mongγol bičig & manju bithe

A mongol kánok temetkezésének kérdése régóta foglalkoztatja az embereket. Különösen Dzsingisz kán sírja után nagy az érdeklődés. A mai napig egyetlen egy mongol káni sír sem került elő, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy kezdetben titkos/tiltott helyre temették őket. A Kínát uraló mongol kánok ezen a téren nem vették át a kínai hagyományt, ugyanúgy temetkeztek, mint a pusztákon nyargalászó őseik. A 16. század végén a buddhizmus hozott változást ebben a szokásban, nem egy esetben előfordult, hogy sztúpába temetkeztek vagy pedig egy-egy kőhalomra/kőhalom alá, amit láma áldott meg. A fentiek fényében egészen egyedülálló a mongol, pontosabban ojrát Eszen kán esete (†1455), aki az Erdeni-yin tobci szerint az alábbi módon végezte:

tendece esen qaγan γaγcaγar buruγudcu yabun atala . uridaki böke sürsün-ü köbegün baγu kemekü bariju alan . kökei qan-i kötel degere modun-dur elgijü talbijuγui ..

Majd miközben Eszen kán egyedül menekült a megboldolgult Böke Szürszünnek a Bagu nevű fia elfogta és megölte. A Kökei hegy hágóján egy fára akasztotta fel.

                                                        a Kökei-hágó felhőbe burkolózva
Eszen ojrát volt, a dzsingiszida mongol kánok örökébe kívánt lépni, finoman szólva sem volt elsöprő a támogatottsága, hiába ért el jelentős sikereket (pl. elfogta a Ming Zhengtong császárt 1449-ben, majd Pekinget is ostromolta), a mongol elit nem fogadta el őt, élete végén menekülés közben érte a vég. Ellenség kezébe kerülve nem számíthatott tisztességes temetésre, főleg, hogy korábban darabokban lógatta fel egy fára gyilkosának apját. Akárhogy is nézzük, nem ez volt a hagyományos útja egy kán elhantolásának. A(z anya)földben nyugalmat talál a test, de a levegőben, széltől cibálva nem nagyon. Másrészt egy forgalmas hágón himbálózó hulla minden utazónak tudtára adta, hogy az élet így is be tud végződni. Természetesen a legjobb lenne erről a kérdésről megkérdezni Bagut, az elkövetőt, de erre sajnos már nincs mód. Bárhogy is volt, az biztos, hogy a holttest már nem lóg ott a Kökei hegy hágóján, rég eltűnt Eszen kán holtteste a varjak és a farkasok bendőjében.
                                   fák a hágón, manapság már nyoma sincs Eszen holttestének

A mongolok hosszú éveken át voltak a mandzsu uralkodók alattvalói. 1636-ban a Góbitól délre lakó,- majd 1691-ben a Góbitól északra lakó mongolok behódoltak a mandzsuknak. Ha a kezdeteket keressük, akkor felvillan 1607, mikor is a Góbitól délre lakó mongolok egy csoportja, az öt déli halha megye követei a Kündülen kán, azaz kb. a Magasztos kán cím adták Nurhacsinak.
  Természetesen ennek is voltak előzményei, a legkorábbi békés kapcsolatfelvétel több mint tíz évvel korábban történt. Ebben a déli halhák játszották a főszerepet egy másik mongol népcsoport, a horcsinok mellett. A kapcsolatfelvételről kortárs forrás nem maradt fenn, csak a XVIII. században összeállított mandzsu történeti munkákban találkozhatunk az esemény rövid leírásával:

niowanggiyan morin aniya niyengniyeri aniya biyade . monggo aiman i dalaha niyalma teni sain i afaha .. horcin i beile minggan . kalka i beile loosa sain i acaki seme . teisu teisu elcin takūraha manggi . tereci monggo i geren aiman i dalaha niyalmai elcin lakcarakū amasi julesi yabubuha ..

Kék ló év [1594] első hónapjában a mongol megye vezetője békét kívánt. A horcsinok bejléje, Minggan és a halhák bejléje Lósa keresték a jó kapcsolatot, így külön külön követet küldtek. Innentől fogva a mongol megyék vezetőinek követei szakadatlanul jöttek és mentek.

A részlet eléggé szűkszavú, az utolsó mondta pedig kicsit gyanús. Több mint száz évvel későbbről visszatekintve úgy tűnhet persze, hogy a követek jöttek és mentek szakadatlanul, azonban 1594 után még sok mosolyszünet volt a különböző mongol népcsoportok és a mandzsuk között.

Nyilván nem volt véletlen, hogy pont ebben az évben volt a békés kapcsolatfelvétel, ugyanis 1593-ban Nurhacsi ellen vonult egy koalíciós sereg, amelynek a tagjai között a horcsinok mellett valószínűleg a halhák is képviselték magukat. A seregnek nem volt erős központi irányítása, így a túlerő ellenére nagy vereséget szenvedtek.
  Valószínűleg ez a vereség döbbentette rá a csatában résztvevő mongolok vezetőit, hogy Nurhacsit komolyan kell venni.

A mandzsu császárok erőteljesen támogatták a buddhizmust, ennek nyomán a mongol területeken gomba módra szaporodtak a kolostorok a XVII-XVIII. századtól kezdve. Nem volt önzetlen az a támogatás, amit a császári fenntartású kolostorok kaptak évjáradék formájában, a pénzért meg kellett "dolgozni". A XVII. század végén Elhe Taifin mandzsu császár egyszer így nyilatkozott erről vallásról:

bi gūnici . fucihi doro bolgo bime getuken . gosin jilan be akūmbufi . dergi de oci . han sei doro de dorgideri aisilame . fejergi de oci . geren mentuhun de getukeleme ulhibume tusa arame ofi . tuttu ofi jalan jalan i han se . sajin tacihiyan be . hing seme badarambuha urse de kesi isibume . fucihi doro be eldembuhebi ..

Az gondolom, hogy Buddha tanai magasztosak és tiszták, megbocsátással és könyörületességgel teljesek. Ez a vallás a császárok uralmát észrevétlenül támogatja, az alattvalók minden tudatlanságát eloszlatja. Emiatt virágoztatják fel a különböző korszakok uralkodói a buddhista vallást, és kegyesek a tant őszintén támogató emberekhez.

A buddhista kolostorok hogyan tudják támogatni a császárt, illetve a hatalmát? Például imádkoznak, áldozatot mutatnak be a hosszú életéért. A höhhoti Yeke juu, azaz a Nagy kolostor (hivatalos nevén caγlasi ügei süm-e, azaz kb. Örökre fennmaradó kolostor), főszentélyének oltárán található három kis táblácska:

Nézzük meg a jobb oldalit közelről:

A mandzsu nyelvű felirata: hūwangdi tumen se tumen tumen se, szó szerint császár, tízezer év, tízezer tízezer év, de úgy lehetne értelmezni, hogy tíz-tízezer évig éljen a császár!
A táblácskának eddig egy párhuzamát találtam, ez állítólag Lhászában, a Potalában van:
                          (a kép innen van: http://magazeta.com/2007/05/potala-temple-china/)
A felirat mongol és mandzsu része:

caγ-i ejelegci quwangdi tümen nasun tümen tümen nasun

forgon be aliha hūwangdi tumen se tumen se

Azaz a világot uraló császár tíz-tízezer évig éljen! (A caγ-i ejelegci / forgon be aliha kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy az időt uraló, de itt világot uraló az értelme.) Valószínűleg sok más helyen is volt ilyen táblácska, ami a császár hosszú életét kívánta, azonban a mandzsu birodalom bukása után valószínűleg tűzre kerültek.

Dzsingisz kán a hatalmát nem egyedül építette, ott voltak a testvérei, akik segítettek neki. Azonban eljött egy pillanat, amikor úgy érzete, hogy ő már képes egyedül is uralkodni. Ezt nyilván valahogy a testvérei tudomására kellett hoznia. Ezzel kapcsolatban van egy legenda, ami nyilván Dzsingisz halála után keletkezett, de igen érzékletesen festi le az elképzelt eseményt. A történet több változatban is fennmaradt különböző mongol történeti művekben, most a Dzsingisz kán arany története (Cinggis qaγan-u altan tobci) című műben lévő változat kerül terítékre:

tegün-ü qoyin-a erketü qormusda tngri-eče eǰen boγda-tur erten-ü buyan-u küčün-ber erdenitü qas ayaγan-tu rasiyan-u ariki dügüreng soyurqabai .. ayuqu metü eǰen boγda abču ǰoγolγan saγuqui-dur aq-a-tu arba bolosa . degüü-dü dörbe kele . a eǰen minu yeke-iyen-yi či ǰoγoγlaqu bügesü . asaraǰu man-dur öčüken-i öggün soyurq-a geǰü üge ayiladqaγsan-dur eǰen boγda dörben degüü-degen ǰarliγ bolorun . erte töröküi-dür minu baraγun γar-tur minu . luus-un oron-ača qasbuu tamaγ-a burqan-u ǰarliγ-iyar učirabai .. edüge erketü qormusda tngri-yin qas ayaγan-du rasiyan ariki dügüreng soyurqabai .. ǰayaγatu eǰen bi bolba uu geǰü sanaluγ-a . uququ bolusan geǰü ögbei .. dörben degüü inu abču uqubasu aman-dur inu oroγuγad . qoγolai-dur inu ese ečibe .. dörben degüü inu eǰen-dür öčirün ǰayaγatu eǰen-luγ-a ǰayaγan ügei bida . buruγu buliyalduqu aǰiγu .. ayil-un činu alba-yi medekü noyan bolbasu gebe tere rasiyan-i eǰen ǰoγoγla geǰü mörgün öčiǰü bariqu-du eǰen abču ǰoγoγlaba .. eǰen boγda rasiyan-du kölčügüren bülisčü ǰarliγ bolorun . erte töröküi-dür minu burqan-u ǰarliγ-iyar luus-un qaγan-u qasbuu tamaγ-a učirabai .. edüge erketü qormusta tngri-deče qas ayaγan-du rasiyantu ariki dügüreng soyurqabai .. tngri-eče ǰayaγatu eǰen bi buyu geǰü ǰarliγ bolba .. ..

Később a hatalmas Kormuszda isten Dzsingisznek egy nektárral teli jáde csészét adott ősi erényei miatt. Mikor a kán ezt kortyolgatva üldögélt, négy öccse elébe járult és így szólt: - Mondják, hogy ha a bátynak tíz rész jut, akkor az öcsnek egy. Fenség! A nagyját te iszod meg, szánj meg minket, adj egy keveset belőle! E szavakra Dzsingisz így szólt hozzájuk: - Buddha parancsára születésemkor a bal kezemben a sárkányok földjéről származó jáde pecsét volt. Most a hatalmas Kormuszda istentől egy nektárral teli jáde csészét kaptam. Azt gondolom, hogy én vagyok a kiválasztott uralkodó. Vegyétek, igyatok belőle! - azzal átnyújtotta a csészét. Az öccsei belekortyoltak, az italt bár meg tudták ízlelni, mégsem ment le a torkukon. Erre így szóltak bátyjukhoz: Téged a sors kiválasztott, minket nem. Hibáztunk, mikor kértünk a nektárból. Szolgálni fogunk neked! Dzsingisznek már a fejébe szállt az ital és így szólt: Buddha parancsára születésemkor a bal kezemben a sárkányok földjéről származó jáde pecsét volt. Most a hatalmas Kormuszda istentől egy nektárral teli jáde csészét kaptam. Én vagyok az Ég által kiválasztott uralkodó!

A történetben kulcsszerepet kap a nektárral telt csésze, aminek csak egy távoli párhuzama van. Egy legenda szerint egyszer egy üveg italt (kumiszt?) kapott Dzsingisz, teli pohárral ivott belőle, ami átmelegítette. Az öccsei is ittak, de ők már egy kortytól megrészegedtek, emiatt nagy tiszteletben részesítették a bátyjukat, mert neki nem szállt fejébe az ital.
                                                      mongol-kori arany csésze
A pecsét viszont elég sokszor előbukkan a mongol hagyományban, később elvesztik, majd megkerül, legvégül a mandzsu uralkodók kezében fog kikötni. A korábbi hagyomány szerint Dzsingisz kán egy vérröggel a kezében született, itt már pecsét van nála. A kiválasztottságot már nem a vérrög mutatja, hanem a pecsét, ami ráadásul nem is akárkinek a parancsára, és nem is akárhonnan került oda. A mai gyerekek kezében meg egy csörgő szokott lenni, ami az anyjuk parancsára kerül a bölcsőbe, változnak az idők.

A régi emlékeket meg kell őrizni, nem szabad kidobni semmit sem. A mandzsu udvarban komolyan vették ezt, rengeteg emlék megmaradt az utókorra. Idővel lassan feledés homálya borítja a tárgyak eredetét, de ez ellen könnyű harcolni, egy kis cédulára oda kell írni, hogy pontosan miről van szó.
Az alábbiakban egy íjról lesz szó, első ránézésre semmi különös nincs benne.

Azonban ha megnézzük a mellékelt cédulát, akkor rájövünk, hogy ez nem egy hétköznapi darab.

A mandzsu szöveg:

šizu eldembuhe hūwangdi i baitalara sahaliyan uihe hadaha alan alaha beri emke elhe taifin i juwanci aniya gingguleme asaraha

Egy íj, amit a megboldogult dicsőséges Shizu [=Ijishūn Dasan, 1643-1661] császár használt, fekete szaruval megerősítve és nyírfakéreggel betekerve. Elhe Taifin tizedik [1671] évében gondoson raktározva.

Azaz Ijishūn Dasan (mongol nevén Ey-e-ber Jasaγci) íjáról van szó. Ő volt az a mandzsu császár, aki alatt elfoglalták Pekinget. Ebben  nem vehetett tevékenyen részt, mert akkor még csak gyerek volt, viszont az valószínű, hogy kamaszkorától fogva használta ezt a fegyvert. Mivel a császáré volt, ezért valószínűsíthető, hogy ez egy minden tekintetben kiváló darab. A fekete szaru (sahaliyan uihe), amivel meg volt erősítve az kérdéses, hogy pontosan mit is takar. Feltételezhető, hogy nem minden íj készült így, mert akkor ez nem lenne külön kiemelve.

Nurhacsi hatalmának növekedését égi jelek kísérték. Volt mikor egy fénykapu jelent meg az égen, de voltak ennél különösebb jelek is. A Mandzsu birodalom megalapításának stratégiája (daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe) című mű beszámol egy különös tüneményről, ami pont 1616-ban, a birodalom első alapításakor tűnt fel.

tere biyai niowanggiyan tasha inenggi tasha erinde . dergi julergi ergici šanyan siren na ci dekdefi abka de sucunafi . uncehen narhūn bime hetehe . muru janggū i adali . golmin ici tofohon juda . onco ici emu juda funcembi . juwan ninggun inenggi ofi samsiha

Abban a hónapban (kilencedik hónap) tigris napon, tigris időben délkeleten egy fehér fénypászma emelkedett fel a földről és tört az ég felé. A vége vékony volt és visszahajlott, pallost formázott az alakja, hosszúsága a tizenöt-, szélessége az egy ölt is felülmúlta. Tizenhat nap után eltűnt.

Tehát egy fénykard emelkedett fel a földről és döfött az égbe, vajon mit jelenthetett ez? Talán egy előjel volt, ami megmutatta, hogy Nurhacsiék hatalma az égig fog érni, ami be is következett.
                                                           a hódítás alulnézetből

Dzsingisz kán lánykori, azaz fiúkori neve Temüdzsin volt, csak nagykánná választásakor, 1206-ban vette fel a Dzsingisz nevet. A két név néha össze tudja zavarni az embereket, ahogy az alábbi idézetben is látszik:

temüjin qaγan bol tangγud-un qaγan-u aci küü bayijei .. ene küü eke nutuγ-aca-ban γaruγad malcin qonicin-u dumda oroju amiduraju bayijei .. mongγol kümün ene malcin boluγsan küü-yi olju abuγad mongγol-un-iyan qaγan bolγaju ergümjilejei .. tegeged ene malcin qaγan-du nige kücütei büsegüi olju qolboqu ügei bolqu ügei . getel-e kücütei büsegüi-yi yaγakiju meden-e bui . siroi-yi gün coγuratal-a sigedeg teyimü büsegüi-yi songγoqu ügei bolqu ügei gejü kelecejegejei .. qaγan tegeged qoyar keüked-tei boljei .. cinggis bol tere temüjin qaγan-u küü ni yum .. cinggis ebüge-yin-iyen alaγdaγsan ösiy-e-yi abun-a gejü tangγud-un qaγan-tai bayilduju . tegün-ü qatun-i ni oljalajei ..

Temüdzsin kán a tangut uralkodónak volt az unokája. Ez a gyermek elhagyta a szülőföldjét és pásztorok közé ment, ott élt közöttük. A pásztorrá felcseperedő gyereket a mongolok megtalálták és megtették saját kánjuknak. Majd azt beszélték egymás között, hogy ennek a fiúnak mindenképpen kellene találni egy erős nőt, és hozzá kellene adni. De igen ám, honnan lehet felismerni az erős asszonyt? Amelyik mély lyukat pisil a földbe, csak azt szabad választani! Végül két gyermeke született az uralkodónak. Dzsingisz ennek a Temüdzsin kánnak volt a fia. a tangut uralkodóval háborúzott, hogy bosszút álljon a nagyapja megöléséért, majd a tangut uralkodó feleségét zsákmányul ejtette.

A történet mindenféle mongol legendáknak zagyvaléka. A pásztorok közé ment (helyesebben menekült) fiú Bayan Möngke (1479-1487) kán apja, Hagurcag volt, akit az ellenség elől elrejtve vittek egy nomád szállásra, hogy ott éljen. Ott bukott le, hogy felismert egy vadászsólyomfajtát, amivel csak a fejedelmi udvarban vadásztak.
  A nő „tesztelése” a vizeletének erőssége által közismert volt, az egyik XIII. századi mongol történeti műben, a Dzsingisz kán arany történetében (Cinggis qaγan-u altan tobci) Dszingisz anyjának elrablásánál is felbukkan már:

erte nigen caγ-tur yisügei ejen aba abalaju yabutala naγan-a inu olan em-e qalaγlaju caγan-a inu γaγca em-e mori üjejü bayiqui-yi üjeged . tere emes-tür ataγ-a-tai bayinam gejü naqun ner-e-tü tüsimel-iyen ilegebe .. tere tüsimel ecijü üjeged nigen aruuqan sayin em-e mori üjegsen ajuγu ..

     aldar-tu sayin köbegün törökü ajuγu .
     altan γarγan nebte mori üjejü bayinam

gejü kelebe ..

Egyszer réges-régen, mikor Jiszügej-bátor hajtóvadászaton volt, felfigyelt egy csoport sugdolózó asszonyra, akiktől távolabb egy nő pisilt. Sok irigye lehet neki - gondolta, és odaküldte Nakun nevű szolgáját, aki visszatérte után így szólt: egy szép, nemes nő pisilt ott.

     Híres, kiváló gyereket szülni tudó,
     Aranyat erős sugárban pisilő.

El is rabolták a nőt, akitől megszületett később Dzsingisz kán, gyerekkori nevén Temüdzsin.
                                                          Dzsingisz? Vagy Temüdzsin?
A fenti idézetben szereplő bosszúállás háttere az volt, hogy Dzsingisznek az apáját ölték meg a tatárok (nem a tangutok), akiken Dzsingisz bosszút állt. A tangutok elleni hadjáratra pedig két magyarázat van: az egyik, hogy a tangut uralkodó nem akart behódolni neki, a másik pedig, hogy Dzsingisznek fájt a foga az tangut uralkodó egyik, világszép feleségére, akit meg is szerzett. (A történethez még annyi hozzátartozik, hogy a lány a nászéjszakán a nemi szervébe rejtett pengével kényes helyen megsebezte és megölte Dzsingiszt).
  Visszatérve a fenti idézethez, már a XVIII. századi történeti művekben gyakran szerepel Dzsingisz csak Dzsingiszként, a Temüdzsin név néhol meg sincs említve, valószínűleg az egyszerű nép körében úgy ismerték Dszingiszt csak Dzsingisz néven ismerték sokan és mikor hallottak Temüdzsinről, akkor nem tudták hova tenni ezt az információt. Sejtették, hogy valami köze lehet Dzsingiszhez, így ő lett az apja. Mongóliában a XX. század elejéig nem volt mai értelemben vett történelemtanítás, így semmi meglepő sincs az ilyen, látszólag zagyva történeteken.                         múlton töprengő mongol gyerek - Ulánbátor pereme, 2011

Mandzsuriában a a XVII. század elején rengeteg kis törzs volt. Néhányuknak „beszélő neve” volt, mint pl. elmin – betöretlen ló, hada – szikla, sibe – zsurló (ezt egyébként polírozásra használták). Nyilván a többi törzsnévnek is volt valami jelentése, kevés a valószínűsége, hogy egy értelmetlen hangsorral hívták volna magukat.
  Az egyik legérdekesebbnek tűnő törzsnév a Kutyaküldő volt (indahūn takūrara). Nem lehet róluk sokat tudni, 1616-ban említésszinten megjelennek a mandzsu híradásokban, mint terület (területnév és törzsnév között majdnem mindig átfedés van). A következő évben is találunk róluk pár szót:

sucungga aniya bolori . musei cooha sahaliyan ula i aiman be dailafi . gungge mutebufi amasi merire de . indahūn takūrara . nooroi . sirehin . ere ilan golo be elbime dahabuha . tere goloi dehi dalaha niyalma . tanggū funcere boigon be gaifi . ilaci aniya juwen biyade dahame jihe 

Az első év [1616] őszén a mi seregünk [=mandzsu sereg] az Amur folyó menti vidéket megtámadta, fényes haditetteket hajtott végre. Mikor visszatértek, akkor a „Kutyaküldő,” a Nooroi és a Sirehin területeket hódoltatták, majd a harmadik évben [1618] ezek negyven vezetője, több mint száz családdal együtt a harmadik év tizedik hónapjában az udvarba jöttek és behódoltak.

Az Amur folyó rettenetesen hosszú, nem lehet tudni, hogy pontosan mely területeken lakott ez a Kutyaküldő törzs. A kutyát egyébként nagyra tartották a mandzsuk, nem ették meg őket az egyes szomszéd népekkel ellentétben. A legenda szerint Nurhacsi életét többször is kutyák mentették meg, egyik esetben a házőrzője adott jelet az érkező orvgyilkosoknak. Valószínűleg vadászatra is használták őket, egy-egy szép kutya pedig könnyen lehetett státuszszimbólum. Feltehető, hogy ez a bizonyos Kutyaküldő terület/törzs kutyákat tenyésztett, de ezzel kapcsolatban nem túl bőbeszédűek a források.
                                                        Nurhacsi és az ölebei/házőrzői
Zárójeles megjegyzés, a XVII. századi mongol krónikákban felbukkan egy bizonyos küreng noqai ulus, azaz a barna kutyák népe/országa, hogy ennek mi köze van a kutyaküldőkhöz az jó kérdés, valószínűleg semmi.

1636 fordulópont a mandzsu történelemben, teljesen átalakul az ekkor még piciny birodalmuk. Ekkor veszik fel a mandzsu nevet, ekkor írják meg - azaz állítják össze - a saját őstörténetüket. A birodalom nevét is lecserélik, az évnevet is megváltoztatják. Vajon mi volt az átalakulás utolsó mozzanata?
  Szerencsére fennmaradtak a korabeli feljegyzések, a mandzsu udvarban mongolul (is) lejegyezték, hogy melyik nap mi történt. 1636-ban, az tavasz utolsó hónapjában összegyűltek a Góbitól délre lakó mongol előkelők és még sokan mások, címet ajánlottak az uralkodónak, amit ő először nem fogadott el. Majd miután már három éve folyamatosan ezzel nyúzták, nagy nehezen kötélnek állt. A nyár első hónapjának tizenegyedik napján Hung Tajdzsi az Égnek és a Földnek szóló imával tett eleget az alattvalók kérésének és pontot az átalakulás végére. Ezt így jegyezte fel egy szorgos írnok:

tngri ecige . etügen eke-dür öcin jalbariqu minu . öcügen bey-e yeke oron-i jalaγsan-aca inaγsida . yeke törö-yin tulada . ürgüljide sedkijü . caγ tutam . nimgen mölsün-i gickiküi metü sedkil-iyen ülü amun . edür ba . söni kiyicengseger arban jil bolba ..tngri ecige örösiyejü . ecige ebüge-yin törö-yi manduγulju . solongγ-a ulus-i oroγul-un . mongγol ulus-u erke-dür oroγulju nigen-e qamtudqaγad . qasbau erdeni tamγ-a kiged γajar usun-u inu abuγsan-du . γadaγ-a-tu dotoγ-a-du noyad . sayid . ulus irgen bügüdeger . + tngri-yin ibegel-iyer tokiyalduγul-un . kündü yeke cola . ner-e-yi inu ergüjü aldarsiγuluy-a kemeküi-dür . ede-luγ-a dayiming ulus-i dayilaγsaγar buyu . yeke cola ner-e kemekü masi berke buyu . kemen ülü bolun jidkün atala . bügüdeger dakin dabtan ögüleküi-dür . olan-u üge-ber . yeke oron saγuqui-dur ulus-un ner-e-yi olariju . dayicing ulus kemen . on-u ner-e-yi ulariju . degedü erdem-tü-yin terigün on kemen daγursqabai .. teyin bügetele bi ulus irgen-i öglige soyurqal-iyar qangγaju . engke amuγulang bolγaγ-a edüi .. tngri ecige minu gegen-iyer örösiyejü ulus-un törö-yi ürgüljide tedkükü ajiyamu uu

Hozzátok imádkozom Ég apám és Föld anyám! Jelentéktelen személyem a trónra kerülés óta [1626] folyamatosan törekszik a birodalomért, egyetlen órára sem tudott megnyugodni a lelkem, olyan mintha vékony jégen járnék. Tíz év telt el így, éjjel-nappal igyekeztem. Az Ég apám kegyes volt, így az őseim hatalmát felvirágoztattam, a koreaiakat behódoltattam, a mongolokat a hatalmam alá hajtottam és egyesítettem, majd mikor a jáde pecsétjüket és a földjüket elvettem, akkor az idegen és a rokon előkelők, tanácsosok, az egész nép mindannyian az Ég támogatásával megegyezően méltóságos és hatalmas címet, nevet akartak adni nekem és híressé tenni, de én ellenkeztem, mondván, hogy emiatt háború támadna a Mingekkel, nehéz teher lenne ez a hatalmas cím. Azonban újra megismételték a kérésüket és sokak szavainak hatására a trónszéken ülve megváltoztattam a birodalom nevét Dajcsingre, az év nevét is megváltoztattam, Kiváló erényű első éveként lett ez ismert. Miközben én a népnek ajándékokat és adományokat adok míg el nem jön a nyugalom és a béke, addig, kérlek téged Ég apám, hogy fényességed legyen kegyes hozzám és folyamatosan támogasd a birodalmat!

A szövegben említett jáde pecsét a hagyomány szerint Dzsingisz pecsétje volt, amit 1368-ban elhagyott Togon Temür kán, amikor Dajduból (mai Peking) elmenekült. A pecsét a XVI. század végén került elő, egy birkapásztor találta meg, majd a mandzsukhoz került. A pecsét jelképzete a mongolok feletti hatalmat.
  A pecsét itt csak egy mellékszál, sokkal érdekesebb az, hogy a birodalom új nevét és az uralkodó új címét is az alattvalók találják ki és ajánlják fel. Honnan jöhetett ez az ötlet? A választásnak volt-e valami előképe vagy sem? Korábban a Ming birodalom adta a címeket és a rangokat a mandzsu területen, Hung Tajdzsi nagyapja csak a Ming birodalomtól kapott címet. Hung Tajdzsi apját 1607-ben mongol előkelők már megörvendeztették egy káni címmel, majd 1616-ban az alattvalók kérésére alapította meg a Kései Jin dinasztiát (1616-1636), végül Hung Tajdzsit 1626-ban választották uralkodónak az előkelők. A kérés meghallgatása után egy ima volt az, amivel az Ég és a Föld áldását kérte az uralkodó és ezzel lett teljes a birodalom átalakulása. Bárhogy is van, jól látszik a mandzsuk elképzelése a hatalomról, a kán az Ég és a nép között van, az Ég támogatja, a nép megválasztja. Ha nem támogatná az Ég, azt onnan lehetne tudni, hogy vesztesen kerülne ki egy-egy csatából, és akkor már valószínűleg az alattvalók sem támogatnák.
             záródnak az ajtók, az átalakulás befejeződött, kizárták a múltat a jövőből
Zárójeles megjegyzés: a mandzsu eredetmondát is ebben az időben állították össze, nem meglepő, hogy abban azt találjuk, hogy az első mandzsu uralkodót is a nép választotta meg uralkodójának, miután kiderült, hogy őt az Ég küldte.

Nemrég egy cirainom/cirabithe hozzászólásban szerepelt egy érdekes négynyelvű (tibeti, mandzsu, mongol, tibeti) felirat egy kis ezüsttárgy hátán. Nem sokkal később találtam több képet is erről, és azt kell mondanom, hogy csodálatos ( http://www.polypm.com.cn/news_detail.php?nid=668 ). Egy Fehér Tára szoborról van szó, amit 1762-ben felismert egy bizonyos Awangbaldzsur kutugtu. Feltehetőleg ez idő tájt készül ez a kis ezüst házikó is neki, rajta a feliratokkal. A szobor gyaníthatóan valami híres Fehér Tára ábrázolás lehetett, valószínűleg valami legenda is kapcsolódott hozzá, de ennek egyelőre nyomát sem találtam. Nagyon sok történet kering elveszett és később megtalált (felismert) varázslatos tárgyakról, ez is egy ilyen lehetett. Remélem valamikor fény derül a szobor történetére, mert enélkül hiába van meg mindkét karja, csak egy torzó.
A mandzsu és a mongol szöveg nagy vonalakban követi egymást. A dátum leírása a szokásos eltérést mutatja, a mandzsuban mindig leírják, hogy az év hányadik hónapjáról van szó, a mongolban pedig az évszakok első, középső és utolsó hónapjáról beszélnek. A többi rész majdnem egyforma, a mandzsuban Tárával kapcsolatban be van tűzve még két szó, dobume aitubure, aminek az első tagja nyilvánvaló elírás, a dobu- azt jelenti, hogy leültetni egy kutyát, vagy kalitkába zárni egy madarat, míg a dobo- azt, hogy áldoztatni/áldásos hatást kifejteni. A dobu- és a dobo- között a mandzsu írásban összesen egy pont a különbség. A mongol változat sem nélkülözi a hibát, a labai (kagyló, de a gyöngyház jelentés is belefér) szóból lemaradt az l betű. Egy ilyen kvalitású darabnál az ember feltételezné a hibátlanságot, de ennyi belefér. A szövegben még egy bizonytalanság van, a szobrot vagy felismertették, vagy megismertették, azaz bemutatták. A mandzsu az előbbi, a mongol inkább az utóbbi változatot támogatja. Azért gondolom, hogy ez egy régi szobor, amit felismertetni kellett, mert ha új lett volna, akkor simán csak annyit írtak volna rá, hogy a császár ajándéka.
A mandzsu felirat:
abkai wehiyehe i orin nadaci aniya jakūn biyai ice duin de + hesei awang baljur kūtuktu de afabufi takabufi juktehe adistid bisire duna i weilehe šanyan dobume [=dobome] aitubure eme fucihi

A mongol felirat:
tngri-yin tedkügsen-ü qorin doloduγar on namur-un dumdadu sarayin sin-e dörben-e + jarliγ-iyar awang baljur qutuγtu-dur tusiyan ögcü taniγuluγad takiγsan adistid-tu abai-bar [=labai-bar] bütügsen caγan dar-a eke .

Magyarán:
Az Égtámogatotta [=Csienlung, (Abkai Wehiyehe) 1735-1796] huszonhetedik évében [1762], az ősz középső/a nyolcadik hónapjának negyedik napján parancsra Awangbaldzsur kutugtunak adták, aki felismerte ezt a gyöngyházból készült varázserejű Fehér Tára anya buddhát.

Nem tudom, hogy jelenleg hol van ez a szobor, mindenesetre nagyon örülnék, hogy ha a polcomon szórná az áldást!