Vannak helyek, amik egyszerűen csodálatosak. Aztán vannak olyanok, amik nem annyira szépek, de mégis felkeresik őket, mert valami nevezetes esemény köthető oda. Előfordul, hogy ez a két dolog találkozik, csodálatos helyen csodás dolog történt.
A Munrag forrás pont ilyen. A helyszín fantasztikus, egy kanyon oldalából tör elő a víz. Bővízű a forrás, finom az íze is, tényleg csodálatos hely, ha tehettem volna szívesen maradtam volna itt egy-két napot, vagy akár többet is.
A hely másnak is megtetszett. Ki volt az? A 3. Dalai Láma, Sodnamdzsamco. És miféle, nem hétköznapi esemény történt itt? Erről az Erdeni-yin Tobči történeti mű tudósít: (eredetileg mongolul írták, de most hirtelen csak a mandzsu fordítása  volt kéznél)

sohon coko aniya dehi duin se de . cecen hūng taiji i tehe ike sibar sere bade isinafi. miruk bolos i jecen de ilan biyai samadi tefi. ilan jalan be tooselara enduringge hayanggirwa i doro be mutebufi.

Negyvennégy éves korában, sárga kakas évben Secsen Hung Tajdzsi szállására, az Ih Savar [=nagy sár] nevű helyre ért, majd a Munrag forrás mellett három hónapnyi meditálás után megidézte a három időt uraló Hajagriva istenséget.

A fordításba egy kis hiba csúszott, mert nem sárga, hanem kék kakas év volt. Secsen Hung Tajdzsi pedig Altan kán egyik tanácsadója volt és nagy szerepe volt abban, hogy 1578-ban találkozott a kán és a 3. Dalai Láma, azaz ekkor még nem volt Dalai Láma, mert ezt a címet csak ekkor kapta Altan kántól. Ettől az időtől lehet számítani a buddhizmus erőteljes terjedését a mongol területeken, talán nem véletlen, hogy a Dalai Láma egy haragvó istenséget idézett meg, hogy ezzel is segítse a tan terjedését.
Szerencsére a képen látható megidézett istenség már nem tartózkodott ott, így elkerültem a találkozást vele. Ha valaki el szeretne ide látogatni, akkor az Ordosz déli részén lévő Üüsin járás legdélibb részére menjen.