mongγol bičig & manju bithe

mongγol bičig & manju bithe

orciγuluγci / hafumbukū

jakiy-a / jasigan

bithei.niyalma@gmail.com

Friss topikok

ungsiγčid

γajar-un bömbörceg

megtalálni és győzedelmeskedni - avagy a dharanik ereje

2014.04.30. 21:15 Kápolnás Olivér

A mongol buddhizmus tanulmányozásakor a tantrikus hagyományt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Kubiláj kán (uralkodott: 1260-1294) Phagsz-pa lámától a Hévadzsra tantrába nyert beavatást, Ligdan kán (uralkodott: 1604-1634) is a Vadzsra-szekérre irányította a népét stb. stb.
  A hagyomány szerint Buddha beszédeiben gyakran egy-egy dharanit (kb. mágikus ráolvasás) adott át a tanítványoknak, annak a használati módjával és hatásával egyetemben. Példának okáért az Aranyfény szútrában több dharani is található, amik mindenféle baj ellen megvédenek, az oroszlánoktól kezdve az embereken át a nem emberekig. A Szív szútrában található pedig minden szenvedésnek véget vet (ezt kell ehhez ismételgetni: गते गते पारगते पारसंगते बोधि स्वाहा).
  A dharanik használata annyira elterjedt mongol földön, hogy néhol a buddhista színezetét is elvesztette, és már nem a lélek üdvéről volt szó, hanem egészen hétköznapi dolgokról. A vallás világi célokra való felhasználása nem példa nélküli. Az alábbiakban is egy ilyen kéziratlapról lesz szó. A műnek nincs címe, a második oldaltól egy asztrológiai szöveg kezdődik (erről egy következő bejegyzésben lehet majd olvasni). Most az első lapon lévő mongol és tibeti szövegre fókuszáljunk:
1b.jpg
na mo ratna tra yā ya badzra ti ka ru ka ra bu te ga ta swāhā
ene tarini-yi qorin nige ungsiju ulaγan utasun-dur talbiju erel-yi erikü kümün-ü baraγun buγui-dur jekü tegüber oloyu ..

sha tra ga ra pha rol dgra bo ma ra ya nan swāhā
naγadun-u jüil-dür deyilekü-yi durlabasu ene tarini-yi qorin nigen-te uriγad cinadus-dur öber-ün köl door-a-ki široi abuγad tegün-e talbiju sacubasu deyilekü-dür maγad bolai kemen dangda=ras-tur nomlabai .. ..

na mo ratna tra yā ya badzra ti ka ru ka ra bu te ga ta swāhā
Ha ezt a dharanit huszonegyszer elmondod és [a varázserejét] vörös zsinórba vezeted, majd ha az elveszett dolgát kereső ember jobb csuklójára felkötöd, akkor megleli azt.


sha tra ga ra pha rol dgra bo ma ra ya nan swāhā
Ha versenyjátékokban győzedelmeskedni szeretnél, akkor ezt a dharanit olvasd el huszonegyszer, és végy földet az ellenfeleid lába alól, majd ebbe vezesd be a dharani varászerejét, végül hints szét! Így biztos a győzelem! :) A tantrákból van ez a tanítás.

A dharanik helyes kiejtését nem tudom, de lehet próbálkozni. Érdekes, hogy mire használták ezt a két dharanit, az elsővel elveszett tárgyakat/jószágot lehetett megtalálni. Ha belegondolunk, hogy mennyire nehéz egy tűt meglelni a végtelen pusztán, akkor úgy érzem egészen világos, hogy miért van több eljárás is erre a célra (itt egy másik: http://bicig-bithe.blog.hu/2012/09/22/elveszett_joszag_elveszett_targy ).
  Tehát, ha valaki elvesztett valamit, vagy győzni szeretne, akkor nyugodtan megpróbálhatja a siker esélyét növelni a fenti dharanikkal, sok sikert hozzá!

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus verseny vörös mongol elveszett tantra győzni zsinór kubiláj dharani tarni hévadzsra

mi a mongol szó eredete?

2014.04.20. 20:53 Kápolnás Olivér

Nemrég befutott egy kérdés, miszerint mi a mongol szó, kifejezés etimológiája? A választ meghozta a nyuszi. A kérdésről eltérőek a vélemények. Nyilván mást fog mondani egy kortárs mongolista, és mást egy régi mongol írástudó.
IMG_3820 (480x320).jpg
Most Rasipuncug 1775-ben befejezett Bolor erike című művében nézzünk utána a kérdésnek. A szerző először leírja, hogy más művek mit írnak erről a kérdésről:

mongγol ulus kemekü üge-yi jarim bicig-dür ögülegsen anu mungdasi ügei kemekü üge-yin terigün . mong üsüg-ün door-a inu γool ulus kemekü üge-yin terigün γool üsüg-i barildaγulju mongγol kemen nereyidbei kememüi ..

A
mongol szóról néhány könyvben azt írják, hogy a véget nem érő/kimeríthetetlen (mungdasi ügei) szavak első szótagjával,- a mong mögötti szótag pedig a központi (γool) szóval van kapcsolatban, így született a mongol elnevezés.

Azaz a mongol a véget nem érő/kimeríthetetlen és a központi szavakból képzett mozaikszó. A központi (γool) szót lehetne folyónak is fordítani, azonban pár sorral lejjebb Rasipuncug azt írja, hogy a világ központi (γool) országa India. Nézete szerint ahol van buddhista vallás az a központba van, ahol meg nincs az a határvidék, így a mongol területek is központinak számítanak. Ebből az is következik, hogy ez a magyarázat nem lehet korábbi, mint a buddhizmus 16. századi térhódítása.
  Rasipuncug elfogadja a fent említett magyarázatot, azzal egészíti ki, hogy a véget nem érő/kimeríthetetlen szó – ami a mong szótagban él – valójában az erényekre utal, azaz a mongolok erényei soha el sem fogynak, kimeríthetetlenek.
  Nyilván ezt a magyarázatot ma már senki sem fogadja el, ahogy azt is mindenki tudja, hogy a nyúl nem tojik tojásokat, főleg nem hímeseket.

Update: kedves feleségem felvetése, hogy a véget nem érő az arra utalna, hogy a mongol birodalom/mongolok hatalma nem fog leáldozni soha

Update2: egy bari felvetése, hogy a véget nem érő a mongol területek véget nem érésére utalna

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus nyúl mongol etimológia rasipuncag bolor erike mongol szó etimológiája mungdasi ügei

északi barbárokból mongolok

2014.03.31. 19:55 Kápolnás Olivér

Mióta vannak mongolok? A kérdésre többen, többféle választ is adtak. A Tang-dinasztia 8. századi feljegyzéseiben bukkan fel először a mongol szó, mint nép/etnikum neve, azonban, hogy valóban ettől a ponttól számíthatjuk-e a mongolság keletkezését az jó kérdés.
  Mit mondanak erről a kérdésről maguk a mongolok? A legtöbb mongol történeti műben ez a kérdés fel sem merül. A 17. században élt Saγan Secen egy egész érdeket gondolattal áll elő, aminek egyrészt nem igazán volt előzménye, másrészt követői sem. Az Erdeni-yin tobci című művében jegyzett fel egy kis versikét, amit Dzsingisz kán mondott nagykánná emelése alkalmából, 1206-ban:

mungdanin yabuju narmai-yi joban jögejü jonggilan quriyaqui-a
munglaju jobaldun jirγaldun kücün-iyen ülemji öggügsen
molor erdeni metü ene kü bede ulus minu
müng-iyen üjetele jobabasu ber yerünkei-iyen
γool boluγsan-iyar ködelkü-yin degedü köke mongγol

A műnek van mandzsu fordítása is a 18. századból (monggo han sai da sekiyen), ebben így szerepel ez a rész:

mimbe dahame suilame uherileme bargiyara de
joboro be dosombufi jirgara hūsun be ambarame nonggibuha
molor boobai gese ere bita urse mini
joriha be tuwame joboro be uhelehe
oyonggo ten-i dulimba ofi kuke monggol

Magyar fordítás is van a 21. századból, de egy műfordító közreműködése nem ártott volna:

Kristályhoz fogható nomád [=bida] népem,
Keservben élve, erőtöket megfeszítve egyesítettétek a látóhatárt,
Kínokban vergődtetek, de lelkesen adtátok minden erőtöket
Elszántságotokat láttam, szenvedéseiteknek része voltam.
Központot alkotjátok, magasztos cselekvésű kék mongol népem!

A vers úgy kezdődik, hogy nomád népem, és úgy fejeződik be, hogy kék mongol népem. Saγan Secen megjegyzi, hogy ettől fogva, azaz 1206-tól nevezik a mongolokat mongoloknak. Azaz a nép/nemzet akkor születik meg, amikor Dzsingisz nagykán lesz, és nevet ad nyargaló lovas harcosainak. Az uralkodó a bida szót használja először a népére, ezt az egyszerűség kedvéért fordítottam nomádnak, mert kb. ezt jelenthette a kortársaknak. Ez a szó a kínai északi barbár (beidi, 北狄) kifejezés fonetikus átírása, ami először a kínai Csou (Zhou)–dinasztia (Kr. e. 1046–256) korában tűnik fel. Ez volt a belső–ázsiai nomádok gyűjtőneve a következő évszázadokban is. Saγan Secen koncepcióját tovább is lehetne bontani, tehát a belső-ázsiai füvespusztán gyakorlatilag az ősidők óta mindig ugyanaz a nép élt, akiknek eredendően nincs neve, azonban ha egy uralkodó megszervezi őket, akkor új, addig nem használt megnevezést is kapnak.
IMG_1736.JPG              Kb. ezen a helyen hangozhatott el a versike, itt született meg a mongol nemzet (elnevezés)

Szólj hozzá!

Címkék: mongol dzsingisz monggo han sai da sekiyen i bithe zhou erdeni-yin tobci 北狄 beidi

A hunok ellen vonuló katonák dala

2014.03.11. 08:28 Kápolnás Olivér

Az alábbi dal Uray-Kőhalmi Katalin egy régi füzetéből származik. Lassan hetven éve lesz, hogy lemásolta ezeket a sorokat a kínai klasszikus, a Dalok könyve mandzsu fordításából. Ma lenne 88 éves, ha megérhette volna. Úgy gondolom, hogy ameddig olvassák cikkeit, eszébe jutnak tanítványainak, addig fog élni az emléke. Így a vers első felének most el is készítettem szerény fordítását, ezzel emlékeznék meg kedves tanárom születése napjáról. Sajnos nem műfordítás, de remélem ezt megbocsátja nekem.
img164.jpg
Gyűjtsünk, gyűjtsünk páfrányt! Csírázik a páfrány.
Térjünk, térjünk vissza! Eltelt egy év, se otthon, se család.
A városért, küzdünk szakadatlan, a városért.

Gyűjtsünk, gyűjtsünk páfrányt! Zsenge a páfrány.
Térjünk, térjünk vissza! Kedvem lelohad,
Kedvszegetten, bánatosan, éhesen, szomjasan,
Véget nem érő őrségben. Hírvivő sem jön.

Gyűjtsünk, gyűjtsünk páfrányt! Megnőtt a páfrány.
Térjünk, térjünk vissza! Az év már a tizedik hónapban jár.
Nem hagyom félbe a szolgálatot, küzdök szakadatlanul.
Szenvedésem kimondhatatlan, belebetegszem.
A visszatérés reménye nélkül jöttem el otthonról.

Ez a három versszak a vers fele, de már ebből is érződik a szomorúság, ami a hunok ellen harcoló katonákat járta át. Távol a családtól, távol az otthontól, egy katonai táborban egy évet vagy éveket eltölteni. A Góbi sivatag déli részén perzselő hőségben, dermesztő hidegben, éhesen, szomjasan tölteni a végelláthatatlan napokat. A versben visszatérő motívum a páfrány, ami lehet, hogy más növény, de a szótár szerint ez bizony páfrány (van ehető páfrány és a gyógyászatban is használják). A visszatérés óhaja is állandóan felbukkan, tényleg nem jószándékukból voltak egy-egy távoli helyőrségen a katonák. Ahhoz képest, hogy a vers kétezer éves, még a mai olvasónak is van mondanivalója, ki ne vágyna családra, az otthon melegére? Sokan elestek a hunok ellen vívott csetepatékban, rájuk a bajtársaik emlékeznek, de már ők sincsenek. (Nem)csak ez a vers maradt meg, ami magába sűríti és emléket állít az elhunyt(ak)nak.

Szólj hozzá!

Címkék: kínai hun katona őrség góbi hunok mandzsu páfrány dalok könyve Uray-Kőhalmi Katalin cooha fuktala

Tümen Jasaktu kán támadása a hoifák ellen

2014.02.28. 00:32 Kápolnás Olivér

A Mandzsu birodalom megalapításának stratégiája (daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe) című műben 1592 előttre utal a legrégebbi adat a mongolokkal kapcsolatban. 1607-ben Nurhacsi elpusztítja a hoifák hatalmát, aminek a kapcsán röviden össze van foglalva a történetük. Az utolsó uralkodó, Baindari nagyapjáról, Wangginuról, aki a hatalom alapjait lerakta, így szól:

wangginu . hanciki ba i geren aiman be elbime dahabufi . hoifa birai dalin i hūrki hada de hoton arafi tefi hoifa gurun sehe . tere fonde monggo cahar gurun i jasaktu tumen han beye cooha gaifi hoifa i hoton be kafi afaci . bahakū . cooha bederehe ..

Wangginu, a közeli területeken lévő hatalmakat alávetette és behódoltatta. A Hoifa folyó partján lévő Hurki sziklán erődöt emelt és oda helyezte a székhelyét, majd uralmát Hoifának nevezte el. Abban az időben a mongol csahar hatalom Jasaktu Tümen kánja személyesen vezetett haddal zárta ostromgyűrűbe és támadta az erődjét, de nem tudta elfoglalni, majd visszavonult.


A szövegben felbukkanó mongol Tümen Jasaktu kán húszonöt évnyi uralkodás után, 1592-ben hunyt el. A mongol történeti művekben csak pár szót lehet találni róla. Az Erdeni-yin tobci-ban ez a sor szerepel a mandzsúriai hatalmáról: jürcid . neligüd . dagiγur γurban keleten-ece tatalγ-a abun. Dzsürcsen, evenki(?) és dahúr nyelvűektől adót szedett. Az Erdeni-yin tobci mandzsu fordításában (monggo han sai da sekiyen) így találjuk ezt a részt: jurcit eligut dakigor ilan aiman ci šulehen gaime. Dzsürcsen, evenki és a dahúr törzsektől adót szedett. A két forrásból kiderül, hogy a Hoifák területe eredetileg a mongoloknak adózott, majd Wangginu vezetésével függetlenedett tőlük, ami egy sikertelen katonai megtorló akciót eredményezett. Igazából ez nem sok, viszont ennek a kis adatocskának is örülni kell, mivel a XVI. századdal kapcsolatban a mongolok és a különböző mandzsúriai törzsek kapcsolatáról alig van forrás.
IMG_7390 (1143x1600).jpg      városnéző mongol egy hoifával az oldalán Párizsban, ahol minden hoifának fellobban a szíve
Az elmúlt két hónapot Párizsban töltöttem gyakornokként a Campus Hungary ösztöndíja jóvoltából. Ez nagyon sokat segített jelentett többek között abban, hogy minél jobban el tudjak merülni A Mandzsu birodalom megalapításának stratégiája műben, aminek egy teljes sorozatára bukkantam az egyik könyvtár raktárában. Száz éve nem olvasta senki. Ha valaki kézbe vette volna, akkor ez a bejegyzés valószínűleg már cikk formájában megjelent volna.

Szólj hozzá!

Címkék: mongol mandzsu daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe hoifa tümen jasagtu monggo erdeni-yin tobci

a történelem, mint példatár

2014.02.15. 23:53 Kápolnás Olivér

A mandzsuk történelmi felfogásával kapcsolatban a történeti szövegek mellett a császári parancsra megjelentett könyvek előszavai is kiváló források. Most nem fogok milliónyi példát felhozni erre, korábban már egyébként is volt erről szó, akkor azt olvashattuk, hogy a történelem példatár. Ezt erősíti meg egy 1691-ben származó mű (tung giyan g'ang mu bithe, ez a kínai 資治通鑑 fordítása, kínai történeti munka, kb. 2000 évet fog át, amit kisebb fejezetekre osztva mutat be) előszava is, ami maga a mandzsu császár írt:

bi gūnici . julgeci ebsi di wang sei jalan be dasara amba enteheme . amba durun . suduri de yongkiyahakūngge akū

Azt gondolom, hogy a régi uralkodóktól kezdve nincs olyan jelentős törvényszerűség, vagy meghatározó példa, ami a császárok egymást követő váltakozásával kapcsolatban ne fordult volna még elő a történelemben.

Ezzel a kicsit (a fordító amatőrségéből fakadóan) nyakatekert mondattal kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetet az elméletet átültetni a gyakorlatba. A Mandzsu birodalom megalapításának stratégiája (daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe) című mű 10. kötetében találunk egy levelet 1627-ből (vörös nőstény nyúl év, fulahūn gūlmahūn aniya). Ezt a ming császárnak küldték a mandzsuk, a levélből lássunk is egy részletet:

dai liyoo gurun i tiyan zu han . umai weile akū aisin gurun i taizu han be waki sefi dain ohobi . aisin gurun i jang zung han . umai weile akū monggo gurun i taizu han be waki safi dain ohobi . wan lii han umai weile akū membe neciki seme yehe de dafi . meni juwe gurun dain oho .

A Liao birodalom (kitajok, 907-1125) Tianzu császára (
1101-1125) meg akarta ölni a semmi bűnt el nem követett Jin birodalom (dzsürcsenek, 1125-1234) Taizu császárát (1115-1127), ezért háború robbant ki. A Jin birodalom Zhangzong császára (1189-1208) meg akarta ölni a semmi bűnt el nem követett Mongol birodalom Taizu császárát (Dzsingisz kán, 1206-1227), ezért háború robbant ki. Wan Li (1572-1620) császár a Yehékkel szövetkezett, hogy minket, akiknek semmi vétke sincs, megtámadjon, így háború tört ki a mi (mingek és mandzsuk) két birodalmunk között.

A levél még folytatódik, de az a három mondat is remek példa, hogy a történelem ismétli magát, ahogyan azt fentebb is olvashattuk. Az első és második esetben a megtámadott lett a győztes, és alapított egy új birodalmat, a harmadik esetben vajon mit várhatunk a történelemtől? Azt, hogy ismételje magát. Így is lett, 1644-ben a mandzsuk bevonultak Pekingbe.
IMG_1113 (1200x945).jpg                                       ezt az épületet már a mandzsuk emelték Pekingben

2 komment

Címkék: fordítás történelem mandzsu kitaj daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe dzsürcsen suduri tung giyan gang mu bithe

néhány szó a mandzsu történetírás kezdeteiről

2014.01.31. 17:14 Kápolnás Olivér

A mandzsu történetírásról hiába keresünk valami értelmes összefoglalást, nem fogunk találni. Valami miatt ez a téma az orientalisták mostohagyereke (bár jobb lenne egy vetéléshez hasonlítani, mivel meg sem született). A témába egy apró idézettel vágok bele, A Mandzsu birodalom megalapításának stratégiája (daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe) c. mű tizenhatodik fejezetében olvashatjuk az alábbiakat. A történet 1632-ben játszódik:

geli bithei yamun i geren hafasa de hese wasimbuhangge . neneme baksi erdeni han ama i hese be dahame . manju bithe banjihangge . yargiyan i bithe be tumen jurgan be sara emu jalan i tucike saisa . terei sirame baksi kūrcan i arahangge be . bi naranggi jurgan de acanarakū babi seme gūnimbi . bi han ama i amba soorin de sirame alifi . han ama i yaya doro dasaha cooha yabuha juraka be . suduri bithe arafi werirakūci . amaga juse omosi bahafi sarkū seme . tuttu emke emken i yongkiyame ejebufi . geren ambasa suwe narhūšame tuwancihiyame dasa aika tašaraha jurcenjehe ba bici . acara be tuwame halakini sehe

[Hung Tajdzsi] az Írásokkal Foglalkozó Kancellária vezetőinek az alábbi parancsot adta: - Korábban Erdeni írástudó mester császár apám parancsára megalkotta a mandzsu írást. Ő tízezernyi történetet ismerő bölcs volt, aki egy életen át írta az
Igaz írást. A munkáját Kurcan írástudó mester folytatta, de úgy gondolom, hogy ő nem dolgozott pontosan. A császár apám trónját megörököltem és elfoglaltam. Ha az ő parancsai, hadjáratai nem lesznek egy történeti műben hátrahagyva, akkor az utódok nem fogják ezeket ismerni. Így, sorban, egyesével mindent részletesen meg kell örökíteni és ti, vezetők, nektek az lesz a feladatok, hogy tüzetesen átvizsgáljátok, és ha pontatlanság lenne benne, akkor azt megfelelően javítsátok ki!

A szövegben szereplő Erdeni mesterrel egy bejegyzéssel korábban már lehetett találkozni, 1599-ben Nurhacsi parancsára ő az egyik, aki részt vesz a mandzsu írás megalkotásában. Itt tudjuk meg, hogy ő vezetett valami feljegyzésfélét, aminek Igaz írás (yargiyan i bithe) volt a neve. Ilyen nevű nem maradt fenn, de valószínűleg köze lehet az Igaz történethez (yargiyan kooli), ami a mandzsuk hivatalos történeti műve volt, gyakran átdolgozták, így több változata is fennmaradt. A történeti művek keletkezésének okára is választ kapunk a fenti idézettel, az utódok számára akarták megörökíteni a jelent és a közelmúltat. A császár előd Nurhacsi volt, őt lehet a birodalom megalapítójának tekinteni. A korábbi időszakok nem voltak érdekesek a mandzsu elit (uralkodócsalád) számára. Az idő/történelem gyakorlatilag az Nurhacsival kezdődött. Később (1635) persze megírják az őstörténetet is, de az inkább az alattvalóknak szól. A mandzsu eredetmítoszt pl. egy jürcsen törzstől (Hurha) vették át. Ők elég erősen és hatalmasak voltak, feltehetően azért vették át a mítoszukat, hogy az törzs tagjaival minél könnyebben el tudják fogadtatni a hatalmukat.
  A történeti művet pedig a hatályos kancellária vezetőivel cenzúrázták, azaz inkább az aktuális érdekenek megfelelően átalakították. És mi lett ennek az eredmény? Két évvel később elkészült a Nenehe genggiyen han i sain yabuha kooli bithe. Azaz a Korábbi fényességes kán [=Nurhacsi] nemes tetteinek könyve
 
Azaz, ha a mandzsu történetírásról szeretnék pár gondolatot, akkor ezek lennének azok:
- 17. század elején már összeállítottak valamiféle történeti művet yargiyan i bithe címmel (ez nem azonos a napi feljegyzésekkel)
- az yargiyan i bithe első szerzője Erdeni volt, a folytatója Kurcan
- 1632-ben császári parancsra elkezdték átdolgozták és összeállítani Nurhacsi életrajzát a kor igényeinek megfelelően
- a történetírás célja ekkor az előd emlékének (példájának) megőrzése az utódok számára
1549311_10151925839552087_1394961472_n.jpg         előtérben talán Nurhacsi látszik, a tettei meg vannak örökítve, de hiteles portré nincs

Szólj hozzá!

Címkék: írás portré mandzsu daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe bithe hung tajdzsi yargiyan kooli yargiyan i bithe erdeni baksi

a mandzsu írás eredete

2014.01.24. 21:52 Kápolnás Olivér

A mandzsu írás eredete nagyon szépen le van írva A Mandzsu birodalom megalapításának stratégiája (daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe) c. mű harmadik kötete első lapjain, íme:

sohon ulgiyan [1599] aniya […] juwe biyade fukjin manju hergen be banjibume araha .. tere fonde . gurun de amasi julesi bithe yabubure de . gemu monggo hergen tacifi monggo hergen i ubaliyambure jakade . taizu hūwangdi . baksi erdeni . g'eg'ei de monggo hergen be kūbulime manju hergen banjibume arakini seme afabuha de . juwe amban marame wesimbume . amban be monggoi bithe be taciha be dahame sembi dere . julgeci ulame jihe bithe be te adarame kūbulimbi sehe . ede taizu hūwangdi hese wasimbuhangge . nikasa . nikan bithe be hūlaci . nikan hergen sara . nikan hergen sarkū niyalma gemu ulhimbi . monggoso . monggo bithe be hūlaci . monggo hergen sarkū niyalma seme . inu gemu ulhimbi . te musei manju gisun be monggorome hūlaci . monggo gisun be sarkū niyalma ulhirakū kai . musei gurun i gisun i hergen banjibume araci . adarame mangga . encu monggo gurun i gisun be tacici . andarame ja sehe manggi . juwe amban wesimbume . musei gurun i gisun be hergen banjibume araci . sain mujangga damu amban meni dolo bahanarakū ofi tuttu manggašambi seme wesimbuhede . taizu hūwangdi hese wasimbuhangge . ere ai mangga . damu monggoi hergen be musei gurun i gisun de acabume banjibuci . uthai bithe be tuwame jurgan be saci ombi . bi erebe bodome toktoho . ainu ojorakū sembini sefi . taizu hūwangdi uthai monggo hergen be . manju gisun de acabume kūbulame manju bithe banjibufi . gurun de selgiyehe . manju bithe ulahangge ereci deribuhe ..

Sárga disznó év [1599] második hónapjában megalkották a régi mandzsu írást. Abban az időben a birodalom be- és kimenő levelezéséhez mindenki megtanulta a mongol írást és mongol nyelvre fordítottak. Emiatt Taizu Huwangdi
[=Nurhacsi] Erdeni és Gagai írástudó mestereknek megparancsolta, hogy a mongol írást átalakítva hozzák létre a mandzsut. A két írástudó ellenkezett: - Jobb ha az előkelők megtanulják a mongol írást, ezt az ősi írásrendszert hogy is lehetne megváltoztatni? Taizu Huwangdi így felelt nekik: - A kíniak, ha kínai szöveget olvasnak fel, akkor az írást ismerők és nem tudók is mind megértik. A mongolok, ha mongol írást olvasnak fel, akkor, akik mongol betűket nem ismerő, azok is mind megértik. Ha mi most a mandzsut mongolra lefordítva olvassuk, akkor a mongolul nem tudók nem értik. Ha a birodalmunk nyelvéhez készítenénk írást, akkor mi lenne a nehézség? Miért lenne könnyű a tölűnk idegen mongol nép nyelvét megtanulni? A két írástudó így felelt: - Helyes célkitűzés lenne, ha a mi nyelvünkhőz készítenénk írást, azonban a lelkünk nem ért ezzel együtt, nyomaszt bennünket ez a feladat. Taizu Huwangdi erre ezt parancsolta: - Mi lenne ebben a nehézség? Ha a mongol írást a mi birodalmunk nyelvéhez alakítánánk, akkor amint azt valaki olvasná, egyből értené. Már kigondoltam és eldöntöttem. Miért ne lehetne? Majd Taizu Huwangdi a mongol írást a mandzsu nyelvhez alakítva megváltoztatta, megalkotva a mandzsu, ami elterjedt a birodalomban. Innentől kezdve használják a mandzsu írást.

Ehhez igazából nincs is mit hozzátenni, talán csak annyit, hogy a mongolokkal a birodalom utolsó napjaiig (1911) mongolul is (a mandzsu mellett) leveleztek. A mongol nyelvű levelezés feltehetően a Juan-kor öröksége, ekkor a mandzsúriai területek mongol irányítás alá kerültek és 1368 után, a Juan birodalom bukása után is megmaradt ez az állapot. A mandzsúriából a kínaiaknak a 15. század közepén beszóltak, hogy ne dzsürcsenül írjanak levelet, mert az senki sem érti, hanem mongolul. Feltehetőn Nurhacsi ambicíója és megnövekedett hatalma volt az oka annak, hogy saját írásrendszert kívánt létrehozni. Az írásrendszer megalkotása nem volt teljesen sikeres, a hétköznapi életben egyáltalán nem tudott elterjedni, csak a hivatalos életben használták, ennek oka, hogy a nyelvtana, pl. a ragozási szisztémája teljesen a mongolt követi, ami nem egészen felelt meg a mandzsu beszélt nyelvnek.
  Külön köszönet a Campus Hungary gyakornoki ösztöndíjának, mellyel a párizsi CNRS - GSRL intézetében tölthetek el két hónapot. Később majd arról is beszámolok, hogy konkrétan mit is kellett itt csinálnom. Addig is mindenki olvasson sok mandzsut!
0875 (2) (927x2000).jpg    mandzsu írás kínai, mongol és tibeti mellett (a Kandzsúrban lévő dharani-k gyűjteményéből)

Szólj hozzá!

Címkék: mongol írás mandzsu gisun nurhacsi daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe bithe 1599 erdeni

Kritika – Szilágyi Zsolt: A buddhizmus Mongóliában

2013.12.28. 17:38 Kápolnás Olivér

Pár napja egyik ismerősöm kérte, hogy ajánljak neki egy átfogó művet a mongóliai buddhizmusról. Eszembe is jutott egy tanulmány egy nemrég megjelent könyvből, amit címe alapján ajánlanék, de tartalma alapján nem. A miértre a választ ebbe a rövid kritikába öntöttem. A szóban forgó mű: Szilágyi Zsolt: A buddhizmus Mongóliában. Megjelent a Buddhizmus c. kötetben, szerkesztették: Szilágyi Zsolt és Hidas Gergely, a Magyar Vallástudományi Társaság és a L'Harmattan kiadásában, 2013-ban.
  A tanulmány egy rövid bevezető után tárgyalja az első mongol megtérést (XIII. század), majd a XVI. századi második megtérést. Öndör Gegen Dzanabazar és későbbi újjászületései foglalják el a mű nagy részét, majd a röviden következik a mongol buddhista egyház ismertetése a mandzsu kor alatt, végül a XX. századi események zárják a művet egy rövid zárszóval.
IMG_9765.JPG
A történeti áttekintés nagy vonalakban jó, de nagyon felületes. Pl. az első megtérés kapcsán teljesen kimaradt, hogy 1256-ban találkozott Möngke kánnal a Karmapa rend vezetője, Karma Baksi (1204-1283), akik a Szaszkják riválisai voltak. Később azért szorultak háttérbe, mert Kubiláj és Arigböke testvérharcában a vesztes felet támogatták, de a XIV. század első felében újra pozíciókat tudtak szerezni a mongol udvarban. 1576-ban a mongol uralkodó Tümen Dzaszagt kán (ur. 1558 - 1592) találkozott a Karmapa rend 9. vezetőjével, Vangcsuk Dordzséval (155-1603) és az uralkodó felvette a buddhista vallást. A leszármazottai, a mongol nagykánok is Karmapa rendet támogatták, az utolsó mongol nagykán, Ligdan (1604-1634) is. Ez a Karmapa vonal teljesen kimaradt a tanulmányból, pedig jelentősége óriási volt. Ligdan kapcsán arról is értesülhetünk, hogy a szerző szerint a csaharok a mai Belső-Mongólia északkeleti részén élnek. Nem tudni milyen forrásra vezethető vissza, de ott soha sem laktak csaharok. A csaharokat a mai Belső-Mongólia középső részén, vagy attól kicsit keletebbre célszerű keresni.
  A második megtérés kapcsán Altan kánról (1507-1582) érdekes dolgokat olvashatunk a tanulmányban. Szilágyi Zsolt szerint Altan kán nem volt dzsingiszida! Ez azért érdekes, mert az apja Dayan kán fia volt, akit Dzsingisz kán egyik legjelentősebb leszármazottjának tartanak, ugyanis a XV.-XVI. század fordulóján képes volt egy rövid időre újra egyesíteni a mongol területeket.
  Ebben a részben olvashatjuk az alábbi mondatot is: Altan […] magát Kubiláj újjászületésének képében tüntette fel, hogy bizonyítsa jogát a hatalomra. Ezzel az állítással az a probléma, hogy Altan kán sosem tartotta magát Kubiláj újjászületésének, a korabeli forrásokban szó sincs ilyesmiről, az igaz, hogy jóval a halála után valóban felbukkan ez a nézet, de alapvető forráskritikával el lehetne választani az utólagos nézeteket a kortárstól. Az meg tényleg különös, hogy a szerző itt Helmut Hoffmann: A tibeti műveltség kézikönyve (2001) c. munkára utal, de a hivatkozott oldalon (és máshol se a könyvben) nem szerepel az az állítás, hogy Altan kán magát Kubiláj újjászületésének tartotta volna.
  Öndör Gegen Dzanabazar későbbi újjászületései túlságosan is hangsúlyos részt kapnak a tanulmányban, mellette egy szó sem esik a többi újjászülető lámáról, a belső-mongóliai lámákról sem sokkal több, akik legalább olyan fontosak voltak. A mai Mongólia területe csak kis része a mongolok lakta világnak, így azokat nem lehet nem figyelembe venni. Ez olyan mintha a magyarországi egyházszervezet kapcsán a trianoni határokon belül lenne tárgyalva a középkori állapot.
IMG_9742.JPG
Másik nagy hiányosság, hogy a gyakorlati hitéletről egy árva szó sincsen. Pl. milyen ünnepek voltak egy évben, egy egyszerű hívő életében hogy nyilvánult meg a vallásgyakorlás stb. stb.
  A lábjegyzetelésben vannak apróbb hibák, több helyen csak szerző és évszám van feltüntetve, ami nagy gyakran hiányzik is a bibliográfiából, pl. az ötödik lábjegyzet: Coyiji 1998. Nem derül ki sehonnan, hogy ez mégis micsoda. Feltételezem, hogy ez a Mongγol-un Burqan-u šasin-u teüke (Yeke Mongγol ulus-un üy-e (1206-1271)) [Mongol buddhizmus története (Nagy Mongol birodalom időszaka)] című műre utal, ami 339 oldalas, így az oldalszám megadásának hiányából nehéz megtalálni, hogy pontosan hova is hivatkozott a szerző. A hatodik lábjegyzet meg Coyiji 1999. erről elképzelésem sincs, hogy mi lehet (és hányadik oldalnál lehetne utánanézni).
  Az 59-ik lábjegyzetben olvashatjuk, hogy Qianlong császárnak nevének a klasszikus mongol alakja: tengri-yin tedgügsen (sic!), a halha pedig tengerin tetgegc. A probléma, hogy a klasszikus mongolban a tengri helyesen tngri, a tedgügsen pedig tedkügsen. Halha alakban a második szó, a tetgegc pedig nem a tedkügsen, hanem a tedkügci mai formája, ami egy rontott alak. A mandzsu eredeti az abkai wehiyehe, aminek pontosan megfelel a tngri-yin tedkügsen. A tedkügci alak egy hiba, mentségül szolgálhat, hogy ez már a XVIII. században is felbukkan.
IMG_9770.JPG
Néhol vannak nehezen értelmezhető mondatok, pl: A klasszikus mongol átírásokban (mong.) a mély hangrendű szavakban a q-k, a γ-g betűt jelöl, „i” előtt pedig minden esetben „s” hangot használunk. E szerint a Dzsingisz kánt valójában Singsisz kánnak kellene mondani, ez egy érdekes feltevés, nyilván nem így gondolta a szerző, de akkor miért így írta le?
  Összefoglalva, jó lett volna, ha a szerző elolvassa még egyszer a cikket publikálás előtt, mert a hibák egy részét ki lehetett volna szűrni így. Az, hogy milyen eseményekre teszi a hangsúlyt, az mindenkinek a saját álláspontja, de forrásokkal szembemenni (vagy nem ismerni őket) az védhetetlen hiba.

Szólj hozzá!

Címkék: kritika buddhizmus mongol dzsingisz szilágyi zsolt

dai yuwan és dayan

2013.12.07. 10:39 Kápolnás Olivér

Nemrég egyik kedves barimmal néhány levelet váltottam egy szó értelmezésében. Ligdan kán (1604-1634) Kandzsúr kiadásának kolofonjában szerepelt a dayi-un ulus kifejezés. A bari dayuan ulus-nak értelmezte, ami a Juan birodalmat takarja (1270-1368). Véleményem szerint ez nem arra utal, hanem csupán a dayan szó rontott alakja, ugyanis a XVII. századi mongol történeti művekben sehol sem szerepel a Juan birodalom neve, ez csak a XVIII. században fog megjelenni dai yuwan alakban. Ennek a háttere, hogy elkezdték olvasni a mongolok a kínai műveket és abban megtalálták, hogy a birodalmukat tulajdonképpen Juannak hívták, és ezután ők is elkezdték annak nevezi. A dai yuwan név egyébként ismert volt előttük, mert mikor 1635-ben a mandzsuk a Juan birodalom történetét mongolra, akkor nem a dayi-un, hanem a dai yuwan nevet adták neki, ami a mandzsu változat (dai yuwan) szó (betű) szerinti átvétele, így nagyon úgy tűnik, hogy a XVII. század első felében jelent csak meg a dai yuwan alak mandzsu hatásra.
batmonh_dayan_ae1b0f5a.jpg                                                            Batumöngke Dayan kán
A dayan szó Batumöngke kán (XV.-XVI. század fordulója) tónralépésekor kapott áldással van összefüggésben: dayan ulus-i ejelekü boltuγai kemejü dayan qaγan kemen nereyidün, azaz uralja Dayan országot – mondván Dayan kánnak nevezték el. A dayan viszont világot jelent, így a dayan országot jobb lenne kb. egész világnak értelmezni. Ez a rövid idézet az Erdeni-yin tobci című műből származik, ennek szerencsére van mandzsu fordítása is a XVIII. századból, ebben így szerepel a kérdéses mondat: dayan gurun be ejelebukini seme . dayan han seme tukiyefi. Ebből látszik, hogy a XVIII. századi fordítók a mongol dayan szót nem kapcsolták össze a Juan birodalommal.
  A XVII. században ennek a dayan szónak van dayun, dayung alakja is. Így minden jel arra mutat, hogy a kérdéses dayi-un az a dayun tovább rontott alakja.
oroszlán.jpg                                                                     juan-kori oroszlán
Azonban a kérdésnek jobban utánajárva két adat került a szemem elé. Mindkettő 1368 előtti, azaz még a Juan birodalom fennállásának idejéből. Az egyik 1338-ból, a lényeges rész: dai-ön kemekü yeke mongγol ulus – Dai-ön nevű nagy mongol birodalom. A másik pedig 1362-ből: dai-ön yeke mongγol ulus – dai-ön nagy mongol birodalom. Ezekből az adatokból úgy látszik, hogy a XIV. században dai-ön-nek nevezték a juan birodalmat, ami azonosítható a kérdéses dayi-un ulus kifejezésben találhatóval. Tehát látszólag a dayi-un ulus az tényleg a Juan birodalmat jelentette.
  Ebből következik a következő lépés: a dayan nem lehetne a dai-ön változata? Főleg, hogy van dayun alak is. Könnyen elképzelhető, hogy Batumöngke kánnak azt az áldást adják, hogy a Juan birodalmat uralja (azaz támassza fel). Itt viszont felmerül egy probléma, egyrészt senki sem használt birodalomnevet, mint címet, másrészt a dayun szó felbukkan sima személynévként is. (A mongol névadási szokásokat ismerve könnyen lehetett valakinek olyan neve, ami világ-ot jelentett). Azaz könnyen lehet, hogy a dayan szó a dai-ön-ből származik, de időközben a jelentése megváltozhatott, azaz nem a Juan birodalmat, hanem az egyszerűen világot, esetleg birodalmat jelentett.
ceceg.jpg                                                juan-kori kővirág, 700 év alatt sem hervadt el
Visszatérve az eredeti kérdésre, a dai-ön alakot lehet értelmezni Juan birodalomnak (dai yuwan ulus), mert végső soron úgy tűnik arra vezethető vissza, de a XVII. század elején a kortárs olvasók ez alatt nem a Juan birodalmat, hanem a világot értették.

Szólj hozzá!

Címkék: mongol kortárs juan mandzsu dai yuwan guruni suduri dayan kandzsúr ligdan batumöngke

süti beállítások módosítása