mongγol bičig & manju bithe

Az ember szeretné tudni az eljövendőt, ezért mindenféle dolgot felhasznál a jövő kifürkészésére. A felhők és a kávézacc alakjától kezdve szinte mindent lehet vizsgálni, a szarka cserregése sem kerülte el a jövőt kutatni vágyó emberek figyelmét.
  Eddig két mongol szöveget találtam ami ezzel a kérdéssel foglalkozik, az egyik eléggé kezdetleges, csak a cserregés időpontját veszi figyelembe, lássuk először ezt:

siγajaγai-yin daγun-i šingjikü

siγajaγai-yin daγun-i sinjikü anu ..
quluγan-a caγ[-]tu qola-yin uruγ irekü .
bars caγ[-]tu baqan jarγu temecel .
luu [caγ-tu] yabuγsan irebe .
[morin] caγ[-]tu ebedmüi jalbaril .
becin caγ[-]tu masi sayin qoblaγ-a .
noqai caγ[-]tu ede-yin olja irekü .
üker caγ[-]tu yeke bayar bolomui .
taulai caγ[-]tu ed ba bayar irekü .
moγai caγ[-]tu bayar kereg irekü .
qonin caγ[-]tu adaγusun jabqaram .
takiy-a caγ[-]tu baγ-a saγ-a jobalang .
γaqai caγ[-]tu kele ama keregül bolomui ..

Szarka cserregésének vizsgálata

A szarka cserregése az alábbiakat jelenti:
ha patkány órában [23:00-01:00 között], akkor távoli rokon érkezik,
ha tigris órában [03:00-05:00], akkor kisebb pereskedésre lehet számítani,
ha sárkány órában [07:00-09:00], akkor visszatér az, aki elutazott,
ha ló órában [11:00-13:00], akkor betegség támad, imádkozni kell,
ha kutya órában [19:00-21:00], akkor nyereség lesz,
ha majom órában [15:00-17:00], akkor pletyka, rágalom támad,
ha marha órában [01:00-03:00], akkor nagy öröm lesz,
ha nyúl órában [05:00-07:00], akkor örömteli dolog fog történni,
ha birka órában [13:00-15:00], akkor elcsatangol a hátasod,
ha kakas órában [17:00-19:00], akkor egy kis bánat érkezik,
ha disznó órában [21:00-23:00], akkor veszekedés támad. 

A következő szöveg sokkal pontosabb, megmondja az órát és különbséget tesz a különböző irányokból hallatszó cserregések között, sajnos kissé hiányos a kézirat, nem tartalmazza az összes órát, így csak mutatóba nézünk meg egy részt. Középen szerepel az óra és körülötte irányok szerinti bontásban röviden le van írva, hogy mi várható. Egy probléma van, nem derül ki, hogy merre kell tájolni a kéziratot, nem lehet tudni, hogy a lap tetején az észak van-e vagy a dél.

 

boroγo bolqu                  qola cini sayin                   söni moγai
ere kümün irekü bui        uruγ irekü bui                   jegüden ködlekü bui

qola yabuγsan kümün                                            maγui üge
irekü bui                             luu caγ                      sonosqu bui

urida qanilaγsan             ere em-e sain                    em-e kümün maγui
kümün irekü bui             kümün irekü bui                  üge kelekü bui

Esni fog,                      Távoli, kedves                     Éjjel az álmodban
férfi érkezik.               rokonod érkezik.                  kígyó fog csúszni-mászni.

Messzire ment                  Sárkány óra             Rossz szavakat
ember visszatér.            [07:00-09:00]            fogsz hallani.

Régi barátod                  Jó ember érkezik               Rossz szavakat
érkezik.                         (férfi vagy nő).                  fog mondani egy nő.

 Ha ezeket az előjeleket összehasonlítjuk az első szövegben, szintén a sárkány órájában szereplővel, akkor látjuk, hogy a messzire ment ember visszatér előjelzésnek szerepel ott a párja.
  Hogyan keletkezhettek ezek az előjelzések? Valószínűleg valaki egyszer hallott egy szarkát, majd bekövetkezett valami, esetleg teljesen véletlenül ez újra megtörtént, ezekből felállított egy szabályt. Azonban ez a szabály nem működött minden esetben és így finomítani kellett rajta. Pl. az első változatban csak a cserregés időpontja van megadva, a másodikban már az iránya is. Aki komolyan foglalkozik ezzel a témával rájön, hogy a második változat sem eléggé megbízható, ezért újabb elemeket von be a vizsgálódás körébe, majd miután az sem pontos újabb és újabbakat. Végül egy nagyon bonyolult szabályrendszer alakul ki, pl. valami ilyesmi: ha sárkány órában keletről hallatszik a szarka cserregése, miközben az égen egy kecske alakú felhő jelenik meg és a házőrző kutya ötöt ellik, amik közül az legfiatalabbnak van egy fehér folt a farka végén, akkor a messzire ment ember visszatér. Ha következő alkalommal a fenti események összeállásakor nem érkezik senki, akkor újabb elemek fognak belekerülni az előjelzésbe, ami egyre bonyolódik, a végén külön szakemberek lesznek, akik csak a szarka cserregésére specializálódnak. A probléma, hogy mivel semmi kapcsolat nincs a szarka és a jövendőbeli események között, így hiába ássa be magát valaki a szarkacserregés tudományába, soha sem fog tudni megbízható előjelzésekkel szolgálni, ez zsákutca
                                      és mit jelent két kánya röpte?

Minden népnek van eredetmondája, természetesen a mandzsuknak is volt. Mivel élő mandzsut már nem nagyon találni, aki ismerné ezt a mondát, ezért segítségül hívjuk a Mandzsuk igaz története (manju i yargiyan kooli) című mandzsu történeti munkát, aminek az első lapjain már meg is találjuk az eredetükről szóló sorokat. Mivel ezt a művet három nyelven (mandzsu, kínai, mongol) adták ki, ezért most én is három nyelven közlöm:

manju gurun i da . golmin šanggiyan alin i šun degdere ergi bukūri gebungge alin . bolhūri gebungge omoci tucike .. tere bukūri alin i dade bisire bulhūri omo de abkai sargan jui enggulen . jenggulen . fekulen ilan nofi ebišeme jifi muke ci tucifi etuku etuki sere de fiyanggū sargan jui etukui dele enduri saksaha i sindaha fulgiyen tubihe be bahafi na de sindaci hairame angga de ašufi etuku eture de ašuka tubihe bilha de šufe dosifi gaitai andande beye de ofi wesihun geneci ojorakū . hendume mini beye kušun ohobi . adarame tutara sehe manggi juwe eyun hendume muse lingdan okto jehebihe bucere kooli akū sinde fulingga bifi oho manggi jio seme hendufi genehe fekulen tereci uthai haha jui banjiha ..

manju ulus-un ijaγur . öndür caγan aγula-yin naran orγoqu jüg boqori neretü aγula-daki bolqori neretü naγur-aca γaruγsan bülüge .. tere boqori aγula-daki bolqori naγur-tur tngri-yin ökid enggülen . jenggülen . fekülen γurbaγula beyen-iyen ukiyaγad usun-aca γarcu degel qubcad-iyan qubcalaqui jaγur-a odqan okin fekülen-ü degel-dür inu deger-e tngri-dece qubilγan šaγajaγai-yin talbiγsan ulaγan jimis-i olju fekülen tere jimis-i abcu köser-e talbiqui-ban qayiralan aman-daγan ömküged degel-iyen emüsküi-dür tere jimis kebelin-dür inu oroju tegün-ü siltaγa-bar köl inu kündü bolju bürün degegsi γarun yadaγad qoyar egeci-degen ögülerün köl minu kündü bolba . ta qoyar-aca anggida yakin qocoromui bi . qoyar egeci inu ögülerün bida lingdan em idegsen bülüge . ükükü yosun ügei bui . cimadur nigen jayaγan bui j-a . bey-e-ben könggen boluγsan-u qoyin-a iredkün ci kemeged qoyar egeci inu tngri-dür γarbai . tegün-ü qoyin-a fekülen-ece nigen uqun köbegün törölüge ..

A hatalmas Fehér hegység napkeletei oldalán van egy Bukuri nevű hegy és egy Bolhuri nevű tó, a mandzsuk eredete ide nyúlik vissza. A Bukuri hegy lábánál fekvő Bolhuri tóban fürdött az Ég három lánya, Engülen, Dzsengülen és Fekülen. Mikor kijöttek a vízből és fel akarták ölteni a ruhájukat, akkor a legfiatalabb észrevette a ruháján lévő piros gyümölcsöt (cseresznyét?), amit az égi szarka helyezett oda. Amint levette a ruhájáról, hogy a földre tegye, megkívánta és a szájába vette. Miközben öltözött a gyümölcs a gyomrába került, amitől teherbe esett. Mikor vissza akart szállni az Égbe, akkor képtelen volt rá, és így szólt a nővéreihez: áldott állapotba kerültem, hogy maradhatnék le tőletek? A két testvére így válaszolt: mi ittunk a halhatatlanság italából, nem tudunk meghalni. Neked elrendelte ezt [a gyermeket] a sors, miután megszülted, gyere! A két nővére visszaszállt az Égbe. Később Fekülen egy fiúgyermeknek adott életet.

                         illusztráció a Mandzsuk igaz története c. munkából, fürdik a három lány,
                                    a szarka épp ráteszi a gyümölcsöt Fekülen ruhájára

Ez a gyermek lesz a mandzsuk őse. Mennyire hihető, hogy valaki egy cseresznyétől teherbe esik? Ez a kérdés korábban már másokban is felmerült, és emiatt született az eredetmondának egy másik változata. Természetesen nem egy mandzsu hazafi kezdett kételkedni a cseresznye termékenyítő erejében, hanem egy mongol. A mongolok a XVII. században a mandzsuk uralma alá kerültek, ez nem mindenkinek tetszett, voltak lázadók, ellenállók is, de az általuk megfogalmazott kritika csak nagy ritkán maradt fent írásban. A XIX. század közepén élt Dzsambadordzs (Jimbadorji) a Kristálytükör (Bolor toli) című  történeti munkájában kritikával közelít a cseresznyéhez, a mondának egy sokkal reálisabb alakot ad, íme:

öndür boγda kemekü nigen yeke aγula oroi deger-e-ben cögürem oi secigelig-tei bayiγsan .. tere aγula-yin oroi-dur caγ caγtu egülen manan yeke asγaraju sonin sayiqan bayidaγ ajiγu .. tegüni tere jürcid-ün tayiju manan-u ucir-i singjilebesü tere cögürem tngri-ner-ün okid irejü ukiyadaγ kemen medeged . tere caγ-i bolqu-yi tokiyaldaγulju . tere cögürem-ün secigleg-tür niγun kebtebei .. tendece manan bolju . tngri-ner-ün okid irejü ukiyal kiküi-dür tere tayiju ber nigen okin-i γar abcu bayiγad kücü-ber yabuldubai .. qoyin-a tere okin ber jirmusun bolju sar-a güicekü caγ-tur okin ber cögürem-ün tende irejü törögsen köbegün-iyen qolosun-u nabci-ber boγoju talbibai .. tere köbegün-i ecige tayiju anu olju abuγad tejigsen köbegün . tegüni öndür boγda nereyidbei ..

Az Öndör Bogd [≈Magas Fenséges] nevű hatalmas hegy tetején volt egy ligettel körbevett kis tó. A hegy orma időről időre áthatolhatatlan ködbe burkolózott, különös és csodálatos jelenség volt ez. A dzsürcsenek vezére tudni akarta, hogy vajon mi lehet ennek az oka. Azt a választ kapta, hogy az Ég lányai járnak fürdeni a tóhoz. Amint ezt megtudta kivárta a megfelelő időt, majd elrejtőzött a tó melletti ligetben. Hamarosan sűrű köd ereszkedett le, majd megérkeztek az Ég lányai, akik fürdeni kezdtek. A dzsürcsen vezér karjánál fogva megragadta az egyik lányt és megerőszakolta. A leány terhes lett, és mikor letelt az ideje, újra a tóhoz jött, a csecsemőt sásba burkolta és otthagyta. Az apa megtalálta a gyermekét, magához vette és felnevelte, az Öndör Bogd nevet adta neki.
           Engülen és Dzsengülen (Fekülent a dzsürcsen vezér elragadta a nővérei mellől)

Az Öndör Bogd lett a mandzsuk őse. A dzsürcsen apa szerepeltetése nagyon frappáns, mivel a mandzsuk elődei tényleg a dzsürcsenek voltak. A mondából nem tűnik el teljesen a természetfeletti, az Ég három lánya megmarad, tehát a szerzőt nem az ösztönözte, hogy mindent lecseréljen reális dolgokra, hanem csak a fogantatás körülményeit kívánta profanizálni. Ezzel a mandzsuk kissé ágrólszakadtakká váltak a mongolokhoz képest, akik ekkorra már magukat az ázsiai hunokkal rokonították, és a régi uralkodói házuk családfáját egészen az indiai királyokig vezették vissza. Ha már fegyverrel nem tudtak visszavágni a mandzsuknak, megpróbálták intellektuálisan, mondjuk kevés sikerrel, mert a mongol történeti munkákat (egy kivételével) nem nyomtatták ki a mandzsu-korban, szamizdat formájában tudtak csak terjedni. A fenti eredetmonda után azt hiszem érthető, hogy a mandzsu udvar miért nem támogatta a mongol történeti munkák megjelentetését.

Nehéz az összefogás, pedig hasznos. Könnyen belátható, hogy egyedül gyengék az emberek és a törzsek, azonban összefogással erősekké és naggyá válhatnak. A XVII. század elején a mandzsu Nurhacsi egy esős napon így beszélt a mongolokról:

mongγol-ud-un aǰu törökü anu . ene oroqu boroγan-u egülen metü bolai .. egülen čoγlabasu boroγan oromu . mongγol ayimaγ neyilebesü čeriglemü .. mongγol ayimaγ neilekü ba čerig tarqaqu anu egülen tarqaγad boroγan arilqui metü bolai .. tegün-ü neyilegsen čerig tarqabasu . bidan tegün-ü mör-i daγaǰu ürgülǰi absuγai ..

A mongolok olyanok, mint ezek a felhők. Mikor összegyűlnek a fellegek, akkor elered az eső. Ha összefognak a mongolok, akkor hadra kelnek. Azonban ahogyan eláll az eső, és szétoszlanak a felhők, úgy lesz vége a szövetségüknek, úgy oszlik fel a seregük. Mikor szétszéled a had, akkor hódítsuk meg őket az idők végezetéig.

Nurhacsi szavai igaznak bizonyultak, a mandzsuk hatalmuk alá hajtották a mongolokat.
  Dzsingisz kán nagy tettetek hajtott végre ez nem vitás. A sikerét több dologgal is szokták magyarázni, azonban arra még senki sem gondolt, hogy ennek az oka az lenne, hogy képes volt a családja az összefogásra. Természetesen ez sem ment könnyen, még gyerekként az egyik féltestvérét meg kellett ölnie, de utána már támogatták a testvérei. Persze voltak nehéz pillanatok, egyszer az öccse, Kaszar elpártolt tőle, szerencsére nem lett vérontás az esetből, aminek a hátterében az állt, hogy Dzsingisz Szübetejt (igen, ő járt Magyarországon) küldte utána, aki egy kis versikével elhessegette a Kaszar szívéből a viszály démonát, és elültette benne az összefogás és testvéri szeretet magjait. A versike így hangzik a Dzsingisz kán arany története c. műben:

küi eligen-eče qaγačabasu
köndelen kümün-ü idesi bolom kele ..
uruγ eligen-eče qaγačabasu
ulus mongγol-un idesi bolom kele ..
önür kümün-eče qaγačabasu
önöčin kümün-ü idesi bolom kele ..
olan ulus ebderebesü
oγorčaγ kümün-ü idesi bolom kele ..
ködelekü bügüde oldam kele ..
küi eligen ülü oldam kele ..
ulus irgen oldam kele ..
töröl törögsen ülü oldam kele

Mondják, hogy ha családodat elhagyod,
Idegenek martaléka leszel.
Mondják, hogy ha véredet elhagyod,
Sajátjaid pusztítanak el.
Mondják, hogy ha rokonaidat elhagyod,
Erőtlen ember is le tud majd győzni.
Mondják, hogy ha felbomlik a szövetség,
Magányos ember is veszélyt fog jelenteni.
Mondják, hogy mindent megkaphatsz,
De rokonokat nem.
Mondják, hogy alattvalókat szerezhetsz
De rokonokat nem.

Kaszar visszatért Dzsingiszhez és mindvégig mellette állt. Az összetartásuk eredményeként még a mandzsuk elődeit is meghódították. A mongol hagyományban sokszor felbukkan a testvéri széthúzás és a rokoni torzsalkodás, amint sikerült ezen túllépniük, meghódították a fél világot. Mikor pedig viszálykodtak egymással, egy idegen hatalom (a mandzsuk) viszonylag könnyedén uralmuk alá hajtották őket.
  A tanulságot nem vonom le mert annyira egyértelmű, viszont ebben a témában lesz még pár szösszenet.
                                       Szübetej szavain gondolkodó, magára maradt öreg

Congkápa (1357-1419) neves buddhista reformer volt, nevéhez fűződik a Gelugpa rend megalakítása. Már életében messze földön híres volt, a kínai császár, a ming Yongle (uralkodott: 1403-1424) kétszer is meghívta magához, de egyszer se kelt útra. A hagyomány megőrizte, hogy volt valamiféle kapcsolat közöttük. Mit gondoltak erről a XX. század elején?
  Az alábbi részlet Lubszangcsüjten (1875-?) A mongolok szokásairól (mongγol-un jang aγali-yin üiledbüri) című híres alkotásából származik. A mű érdekessége, hogy ez az első mongol szerzőtől származó iromány, ami a mongolok szokásait és kultúráját részletesen tárgyalja, 1918-ban fejezte be ezt a szerző, aki szegény családból származott, lámának tanult, majd nyelvtanár lett , Pekingben és Tokióban is tanított, világot látott ember volt.
  A vallással foglalkozó részben találunk pár sort Congkápáról és a kínai császárról. (Ő az a kínai császár, akiről azt tartják a mongolok, hogy igazából mongol ivadék volt, de ez a legenda nem szerepel itt). A szerző forrásai nagy valószínűséggel mandzsu korban keletkezett művek voltak, mert a császár és a láma viszony leírása mandzsu-kori mintát követ. Azaz a vallási és világi vezető nem egyenrangú. A császár van magasabb pozícióban, parancsokat ad a lámáknak és címeket osztogat, egyértelmű az alá és fölérendeltség. Emiatt az sincs megemlítve, hogy a császár meghívta Congkápát, de az nem fogadta el, ami elképzelhetetlen lett volna mondjuk a XIX. századi mandzsu világban. Jellemző, hogy a „Sárga vallás” kifejezés is a császár parancsára keletkezik, ami nyilvánvalóan nem így történt. Ennek a mondatnak nem szabad történeti forrásértéket tulajdonítani, ebből csak a mandzsu-kor mentalitására és valláspolitikájára következtethetünk.

tere üy-e-dür basa tangγud γajar ögeled ayimaγ-un oron-dur basa burqan-u surγal-un keyid bayiγsan bülüge .. edüge-yin γansu moji-yin si ning-un oron bolai .. ene oron-du zongkapa kemekü yeke neretü lam-a γaruγsan bülüge .. ene zongkapa lam-a-yin nom erdem yeke γayiqaltai büged olan amitan kümün yekel-e bisiren süsüglemüi .. olan amitan-dur tusalaγsan tusa ilerkei tula tere üy-e-yin kitad-un ming ulus-un caγ bui γansu moji-yin jakircu bayiqu yeke sayid üjeged bisirejü . zongkapa lam-a-yin nom erdem sayin . olan kümün-dü yeke tusatu-yi ebkemel jokiyaju . ming-un yung li qaγan-du ayiladqaγsan-dur . yung li qaγan basa tüsimed-ün ayiladqaγsan yosuγar sayisiyan . qaγan yekel-e bayarlaju . ene zongkapa-dur sir-a sigür . sir-a qubcasu . qutuγtu cola baγulγan ögkü-ece γadan-a qaγan öberün mudur-un bicig qayirlan jarliγ-un üge ulus ger-ün tula ba bürin engke töbsin bolqu ariγun surγal-i sayiqan sakiju . olan amitan-u tusa-yin tula burqan-u surγal-i sayitur manduγulun yabuγtun .. egünce qoyisi sir-a-yin šasin kemen neredejü yabuγtun kemen jarliγ baγulγaju . tuqayilan elci tüsimel ilegegsen-du zongkapa lam-a eyimü jarliγ-i küliyen abuγad basa yeke bayarlan . ming ulus-un jung li qaγan-u jarliγ-iyar burqan-u surγal-un el-e jüil-i sir-a öngge-yin erkilen sir-a-yin šasin kemen nereyidübei ..

Abban az időben a tangutok [kb. a mai Csingháj] földjén, az ojrátok [itt: kék-tavi mongolok] megyéjében is volt buddhista kolostor. A mostani Kanszu tartománybeli Sinin környékéről származik a Congkápa nevű, igen híres láma. Ennek a lámának csodálatosak voltak a tanításai és sok ember mélyen hit és bízott benne. Közismert volt, hogy sok élőlénynek segített, emiatt Kanszu tartomány akkori, a kínai Ming-dinasztia idejében lévő főméltósága meglátogatta őt, és hinni kezdett benne. A Ming-dinasztia Yongle császárhoz jelentést küldött, melyben azt írta, hogy a láma tanítása kiváló és sok ember mérhetetlen hasznára válik. Mikor a jelentés a császárhoz ért, akkor az uralkodó helyeselte a főméltóság szavait és nagyon megörült. Congkápának sárga ernyőt, sárga ruhát és a „Kutugtu” címet adományozta, ezen kívül saját kézzel írt hozzá parancslevelet, amiben ez állt: A birodalom minden lakosáért és az általános békéért, nyugalomért figyelmesen védelmezd a tiszta tanításokat, sok élőlény hasznára való tekintettel a buddhista vallást virágoztasd fel, és „Sárga vallásnak” nevezd! Kinevezett követ vitte a parancsot, amit célbeérkezésekor Congkápa tisztelettel vett át és nagy öröm járta át. A ming Yongle császár parancsára a sárga színeket előnybe részesítették a buddhisták tárgyainál, emiatt ezt a vallást Sárga vallásnak nevezték el.

A kései források gyakran nem arról tudósítanak, amiről szólnak, hanem a saját korukat lehet rajtuk keresztül megérteni. A fenti részletből nem nyerünk pontos képet a láma és császár viszonyáról, de arról igen, hogy a mandzsu korban hogy gondoltak erre arra is, hogy mit gondoltak arról, hogy miért sárga a sárga.
                                                                   sárga süvegesek

Miért hívják Dzsingisz kánt Dzsingisznek? Erre eddig semmiféle elfogadott tudományos magyarázat nem született, olyannyira, hogy még magának a dzsingisz szónak az etimológiája is vitatott. A mongol hagyományból természetesen kapunk választ erre a kérdésre. Az alábbi részlet az 1869-ben nyomtatott tngri-ece jayaγatai boγda cinggis qaγan..... [= Az Ég által elrendelt sorsú fenséges Dzsingisz kán... ] című burját fanyomatból származik. A szöveg korábban Dzsingisz 1189-es kánná választását ismerteti.

örlüge büri ordon-u dorona-yin tala daki nigen yeke dörbeljin üker cilaγun-u deger-e urida üjegdege ügei küjügün-ü üdün kiged jigür dalabci anu solongγ-a metü sayiqan öngge-tei nigen sibaγun saγuju cinggis cinggis kemen iraγu daγun-i daγursiqaγsan-iyar tegüber beleg jokiyaju qaγan-u cola-yi cinggis kemen aldarsiγulbai

Minden reggel a palotától keletre található hatalmas, négyszögletes sziklára egy korábban sosem látott madár szállott. A szivárvány minden színében pompázott a nyaka és a szárnyai. A madár a dzsingisz, dzsingisz szavakat énekelte csodálatos hangon, ezzel tisztelte meg az uralkodót, aki emiatt Dzsingisz néven híresült el.

                                                                  részlet a fanyomatból
A legenda természetesen jóval korábbi, mint ez a XIX. századi fanyomat. Több történeti műben is megtalálható ez a legenda, de van ahol Dzsingisz születéséhez, máshol az 1206-os nagykánná választásához kötik ezt a madaras epizódot.
  Dzsingisz csecsszopó korában a Temüdzsin nevet kapta, és csak 1206-tól hívják Dzsingisznek. Tehát valószínűleg kezdetben ez a legenda ehhez az eseményhez kapcsolódhatott, majd később a születéséhez kötötték, így a Temüdzsin név több történeti műből is hiányzik.
  A kérdés, hogy lehetséges-e, hogy Dzsingisz egy madárhangról nevezzék el. A mongol névadásban természetes, hogy valami természetes dologról, eseményről nevezzenek el valakit, tehát a kulturális háttér alapján ez a legenda akár igaz is lehet. Azonban kételkedésre ad okot az, hogy a korai (XIII-XIV. századi) forrásokban ez az epizód nem szerepel, a korai szájhagyományt meg nem lehet ellenőrizni. Tehát nem valószínű, hogy Dzsingisz egy madáról kapta volna a nevét, de ennek ellenére fontos ez a legenda.
            ha gólya szállt volna oda, akkor lehet, hogy Kelep kánként ismernénk most Dzsingiszt

Utólag sokféleképpen, egymásnak teljesen ellentmondóan is lehet egy-egy konkrét eseményt magyarázni, pl. egy gyerek születését a gólyára is lehet fogni és természettudományos magyarázatot is lehet adni. Ögödej kán felgyógyulására is két megoldást találhatunk a forrásokban. Az egyik a Mongolok titkos történetének 272. szakaszában van, itt azt olvashatjuk, hogy Ögödej kán betegségbe esett, már beszélni sem tudott, mikor a sámánok megfejtették a betegségének okát, ami az volt, hogy a kínai helyszellemek haragszanak rá, mert feldúlta a földjeiket. A gyógyulásra azt a módot találták, hogy az öccse, Toluj feláldozza magát, a halála le fogja csillapítani a tomboló helyszellemeket. Toluj mérget ivott és meghalt, Ögödej meggyógyult. Teljesen logikusnak tűnik ez az érvelés. Természetesen van más magyarázat is.
  A Juan dinasztia történetében a gyógyulás okát máshol találjuk, az alábbiakban ezzel fogunk megismerkedni (a szokásoknak megfelelően a mandzsu fordításból, a Dai Yuwan guruni suduriból, egy mondatot viszont a mongol változatból is beemeltem, mert a mandzsu értelmezése (számomra) meglehetősen homályos volt egy helyen).

taidzung han i juwan ilaci aniya . juwa biya de taidzung han aba genefi han nimeme ujelehe manggi daifi tuwafi hendume senggi jugūn lakcahabi .. tede hūwangheo naiman jen sy ambula golofi yelioi su ts'ai be gajifi fonjire jakade . yelioi su ts'ai jabume te gemu ehe oshon niyalma be baitalafi hafan uncame ulin gaimbi . geli horiha huthuhengge sui akū niyalma ambula . julgei niyalma henduhengge emu gisun gisureme jabšaha de daniongga usiha bederembi [=nigen sayin üge ögülebesü maγui iru-a qarimui] sehebi .. te abkai fejergi horiha huthuhe niyalma be šeleci acambi .. hūwangheo tere gisun be gaifi šeleki sere de yelioi su ts'ai hendume dergi ejen i hese akū oci yabuci ojorakū . goidahakū han majige selefi yelioi su ts'ai dosifi gisun wesimbume šeleki sere jakade . han gisureme muterakū uju gehešehe . tere dobroi daifu tuwaci senggi jugūn geli sain ohobi .. han tereci uthai joo bithe wasimbufi abkai fejergi horiha huthuhe niyalma be šelehe manggi han i nimerengge umesi yebe oho ..

Ögödej kán tizenharmadik évének második hónapjában miután a kán vadászni indult, a betegsége súlyosra fordult. Megvizsgálta az orvos és megállapította, hogy nem áramlik szabadon a vér az uralkodó ereiben. Ekkor a kánné, a Najman törzsből származó Töregene nagyon megijedt és magához hívatta Jelüi Csücájt, és kikérte tanácsát. Jelüi Csücáj így válaszolt: rossz és gonosz emberek állnak alkalmazásban, pénzért adják a címeket, kincseket harácsolnak. Ezenkívül rengeteg ember van ártatlanul fogva tartva. A régi bölcsek azt tartották, hogy elhárítod a bajt, ha egy jó szót szólsz. Most helyénvaló lenne az Ég alatti fogságban sínylődő embereket szabadon bocsátani. Töregene megfogadta a tanácsot, de mikor parancsba adta, hogy engedjék el a fogva tartottakat, akkor Jelüi Csücáj így szólt hozzá: ha ezt nem a fenséges uralkodó parancsolja meg, akkor nem lehet végrehajtani!
  Nem sokkal később a kán picit jobban lett, Jelüi Csücáj a színe elé járult és jelentést tett. A kán bár nem tudta kimondani azt, hogy engedjék szabadon a fogva tartottakat, de a fejével beleegyezően bólintott. Azon az éjjelen az orvos megállapította, hogy újra jó lett az uralkodó vérkeringése. Hamarosan parancslevelet adott ki Ögödej, kiengedték a rabságból az embereket, ami után a kán betegségbe nagymértékben enyhült.

Amint látható itt senki sem áldozza fel magát, pusztán a rabokat engedték szabadon. Természetesen ezen két változat mellett könnyen elképzelhetőek további megoldások is. A fentiek alapján nehéz helyzetbe kerülnének azok, akiknek válaszolni kellene arra a kérdésre, hogy akkor mégis mi történt, mert mai szemmel az egyik magyarázat sem elfogadható. Azonban a XIII. századi emberek világképébe beleilleszthetőek voltak ezek. Nehéz olyan objektív ok-okozati magyarázatokat találni, amelyeket a különböző kulturális háttérrel rendelkező emberek egyöntetűen el tudnának fogadni.
A harmadik megoldás: a képen látható szarvasok vittek a szájukban gyógynévenyeket Ögödejnek, aki ettől nyerte vissza egészségét

A hagyományos szakrális művészetben nagyon sok a kötöttség, meg van határozva, hogy bizonyos alakokat hogyan és miképpen lehet ábrázolni. A szabályok nem véletlenül alakultak ki, (elvileg) mindennek van valami oka. Az alábbiakban keressük a magyarázatot, hogy vajon miért fodrozódik annyira a Szantál-Buddha ruhája. A Szantál-Buddha egy konkrét Buddha szobor és egy Buddha szobortípus. A konkrét szobor Pekingben található, a Hūwaliyasun hūwaliyaka kolostorban. Ez a világ legnagyobb, egyetlen fából faragott szobra, 26m magas. (Aki meg akarja látogatni, az szálljon le a kettes metróról a Yonghegong / Lama temple megállóban és már ott is van). Erre a szobortípusra jellemző, hogy állva ábrázolja Buddhát, akinek egyik keze lefele, a másik felfele mutat, a szemei az ég felé néznek és fodros a ruhája.
                                                                  fodrozódó vízfelszín
A szobor minden jellemzőjére van magyarázat, most csak a hullámzó vízhez hasonlító ruhájának járunk utána. A megoldást a zandan jowo-yin domoγ ergiküi kemjiy-e aci tusa-luγ-a qamtu tobcilan quriyaγsan erdeni erike neretü orosiba [~ A Szantál-Buddha legendáját, a körbejárásának módjával és annak a hasznával együtt összefoglaló Drágakőfüzér] c. XVIII. századi műből merítettem, persze ez a konkrét rész sokkal régebbi időkre vezethető vissza.

burqan baγsi-yin bodatu bey-e-yi angqarγan üjegülbesü ilaju tegüs nögcigsen-ü kijaγalasi ügei gerel coγ jibqulang-un sür-iyer urad-nuγud bey-e-yin laγsan-nuγud-i yambar bükü yosuγar sedkil-degen toγtaγan ese cidaγsan-dur burqan baγsi mören köbege-de ögede bolju bosuγ-a orosiγsan-u bey-e-yin dürsü körög usun-u dotor-a oroγsan-i γurban-ta angqarun üjejü sayin lagšan-u ilγal-nuγud-i sedkil-degen toγtaγaγsan yosuγar güiširsha zandan-iyar bey-e-yin gegen-i bayiγuluγsan büged tere caγ-tur qubcad-i ber usun-u quniyar-iyar ködelegsen düritü aγsan-a üligerlejü usun-nar-tai-a bütügejügüi ..

Amikor Buddha valóságos testét megmutatták a kézműveseknek, akkor azok a Győzedelmesen Elmúlt [=Buddha] határtalan fényessége, ragyogása, fenségessége miatt semmiképpen sem tudták az elméjükben megőrizni az alakját. Így Buddha a folyópartra ment, ott megállt. A teste visszatükröződött a vízfelszínen, ezt háromszor figyelmesen megnézték a kézművesek, belevésték elméjükbe a szépségjegyeinek jellemzőit, ez alapján készítették el szantálfából a szobrot. Buddha ruhája úgy fodrozódott, mint ahogyan a folyó, emiatt a víz hullámaihoz hasonlatosra mintázták a ruháját.
                                    Szantál Buddha - kép a pekingi Fővárosi Múzeumból
Szoktak vitatkozni azon, hogy egy műalkotást hogyan kell szemlélni, önmagában, vagy pedig minél több információt megtudva róla. Az utóbbira szavaznék, ha nem olvastam volna a Szantál Buddha legendáját, akkor ez a szobrot már régen elfelejtettem volna. Ki figyelne fel a ruhájára, ha nem tudja, hogy az a hullámzó vízfelszín miatt lett ilyen? (Lehet, hogy a ruha redői közül majd egyszercsak kiugrik egy hal! :)

1235-ben Ögödej parancsot adott a nyugati hadjáratra, ennek egyik következménye az lett, hogy mongol lovak patája taposta azt a földet is, ahol éppen írom ezeket a sorokat (Wekerle). 1237-ben még csak félúton járnak a mongolok, az útjukba kerülő kipcsak törzsekkel számolnak le, akiknek egy részük nyugatra menekül (kunok), a másik részük behódol, a harmadik részük pedig hősi(?) halált hal. Ezekről a harcokról nem sokat lehet tudni, írott forrás elvétve akad csak. A Juan-dinasztia történetében van egy bekezdés, amiben az egyik kipcsak törzs vezéréről, Bacsmanról olvashatunk. A részlet a mandzsu fordításából származik (dai yuwan guruni suduri)

taidzung han i uyuci aniya . fulahūn coko . niyengniyeri . han i deo i jui meng g'u cooha gaifi . cin sai bu aiman be dailame generede tere aiman i ejen baciman mederi tun de dosika .. tere be meg g'u donjifi ebšeme cooha dosime mederi dalin de isinaha manggi gaitai amba edun dafi mederi muke gocifi . dooci oome micihiyan ohobi … meng g'u urgunjeme hendume abka muse de jugūn neifi buhengge kai sefi uthai dosifi cin sai bi aiman i niyalma be wacihiyame wafi aiman i ejen baciman be jafaha . meng g'u baciman be niyakūra sere de baciman hendume bi inu emu gurun i ejen . banjiki seme baiha doro bio . tere anggala bi geli temen waka . niyalma de ainu niyakūrambi .. meng g'u uthai baciman be hori seme horiha .. baciman imbe tuwakiyara niyalmai bar hendume bi mederi tun de ukame dosihangge nimaha ci ai encu . tuttu ocibe jafabuhangge abka i giyan kai .. te muke jidere erin hamika . cooha hūdun bedereci acambi .. tere be meng g'u donjifi cooha bedere de muke isinjifi amargi cooha muke de gaibuha ..

Ögödej kán kilencedik évében, a vörös tyúk évének [1237] tavaszán a kán öccsének fia, Möngke sereget vezetett a Kipcsakok leigázására. A Kipcsakok vezetője, Bacsman egy tengeri szigeten keresett menedéket. Fülébe jutott ez Möngkének és erőltetett menetben vonultak a tenger partjára. Mikor odaértek hatalmas szél támadt és a visszahúzódott a tenger árja, láthatóvá vált egy gázló. Möngke így szólt örömében: az Ég utat adott nekünk! Majd nyomban átkeltek a szigetre, lemészárolták a Kipcsakokat, és elfogták a vezérüket, Bacsmant. Mikor Möngke ráparancsolt a foglyára, hogy vesse térdre magát, Bacsman így válaszolt: egy ország ura vagyok én, most a szokás szerint az életemért kellene könyörögnöm? Egyébként meg nem vagyok teve, egy ember pedig miért is térdelne le? Möngke erre parancsot adott, hogy vessék fogságba, amint nyomban meg is tettek.
  Bacsman így szólt az őrzőjének: úgy menekültem erre a szigetre mint valami hal, az elfogásom az Ég rendelése volt. Most vissza fog térni majd a tenger, a katonaságnak gyorsan vissza kellene vonulnia. Meghallotta ezeket a szavakat Möngke és visszavonult a seregével, de közben megérkezett az ár, elragadta a hátvédjét a tenger.

Mi itt az érdekes? Az, hogy Möngke Mózesnek képzeli magát, aki előtt szintén megnyílt a tenger? Nyilván nem gondolhatta ezt, mert nem valószínű, hogy hallott volna róla (bár elvileg elképzelhető, hogy találkozott valami kazár szórvánnyal).
  Bacsman sorsáról eltérő véleményeket találunk a modern történeti művekben, egyik verzió szerint egyből kivégezték, amikor nem hajtott térdet Möngke előtt, a másik változat szerint életben maradt, majd csatlakozott a mongolokhoz (majd egyes elképzelések szerint hamarosan fellázadt.) A fenti szövegrészlet szerint nem ölték meg, hanem fogságba vetették és még az is érződik, hogy bár Bacsman konok volt, mégsem volt teljesen ellenséges a mongolokkal szemben, mert akkor nyilván nem mondja nekik, hogy emelkedni fog a vízszint és ezért ideje visszaindulni.
  Bacsman élete és halála részletkérdésnek tűnik, viszont ha olvassuk Carpini 1247-es útijelentésének 3. fejezetét, akkor azt találjuk, hogy a csernyigovi fejedelmet kivégezték, mert nem hajolt meg Dzsingisz képmása előtt. Hitével összeegyeztethetetlennek tartotta, hogy egy halott képmása előtt földre boruljon, de Batu előtt fejet hajtott volna. A két esemény természetesen kicsit más, mert Bacsmannak nem a kán előtt, hanem csak egy unokatestvére előtt kellett volna térde ereszkednie, aminek a meg nem cselekedése nem vont kivégzést maga után. A másik esetben meg a a birodalom alapító kán képmása előtt kellett volna fejet hajtani, itt halál várt az ellenkezőre.
  A fentiek alapján arra gondolhatunk, hogy Möngke nyugodtan kivégezhette volna Bacsmant, feltehetően ez senkit sem lepett volna meg, azonban valószínűleg szüksége volt Möngkének a foglyára. Ekkor még rengeteg terület várt meghódítása, minden egyes törzsfő csatlakozása, önkéntes behódolása felmérhetetlen hasznot hozott a mongolok számára. Ez lehetett az oka, hogy nem végezték ki. Tíz évvel később már más szelek fújtak, a mongol uralom szilárd volt a frissen megalakult Arany Horda területén, de egy vazallus orosz fejedelem megölése segíthetett az uralom további megerősítésében.
  Azonban az indítékok fenti rekonstrukciójánál nem szabad elfejteni Marczali Henrik örök érvényű szavait: „kutatásunk egyik vagy másik kérdésben nem juthat biztos eredményhez, úgy hogy más megoldás tán épp oly valószínű s lehető, mint az, melyet mi találtunk”
                         Szuzdal elfoglalása, vajon Bacsman ott volt az ostromlók között?

 

Egy adott társadalmat gyakran a törvényein keresztül lehet a legjobban leírni, illetve megérteni, elsőrendű források ezek. Sajnos a mongol birodalmi (1206-1260) korszakból nagyon kevés ilyen jellegű forrás marad fent eredetiben. Emiatt meg kell becsülni az aprócska törvényfoszlányokat is. Az alábbiakban az 1234-es törvényekről lesz szó. Ögödej kán hirdette ki ezeket, a keletkezés körülményeiről csak annyit lehet tudni, hogy a kán összehívta az uralkodó elitet és közhírré tette a rendelkezéseit, nem lehet tudni, hogy a törvények előkészítésében ki segédkezett. A törvények nagy része a katonasággal foglalkozik, szervezeti kérdés (tizedesek) mellett elsősorban a fegyelemmel. Érdekes, hogy a büntetések között nincsen elzárás, helyette fizikai bántalmazás, illetve kivégzés szerepel (érdemes lenne megvizsgálni a nomád népek körében a szabadság, illetve a rabság fogalmát). A rabságba vetés ennek ellenére ismert volt ebben a korszakban, egyszer pl. Dzsingisz a saját öccsét kötözteti meg és tartja fogságban. Jelen törvények közül a legérdekesebb a legutolsó, ebből látszik, hogy a nőknek nem lehetett túl jó dolguk, aki divatozni akart, illetve olyat mondott, amit nem kellett volna, az könnyen megjárhatta. Ebből a rendelkezésből az is kiderül, hogy az állam (- ha szabad ezt a fogalmat használni) a családi kapcsolatokba is beleszólhatott, a feleséget elvehette és adhatott helyette másikat, azonban a törvény jobb megértéséhez nem ártana vizsgálni, hogy kit tartottak feleség(ek)nek és milyen jogai voltak.
  Az 1234-es törvényeket a Juan dinasztia története (Yuan shi) őrizte meg számunkra, szokásos módon most is a mandzsu fordításából (dai yuwan guruni suduri) idézek:

yaya isara bade jiderakū . ini cisui sarilame bihe niyalma be wambi .. geren niyalma gung ni dolo tucime dosime yabure de haha hehe ocibe juwente niyalma be gucu gaisu .. tucire dosire de facuūn ume yabure .. yaya cooha de juwan niyalma i dele emu jiya jang sinda .. terei tacibure be tuwakini .. tere be tuwarakū enculeme yabuci weile .. jiya jang de baita bifi gung ni dolo jici jiya jang ci tulgiyen geli emu niyalma be sinda .. juwe niyalma ceni cisui amasi julesi ume yabure .. ere be jurceci weile .. yaya jurgan i baita be gisureci acarakū be gisureci tere šašhilambi .. juwenggeri oci ci i tantambi .. ilanggeri oci jang ni tantambi .. duici jergi oci wambi . minggan i ejen . tumen i ejen i juleri yabuci uthai yordo .. tanggū i ejen . juwan i ejen oci tere songkoi weile .. ere fafun be daharakūngge be hafan nakabumbi .. ereci amasi geren cooha isara bade uksin i ton isirakū oci hancikan bai uksin i niyalma be gajifi jalukiya .. boo de bicibe . cooha de ocibe jilgan ume jamarara .. yaya hehesi etuku araci fafun ci encungge be silihangga oshon hehesi be ihan de bontoho yalubufi gašan i šurdeme yabubufi weile arafi eigen be gūwa sargan gaibumbi ..

Ki kell végezni azt, aki saját élvezetinek él és nem jelenik meg a gyülekezőhelyen. Mindenki, aki a palotába bemegy, illetve onnan távozik, akár férfi akár nő, tíz emberrel együtt tegye ezt. A belépéskor, illetve a palota elhagyásakor tilos zavart kelteni. Az egész hadseregben minden tíz katona felé egy tizedest (jiya jang) kell állítani, és az ő utasításainak engedelmeskedniük kell. Ha figyelmen kívül hagyják ezt, és külön utakon járnak, akkor bűnt követnek el. Ha a tizedesnek valami dolga akad, és a palotába kell mennie, akkor állítsanak valakit a helyére. A két ember [tizedes és helyettese] se járjon saját kényük kedvük szerint erre-arra, ha ez teszik, akkor bűnt követnek el. Ha olyan hivatalos dologról beszélnek, amiről tilos, akkor pofozzák meg őket. Ha másodszorra is ezt teszik, akkor pálcázzák meg őket. Ha harmadszor is, akkor botozni kell őket. Ha negyedszer is, akkor ki kell őket végezni. Ha valaki egy ezred vagy tízezred parancsnoka előtt megy, akkor nyomban le kell nyilazni. Akkor is így kell eljárni ha ezt egy százados, vagy egy tizedes követi el. Aki nem tartatja be ezt a törvényt, azt le kell fokozni. Mostantól fogva ha a katonaság valamelyik gyülekezőhelyén a páncélosok száma nem éri el a meghatározottat, akkor a közeli vidékek páncélosaival kell a létszámot feltölteni. A katonák akár otthon, akár a seregben vannak, ne csináljanak rendbontást. Ha valamelyik nő a szokásostól eltérő ruhát készít, vagy irigykedve gonoszkodik másokkal, akkor nyereg nélkül kell marha hátára ültetni és körbevezetni a járásban, majd a férjének egy másik nőt kell adni
                                 szabad, mint a madár - volt ilyen fogalom, hogy szabad?

Hérodotosz írja a szkítákról (IV/72), hogy az előkelő halott mellé kísérőket küldtek  atúlvilágra. Ezt a szokást később a volgai Bolgárokról és a Mongolokról is feljegyezték. A XIII. századtól kezdve a forrásokból eltűnnek ezek az adatok (én legalábbis nem ismertek későbbi adatot, Indiát most ne számítsuk ide), vajon ez a szokás is eltűnt volna? Nem.
  1603-ban a (proto)mandzsu Nurhacsinak meghalt az egyik felesége, akinek a temetéséről van egy érdekes adat:

taizu sure beile haji fujin ofi delheme yadame . fujin i takūraha duin sain hehe be dahabuha .

Nurhacsi, mert szeretett felesége meghalt és szomorúság emésztette, elkísértette őt [a túlvilágra] négy nemes lánnyal, akik a feleségének szolgáltak.

Az idézet a manju i yargiyan kooli (~Mandzsuk igaz története) c. mű első, azaz az 1635-ös kiadásában szerepel, a későbbi, kissé átdolgozott változatokból hiányzik a mondat második fele! Valószínűleg már maguk a mandzsuk sem tartották szalonképesnek ezt a szokást, pedig a későbbi erőteljes sinizálódás ellenére rengeteget megőriztek a régi „pogány” kultúrájukból.
                                   Ők már valószínűleg kisérők nélkül léptek át a túlvilágba