Ez egy hatalmas szikla, nincs más ehez fogható a közelében. A kő nem is önmagában érdekes, hanem a rajta lévő feliratok miatt, és a hozzá fűződő legendák sem megvetendőek. A sziklát régen dai gürü-nek nevezték. A dai kínai jövevényszó (大), nagyot jelent. A gürü pedig mongolul sziklát, követ. Ennek a két szónak az összeolvadásából keletkezhetett a Taikhar elnevezés, a d-t, és a g-k változás teljesen normális a mongolban, ahogyan a magánhangzók ilyen formájú változása sem szokatlan. Ennek fényében a Taikhar után felesleges azt mondani, hogy chuluu, ami követ jelent, mert ez így úgy hangzik, hogy Nagy szikla szikla (hasonló a CD lemezhez). A sziklán rengeteg felirat van, sajnos a kortársak is előszeretettel hagynak firkákat rajta, ennek következtében sok régi felirat eltűnőben van. A grafitik között igen régieket is találunk, pl. türk-korból származókat.
A türk felirat nem csupán egy epigráfiai emlék, jelentősége messze túlmutat ezen. Ugyanis bizonyítja, hogy a szikla már a türk korban is tiszteletben részesült, aminek a hagyománya megszakítás nélkül került át a mongolokhoz. Tehát, a sziklán található türk, majd későbbi mongol feliratok, a különböző egymást követő népek közötti kulturális kapcsolatról, folytonosságról árulkodnak.
Rengeteg mongol felirat van a sziklán, sajnos a többségük az olvashatatlanság szintjét súrolja. Nem tudok hosszabb feliratot bemutatni, egész egyszerűen azért, mert nem tudtam nagyobb összefüggő szöveget megfejteni:( azonban két kisebb emlékkel tudok szolgálni. Ezek nem túl izgalmasak, de megérnek egy-egy pillantást.
A felirat eleje: oṃ sayin amuγulang boltuγai, azaz kb. Om, békesség legyen! A szöveg folytatásának megfejtésére nem vállalkoznék.
A felirat: qamuγ amitan burqan-u qutuγ olqu boltuγai, azaz kb. Minden élőlány érje el Buddha szentségét! A fenti két rövid példából látszik, hogy a buddhizmus is átvette a hely tiszteletét, amit a sziklán található nem kevés számú tibeti grafiti is bizonyít.
Természetesen a szikla nem magától került erre a helyre, a legenda szerint régen élt ezen a környéken egy Bökebilig (kb. Erősokos) nevű hős. Egyszer a föld alól egy hatalmas kígyó kezdett kibújni, Bökebilignek nem tetszett ez, és ezzel a hatalmas kővel visszagyömöszölte a hüllőt a föld alá, majd a barlangjának a száját bedugaszolta a sziklával, ami azóta is itt áll. A sziklától nem messze van egy Altan sandali (kb. Aranytrónus) nevű hegyecske, amiről azt tartja a helyi hagyomány, hogy itt pihent meg Bökebilig, és a trónusáról lehajolva a kezét a közeli Tamir folyóban mosta.
Ha már itt, ennél a helynél járunk érdemes megemlíteni a közelben található sírokat:
Ezekhez több Szarvasos követ is felhasználtak. (Ez többek között azért is érdekes, mert mutatja, hogy a Szarvasos kőveket állító, és a későbbi, a sírokat ásó nép között nem volt kulturális folytonosság, mert a korábban tisztelt Szarvasos köveket egyszerűen építőanyagnak használták fel). De térjünk vissza a Szarvasos kövekre, íme egy szép példány:
Amint látható szarvasok vannak a Szarvasos kővőn, azonban az Altan sandali helyen található sírokba egy egészen különleges követ is beépítettek. Ezen nem szarvasok, hanem lovak vannak! Szerencsére kiváló állapotban vészelték át az évszázadokat, íme:
Ilyen „Lovas” kőből alig néhány darab található, míg Szarvasos kövekből több száz. Az továbbra is nyitott kérdés, hogy miért faragták és állították ezeket az emlékeket. Egyszer majd talán ez is kiderül. Mindenesetre, érdemes körbenézni Mongóliában!
