mongγol bičig & manju bithe

Dzsingisz kán nem egyedül tette meg az első lépéseket a hatalom felé. Sokan segítették, vér szerinti és fogadott testvérei is. Dzsamuka és Dzsingisz nagyon távoli mostoha-unokatestvérek voltak. Dzsamuka Dzsingisz 11. ősének, Bodoncsar mostohafiának volt a leszármazottja. Kezdetben egymást segítették, majd elváltak az útjaik, és ellenségekké váltak. Mikor Dzsingisz legyőzi és kivégezteti, akkor Dzsamuka megígéri, hogy halála után védelmezni fogja őt. Dzsingisz kán arany története (cinggis qaγan-u altan tobci) című műben csupán ennyit találunk róla:

ǰamuq-a qaγan qoyar . öčüken yabuqui-tur-iyan altan šaqai-bar anda bolba .. tegün-eče yekeken bolqui-dur-iyan alanggir nomu-bar anda bolba .. tegün-eče yekeken bolqu-dur-iyan arγamaγ tobučaγ-iyar anda bololuγ-a .. γurban üy-e aldatu anda boloγči suutu boγda činggis qaγan ene boluγsan buyu ..

Dzsamuka és Dzsingisz kis korukban arany bokacsonttal fogadták egymást testvérré. Mikor nagyobbak lettek vörösfenyő íjakkal, később pedig paripákkal fogadták meg ezt újra és újra. Így lett Dzsamuka a fenséges Dzsingisz kán híres, háromszorosan is fogadott testvére.

                   Dzsamuka, Dzsingisz két jó barát, együtt lövik ki a egymás nyilát
A mongolok titkos története egy kicsit máshogy írja le az eseményeket, először őz-, illetve réz bokacsonttal, majd egy-egy nyílvesszővel, végül egy-egy övvel és paripával fogadtak egymásnak testvériséget. (Ligeti Lajos fordításában itt egy szarvas ló (§117) áll, a mongolban az ebertü szerepel, ami szó szerint szarvval ellátottat jelent, de van egy másik jelentése is: ha sokat hajtják a lovat, akkor a patája felett/mellett egy bőr/szaru(?) dudor jelenik meg, ezt hívják eber-nek, azaz szarvnak. Ezt egy pataszekértő jobban meg tudná mondani. Azaz itt az ebertü szó nem azt jeleni, hogy szarva van a lónak, hanem, hogy van valami kitüremkedés a patájánál. Zárójeles megjegyzés: szarvas lovak tényleg léteztek, a szkítáknál volt az a szokás, hogy agancsos-szarvas maszkot tettek a lovak fejére, itt meg is lehet nézni: http://www.hermitagemuseum.org/html_En/08/hm89_0_0_25_0.html )
  A probléma, hogy a műben később sehol sem tűnik fel Dzsamuka újra. Hiányzik, hogy segítette Dzsingiszt, az is, hogy ellene fordult és az erőszakos halála is. Kérdés, hogy miért? Ha emlékét az enyészetnek kívánták átadni, akkor miért lett megemlítve egyáltalán? Egyszerűbb lett volna kihagyni őt szőröstül-bőrüstöl. Megnyugtató válasz hiányában nyitva marad ez a kérdés (bár ez nem hiszem, hogy sok embernek okoz álmatlan éjszakát.)