terjeszd! Tegyél még nagyobb erőfeszítéseket és sose lankadjon a szorgalmad és az igyekezeted!
  Az Egyetértés korszakának első évében [1723], hatodik hónapban.
                                                  a harmadik hatodik, azaz a hetedik
Egyetlen egy érdekességre hívnám fel a figyelmet, a levél a hatodik Dalai lámának szól, miközben 1723-ban már a hetedik volt soron (bskal bzang rgya mtsho, 1708-1757), vagy nem? Mi történt? Kicsit vissza kell menni az időben. Az ötödik Dalai láma 1682-ben meghalt, azonban a halálát 1697-ig titokban tudták tartani. A mandzsu császár, Elhe Taifin (Kangxi néven ismertebb) nagyon mérges lett, de nem tudott igazából mit csinálni, mikor kiderült, hogy az időközben kiválasztott hatodik (tshang dbyangs rgya mtsho, 1682-1706) már lassan nagykorú, ezért elismerte hatodik Dalai lámának, küldött neki pecsétet, kinevező oklevelet stb. Azonban hamarosan kételyek merültek fel az „eredetiségével” kapcsolatban, ezért 1706-ban Pekingbe hívta. A hatodik Dalai láma útközben meghalt (más hagyomány szerint a belső-mongóliai Alasa megyében ment, és ott élt 1746-ban bekövetkezett haláláig). Szóval ő volt az első hatodik. Még ebben az éveben, 1706-ban a mandzsukkal szövetséges Lazang kán megtalálja az „igazi” hatodik Dalai lámát, akit 1710-ban Elhe Taifin elismer, címet adományoz neki stb. stb. Azonban őt nem fogadták el a tibetiek, mert a korábbi hatodikat tartották az igazinak. Végül 1717-ben az ojrátok elfoglalják Lhászát, és megölik ezt a második hatodikat (az ő nevét csak mongol átírásban ismerem: Isiǰamso). Hamarosan mandzsu seregek „felszabadítják” Tibetet és találnak egy újabb Dalai lámát, akit szintén hatodiknak ismer el Elhe Taifin 1720-ban. Ő lesz a harmadik hatodik. 1757-ben meghal ez a Dalai láma, rövidesen megtalálják az utódját (byams spel rgya mtsho, 1758-1804). A mandzsuk elismerik az újabb Dalai lámát, de kezdetben nem adnak neki sorszámot, mert nem tudják, hogy hányadiknak nevezzék. Csak 1780-ban nevezik először nyolcadiknak, ekkor utólag ezt a harmadik hatodikat átnevezik hetediknek és az első hatodikból lesz az igazi hatodik, a második hatodik pedig eltűnik a süllyesztőben.
  Kétszer kettő néha öt, és az öt után néha három hat is jön.

Az 1725-re datálható Γangγ-a-yin urusqal [≈ A Gangesz folyása, áramlása] című történeti műben szerepel egy érdekes rész Dzsingisz unokájával kapcsolatban.

[čaγadai-yin] dötüger köbegün künggür rom ulus-tur qaγan saγuγad istambul qota-dur neyislebei […] tayizung qaγan-u čaγ-tur ömčilen saγulγaγsan bui ..

[Csagatáj] negyedik fia, Künggür a Római birodalom császára lett, Isztambul volt a székhelye. Tajdzung kán [=Ögödej] uralkodása alatt került ez a hatalmába.

Csagatáj Dzsingisz fia volt, az idézet szerint Künggür Ögödej uralkodása, azaz 1229-1241 között vette birtokba a Római birodalmat, és tette székhelyévé Isztambult. Ebben a részben csak úgy hemzsegnek a hibák, pl. Isztambulról csak az oszmán hódítás után lehetne csak beszélni. A Római birodalomat nem is említve, bár az oszmánok magukat a Birodalom örököseinek tartották. A legfőbb probléma mégis az, hogy más, korrábbi forrásokban nem szerepel Künggür! Ez a név ebben a műben jelenik meg először, ahogyan Isztambul is ismeretlen volt a korábbi mongol történeti hagyományban. Mégis, mi lehetett ennek a forrása? A mű szerzője a híres Gombodzsav volt, róla azt kell tudni, hogy valamikor az 1680-as években született, és 1750 körül halhatott meg. Kora egyik kiváló mongol tudósa volt, anyanyelvén kívül mandzsuul, tibetiül és kínairól is tudott. Pekingben fejezte be a tanulmányait, majd az ott lévő tibeti iskola egyik vezetőtanára lett. Munkássága jelentős, pl. dolgozott a mongol Tandzsúr fordításon (1742-1749), amihez egy tibeti-mongol szótárt is szerkesztett, hogy a buddhista fogalmak egységesen legyen mongolosítva. Írt egy tibeti nyelvtankönyvet is, aminek kb. ilyesmi volt a címe: A „könnyen tibetiül” nevű tankönyv [töbed-ün kele-yi kilbar-iyar surqu neretü bičig]. Azonban a fenti idézet forrását vélhetőleg nem tibeti forrásokban kell keresni. Gombodzsav valószínűleg kapcsolatba került az európaiakkal (ez idő tájt hemzsegtek a hittérítők Pekingben), tőlük, vagy valamelyik Európa történetéről írt könyvükből származhat ennek a fikciónak az alapja. Isztambul elfoglalása később beépült a mongol írásbeli hagyományba, ami annak fényében furcsa, hogy a magyarországi tatárjárás pedig meg sem jelent a mongol történeti művekben.
                                             Ezt a lapot küldte volna apjának Künggür

Honnan származik a kék róka? Hogy került a mongol pusztákra? Eredetileg egy kék sakál volt, aki az indiai mesemondók ajkán élt, innen vándorolt északra, időközben róka lett belőle. Kezdjük a történetet az elején. A mesék és a bölcs mondások egyik hazája India volt. Több mesegyűjtemény is fennmaradt az ókorból, ilyenek pl. a Pancsatantra (Ötös könyv), a Hulladémon huszonöt meséje, a Papagáj hetven meséje és még sorolhatnánk. Ezek a mesék sokszor egymásba vannak fűzve, az egyik mesében valamelyik hős mond egy bölcsességet, amit egy tanmesével magyaráz meg, persze a tanmesében is elhangozhat egy újabb magyarázatra váró bölcs mondás, így egy újabb mese kerül a folyamba.
  A buddhista vallás Indiából Tibetbe terjedt, nem csak a tantételek, hanem ezek a bölcs mondások és a mesék is átkerültek a tibeti hagyományba. Szaszkja Pandita (1182-1251) megírta a Bölcsességet kincstárát, a Szubhásitát. Ebben főképpen indiai eredetű bölcsességek szerepeltek, magyarázatok nélkül. Tibeti nyelven készült ez a mű, de már valószínűleg az életében lefordították mongolra, amit később újabb fordítások és átdolgozások követtek. Az első fennmaradt mongol nyelvű töredék a XIV. századból származik, ezt négyszögírással írták. A következő átdolgozásról egyik másolatát Ligeti Lajos hozta haza Belső-mongóliából, ez egy tibeti-mongol kétnyelvű, párhuzamos változat, a Juan-korra vezethető vissza. Most ebből csak egy bölcsességet nézünk meg, ez a harmadik fejezet hatodik verse ez, íme:

  mungqaγ kümün-i üile-dür yabuγulbasu
  üiles-i ebdeged mön ber γutuyu ..
  ünegen-i qan or-a saγuluγsan-u siltaγa-bar
  nöküd-i ǰobaγaγad mön ber alaγdaǰuγui gekü ..

Látható, hogy a versbe szedett forma nem követi a mongol verselés szabályait, a fejrím kissé mellécsúszott. Ennek a versnek a következő változata egy XVII. századi ojrát fordítás, amit valószínűleg az eredeti tibetiből készítettek, nem használták a korábbi mongol fordítást. A fejrímeres szerkezet itt is messze van a tökéletestől, ezenkívül láthatóan egyszerűsítve van a szöveg.

  üiledü barildoulaxulā .
  kereq buuran tere čü buuraxu boloyu ..
  ünegen töröltü-yi xān bolγoqson-yēr
  nöküd-yēn zobõn öböri čü alaǰi kemēn döürisbai ..

A vers utolsó változata a csahar Lubszancsultem (1740-1810) nevéhez fűződik, ez a változat a mongol vers szabályai szerint íródott, emellett érthető, és pontosan van megfogalmazva.

  ergigüü teneg kümün-dür yeke kereg-i daγaγalγabasu .
  ese medeǰü kereg-i buruγu üiledüged öber-iyen bürilüǰü .
  erte čaγ-tur nigen ünege-yi olan görögesüd qaγan bolγan ergügsen-iyer .
  egenegte nöküd-iyen ǰobaγaγad öber-iyen alaγdaγsan üilger metü .

A három változatban szereplő bölcsességet háromféleképpen is le lehetne fordítani, azonban mindegyik változatnak a mondanivalója ugyanaz, így most elégedjünk meg az utolsónak a magyarításával:

  Komoly dolgot, ha ostoba, tudatlan emberre bíznak,
  Képtelen lesz annak megfelelni, tévedése vesztét okozza, ahogyan
  Királyukká tették réges-régen a vadak a rókát,
  Ki könyörtelen volt fajtársaival, ez okozta halálát.

A vers párhuzamos szerkezetű, az első két sorban van kódolva a bölcsesség, a másik kettőben pedig a magyarázata, amit így önmagában, mindenféle háttérismeret nélkül nem lehet megérteni. Erre már a XIII. században rájöttek, ekkor keletkezett az első kommentár a bölcsességekhez. A kommentár anyagát elsősorban az indiai mesefolyam szolgáltatta. Ezt is többször lefordították mongolra, majd újra és újra átdolgozták. A legjobb mongol fordítás/átdolgozás a fent említett csahar Lubszancsultemhez köthető. Nagyon szép a keze alól kikerült mű nyelvezete, több kommentárt egészen átdolgozott, hogy a mongol ízléshez igazítsa őket. Olykor némi logikai hiba is becsúszott, de ezek nem vonnak le a mű értékéből. A vers kommentárja Lubszancsultem szemén keresztül így néz ki:

nigen ünege idesi eriǰü yabuγsaγar nigen buduγči kümün-ü nutuγ deger-e nigen toγoγan-a köke buduγ bayiγsan-u dotor-a unaγad keseg öngköriged γarγsan-iyar öngge inu maγalingγu-yin čečeg metü čengker köke önggetü bolǰuγui .. tegünče nigen oron-a odoγsan-du olan görögesüd üǰeged či ken bui kemeküi-dür ünege ber namayi erdeni amitan kemen ču keledeg ariyatan-u qaγan kemen ču keledeg kemebei . tegün-e görögesüd ber egün-ü öngge üǰesküleng büged yabudal bayidal-luγ-a tegülder bayiqu tula qaγan bolγabasu ǰokimui kemeldüǰü qaγan bolγan . arslan-iyar tüsimel bolǰu . yabuqui-dur arslan-u mörün deger-e saγuǰu yabuqu terigüten kündülel üiledbečü tere ünege ber yerü neyite nöküd bükün-e urilaqu büged . ilangγui-a ünegen-nügüd-tür qarsilaǰu bayiqui-dur ünegen-iyer ene noyan anu bidan-luγ-a nigen iǰaγur-tu metü atal-a man-dur qarin qoorlamui . egüni tengsesügei kemeǰü ǰöbsiged . busu sar-a-yin arban tabun-u söni bida bügüde uliqu bui . tegün-e ken ese ulibasu tere ünegen-ü üsün ǰulγaraqu boloyu kemen ǰar talbiǰu neyite-dür sonosqaγad tere metü üiledküi čaγ-tur tere noyan ču nigen γaǰar odču öčüken daγu-bar uliqu-yi neyite sonosuγad ünege aǰuγu kemen medeǰü maγusiyan . arslan-dur ögülegsen-dür arslan ber tere köke ünege-yi mön kü door-a anu alabai ..

Egyszer egy róka élelem keresése közben belesett egy hordó kék festékbe, ami egy festő udvarán állt. A festékben megmártózott, majd kievickélt belőle. Lenvirághoz fogható világoskék színe lett tőle. Elment egy helyre, ahol is meglátták őt a vadak, megkérdezték tőle, hogy kicsoda ő. Azt válaszolta, hogy őt drágakőlénynek is nevezik, az állatok királyának is hívják. A vadak egymás között azt beszélték, hogy gyönyörűséges a színe, csodálatos a megjelenése, illendőnek tartották, hogy királyukká tegyék őt. Miután így megtanácskozták ezt, az uralkodójuknak emelték. Az oroszlán lett a miniszere, akinek a vállán utazott, ha ment valahova. Így és még másféleképpen is tisztelték a vadak a rókát, de ennek ellenére ez a kék róka mindenkivel üvöltözött, legfőképpen a fajtársaival bánt ellenségesen. Ezért aztán a rókák azt kezdték beszélni egymás között, hogy bár az ő fajtájukhoz hasonló ez az uralkodó, mégis az ártalmukra van. Megbeszélték, hogy próbára teszik. Kihirdették, hogy a következő hónap tizenötödik napjának éjjelén mi, a rókák mindnyájan vonyítani fogunk. Ha akkor valamelyik róka nem fog vonyítani, akkor annak ki fog hullani a szőre. Mindenkinek eljutott a fülébe ez a hír. A szóban forgó éjjelen a kék róka félrevonult, és halkan vonyítani kezdett. A fajtársai meghallották ezt, így megbizonyosodtak arról, hogy a király valójában egy róka. Megharagudtak rá, elárultak az igazat az oroszlánnak, aki széttépte őt.
                                                 pikkelyes oroszlán tépi szét a kék rókát
A mese világosan megvilágosítja a bölcsesség értelmét, példát ad rá. Furcsa a vonyító róka, ennek az oka az, hogy sakál volt eredetileg, ami tud vonyítani. A faj megváltozott, de a sakál tulajdonságai megmaradtak. A Pancsatantrában és a Hasznos tanítások a Hitópadésa meséiből című gyűjteményekben találunk egy-egy olyan történetet, aminek a neve: A kék sakál. Erre vezethető vissza ez a kommentár. A mongol pusztán a sakál fehér holló, a róka pedig közönséges állat.
  A végül íme egy bölcsesség, aminek a hátterét már mindenki érti:

  Komoly dolgot, ha ostoba, tudatlan emberre bíznak,
  Képtelen lesz annak megfelelni, tévedése vesztét okozza, ahogyan
  Királyukká tették réges-régen a vadak a rókát,
  Ki könyörtelen volt fajtársaival, ez okozta halálát.
                                                   fehér festékbe esett cirmos cica

A hagyomány szerint Dzsingisz kán Indiát is meg akarta hódítani, azonban ez mégsem történt meg, útközben visszafordult. Dzsingisz haderejének semmi sem tudok ellenállni, vajon India határában mi késztette arra, hogy lemondjon a tervéről? Egy unikornis. A történet első változata még a Juan-korban keletkezett, legkorábbi ismert változata az 1368-1370 között összeállított Juan-dinasztia történetében szerepel. A mű mandzsu fordításában (dai yuwan guruni suduri) így hangzik a szóban forgó rész:

tere aniya taizu cinggis han dung in du gurun de isinafi . tiyei men guwan furdan de tefi bisirede emu jiyo duwan gurgu tucike . tere gurgu bugū i adali . morin i uncehen . boco niowanggiyan .. niyalmai gisun i taizu cinggis han de dahara urse i baru hendume sini ejen be hūdun bedere se . tere be han sabufi . yelioi ts'uts'ai de fonjire jakade yelioi ts'uts'ai hendume ere ferguwecuke sain gurgu . erei gebu jiyo duwan . duin hošoi gurun i gisun be gemu bahanambi .. banjibure de amuran . wara be ibiyambi .. ere ainci abka wasimbufi han de alahangge kai .. han seci abkai amba jui . abkai fejergi niyalma gemu han i juse . abkai mujilen de acabume . irgen i ergen be yooni obu .. han tereci cooha amasi bederehe ..

Abban az évben [1224] Dzsingisz kán Indiába ment. A Tije hágón táboroztak, mikor egy unikornis lépett elő. Ez az állat hasonlít a szarvashoz, de lófarka van, és kék színű. Emberi hangon így szólt Dzsingisz kán kíséretéhez: mondjátok meg az uratoknak, hogy gyorsan térjen vissza! Megtudta ezt a kán, és kérdőre vonta Jelü Csücajt, aki ezt válaszolta: ezt a csodálatos, nemes állatot unikornisnak hívják. A négy égtáj összes országának ismeri a nyelvét. Kedveli azokat, akik az életet védik, és gyűlöli azokat, akik a halált osztják. Az Ég küldte ezt az állatot, hogy az üzenetét átadja. A kán az Ég helytartója, az Ég alatti emberek mind a kán gyermekei. Az Ég szándékával légy összhangban, az emberi életet tedd a legfőbb értékké! Ekkor Dzsingisz visszafordult.

A Tije hágót nem tudtam még azonosítani. Az unikornis jiyo duwan-nak van írva a mandzsuba, ez kínai szavak fonetikus átírása, nem tudtam ezeket sem azonosítani, de a későbbi párhuzamból egyértelműen látszik, hogy itt bizony unikornisról van szó. Jelü Csucaj (1190-1244) Dzsingisz kán egyik tanácsadója volt, eredetileg kitaj származású. Rengeteg kitaj származék szolgált Dzsingisznek. A kitaj birodalom (Liao) 907-1125 között állt fenn, a dzsürcsik döntik meg, akiket meg majd a mongolok, így egy kitaj származéknak Dzsingisz, az ellenség ellensége volt. A fenti történet mondanivalója egyszerű, az Ég, akitől Dzsingisz kapta a hatalmát, azt szeretné, ha nem vezetne Indiába véres hadjáratot a kán. Ezt egy beszélő unikornissal hozza a tudomására, aki elkerüli Dzsingiszt, mert gyűlöli azokat, akik a halált osztják.
  A legenda később újra felbukkan. A XVII. század második felében keletkezett Erdeni-yin tobči című mongol krónikában a kérdéses rész így szerepel:

tendeče mön tere yabudal-iyar-iyan enedkeg-tür morilarun čindanarang-un dabaγ-a kemekü kötel-i daban odtala . nigen oroi-dur-iyen γaγča eber-tei serü neretü görögesün güyüǰü iregseger . eǰen-ü emün-e ebüdüg-iyen bokirču . mörgön abai .. tegün-i qotalaγar γayiqaldun büküi-e . eǰen eyin ǰarliγ bolorun

   tere enedkeg-ün včirtu saγurin kemekü .
   erten-ü degedü burqan bodistv-nar
   erketen boγdas qad-un törögsen oron gele ..
   edüge ene kelen aman ügei görögesün ber
   eyin kümün metü mörgükü anu yaγun
   kerbe görögesü genüger bolqu yaγun bolomu ..
   deger-e tngri ečige minu idqaγsan bolbau

kemeged egegerčü qarin urbalǰu baγubai .. ..

Indiába indult Dzsingisz kán. A Csindanang hágón történő átkeléskor egy unikornis vágtatott hozzájuk, a kán előtt térdét behajlítva meghajolt. Mindenki elcsodálkozott, Dzsingisz törte meg a csendet:

  Ez a föld az indiai Vadzsra Trónusúnak,
  Régi, magasztos buddháknak, bodhiszatváknak,
  Hatalmas, fenséges kánoknak a szülőföldje.
  Most, ennek a néma állatnak
  Emberhez hasonló meghajlása mit jelent?
  Figyelmeztetés lenne?
  Apámnak, a Fenséges Égnek feddése lenne?

Majd seregét megfordítva visszatértek.

A legenda szinte minden eleme átalakult. Az unikornis itt nem tud beszélni és egyenesen Dzsingiszhez megy, aki szerint az Ég figyelmeztetés ez. A kán India jellemzésében azt mondja, hogy itt született Sákjamuni Buddha (Vadzsra trónusú), sok más buddha, boddhiszatva, és a fenséges indiai uralkodók is. Itt van egy véres folt ebben a hagyományban, ugyanis a XVII. századra az a fikció alakult ki, hogy Dzsingisz valójában az első indiai uralkodó (Mahasamadhi) leszármazottja, akinek a családfáján Sákjamuni Buddha is szerepel. Tehát, ha Dzsingisz Indiába menne, akkor az azt jelenté, hogy az ősei földjére térne vissza! De nem ez történik. Ez azt mutatja, hogy a XVII. századi mongol hagyomány több, egymástól különböző forrásból táplálkozott, és nem mindenhol alkot egységes, zárt rendszert. Előbb láttuk, hogy az unikornissal való találkozás fikciója legkésőbb a XIV. század második felében már megvolt. Dzsingisz Indiából való származása pedig később keletkezett. Az Erdeni-yin tobči szerzője egy tibeti forrás használt, ezt onnan lehet tudni, hogy az unikornis neve a tibeti megnevezés (bse-ru) fonetikus átvételeként szerepel a szövegben, másrészt a hágó neve is elüt a kínaitól, de gyaníthatóan ugyanarról van szó. Érdemes lenne átnézi a tibeti krónikákat, mert azokban szerepelnie kell ennek a történetnek, valószínűleg egy korábbi változatában.
Mit lehet tenni, ha ez ember találkozik egy unikornissal, aki elzárja az utat? Az európai hagyomány szerint szűz lányok segítségével könnyen be lehet fogni. Ha nincs a környéken szűz lány, akkor érdemes tudni, hogy a hasán sebezhető, de a legjobb megoldás, ha más utat keresünk, vagy visszafordulunk, nem szabad figyelmen kívül hagyni az égi jeleket.

Dzsingisz kán 1219-ben magához hívatta Csiu Csudzsit [Qiu Chuji, 丘處機], a messze földön híres taoista szerzetest. Az eseményről több feljegyzés is készült, a XIV. században összeállított Juan dinasztia története [Yuan shi, 元] című műbe is bekerült. Ennek a mandzsu fordításából, a Dai Yuwan guruni suduri-ból származik az esemény alábbi leírás:

tere fonde taizu cinggis han kūn lun san alin de tehe cio cu ji gebungge enduringge niyalma bi seme donjifi . ini hanciki amban za ba el . lio jung lu de joo bithe jafabufi baime ganabuha .. cio cu ji emu inenggi gaitai ini šabisai baru hendume aika jaka be dagila . han i elcin mimbe gajime jimbi . bi geneci acambi sehe . jai inenggi dza ba el . lio jung lu juwe nofi isinaha .. cio cu ji ini juwan jakūn šabisa ba gaifi . za be el i emgi taizu cinggis han de acanjime jihe manggi taizu cinggis han ambula urgunjeme jetere jaka . monggo boo be . ambula yangselame dagilafi buhe . tere fonde taizu cinggis han wargi hiya gurun be dailame inenggi dari afandure de cio cu ji kemuni hendume abkai fejergi be emu obuki seci . mujilen i cihalahai niyalma ume wara . taizu cinggis han dasan dasara arga be fonjire jakade . cio cu ji jabume . abka be ginggulere . irgen be gosire be fulehe obu . taizu cinggis han geli enteheme banjire doro be fonjiha manggi . cio cu ji alame mujilen be bolgo . buyen komso oyonggo obu . taizu cinggis han tere gisun be ambula saišafi hendume . abka minde enduringge niyalma be bufi . mini mujilen be bahabuha sefi . juwe ashan i urse de hendufi . tere gisun be bithe de arame gaifi . geren de tacibuha . cio cu ji de tashai beye araha hontoho doron . doron bithe bufi . gebu be gebulerakū . enduri seme hūlaha . emu inenggi akjan akjandara jakade . taizu cinggis han uthai cio cu ji de fonjiha manggi . cio cu ji jabume akjan serengge abkai horon kai . niyalma hiyoošun akū oci . tereci amba weile akū . tuttu ofi hiyoošun akū niyalma be abka horon sindame gebulebumbi .. bi donjici jasei dorgi niyalma hiyoošun akūngge ambula sere . han abkai horon de acabume doroi yargūdame tacibu . taizu cinggis han tere gisun be gaiha ..

Abban az időben [1219] Dzsingisz kán fülébe jutott, hogy a Kunlun hegyen él egy szent ember, akit Csiu Csudzsinek hívnak. Két bizalmasát, Zabaelt és Liodzsunglut uralkodói parancslevéllel együtt küldte el, hogy keressék meg, és vezessék elé a szent embert. Csiu Csudzsi egy nap váratlanul így szól a tanítványaihoz: készüljetek fel, a kán követei útban vannak, hogy elvigyenek, helyes lesz, ha velük megyek. A következő nap valóban megérkezett a két követ. Csiu Csudzsi tizennyolc tanítványával együtt útra kelt. Zabaellel együtt járult az uralkodó elé, aki nagyon megörült, lakomával, gyönyörűen feldíszített jurtával örvendeztette meg a vendégét. Abban az időben Dzsingisz kán a tangutokkal háborúzott. Minden nap, mikor csatába indult Csiu Csudzsi így szólt hozzá: Ha egyesíteni akarod az Ég alatti világot, akkor ne öldökölj kényed-kedved szerint!
  Dzsingisz egyszer a birodalom kormányzásáról kérdezte, ezt a választ kapta: Az Eget tisztelni kell, a néphez pedig jóságosnak kell lenni, ez az uralkodás alapja. A kán a boldog életről is megkérdezte Csiu Csudzsit, aki így válaszolt: Az a fontos, hogy tiszta legyen a lélek és kordában legyenek tartva a vágyak. Dzsingisz nagyon helyeselte ezeket a szavakat, és így folytatta: Az Ég ezt a szent embert adta nekem, aki megérintette a lelkemet! Majd a két bizalmasának parancsba adta, hogy írják le Csiu Csudzsi szavait, és terjesszék az alattvalók között. A szent embernek egy kispecsétet adott, aminek a hátára egy tigris volt faragva. Volt írás a pecséten, de nem adott Csiu Csudzsinak megtisztelő címet, szentnek nevezte.
  Egy nap mennydörgés rázta meg az Eget, Dzsingisz nyomban megkérdezte erről Csiu Csudzsinak véleményét, aki így válaszolt: Az Ég tekintélyét mutatja ez. Ha az emberekben nincs alázat a feljebbvalójuk iránt, akkor nem fogják tisztelni őt. Mennydörgéssel figyelmezteti őket az Ég. Úgy hallottam, hogy a birodalmon belül sokan vannak, akikben nincs alázat. A kán az Égtől kapja a tekintélyét, erre int a mennydörgés. Dzsingisz kán helyeselte ezeket a szavakat.

Csiu Csudzsi élvezi a délutáni napsütést

Kicsi csúsztatás, hogy a szöveg az sugallja, hogy még 1219-ben találkoztak volna, holott ebben az évben csak a meghívás átadása történt. Valójában 1221-ben, a mai Afganisztán területén találkozott Dzsingisz és Csiu Csudzsi. A tangutok szerepeltetése teljesen téves, csak 1226-ban vezetett ellenük hadjáratot a kán. Tehát az események térben és időben való elhelyezése hibás, ezek után az elhangzott párbeszédek valóságtartalmában is jogosan kételkedhetünk. Dzsingisz utódai láthatóan nem fogadták meg szent szavait, ami az öldökléstől tiltotta őket. Arra nincs adat, hogy az alattvalók megtisztították-e a lelküket, és visszafogták volna-e a vágyaikat a boldog élet elérése reményében. Gyanítom, hogy nem.

Szúnyogtól teherbe esni? Volt rá példa, de egy lyukas garast se tennék föl rá, hogy valójában így történt. A XVII. században keletkezett, de valószínűleg XIII. századi forrásokra visszavezethető Lubszandanzan Arany történet című művében olvashatjuk az alábbi sztorit:

sodu boγda činggis qaγan-luγ-a tusiyaγsan blam-a inu senggei-e-yin kungga sningbu neretü bülüge .. tere blam-a-yin ǰarliγ-iyar esrua-yin neretü qotan-u qoyitu qaγalγ-a tus qoyar lawar γaǰar-un üǰügür-e dalai daγurisaqui neretü süm-e bosγaba .. basa sodu boγda činggis qaγan nom buyan-i genedte medeged . möngke γaǰar-a ǰuu sikamuni-tur buyan-iyan ögčü ielegeǰü . saskiy-a-yin manǰusiri blam-a-dur . minu uruγ-tur nigen nigen bodi-sadu-a-yin qubilγan . minu ači ür-e-tür törögül kemen öčiǰü ilegebe .. tedüi manǰusiri bawdida altan qaγurčaγ-un aman inu buu nege geǰü ǰarliγ bolǰu . egüni sodu boγda činggis qaγan-tu abču ečiǰü ög . nigen beri inu bodi-sadu-a-yin qubilγan aγsan aǰuγu .. ene qaγurčaγ-i yeke qurim irügel kiǰü sümandari neretü beri-tür-iyen negelgeǰü üǰügül kemen ǰarliγ bolǰu ögbe .. tede qaγurčaγ-i takiy-a ǰil-ün qubi sarayin arban tabun-a yeke qurim irügel kiǰü . teolui eǰen-ü esi čolatu beri-tür-iyen negelgeǰü üǰügülbesü . dotor-a inu γurban altan simuγul aγsan aǰuγu .. tere simuγul esi qatun-i qabur-u nüke-ber oroγsan aǰuγu .. esi qatun-u altan umai-tur oroǰu arban sara boluγad qurim-dur balγasun-dur čakrawarun qubilγan sečen qaγan . ari baq-a eǰen qoyar tegüs töröbe ..

A magasztos és fenséges Dzsingisz kánhoz Szacsen Kungda Sznyingpó lámát küldték. A láma parancsára építették fel a Brahman város északi kapujától egy kilométerre fekvő Határtalanul híres nevű kolostort. Egyszer csak a magasztos és fenséges Dzsingisz kán elméjét elöntötte a Tan és az erény. Az Örök földre [Tibetbe] Sákjamuni Buddhához hódolatát, és Szaszkja Mandzsusiri lámának ezt az üzenetet küldte: az unokáim között szülessen újjá egy bodhiszatva! Mandzsusiri pandita így válaszolt: ezt az arany ládikót nem szabad kinyitni, vigyétek és adjátok a magasztos és fenséges Dzsingisz kánnak! Az egyik menye egy bodhiszatva reinkarnációja, rendezzetek egy nagy ünnepet, és adjátok oda annak a menynek, Szumandarinak ezt a ládikót, hogy nyissa ki!
   Kakas év [1213] tavaszának utolsó hónapjában nagy ünnepséget rendeztek. Toluj főfeleségének, Szumandarinak adták odaadták a ládikót, hogy nyissa ki. Három szúnyog volt benne, amik berepültek Szumandari orrába. Tíz hónappal később Karakorum városában könnyen jött világra a Csakravarti újjászületés, a Bölcs kán [azaz Kubiláj], és Arig-böke.

A történet már az első sorban elvérzik, mert Szacsen Kungda Sznyingpó (Sa-chen Kun-dga’ Snying-po) láma 1158-ban, azaz négy évvel Dzsingisz születése előtt meghalt. Innentől kezdve szerintem felesleges bizonygatni, hogy az orron át belégzett szúnyogtól nem esnek teherbe a nők. Toluj Dzsingisz legkisebb fia volt, a főfelesége nem Szumandari, hanem Szorkaktani-beki névre hallgatott, ő Ong kán öccsének, Dzsaka-gambunak volt a kisebb lánya (erről bővebben: Mongolok titkos története, §186).
   Szacsen Kungda Sznyingpó a főalak, bal alsó sarokban pedig Phagsz-pa lámát csodálhatjuk
  A fenti történet valószínűleg a Juan-korban, pontosabban Kubiláj idejében keletkezhetett. Kubiláj nagyon jó kapcsolatot ápolt Phagsz-pa lámával, aki Szacsen Kungda Sznyingpó leszármazottja volt. Kubiláj előtt rengeteg cím van, míg a testvére neve pucéron szerepel, ennek oka kettejük trónharca, ami Arig-böke vereségével végződött.
  Szorkaktani-bekinek összesen négy fiút hozott világra. Möngke (aki kán volt 1251-1259 között), Kubiláj (1260-1294 között uralkodott), Hülegü (aki elfoglalta Bagdadot és megalapította a saját birodalmát Perzsa központtal) és Arig-böke (aki 1260-64 között Kubiláj ellenfele volt, ő képviselte a konzervatív vonalat, míg a bátyja új birodalmat hozott létre kínai központtal). Akárhogy is nézzük nem mindennapi csemeték születtek a szúnyogoktól!

Dzsingisz kán az utolsó hadjáratát a tangutok ellen vezette, a hagyomány szerint személyes párbajt vívott a tangut uralkodóval, Sidurgu kánnal. Nagy nehézségek árán sikerül legyőzni őt, majd elvette a gyönyörűséges Görbeldzsin Goát, akinek a ragyogó szépsége mellett éjszaka nem kellett gyertyát gyújtani – legalábbis ezt tartotta róla szóbeszéd. Azonban a nászéjszaka váratlan fordulatot hozott! Adjuk is át a szót az egyik (feltehetően) XVII. századi mongol krónikának:

görbelǰin γou-a qatun niγuča oron-daγan kimsa qabčiγulǰu . eǰen-ü niγuča oron-u gem bolγaγad dutaγaǰu qar-a mören-dür unaǰu ükübei .. qar-a mören-i qatun ükügsen-iyer qatun γool kemebei ..

Görbeldzsin Goa egy pengét helyezett a szemérmébe, ezzel sértette meg Dzsingisz kán férfiasságát, majd elmenekült és belevetette magát a Fekete-folyóba, amit utána a kánné halála miatt Hátan [=kánné] folyónak neveztek [ez a mai Sárga-folyó].

Dzsingisz kán az életével fizetett a nőnek. A történet érdekessége, hogy a mongol történetírók ezt a részt előszeretettel hagyták ki a műveikből, csak egyetlen forrásban szerepel ez az esemény. Ennek ellenére széles körben el lehetett terjedve, ezt támasztja alá a XVIII. század közepéből Mergen Gegen egyik közlése, amit Dusong Mangban tibeti király (uralkodott: 676–704) kapcsán írt. A királyt a Sidurgu Dölgen kánnak nevezi.

ǰarim nigen mungqaγ mongγol činggis qan-i töbed-ün sidurγu dülgen qan-dur čeriglebe kemekü ba masi ketürkei-degen sidurγu dülgen qan-i alaǰu . qatun-i inu abuγsan-dur qatun kirγuri qabčiγulǰu . niγuča-i gemtügülün činggis qaliba kemen tung ayuqu ügei . ičikü ügei . demei balai dongγodduγči inu munqaγ-un tuyil-dur kürügsen-ü muqur soqor üge bolai ..

Néhány ostoba mongol az beszéli, hogy Dzsingisz kán a tibeti Sidurgu kán ellen vezetett hadjáratot. A valóságtól teljesen elrugaszkodva még azt is állítják, hogy Dzsingisz megölte Sidurgu kánt és elvette a feleségét. A nő felhelyezett magának egy pengét, amivel megsértette Dzsingisz férfiasságát és így halt meg a kán. Az együgyű, buta emberek ezeket mindenféle félelem és fenntartás nélkül hangoztatják, ez a világ legnagyobb ostobasága.

                                                     Görbeldzsin Goa - archív felvétel
 Mi lehetett ennek a történetnek az valóságtartalma? Dzsingisz kán egy tangutok ellen vezetett győzedelmes hadjáraton halt meg. A tangut uralkodónak Iliku-Burkannak ő adta a Sidurgu nevet. Volt egy a tangutoktól zsákmányolt gyönyörűséges lány, akit magukkal akartak vinni, de nő inkább belevetette magát a Sárga-folyóba és ott lelte halálát. Tehát a hely, a szereplők azok mind valóságosak, azonban semmiféle korai forrás nem említi a női szemérembe helyezett pengét. Ez egy kósza vándormotívum lehetett, ami később hozzákeveredett Dzsingisz halálához. Ez a motívum nem volt ismeretlen korábban sem, például Attila halálával kapcsolatban is szárnyra keltek olyan történetek, miszerint az uralkodót Ildikó ölte meg a nászéjszakán. Kitaláció vagy sem, egy biztos: résen kell lenni!

Esküt sokféleképpen lehet tenni, az nem újdonság, ha valami állatot feláldoznak, forrásokban több helyen is nyomára bukkanunk ennek. Az alábbi részletet a Dai Yuwan Guruni Suduri-ból vettem, 1212-ben járunk, a dzsürcsik ellen köt szövetséget egy kitaj és egy mongol előkelő.

alin i ninggude tafufi šanggiyan morin . šanggiyan ihan wame amargi baru tuwame sirdan bilame gashūha .

Felmásztak a hegy tetejére, ott megöltek egy fehér lovat és egy fehér marhát. Észak fele fordulva széttörtek egy nyílvesszőt és fogadalmat tettek.

A nyílvessző széttörésével eddig más forrásban nem találkoztam, ez is arra a nézetre alapulhat, hogy az esküt megszegők úgy pusztuljanak, ahogyan az fogadalom tevésekor lévő tárgyak, állatok. Úgy törjön a testük, mint ahogyan az a nyílvessző, vérük is úgy folyjon, ahogyan az a feláldozott állatokból kibuggyant. Azonban a fenti mondat értelmezése itt nem ér véget, pl. miért mennek fel hegytetőre? Miért néznek észak felé? Egyenlőre ezekre hirtelenjében nincsen elfogadható magyarázatom, valakinek?

                                                                kilátás északra