mongγol bičig & manju bithe

A zászlónak is van lelke – gondolták a mandzsuk és a mongolok. S ha lelke van, akkor biztos, hogy valahogy a kedvére lehet tenni. Simogatni kellene? Vagy becézgetni? Inkább vérrel fröcskölni!
  A mandzsu birodalom megalapításának stratégiája (daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe) című műben, ami 1644-ig tárgyalja a mandzsu történelmet, több helyen is olvashatunk zászlónak bemutatott áldozatról. A legtöbb helyen csak ennyit: jakūn ihan wafi turun wecefi – nyolc marhát megöltek, feláldoztak a zászlónak. A legtöbb esetben kiírják a marhák számát, ami minden esetben nyolc. Hogy miért pont nyolc az egyelőre kérdéses előttem. A zászlóáldozat mindig valami harci cselekményhez kapcsolódik. Egy esetben ez részletezve is van: cooha etehe doroi jakūn ihan wafi . turun weceme abka de alame wecehe . A győzelmi szertartás keretében nyolc marhát áldoztak a zászlónak, majd az Égnek jelentették a hőstettet.
  A mandzsu zászlóáldozattal kapcsolatban az az érdekes, hogy 1636 után (amikor is újraalapították a birodalmukat) nem hallunk ilyen szertartásról. Lehet, hogy szorgos cenzorkezek húzták ki ezeket a sorokat az 1636 utáni mandzsu történelemből. Emlékeim szerint a XVIII. századi Mandzsu szertartásos könyv sem említ már zászlóáldozatokat, lehet, hogy addigra már teljesen kiment a divatból. (Azt a feltevést, hogy buddhista hatásra szalonképtelenné vált, elvethetjük, ugyanis vannak olyan szertartások, amiben vért, szívet és hasonló dolgokat használnak - akár emberit is. Egyszer egy láma azt magyarázta nekem, hogy jó dolog egy bűnös ember szívét feláldozni valamely istenségnek, mert ez segítheti abban, hogy újra emberként, és ne csúszómászóként szülessen újjá.)
  A XVII. században a mongolok sem maradtak le a mandzsuk mögött, sőt! Ligdan kánról (1604-1634) jegyzi fel a mandzsu krónikás, hogy 1620-ban a hozzá küldött követet, ubasi be lindan han wafi turun wecehe. Azaz Ubasit Ligdan kán feláldozta a zászlónak. Itt nyilván valami harci zászlóra kell gondolnunk. Ez a szokás állítólag még az XX. század elején is megvolt a mongoloknál. Kitépett, de még lüktető emberi szívekből fröccsenő vérrel áldoztak a harci zászlóiknak – állítólag.
                                        a marhákat mind feláldozták, csak a birkák maradtak