A buddhista vallás Indiából Tibetbe terjedt, nem csak a tantételek, hanem ezek a bölcs mondások és a mesék is átkerültek a tibeti hagyományba. Szaszkja Pandita (1182-1251) megírta a Bölcsességet kincstárát, a Szubhásitát. Ebben főképpen indiai eredetű bölcsességek szerepeltek, magyarázatok nélkül. Tibeti nyelven készült ez a mű, de már valószínűleg az életében lefordították mongolra, amit később újabb fordítások és átdolgozások követtek. Az első fennmaradt mongol nyelvű töredék a XIV. századból származik, ezt négyszögírással írták. A következő átdolgozásról egyik másolatát Ligeti Lajos hozta haza Belső-mongóliából, ez egy tibeti-mongol kétnyelvű, párhuzamos változat, a Juan-korra vezethető vissza. Most ebből csak egy bölcsességet nézünk meg, ez a harmadik fejezet hatodik verse ez, íme:
mungqaγ kümün-i üile-dür yabuγulbasu
üiles-i ebdeged mön ber γutuyu ..
ünegen-i qan or-a saγuluγsan-u siltaγa-bar
nöküd-i ǰobaγaγad mön ber alaγdaǰuγui gekü ..
Látható, hogy a versbe szedett forma nem követi a mongol verselés szabályait, a fejrím kissé mellécsúszott. Ennek a versnek a következő változata egy XVII. századi ojrát fordítás, amit valószínűleg az eredeti tibetiből készítettek, nem használták a korábbi mongol fordítást. A fejrímeres szerkezet itt is messze van a tökéletestől, ezenkívül láthatóan egyszerűsítve van a szöveg.
üiledü barildoulaxulā .
kereq buuran tere čü buuraxu boloyu ..
ünegen töröltü-yi xān bolγoqson-yēr
nöküd-yēn zobõn öböri čü alaǰi kemēn döürisbai ..
A vers utolsó változata a csahar Lubszancsultem (1740-1810) nevéhez fűződik, ez a változat a mongol vers szabályai szerint íródott, emellett érthető, és pontosan van megfogalmazva.
ergigüü teneg kümün-dür yeke kereg-i daγaγalγabasu .
ese medeǰü kereg-i buruγu üiledüged öber-iyen bürilüǰü .
erte čaγ-tur nigen ünege-yi olan görögesüd qaγan bolγan ergügsen-iyer .
egenegte nöküd-iyen ǰobaγaγad öber-iyen alaγdaγsan üilger metü .
A három változatban szereplő bölcsességet háromféleképpen is le lehetne fordítani, azonban mindegyik változatnak a mondanivalója ugyanaz, így most elégedjünk meg az utolsónak a magyarításával:
Komoly dolgot, ha ostoba, tudatlan emberre bíznak,
Képtelen lesz annak megfelelni, tévedése vesztét okozza, ahogyan
Királyukká tették réges-régen a vadak a rókát,
Ki könyörtelen volt fajtársaival, ez okozta halálát.
A vers párhuzamos szerkezetű, az első két sorban van kódolva a bölcsesség, a másik kettőben pedig a magyarázata, amit így önmagában, mindenféle háttérismeret nélkül nem lehet megérteni. Erre már a XIII. században rájöttek, ekkor keletkezett az első kommentár a bölcsességekhez. A kommentár anyagát elsősorban az indiai mesefolyam szolgáltatta. Ezt is többször lefordították mongolra, majd újra és újra átdolgozták. A legjobb mongol fordítás/átdolgozás a fent említett csahar Lubszancsultemhez köthető. Nagyon szép a keze alól kikerült mű nyelvezete, több kommentárt egészen átdolgozott, hogy a mongol ízléshez igazítsa őket. Olykor némi logikai hiba is becsúszott, de ezek nem vonnak le a mű értékéből. A vers kommentárja Lubszancsultem szemén keresztül így néz ki:
nigen ünege idesi eriǰü yabuγsaγar nigen buduγči kümün-ü nutuγ deger-e nigen toγoγan-a köke buduγ bayiγsan-u dotor-a unaγad keseg öngköriged γarγsan-iyar öngge inu maγalingγu-yin čečeg metü čengker köke önggetü bolǰuγui .. tegünče nigen oron-a odoγsan-du olan görögesüd üǰeged či ken bui kemeküi-dür ünege ber namayi erdeni amitan kemen ču keledeg ariyatan-u qaγan kemen ču keledeg kemebei . tegün-e görögesüd ber egün-ü öngge üǰesküleng büged yabudal bayidal-luγ-a tegülder bayiqu tula qaγan bolγabasu ǰokimui kemeldüǰü qaγan bolγan . arslan-iyar tüsimel bolǰu . yabuqui-dur arslan-u mörün deger-e saγuǰu yabuqu terigüten kündülel üiledbečü tere ünege ber yerü neyite nöküd bükün-e urilaqu büged . ilangγui-a ünegen-nügüd-tür qarsilaǰu bayiqui-dur ünegen-iyer ene noyan anu bidan-luγ-a nigen iǰaγur-tu metü atal-a man-dur qarin qoorlamui . egüni tengsesügei kemeǰü ǰöbsiged . busu sar-a-yin arban tabun-u söni bida bügüde uliqu bui . tegün-e ken ese ulibasu tere ünegen-ü üsün ǰulγaraqu boloyu kemen ǰar talbiǰu neyite-dür sonosqaγad tere metü üiledküi čaγ-tur tere noyan ču nigen γaǰar odču öčüken daγu-bar uliqu-yi neyite sonosuγad ünege aǰuγu kemen medeǰü maγusiyan . arslan-dur ögülegsen-dür arslan ber tere köke ünege-yi mön kü door-a anu alabai ..
Egyszer egy róka élelem keresése közben belesett egy hordó kék festékbe, ami egy festő udvarán állt. A festékben megmártózott, majd kievickélt belőle. Lenvirághoz fogható világoskék színe lett tőle. Elment egy helyre, ahol is meglátták őt a vadak, megkérdezték tőle, hogy kicsoda ő. Azt válaszolta, hogy őt drágakőlénynek is nevezik, az állatok királyának is hívják. A vadak egymás között azt beszélték, hogy gyönyörűséges a színe, csodálatos a megjelenése, illendőnek tartották, hogy királyukká tegyék őt. Miután így megtanácskozták ezt, az uralkodójuknak emelték. Az oroszlán lett a miniszere, akinek a vállán utazott, ha ment valahova. Így és még másféleképpen is tisztelték a vadak a rókát, de ennek ellenére ez a kék róka mindenkivel üvöltözött, legfőképpen a fajtársaival bánt ellenségesen. Ezért aztán a rókák azt kezdték beszélni egymás között, hogy bár az ő fajtájukhoz hasonló ez az uralkodó, mégis az ártalmukra van. Megbeszélték, hogy próbára teszik. Kihirdették, hogy a következő hónap tizenötödik napjának éjjelén mi, a rókák mindnyájan vonyítani fogunk. Ha akkor valamelyik róka nem fog vonyítani, akkor annak ki fog hullani a szőre. Mindenkinek eljutott a fülébe ez a hír. A szóban forgó éjjelen a kék róka félrevonult, és halkan vonyítani kezdett. A fajtársai meghallották ezt, így megbizonyosodtak arról, hogy a király valójában egy róka. Megharagudtak rá, elárultak az igazat az oroszlánnak, aki széttépte őt.
pikkelyes oroszlán tépi szét a kék rókát
A mese világosan megvilágosítja a bölcsesség értelmét, példát ad rá. Furcsa a vonyító róka, ennek az oka az, hogy sakál volt eredetileg, ami tud vonyítani. A faj megváltozott, de a sakál tulajdonságai megmaradtak. A Pancsatantrában és a Hasznos tanítások a Hitópadésa meséiből című gyűjteményekben találunk egy-egy olyan történetet, aminek a neve: A kék sakál. Erre vezethető vissza ez a kommentár. A mongol pusztán a sakál fehér holló, a róka pedig közönséges állat.
A végül íme egy bölcsesség, aminek a hátterét már mindenki érti:
Komoly dolgot, ha ostoba, tudatlan emberre bíznak,
Képtelen lesz annak megfelelni, tévedése vesztét okozza, ahogyan
Királyukká tették réges-régen a vadak a rókát,
Ki könyörtelen volt fajtársaival, ez okozta halálát.
fehér festékbe esett cirmos cica