Ulánbátor határában, a Boγda hegy lábánál, a Tuγula folyó partján található a yeke tngri-yin ama nevű hely. Ezt lefordítani nem egyszerű, talán a Másvilág bejárata, Túlvilág kapuja adja vissza legjobban a név jelentését. A hely érdekessége, hogy ősidők óta a mai napig tiszteletben részesítik. A legkorábbi emlékek a bronzkorból származnak, piros és fehér festékkel festett állatok, négyszög keretbe rajzolt pöttyök (talán az eget szimbolizálja?). Ezekre több helyen is ráfestettek a későbbi korok emberei, de azért még így is kivehetőek.
A következő emlékek a XIII-XIV. századból származnak, a legérdekesebb egy női alak, akinek a fején egy boγtaγ nevű fejfedő van, ami egy magas kalaphoz hasonlít leginkább. Nagyon ritkák az erről készült ábrázolások. Mivel ez a XIV. század után kiment a divatból, általa keltezhető a kép melletti két felirat, sajnos ezekkel kapcsolatban vannak még értelmezési problémák, ezért egyelőre adós maradok az értelmezésükkel. A XIII-XIV. századból van még egy mongol felirat, aminek a megfejtése nem volt nehéz, de ezt majd később, egy párhuzamos szöveg kapcsán fogom tárgyalni.
A buddhizmus térhódításával a hely népszerűsége nem csökkent, a kultusz tovább élt, erről több felirat is tanúskodik. Az om ma ni pad me hum mantrát tibeti betűkkel sokszor felfestették, mellettük találni néhány mongol magyarázatot is, hogy mit vártak ettől a hat szótagtól. Sajnos a feliratokat kikezdte az idő vasfoga, kissé homályosak:
ene nom-un kücün-iyer burqan-u oron törökü boltuγai
Ennek a mantrának az erejével Buddha földjén szülessek újjá!
ene nom[-un] kücün arban naiman tamu-aca getülgekü boltuγai
Ennek a mantrának az ereje tizennyolc pokolból menekítsen meg!
A hely kultusza a mai napig életben van, mostanában szíveket vésnek monogramokkal a sziklára, aminek a tövében mindenféle maskarás emberek bohóckodnak sámánkodnak.
A hely nem szerepel az útikönyvekben, ennek ellenére, aki Ulánbátorban jár véletlenül se hagyja ki!
