mongγol bičig & manju bithe

Elhe Taifin 39.-ik évében (1700) egy levelet iktattak a Mandzsu Udvari Minisztériumban (dorgi yamun). A kalmük (torgut) Ayuki kán (1669-1724) írt kortársának, a mandzsu császárnak, Elhe Taifinnak (1662-1721).

turgūd i ayuki i wesimbure bithe
+ amuhūlang han de wesimburengge .
+ han julgeci ebsi zungk'aba i šajin . dalai lamai tacihiyan be yendebume yabumbihe . te sehe seme zungk'aba i šajin . dalai lamai tacihiyan de wakangge be wakašame .urungge be urušeme . doro šajin i juwe de adarame sain ojoro be bulekušereo . bogda i genggiyen be solimbi seme donjiha . bogda i generakū seme henduhengge yargiyan oci . šajin ergengge de adarame tusa obure be bulekušembidere ..

A torgut Ayuki tiszteletteljes levele Elhe Taifinnak

A császár régtől fogva Congkápa vallását és a Dalai láma tanítását támogatja és terjeszti. Most elmondanád nekem, hogy Congkápa vallásában és Dalai láma tanításában hogyan kell a rosszat helyteleníteni és a jót támogatni, és ezeket hogyan lehet a hatalom és a vallás számára előnyössé tenni! Hallottam, hogy a Fenséges Fényességet [=Pancsen láma] meghívtad. Ha igaz az, hogy a Fenség nemet mondott a meghívásra, akkor mond, hogy hogyan is lehetne a vallás és az élőlények hasznára tenni!

A levél mellett semmiféle magyarázat sincs, de fel lehet deríteni a hátteret. A XVII. század első felében az ojrát területekről két nagyobb csoport is elvándorolt. Az egyik csoport az V. Dalai láma és a IV. Pancsen láma hívásár, Güsi kán vezetésével a Kék-tó vidékére költözött az 1630-as évek végén. A másik csoportot a torgutok alkották, ők a Volga partjához vonultak. Az elvándorolt torgutokhoz - akiket kalmüköknek kezdtek nevezni - idővel újabb és újabb csoportok csatlakoztak, a kapcsolat az ősi területtel sohasem szakadt meg. Az időközben egyre nagyobb hatalomra szert tevő mandzsukkal 1646-ban vették fel a kapcsolatot, majd az 1650-es évektől fogva folyamatossá vált a követjárás. A követek az ojrát területeken létrejövő Dzsungár hatalom területén keresztül közlekedtek. 1696-ban a mandzsu császár az ojrát Galdan legyőzésére indult, ekkor a dzsungáriai uralkodó, Cevangrabdan (1689-1727) és Ayuki segédcsapatokat küldött, igaz ezek nem kerültek csatatérre. 1697-ben Galdan halálával a hármas (mandzsu – dzsungár – torgut/kalmük) szövetség felbomlott, nem volt már közös ellenség, ami egybetartotta volna őket. Annak ellenére, hogy Ayuki a lányát adta feleségül Cevangrabdannak a kapcsolatuk elhidegült, olyannyira, hogy mikor 1698-ben torgut követek mentek a mandzsu császári udvarba, akkor az egy évvel későbbi visszaúton Cevangrabdan elfogta Ayuki embereit. Inenntől kezdve a torgut-mandzsu kapcsolattartás jelentősen megnehezült. A követek csak az orosz fennhatóság alatt álló szibériai területeken keresztül tudtak háborítatlanul közlekedni.
  A fentebb tárgyalt levél valószínűleg az 1698-as követjáráshoz kapcsolódik. Csak pár mondatból áll, így felmerülhet, hogy a követek a fontosabb üzeneteket szóban adták át. A levélben kiemelt helyet kap a buddhizmus, ami jelentős szerepet játszott a torgutoknál (kalmüköknél) is. A neves ojrát láma, Zaya Pandita (1599-1662) háromszor is járt náluk a Volga partjánál, 1645- ben, 1657-ben és 1660-ban. Ayuki nagyapja Sökür Tayicing Tibetbe utazott, hogy hódolatát fejezze ki az 5. Dalai lámának, akivel egyébként mindvégig jó kapcsolatot tartottak a torgut (kalmük) vezetők. Ennek egyik jelentős állomása volt, hogy Ayuki az V. Dalai lámától 1690-ben káni címet kapott, azaz csak a pszeudo Dalai lámától, mert az „igazi” időközben, 1682-ben meghalt, de ez jóval később derült ki.
  A levélben a Pancsen láma meghívásáról van szó. Ennek előzménye, hogy a mandzsu udvarban járt az 5. Dalai láma 1652-ben. A Dalai lámával jó viszonyban volt a mandzsu császár, azonban a XVII. század végén a kapcsolat a vallási vezető személye miatt bizonytalanná vált. Az V. Dalai lámáról kiderült, hogy már régóta halott, már van is egy lassan felnőttkorú utóda, azonban mandzsu császár nem akarta elismerni őt Dalai lámának. Ezért találnak egy másikat, akit kineveznek hatodik Dalai lámának, de az őt támogató előkelő (Lazang kán) hamarosan kegyvesztett lesz és így megkérdőjeleződik ez a Dalai láma is. Végül találnak egy harmadik „hatodik” Dalai lámát, akit később a hetedik Dalai lámának ismernek el utólag. A mandzsuk császárnak, Elhe Taifinnak pedig szüksége volt legalább az egyik tibeti vallási vezetőre, hogy egyrészt valamilyen szinten beleszólása legyen a tibeti ügyekbe, másrészt a mandzsu birodalom alattvalóinak egy jelentős része buddhista volt, így szüksége volt arra, hogy a vallási vezető lojális legyen felé. Ekkor még nem állomásoztak mandzsu katonák Tibetben, így katonai erővel nem lehetett a „jó viszonyt” megőrizni. A Dalai lámák körüli botrányok miatt a császár a másik vallási vezetővel, a 5. Pancsen lámával (Blo-bzang Ye-shes, 1663-1737) kívánta elmélyíteni a kapcsolatot, ezért meg is hívta őt Pekingbe a sárkány évre (1700), ezt először elfogadta a Pancsen láma, de később mégsem indult útnak.
  Ayukinak a fülébe jutott, hogy a Pancsen láma visszautasította a meghívást, ami jelentős presztízsvesztesége volt császárnak és ezt veti a szemére, szemernyi gúny árad a sorok közül.
  Érdekes beleolvasni egy régi levélbe és csámcsogni rajta. Pár száz év múlva a mai emilekről fognak majd blogot írni.
                  Torgut (kalmük) szállás valahol a Volga partján, innen indult a levél