mongγol bičig & manju bithe

A testőr feladata az urának védelme. Fegyverrel oltalmazni azoktól, akik az életére/hatalmára törnek. Ha van valamiféle lét a halál után, akkor egyértelmű, hogy a jó testőr a túlvilágon is védelmezni, kísérni fogja az urát.
A mukdeni palotamúzeumban ki van állítva egy sztélé, mandzsu-kínai nyelven vésődött, az idő vasfoga már sok szót az értelmezhetőség határán túlra rágott, de a lényeg kivehető. A sztélé tetején a hesei ilibuha szavak olvashatóak, ami azt jelenti, hogy [császári] parancsra állították. Összesen hat mandzsu sorból áll a felirat, ebből az utolsó a datálás (daicing gurun i ijishūn dasan juwan emuci aniya sunja biyai juwa ilan de ilibuha, Dajcsing birodalom Egyetértéssel Kormányzó korszakának tizenegyedeik évében, az ötödik hónap tizenharmadik napján állították. [=1654]), az első pedig leírja, hogy kinek a sztéléje, ebből megtudható, hogy Andali emlékére állították. A második sor a császári sztélék megszokott fordulatával indul (bi gūnici ≈ azt gondolom, hogy; a következőket gondolom:), innentől kezdve E/1 személyben a császár gondolatai következnek. A harmadik sorban van a lényeg, szerencsére az összes szó tisztán olvasható: ama taizung hūwangdi urihe fonde šumin kesi be gūnime beye be hairandarakū dahafi Mikor az apám, Taizung császár [=Hung Tajdzsi] meghalt, akkor [Andali] nagy érdemre gondolva, a testét nem sajnálva követte őt. A következő két sorban Andali poszthumusz kitüntetései is szerepelnek, ennek egyébként a leszármazottakra nézve nagy jelentősége volt.
  A XVI.-XVII. századból több példa is van arra, hogy kísérőt küldtek a túlvilágra az elhunyt mellé, azonban nagy különbség, hogy Andali esetében az önfeláldozásról lehet beszélni, míg a többi esetben erőszakról.
  Lehetséges, hogy ez a szokás korábban is élt, de a források hiánya miatt ezt nem lehet bizonyítani. A későbbi mandzsu császárokat már nem követte senki sem a túlvilágra, elhalt ez a szokás (vagy kiveszett az önfeláldozás?).