A régi emlékeket meg kell őrizni, nem szabad kidobni semmit sem. A mandzsu udvarban komolyan vették ezt, rengeteg emlék megmaradt az utókorra. Idővel lassan feledés homálya borítja a tárgyak eredetét, de ez ellen könnyű harcolni, egy kis cédulára oda kell írni, hogy pontosan miről van szó.
Az alábbiakban egy íjról lesz szó, első ránézésre semmi különös nincs benne..jpg)
Azonban ha megnézzük a mellékelt cédulát, akkor rájövünk, hogy ez nem egy hétköznapi darab..jpg)
A mandzsu szöveg:
šizu eldembuhe hūwangdi i baitalara sahaliyan uihe hadaha alan alaha beri emke elhe taifin i juwanci aniya gingguleme asaraha
Egy íj, amit a megboldogult dicsőséges Shizu [=Ijishūn Dasan, 1643-1661] császár használt, fekete szaruval megerősítve és nyírfakéreggel betekerve. Elhe Taifin tizedik [1671] évében gondoson raktározva.
Azaz Ijishūn Dasan (mongol nevén Ey-e-ber Jasaγci) íjáról van szó. Ő volt az a mandzsu császár, aki alatt elfoglalták Pekinget. Ebben nem vehetett tevékenyen részt, mert akkor még csak gyerek volt, viszont az valószínű, hogy kamaszkorától fogva használta ezt a fegyvert. Mivel a császáré volt, ezért valószínűsíthető, hogy ez egy minden tekintetben kiváló darab. A fekete szaru (sahaliyan uihe), amivel meg volt erősítve az kérdéses, hogy pontosan mit is takar. Feltételezhető, hogy nem minden íj készült így, mert akkor ez nem lenne külön kiemelve.
