mongγol bičig & manju bithe

A 8. században Tibetben, az uralkodó támogatásával nekiálltak lefordítani az indiai szövegeket. A uralkodó Trisong Detsen (uralk. 755-797) indiai mestereket hívott az országába, egyikük volt Padmaszambhava. A fordításhoz fordítókra van szükség, ha nincsenek, akkor ki kell neveli őket, iskolát kell alapítani. Mi van akkor, ha ostobák a diákok és képtelenek tanulni? Tehetségeseket kell keresni, az alábbi történet pont erről szól. Padmaszambhava hogyan talált egy okos gyereket, akiből később az egyik leghíresebb fordító lett. A részlet az erdeni-yin tobči mongol krónika mandzsu fordításából van, a monggo han sai da sekiyen i bithe-ből. Az újkori mongol történeti hagyomány szerint a mongol kánok (Dzsingiszt is beleértve) indiai származásúak. A hagyomány szerint az első birodalom az indiai volt, majd következett a tibeti és végül a mongol, mindhárom országot ugyanaz a dinasztia uralt, (ahogyan a régi krónikáink vallják, hogy Árpád is Attila családjából származik, azonban manapság már senki sem fogadja el történeti ténynek azt, hogy Dzsingisz családfája Indiában gyökeredzik, viszont nálunk még mindig sokan igaznak tartják a Képes Krónikában leírtakat) emiatt lehet indiai és tibeti történetekkel találkozni a mongol krónikákban.

tereci enetkek gisun be tubet gisun de ubaliyambure jalin tubet juse de tacibucibe . sain i taciha juse emke inu bahakū ofi batma sambawa baksi umesi jobošome . tacici ojoro juse be beyei baihaname yabuhai .. emu booi duka de isinafi tuwaci nadan se i emu haha jui bihebi .. inde fonjici ini ama eme gemu boode akū sembi .. jing udelere erin ofi maikan cafi . udelere de ineku jui be hūlame gajifi . sini ama aibide genehe seme fonjici . ini ama be gisun baime genehe . sini eme aibide genehe seci . ini eme be yasa baime genehe seme jabuhabi .. namašan ini ama arki udafi jihe be tere jui arki be jorime . gisun baime genehe sehengge erebe arki omiha manggi gisun yeye gejinggi ojoro be henduhebi .. geli ini eme i udafi gajiha dengjan dabure nimenggi be jorime yasa sehengge erebe dengjan dabuci farhūn dobori seme yaya be gemu sabumbi sehe manggi baksi umesi urgunjefi . ineku juse be gaifi jihe be han hese wasimbume . ere serengge julgei ananda i hūbilgan . te baragur gendun i jui baragur biruzana sere gebungge jui inu sefi . imbe enetkek gisun tacibure de goidahakū šuwe hafu sain i tacifi tubet i mergen lozawa biruzana seme algikabi ..

Azért, hogy szanszkrit szövegeket tibetire fordítsanak, Padmaszambhava tibeti gyerekeket kezdett tanítani, de egy sem akadt, aki jól tanult volna. Nagyon elkeseredett, saját maga indult, hogy tehetséges diákokat találjon. Egy házhoz érkezett, a kapun benézve meglátott egy hét éves gyereket, aki a kérdésére azt válaszolta, hogy nincsenek otthon a szülei. Mivel eljött az ideje, hogy megpihenjen, Padmaszambhava felverte a sátrát. Magához hívta a fiút és megkérdezte, hogy hová indult az apja. A fiú azt válaszolta, hogy szót keresni ment. Majd azt kérdezte, hogy anyja merre ment, a fiú erre azt mondta, hogy elment szemért. Hamarosan megérkezett az apa egy üveg pálinkával. A fiú az italra mutatott és így szólt: a szó az italt jelenti, ha megissza, akkor bőbeszédűvé válik. Majd a fiú anyja is hazaért, lámpásba való olajat hozott magával. A fiú erre rámutatva így szólt: a szem ezt az olajat jelenti, ha ezt lámpásba tölti és meggyújtja, akkor sötét éjszaka is minden látszódik. Padmaszambhava nagyon megörült ennek a válasznak, fogta a gyereket és visszatért vele. Az uralkodó kijelentette, hogy ez a gyerek Ánanda reinkarnációja, most Baragur Gendun fiaként, Baragur Vajrócsana néven született újjá. Nyomban elkezdték szanszkrit nyelvre tanítani, kiválóan tanult, hamarosan nagy tudásra tett szert. Tibeti bölcs, Lozawa Vajrócsana néven híresült el.
                                                                       Vajrócsana