A mandzsuk történelmi felfogásával kapcsolatban a történeti szövegek mellett a császári parancsra megjelentett könyvek előszavai is kiváló források. Most nem fogok milliónyi példát felhozni erre, korábban már egyébként is volt erről szó, akkor azt olvashattuk, hogy a történelem példatár. Ezt erősíti meg egy 1691-ben származó mű (tung giyan g'ang mu bithe, ez a kínai 資治通鑑 fordítása, kínai történeti munka, kb. 2000 évet fog át, amit kisebb fejezetekre osztva mutat be) előszava is, ami maga a mandzsu császár írt:

bi gūnici . julgeci ebsi di wang sei jalan be dasara amba enteheme . amba durun . suduri de yongkiyahakūngge akū

Azt gondolom, hogy a régi uralkodóktól kezdve nincs olyan jelentős törvényszerűség, vagy meghatározó példa, ami a császárok egymást követő váltakozásával kapcsolatban ne fordult volna még elő a történelemben.

Ezzel a kicsit (a fordító amatőrségéből fakadóan) nyakatekert mondattal kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetet az elméletet átültetni a gyakorlatba. A Mandzsu birodalom megalapításának stratégiája (daicing gurun i fukjin doro neihe bodogon i bithe) című mű 10. kötetében találunk egy levelet 1627-ből (vörös nőstény nyúl év, fulahūn gūlmahūn aniya). Ezt a ming császárnak küldték a mandzsuk, a levélből lássunk is egy részletet:

dai liyoo gurun i tiyan zu han . umai weile akū aisin gurun i taizu han be waki sefi dain ohobi . aisin gurun i jang zung han . umai weile akū monggo gurun i taizu han be waki safi dain ohobi . wan lii han umai weile akū membe neciki seme yehe de dafi . meni juwe gurun dain oho .

A Liao birodalom (kitajok, 907-1125) Tianzu császára (1101-1125) meg akarta ölni a semmi bűnt el nem követett Jin birodalom (dzsürcsenek, 1125-1234) Taizu császárát (1115-1127), ezért háború robbant ki. A Jin birodalom Zhangzong császára (1189-1208) meg akarta ölni a semmi bűnt el nem követett Mongol birodalom Taizu császárát (Dzsingisz kán, 1206-1227), ezért háború robbant ki. Wan Li (1572-1620) császár a Yehékkel szövetkezett, hogy minket, akiknek semmi vétke sincs, megtámadjon, így háború tört ki a mi (mingek és mandzsuk) két birodalmunk között.

A levél még folytatódik, de az a három mondat is remek példa, hogy a történelem ismétli magát, ahogyan azt fentebb is olvashattuk. Az első és második esetben a megtámadott lett a győztes, és alapított egy új birodalmat, a harmadik esetben vajon mit várhatunk a történelemtől? Azt, hogy ismételje magát. Így is lett, 1644-ben a mandzsuk bevonultak Pekingbe.
                                       ezt az épületet már a mandzsuk emelték Pekingben