1634 első napjaiban a Góbi sivatagtól délre lakó mongolok érkeztek a mandzsu udvarba, hogy szokásos újévi jókívánságaikat elmondják, és ajándékokkal kedveskedjenek az uralkodónak, Hung Tajdzsinak. Az ünnepek lezajlottak, mindenki bizakodóan tekintett a jövőbe.
A mandzsu feljegyzések szerint Hung Tajdzsi, látva, hogy a mongol területeken semmiféle törvény sincs, és nem tudnak elszakadni a rossz szokásoktól, nagy kegyesen törvényeket hozott és adott a mongoloknak. A törvényből csak 4 cikkely maradt fenn, ezek is csak egy mandzsu forrásban olvashatóak, így nem csoda, hogy ezek a rendelkezések eddig teljesen elkerülték a kutatók figyelmét. Az első kettő különösen érdekes, családjoggal foglalkozik:
1. § eigen noho hehe be durime gaifi . gūwa niyalma de buci . sunja temen susai morin gaimbi . hehe be gaiha niyalma de nadan uyun gaifi . eigen de bumbi .
2 . §eigen noho hehe de latufi . da ejen ci jailame ukaci . haha hehe be gemu wafi . terei boigon hethe be gaifi hehei eigen de bumbi .
1. § Ha valaki elrabol egy férjezett asszonyt, és odaadja valaki másnak, akkor ötven tevét és negyven lovat vegyenek el tőle. A férfitől pedig, akihez az asszony került, hétszer vegyenek el tőle kilencet [=négy nagy- és öt kistestű jószág] és adják a férjnek.
2 . § Ha valaki elcsábít egy férjezett asszonyt, majd a nő elhagyja férjét, akkor öljék meg mindkettőt, és a csábító családja, vagyona a férjé legyen..jpg)
veszedelmes viszony, ami könnyen balul sülhet el
A két paragrafus alapvetően ugyanaz: egy asszony, aki a férjtől elszakadva egy másik férfival áll össze. A különbség a kettő között, hogy az asszony akarta-e vagy sem. A férfi, akihez az asszony kerül mindkét esetben büntetve van, ha tevőleges szerepet játszott a csábításban, akkor halállal. Az asszony csak akkor nem kap büntetést, hogy ha erőszakkal, akarata ellenére került egy másik férfi karjaiba, ellenkező esetben rá is halál várt. Másrészt az is látszik, hogy nyugodt szívvel lehetett hajadonokat rabolni, illetve kereskedni velük, de aki már összeházasodott, az már nem volt szabad préda.
Figyelemre méltó még az is, hogy mongol jogi terminológia szerepel benne, az egyik büntetési tételnél szereplő kilenc (yisü, = négy nagy- és öt kistestű jószág), ami a későbbi mongol törvényekben gyakran felbukkan.
Azonban a törvény legnagyobb érdekessége az, hogy egyáltalán létezik. Nyilván csak a saját alattvalóinak ad törvényeket egy uralkodó. Ha kinyitunk egy történelemkönyvet, akkor azt olvashatjuk, hogy a Góbitól délre lakó mongolok 1636-ban hódoltak be a mandzsuknak. Való igaz, hogy ekkor választották meg a mandzsu uralkodót a saját kánjuknak, azonban, hogy ha jobban körbeszaglásszuk a 17. század első felével foglalkozó forrásokat, akkor azt találjuk, hogy már a 17. század első éveitől kezdve szállingóznak a behódoló mongolok a mandzsu udvarba. Az 1636-os kánválasztás a kortársak szemében nem volt korszakhatár.
A források hiánya miatt elég nehéz pontos képet festeni a 17. század első felei mongol családi életről, de nagyon úgy tűnik, hogy elég gyakran váltogathatták a partnereket, ami ellen szigorúan fel kellett lépni. Természetesen ebből a két paragrafusból nem lehet sok következtetést levonni, de az látszik, hogy a családi tűzhely melegét, sérthetetlenségét akkor is sokra becsülték (legalábbis elméletben).
