mongγol bičig & manju bithe

Mandzsuriában a a XVII. század elején rengeteg kis törzs volt. Néhányuknak „beszélő neve” volt, mint pl. elmin – betöretlen ló, hada – szikla, sibe – zsurló (ezt egyébként polírozásra használták). Nyilván a többi törzsnévnek is volt valami jelentése, kevés a valószínűsége, hogy egy értelmetlen hangsorral hívták volna magukat.
  Az egyik legérdekesebbnek tűnő törzsnév a Kutyaküldő volt (indahūn takūrara). Nem lehet róluk sokat tudni, 1616-ban említésszinten megjelennek a mandzsu híradásokban, mint terület (területnév és törzsnév között majdnem mindig átfedés van). A következő évben is találunk róluk pár szót:

sucungga aniya bolori . musei cooha sahaliyan ula i aiman be dailafi . gungge mutebufi amasi merire de . indahūn takūrara . nooroi . sirehin . ere ilan golo be elbime dahabuha . tere goloi dehi dalaha niyalma . tanggū funcere boigon be gaifi . ilaci aniya juwen biyade dahame jihe 

Az első év [1616] őszén a mi seregünk [=mandzsu sereg] az Amur folyó menti vidéket megtámadta, fényes haditetteket hajtott végre. Mikor visszatértek, akkor a „Kutyaküldő,” a Nooroi és a Sirehin területeket hódoltatták, majd a harmadik évben [1618] ezek negyven vezetője, több mint száz családdal együtt a harmadik év tizedik hónapjában az udvarba jöttek és behódoltak.

Az Amur folyó rettenetesen hosszú, nem lehet tudni, hogy pontosan mely területeken lakott ez a Kutyaküldő törzs. A kutyát egyébként nagyra tartották a mandzsuk, nem ették meg őket az egyes szomszéd népekkel ellentétben. A legenda szerint Nurhacsi életét többször is kutyák mentették meg, egyik esetben a házőrzője adott jelet az érkező orvgyilkosoknak. Valószínűleg vadászatra is használták őket, egy-egy szép kutya pedig könnyen lehetett státuszszimbólum. Feltehető, hogy ez a bizonyos Kutyaküldő terület/törzs kutyákat tenyésztett, de ezzel kapcsolatban nem túl bőbeszédűek a források.
                                                        Nurhacsi és az ölebei/házőrzői
Zárójeles megjegyzés, a XVII. századi mongol krónikákban felbukkan egy bizonyos küreng noqai ulus, azaz a barna kutyák népe/országa, hogy ennek mi köze van a kutyaküldőkhöz az jó kérdés, valószínűleg semmi.