Még 2005-ben került hozzám egy mongol kézirat, aminek a kolofonjában volt egy mandzsu mondat, akkor nem tudtam vele mit kezdeni. 2007-ben írtam róla pár szót (http://www.flickr.com/photos/erdeni-yin_sang/415366792/) de képtelen voltam értelmezni a szöveget. Az eltelt évek alatt több embert is megkerestem a problémával, de megnyugtató választ nem kaptam. Azóta rengeteg kézirat megfordult a kezemben, de nem találtam semmi párhuzamot, sőt, még olyan kolofonnal sem találkoztam amiben lett volna mandzsu, ezért érdekes ez a kézirat.
Ma este újra a szemem elé került és minden nehézség nélkül el tudtam olvasni. A mondat csak 10 szóból áll, de ebből 5 szó hibásan van írva, ez volt az akadály.
A szöveg helyesen:

ere ging oci dergi getuken ging sehebi : emu hacin kai ::

Értelmezése:

Ezt a szöveget pedig magasztosnak és tisztának  tartották. Egy fejezet.

Egyáltalán mi ez a kézirat? Sajnos az első lap elveszett, azonban a kolofonból megtudhatjuk, hogy a Sukhavati, azaz a nyugati mennyország  (Amithába paradicsoma) dicsőítéséről van szó. Aki nem tudja ezt elképzelni, nézzen az alábbi képre:

Tehát egy vallási szöveg, de akkor mit keres itt egy mandzsu mondat, ráadásul pocsék helyesírással írva? A pocsék helyesírást lehetne magyarázni azzal, hogy ez nem egy autográf kézirat, hanem csak egy másolat (vagy annak is a másolata) és a mandzsu írást nem ismerő másolók keze alatt romlott ennyire a szöveg. Ez még nem magyarázat a mandzsu nyelvre. A mandzsu nem volt vallási nyelv, csak a hivatalos életben használták. A válaszra lehet, hogy újabb két évet kell várni.