Minden népnek van eredetmondája, természetesen a mandzsuknak is volt. Mivel élő mandzsut már nem nagyon találni, aki ismerné ezt a mondát, ezért segítségül hívjuk a Mandzsuk igaz története (manju i yargiyan kooli) című mandzsu történeti munkát, aminek az első lapjain már meg is találjuk az eredetükről szóló sorokat. Mivel ezt a művet három nyelven (mandzsu, kínai, mongol) adták ki, ezért most én is három nyelven közlöm:

manju gurun i da . golmin šanggiyan alin i šun degdere ergi bukūri gebungge alin . bolhūri gebungge omoci tucike .. tere bukūri alin i dade bisire bulhūri omo de abkai sargan jui enggulen . jenggulen . fekulen ilan nofi ebišeme jifi muke ci tucifi etuku etuki sere de fiyanggū sargan jui etukui dele enduri saksaha i sindaha fulgiyen tubihe be bahafi na de sindaci hairame angga de ašufi etuku eture de ašuka tubihe bilha de šufe dosifi gaitai andande beye de ofi wesihun geneci ojorakū . hendume mini beye kušun ohobi . adarame tutara sehe manggi juwe eyun hendume muse lingdan okto jehebihe bucere kooli akū sinde fulingga bifi oho manggi jio seme hendufi genehe fekulen tereci uthai haha jui banjiha ..

manju ulus-un ijaγur . öndür caγan aγula-yin naran orγoqu jüg boqori neretü aγula-daki bolqori neretü naγur-aca γaruγsan bülüge .. tere boqori aγula-daki bolqori naγur-tur tngri-yin ökid enggülen . jenggülen . fekülen γurbaγula beyen-iyen ukiyaγad usun-aca γarcu degel qubcad-iyan qubcalaqui jaγur-a odqan okin fekülen-ü degel-dür inu deger-e tngri-dece qubilγan šaγajaγai-yin talbiγsan ulaγan jimis-i olju fekülen tere jimis-i abcu köser-e talbiqui-ban qayiralan aman-daγan ömküged degel-iyen emüsküi-dür tere jimis kebelin-dür inu oroju tegün-ü siltaγa-bar köl inu kündü bolju bürün degegsi γarun yadaγad qoyar egeci-degen ögülerün köl minu kündü bolba . ta qoyar-aca anggida yakin qocoromui bi . qoyar egeci inu ögülerün bida lingdan em idegsen bülüge . ükükü yosun ügei bui . cimadur nigen jayaγan bui j-a . bey-e-ben könggen boluγsan-u qoyin-a iredkün ci kemeged qoyar egeci inu tngri-dür γarbai . tegün-ü qoyin-a fekülen-ece nigen uqun köbegün törölüge ..

A hatalmas Fehér hegység napkeletei oldalán van egy Bukuri nevű hegy és egy Bolhuri nevű tó, a mandzsuk eredete ide nyúlik vissza. A Bukuri hegy lábánál fekvő Bolhuri tóban fürdött az Ég három lánya, Engülen, Dzsengülen és Fekülen. Mikor kijöttek a vízből és fel akarták ölteni a ruhájukat, akkor a legfiatalabb észrevette a ruháján lévő piros gyümölcsöt (cseresznyét?), amit az égi szarka helyezett oda. Amint levette a ruhájáról, hogy a földre tegye, megkívánta és a szájába vette. Miközben öltözött a gyümölcs a gyomrába került, amitől teherbe esett. Mikor vissza akart szállni az Égbe, akkor képtelen volt rá, és így szólt a nővéreihez: áldott állapotba kerültem, hogy maradhatnék le tőletek? A két testvére így válaszolt: mi ittunk a halhatatlanság italából, nem tudunk meghalni. Neked elrendelte ezt [a gyermeket] a sors, miután megszülted, gyere! A két nővére visszaszállt az Égbe. Később Fekülen egy fiúgyermeknek adott életet.

                         illusztráció a Mandzsuk igaz története c. munkából, fürdik a három lány,
                                    a szarka épp ráteszi a gyümölcsöt Fekülen ruhájára

Ez a gyermek lesz a mandzsuk őse. Mennyire hihető, hogy valaki egy cseresznyétől teherbe esik? Ez a kérdés korábban már másokban is felmerült, és emiatt született az eredetmondának egy másik változata. Természetesen nem egy mandzsu hazafi kezdett kételkedni a cseresznye termékenyítő erejében, hanem egy mongol. A mongolok a XVII. században a mandzsuk uralma alá kerültek, ez nem mindenkinek tetszett, voltak lázadók, ellenállók is, de az általuk megfogalmazott kritika csak nagy ritkán maradt fent írásban. A XIX. század közepén élt Dzsambadordzs (Jimbadorji) a Kristálytükör (Bolor toli) című  történeti munkájában kritikával közelít a cseresznyéhez, a mondának egy sokkal reálisabb alakot ad, íme:

öndür boγda kemekü nigen yeke aγula oroi deger-e-ben cögürem oi secigelig-tei bayiγsan .. tere aγula-yin oroi-dur caγ caγtu egülen manan yeke asγaraju sonin sayiqan bayidaγ ajiγu .. tegüni tere jürcid-ün tayiju manan-u ucir-i singjilebesü tere cögürem tngri-ner-ün okid irejü ukiyadaγ kemen medeged . tere caγ-i bolqu-yi tokiyaldaγulju . tere cögürem-ün secigleg-tür niγun kebtebei .. tendece manan bolju . tngri-ner-ün okid irejü ukiyal kiküi-dür tere tayiju ber nigen okin-i γar abcu bayiγad kücü-ber yabuldubai .. qoyin-a tere okin ber jirmusun bolju sar-a güicekü caγ-tur okin ber cögürem-ün tende irejü törögsen köbegün-iyen qolosun-u nabci-ber boγoju talbibai .. tere köbegün-i ecige tayiju anu olju abuγad tejigsen köbegün . tegüni öndür boγda nereyidbei ..

Az Öndör Bogd [≈Magas Fenséges] nevű hatalmas hegy tetején volt egy ligettel körbevett kis tó. A hegy orma időről időre áthatolhatatlan ködbe burkolózott, különös és csodálatos jelenség volt ez. A dzsürcsenek vezére tudni akarta, hogy vajon mi lehet ennek az oka. Azt a választ kapta, hogy az Ég lányai járnak fürdeni a tóhoz. Amint ezt megtudta kivárta a megfelelő időt, majd elrejtőzött a tó melletti ligetben. Hamarosan sűrű köd ereszkedett le, majd megérkeztek az Ég lányai, akik fürdeni kezdtek. A dzsürcsen vezér karjánál fogva megragadta az egyik lányt és megerőszakolta. A leány terhes lett, és mikor letelt az ideje, újra a tóhoz jött, a csecsemőt sásba burkolta és otthagyta. Az apa megtalálta a gyermekét, magához vette és felnevelte, az Öndör Bogd nevet adta neki.
           Engülen és Dzsengülen (Fekülent a dzsürcsen vezér elragadta a nővérei mellől)

Az Öndör Bogd lett a mandzsuk őse. A dzsürcsen apa szerepeltetése nagyon frappáns, mivel a mandzsuk elődei tényleg a dzsürcsenek voltak. A mondából nem tűnik el teljesen a természetfeletti, az Ég három lánya megmarad, tehát a szerzőt nem az ösztönözte, hogy mindent lecseréljen reális dolgokra, hanem csak a fogantatás körülményeit kívánta profanizálni. Ezzel a mandzsuk kissé ágrólszakadtakká váltak a mongolokhoz képest, akik ekkorra már magukat az ázsiai hunokkal rokonították, és a régi uralkodói házuk családfáját egészen az indiai királyokig vezették vissza. Ha már fegyverrel nem tudtak visszavágni a mandzsuknak, megpróbálták intellektuálisan, mondjuk kevés sikerrel, mert a mongol történeti munkákat (egy kivételével) nem nyomtatták ki a mandzsu-korban, szamizdat formájában tudtak csak terjedni. A fenti eredetmonda után azt hiszem érthető, hogy a mandzsu udvar miért nem támogatta a mongol történeti munkák megjelentetését.