Nyáron, mikor bezárnak a könyvtárak, akkor érdemes kicsit friss levegőt szívni. Idén a belső-mongóliai Keshigten megye Ubulag nevű településén volt szerencsém pár napig vendégeskedni. Nagyon szép vidék, kellemes volt sétálgatni a környéken. Egyik alkalommal kedves ismerősöm felhívta a figyelmemet egy sziklára, ami a település melletti patak túlpartján magasodott, egy legendát mesélt róla, amit a szállásra való visszatértünk után le is diktáltattam vele. Íme:
                                          keüken qada-yin domoγ

erte urida nigen caγ-tur nigen bicaqan keüken tuγul qariγulju bayiγ-a-dur ene qada-yin deger-e γaruγad qui salkin-dur niseged unaγad ükügsen ajuγu .. tegeged ene qada-yi keüken qada gejü neretü boluγsan bayin-a ..
cenggel γuwai kelejü öggügsen bayin-a .. uubulaγ . 2011. 07. 26. sayin edür-e


                                        A Leány-szikla legendája

Egyszer réges-régen egy kisleányka miközben borjúkra vigyázott, felmászott erre a sziklára. Felkapta egy forgószél, majd lezuhant a mélybe és szörnyethalt. Emiatt lett ennek a sziklának Leány-szikla a neve.
   Csengel úr mondta tollba. Ubulag, 2011. 07. 26.-án, jó napon [jegyeztem le].

Azt nem állítom, hogy életem legizgalmasabb legendáját hallottam, de megért egy oldalt a noteszemben.