mongγol bičig & manju bithe

mongγol bičig & manju bithe

orciγuluγci / hafumbukū

jakiy-a / jasigan

bithei.niyalma@gmail.com

Friss topikok

ungsiγčid

γajar-un bömbörceg

kék róka

2010.05.27. 00:15 Kápolnás Olivér

Honnan származik a kék róka? Hogy került a mongol pusztákra? Eredetileg egy kék sakál volt, aki az indiai mesemondók ajkán élt, innen vándorolt északra, időközben róka lett belőle. Kezdjük a történetet az elején. A mesék és a bölcs mondások egyik hazája India volt. Több mesegyűjtemény is fennmaradt az ókorból, ilyenek pl. a Pancsatantra (Ötös könyv), a Hulladémon huszonöt meséje, a Papagáj hetven meséje és még sorolhatnánk. Ezek a mesék sokszor egymásba vannak fűzve, az egyik mesében valamelyik hős mond egy bölcsességet, amit egy tanmesével magyaráz meg, persze a tanmesében is elhangozhat egy újabb magyarázatra váró bölcs mondás, így egy újabb mese kerül a folyamba.
  A buddhista vallás Indiából Tibetbe terjedt, nem csak a tantételek, hanem ezek a bölcs mondások és a mesék is átkerültek a tibeti hagyományba. Szaszkja Pandita (1182-1251) megírta a Bölcsességet kincstárát, a Szubhásitát. Ebben főképpen indiai eredetű bölcsességek szerepeltek, magyarázatok nélkül. Tibeti nyelven készült ez a mű, de már valószínűleg az életében lefordították mongolra, amit később újabb fordítások és átdolgozások követtek. Az első fennmaradt mongol nyelvű töredék a XIV. századból származik, ezt négyszögírással írták. A következő átdolgozásról egyik másolatát Ligeti Lajos hozta haza Belső-mongóliából, ez egy tibeti-mongol kétnyelvű, párhuzamos változat, a Juan-korra vezethető vissza. Most ebből csak egy bölcsességet nézünk meg, ez a harmadik fejezet hatodik verse ez, íme:

  mungqaγ kümün-i üile-dür yabuγulbasu
  üiles-i ebdeged mön ber γutuyu ..
  ünegen-i qan or-a saγuluγsan-u siltaγa-bar
  nöküd-i ǰobaγaγad mön ber alaγdaǰuγui gekü ..

Látható, hogy a versbe szedett forma nem követi a mongol verselés szabályait, a fejrím kissé mellécsúszott. Ennek a versnek a következő változata egy XVII. századi ojrát fordítás, amit valószínűleg az eredeti tibetiből készítettek, nem használták a korábbi mongol fordítást. A fejrímeres szerkezet itt is messze van a tökéletestől, ezenkívül láthatóan egyszerűsítve van a szöveg.

  üiledü barildoulaxulā .
  kereq buuran tere čü buuraxu boloyu ..
  ünegen töröltü-yi xān bolγoqson-yēr
  nöküd-yēn zobõn öböri čü alaǰi kemēn döürisbai ..

A vers utolsó változata a csahar Lubszancsultem (1740-1810) nevéhez fűződik, ez a változat a mongol vers szabályai szerint íródott, emellett érthető, és pontosan van megfogalmazva.

  ergigüü teneg kümün-dür yeke kereg-i daγaγalγabasu .
  ese medeǰü kereg-i buruγu üiledüged öber-iyen bürilüǰü .
  erte čaγ-tur nigen ünege-yi olan görögesüd qaγan bolγan ergügsen-iyer .
  egenegte nöküd-iyen ǰobaγaγad öber-iyen alaγdaγsan üilger metü .

A három változatban szereplő bölcsességet háromféleképpen is le lehetne fordítani, azonban mindegyik változatnak a mondanivalója ugyanaz, így most elégedjünk meg az utolsónak a magyarításával:

  Komoly dolgot, ha ostoba, tudatlan emberre bíznak,
  Képtelen lesz annak megfelelni, tévedése vesztét okozza, ahogyan
  Királyukká tették réges-régen a vadak a rókát,
  Ki könyörtelen volt fajtársaival, ez okozta halálát.

A vers párhuzamos szerkezetű, az első két sorban van kódolva a bölcsesség, a másik kettőben pedig a magyarázata, amit így önmagában, mindenféle háttérismeret nélkül nem lehet megérteni. Erre már a XIII. században rájöttek, ekkor keletkezett az első kommentár a bölcsességekhez. A kommentár anyagát elsősorban az indiai mesefolyam szolgáltatta. Ezt is többször lefordították mongolra, majd újra és újra átdolgozták. A legjobb mongol fordítás/átdolgozás a fent említett csahar Lubszancsultemhez köthető. Nagyon szép a keze alól kikerült mű nyelvezete, több kommentárt egészen átdolgozott, hogy a mongol ízléshez igazítsa őket. Olykor némi logikai hiba is becsúszott, de ezek nem vonnak le a mű értékéből. A vers kommentárja Lubszancsultem szemén keresztül így néz ki:

nigen ünege idesi eriǰü yabuγsaγar nigen buduγči kümün-ü nutuγ deger-e nigen toγoγan-a köke buduγ bayiγsan-u dotor-a unaγad keseg öngköriged γarγsan-iyar öngge inu maγalingγu-yin čečeg metü čengker köke önggetü bolǰuγui .. tegünče nigen oron-a odoγsan-du olan görögesüd üǰeged či ken bui kemeküi-dür ünege ber namayi erdeni amitan kemen ču keledeg ariyatan-u qaγan kemen ču keledeg kemebei . tegün-e görögesüd ber egün-ü öngge üǰesküleng büged yabudal bayidal-luγ-a tegülder bayiqu tula qaγan bolγabasu ǰokimui kemeldüǰü qaγan bolγan . arslan-iyar tüsimel bolǰu . yabuqui-dur arslan-u mörün deger-e saγuǰu yabuqu terigüten kündülel üiledbečü tere ünege ber yerü neyite nöküd bükün-e urilaqu büged . ilangγui-a ünegen-nügüd-tür qarsilaǰu bayiqui-dur ünegen-iyer ene noyan anu bidan-luγ-a nigen iǰaγur-tu metü atal-a man-dur qarin qoorlamui . egüni tengsesügei kemeǰü ǰöbsiged . busu sar-a-yin arban tabun-u söni bida bügüde uliqu bui . tegün-e ken ese ulibasu tere ünegen-ü üsün ǰulγaraqu boloyu kemen ǰar talbiǰu neyite-dür sonosqaγad tere metü üiledküi čaγ-tur tere noyan ču nigen γaǰar odču öčüken daγu-bar uliqu-yi neyite sonosuγad ünege aǰuγu kemen medeǰü maγusiyan . arslan-dur ögülegsen-dür arslan ber tere köke ünege-yi mön kü door-a anu alabai ..

Egyszer egy róka élelem keresése közben belesett egy hordó kék festékbe, ami egy festő udvarán állt. A festékben megmártózott, majd kievickélt belőle. Lenvirághoz fogható világoskék színe lett tőle. Elment egy helyre, ahol is meglátták őt a vadak, megkérdezték tőle, hogy kicsoda ő. Azt válaszolta, hogy őt drágakőlénynek is nevezik, az állatok királyának is hívják. A vadak egymás között azt beszélték, hogy gyönyörűséges a színe, csodálatos a megjelenése, illendőnek tartották, hogy királyukká tegyék őt. Miután így megtanácskozták ezt, az uralkodójuknak emelték. Az oroszlán lett a miniszere, akinek a vállán utazott, ha ment valahova. Így és még másféleképpen is tisztelték a vadak a rókát, de ennek ellenére ez a kék róka mindenkivel üvöltözött, legfőképpen a fajtársaival bánt ellenségesen. Ezért aztán a rókák azt kezdték beszélni egymás között, hogy bár az ő fajtájukhoz hasonló ez az uralkodó, mégis az ártalmukra van. Megbeszélték, hogy próbára teszik. Kihirdették, hogy a következő hónap tizenötödik napjának éjjelén mi, a rókák mindnyájan vonyítani fogunk. Ha akkor valamelyik róka nem fog vonyítani, akkor annak ki fog hullani a szőre. Mindenkinek eljutott a fülébe ez a hír. A szóban forgó éjjelen a kék róka félrevonult, és halkan vonyítani kezdett. A fajtársai meghallották ezt, így megbizonyosodtak arról, hogy a király valójában egy róka. Megharagudtak rá, elárultak az igazat az oroszlánnak, aki széttépte őt.
                                                 pikkelyes oroszlán tépi szét a kék rókát
A mese világosan megvilágosítja a bölcsesség értelmét, példát ad rá. Furcsa a vonyító róka, ennek az oka az, hogy sakál volt eredetileg, ami tud vonyítani. A faj megváltozott, de a sakál tulajdonságai megmaradtak. A Pancsatantrában és a Hasznos tanítások a Hitópadésa meséiből című gyűjteményekben találunk egy-egy olyan történetet, aminek a neve: A kék sakál. Erre vezethető vissza ez a kommentár. A mongol pusztán a sakál fehér holló, a róka pedig közönséges állat.
  A végül íme egy bölcsesség, aminek a hátterét már mindenki érti:

  Komoly dolgot, ha ostoba, tudatlan emberre bíznak,
  Képtelen lesz annak megfelelni, tévedése vesztét okozza, ahogyan
  Királyukká tették réges-régen a vadak a rókát,
  Ki könyörtelen volt fajtársaival, ez okozta halálát.

                                                   fehér festékbe esett cirmos cica

5 komment

Címkék: mese mongol bölcsesség sakál indiai tibeti kék róka szaszkja pandita lubszancsultem

A bejegyzés trackback címe:

https://bicig-bithe.blog.hu/api/trackback/id/tr912034466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wannee/mayaa/du/ yaru (törölt) 2010.05.27. 14:20:58

Ez jó kis összefoglaló volt!
"Az első fennmaradt mongol nyelvű töredék a XIV. századból származik, ezt négyszögírással írták."

Van erről képed?

Indiai tanmesék Japánba is átkerültek, a Kondzsaku monogatari 今昔物語 c. 12. századi gyűjteménybe a kínai és a japán mesék mellett indiai is bekerült.

bucsin · http://bicig-bithe.blog.hu/ 2010.05.27. 14:27:48

@Andras / ئاندراش: persze, ide süss:
www.bbaw.de/forschung/turfanforschung/dta/monght/dta_monght_0001.html

a szubhásitának egyébként van mandzsu fordítása is, még nem láttam, de roppant érdekel, információim szerint ulánbátorban van belőle példány, nyáron majd szerzek másolatot

az indiai tanmeséket nyugatra is terjedtek, olvasd csak az ezeregyéjszakát!

wannee/mayaa/du/ yaru (törölt) 2010.05.28. 01:01:52

@bucsin:

jók a képek!

engem az ezerszavas könyv 千字文 mandzsu fordítása izgat, érdemes lenne párhuzamosan olvasni az eredi kínai szöveget a japán, koreai, ujgur és mandzsu fordítással :)

Chouwen · http://doufukuai.blogspot.com 2010.06.02. 20:07:14

Dzsingisz is egy kékesszürke farkastól és egy rőt szarvasünőtől származik a mongolok titkos történetében Ligeti fordításában. :) Nem lehet, hogy ez esetben a kék róka és a kékesszürke farkas ugyanaz az állat?

wannee/mayaa/du/ yaru (törölt) 2010.06.08. 09:17:28

Itt a kommentek között felmerült egy kérdés a tengri és a tenggis közös etimológiájáról.
renhirek.blogspot.com/2010/06/divina-etymologia-vagy-vak-tyuk-is.html

Erről tudsz valamit? Van köze egymáshoz a tengrinek és a tenggisnek?
Tudtommal a tengri már a xiongnu uralkodói címben is előfordul 撐犁孤塗単于。