Régóta ismert szokás, hogy különböző nomád népek lovat tesznek a halott mellé a sírba. A honfoglaló magyarok körében is megvolt ennek a hagyománya. Ezt a szokást elsősorban régészeti emlékek támasztják alá, ha jól tudom belső keletkezésű írott forrásokban nem nagyon van ennek nyoma. Azonban van egy kevésbé ismert mongol történeti mű a 17. század elejéről, a Gegen toli (≈Tiszta tükör) amiben egy egész mondat szól erről.

A Gegen toli cím magyarítására vállalható a Tiszta tükör fordítás. Azonban itt a tükör nem elsősorban tükröt jelent. A mongol nyelvben a toli, azaz tükör szónak sokkal tágabb jelentése van, pl. szótárt is jelent. Kissé kisarkítva valami olyat jelent, ami megmutatja az igazságot. Így a Gegen Toli cím értelmezése kb.: a fényes, makulátlan tükör, ami az igazságot, valóságot mutatja meg.

A Tiszta tükörbe nézve ezt látjuk:

urida mongγol kümün mori temege alaǰu qoyilγ-a kemen önggeregsen-ün kegür-lüge qamtu bulaqu

Korábban a mongol emberek lovat és tevét öltek, majd az elhunyt holtteste mellé temették halotti áldozat gyanánt.

mongol grafiti, XX. század eleje

Mit jelent itt a korábban? A XVI. század második felében járunk, Dzsingisz kán leszármazottja, Altan kán felveszi a buddhista vallást, találkozik a dalai lámával, (aki akkor még nem a dalai láma, mivel ezt a nevet Altan kántól kapja). A buddhista vallással az állatok leölése, mint az élet kioltása összeegyeztethetetlen, ezért betiltja ezt az uralkodó.
                                      vajon hány ló fekszik a föld alatt?

  Érdekes még, hogy nem csak lovat, hanem tevét is temethettek a halott mellé. Sajnos nem tudom, hogy a sírásó kollégák ástak-e ki valaha ilyet. Az viszont valószínű, hogy más mongol írott forrásban nem szerepel ennek a szokásnak az említése, ezért fontos ez a mondat, ami egy apró morzsa a közép- és kora újkori mongol temetkezési szokásokról, illetve annak változásáról.