mongγol bičig & manju bithe

Mióta vannak mongolok? A kérdésre többen, többféle választ is adtak. A Tang-dinasztia 8. századi feljegyzéseiben bukkan fel először a mongol szó, mint nép/etnikum neve, azonban, hogy valóban ettől a ponttól számíthatjuk-e a mongolság keletkezését az jó kérdés.
  Mit mondanak erről a kérdésről maguk a mongolok? A legtöbb mongol történeti műben ez a kérdés fel sem merül. A 17. században élt Saγan Secen egy egész érdeket gondolattal áll elő, aminek egyrészt nem igazán volt előzménye, másrészt követői sem. Az Erdeni-yin tobci című művében jegyzett fel egy kis versikét, amit Dzsingisz kán mondott nagykánná emelése alkalmából, 1206-ban:

mungdanin yabuju narmai-yi joban jögejü jonggilan quriyaqui-a
munglaju jobaldun jirγaldun kücün-iyen ülemji öggügsen
molor erdeni metü ene kü bede ulus minu
müng-iyen üjetele jobabasu ber yerünkei-iyen
γool boluγsan-iyar ködelkü-yin degedü köke mongγol

A műnek van mandzsu fordítása is a 18. századból (monggo han sai da sekiyen), ebben így szerepel ez a rész:

mimbe dahame suilame uherileme bargiyara de
joboro be dosombufi jirgara hūsun be ambarame nonggibuha
molor boobai gese ere bita urse mini
joriha be tuwame joboro be uhelehe
oyonggo ten-i dulimba ofi kuke monggol

Magyar fordítás is van a 21. századból, de egy műfordító közreműködése nem ártott volna:

Kristályhoz fogható nomád [=bida] népem,
Keservben élve, erőtöket megfeszítve egyesítettétek a látóhatárt,
Kínokban vergődtetek, de lelkesen adtátok minden erőtöket
Elszántságotokat láttam, szenvedéseiteknek része voltam.
Központot alkotjátok, magasztos cselekvésű kék mongol népem!

A vers úgy kezdődik, hogy nomád népem, és úgy fejeződik be, hogy kék mongol népem. Saγan Secen megjegyzi, hogy ettől fogva, azaz 1206-tól nevezik a mongolokat mongoloknak. Azaz a nép/nemzet akkor születik meg, amikor Dzsingisz nagykán lesz, és nevet ad nyargaló lovas harcosainak. Az uralkodó a bida szót használja először a népére, ezt az egyszerűség kedvéért fordítottam nomádnak, mert kb. ezt jelenthette a kortársaknak. Ez a szó a kínai északi barbár (beidi, 北狄) kifejezés fonetikus átírása, ami először a kínai Csou (Zhou)–dinasztia (Kr. e. 1046–256) korában tűnik fel. Ez volt a belső–ázsiai nomádok gyűjtőneve a következő évszázadokban is. Saγan Secen koncepcióját tovább is lehetne bontani, tehát a belső-ázsiai füvespusztán gyakorlatilag az ősidők óta mindig ugyanaz a nép élt, akiknek eredendően nincs neve, azonban ha egy uralkodó megszervezi őket, akkor új, addig nem használt megnevezést is kapnak.
             Kb. ezen a helyen hangozhatott el a versike, itt született meg a mongol nemzet (elnevezés)